Nyugalom: maga a személy nem tűnt el, akár jó hír ez, akár nem. Mindjárt megmagyarázom. Alig győzzük kapkodni a fejünket, úgy zúgnak a légben a hírek? Hát, valamik zúgnak, ez kétségtelen, de pont híreknek nehéz volna őket nevezni: illetve, hírek, de mintegy hiányai a valódi híreknek, hírek helyei, amiket megpróbálunk kitölteni a saját kútfőnkből következtetésekkel – mert a valódi hír háttérben marad.
Nem tetszik érteni? Megpróbálom megmagyarázni. Vegyük rögtön az Orbán Ráheles álhírek esetét, úgysem foglalkoztam már velük legalább két egész napja. Még a végén megsértődnek, mert elhanyagolom őket. No, kérem, annak mindannyian a szemtanúi lehettünk, hogyan kreált a semmiből egy valóságos botrányfergeteget az álhírsajtó, most éppen Orbán Ráhel szülése kapcsán, de bármi másból is kreáltak volna, csak éppen ez volt az a könnyen kikezdhető, kézügybe eső hír, ami számot tarthatott a megfelelő mértékű közérdeklődésre. Magából az alapbotrányból sem volt igaz egy szó sem, a leágazásaiból sem, most nem fogom megismételni az egész méltatlan regét, akinek kedve van, olvassa el, hiszen már megírtam. (http://huppa.hu/szele-tamas-kamutomia/)
Azért nevezem méltatlannak, mert az is – csakhogy nem a királyi családhoz, akik ebben az esetben maximum a magánéletük bemocskolása és a rágalmak ellen tiltakozhatnának, bár azt joggal tennék – hanem az írott szóhoz, magyar sajtóhoz, az újságírás szelleméhez méltatlan a történet. És nem csak az, hanem az összes többi is: azért ne feledjük, ezek az álhír-oldalak már évek óta hülyítik az olvasót a hazugságaikkal, mint utánanéztem, először még öt-hat éve írtam róluk, azóta persze sokat durvult a helyzet, már nem a HAARP és az illuminátus gyíkemeberek a központi témájuk, most már mindenhez és bármihez hozzányúlnak, ha elég kattintás néz ki belőle.
Ha politikából néz ki, hát abból: persze, ebben komoly szerepe van annak, hogy nyáron egy csomó ilyen kamuhír-oldalt (Káprázatos Club, NŐK Blogja, Magyarok Blogja, Világpolgár, 40 év felettiek közössége, A Tudás Fája, stb.) eltávolított a Facebook, és az komoly érvágást jelentett a bűnbandának, amely készítette őket, most építik vissza a hálózatukat, azért nyúlnak minden eddiginél drasztikusabb eszközökhöz, hogy az új kamuoldalaik is bekerüljenek minél több olvasó információs buborékjába, a kereső tegye el azokat a megjegyzett oldalaik közé, szóval, aki sokat nyitogatja, pláne osztogatja őket, az óhatatlanul is a bűntársuk lesz. Mármost mindezt idáig a hatóságok közömbösséggel vagy jóindulatú tétlenséggel figyelték, most azonban mintha kezdene történni valami.
Először is vegyük a jogi alapot. Napvilágot látott tegnap egy érdekes MTI-hír.
„Kiberbűnözéssel foglalkozó bírói hálózat alakult az Országos Bírói Hivatalban (OBH) - hangzott el az M1 aktuális csatorna csütörtök reggeli műsorában.
Somogyi Zoltán, az OBH szakmai vezetője elmondta: a leggyakoribb eset - ami ráadásul bárkivel előfordulhat - az a becsületsértés, rágalmazás.
Mint kiemelte: a bírók is egyre gyakrabban találkoznak olyan jellegű bűncselekményekkel, amelyek az internethez, számítástechnikához kapcsolódnak. Ugyanakkor nem mindenki van tisztában ennek technikai hátterével. Ezért állították fel a hálózatot, hogy segítséget, tudástámogatást nyújtsanak a kollégáknak, többek között képzések, szemináriumok, konferenciák útján.” (MTI)
Egyik szemem sír, másik nevet, ugyanis mostanáig a magyar igazságszolgáltatás maximum a vállát vonogatta, ha ilyesmi került elé, és nem értett hozzá, mint Dávid Ibolya a focihoz. Komoly politikai pereket sikerült úgy eldönteni – például a Szabadság téri aktív ellenállók ügyében indított eljárást – hogy az alperesek jogi képviselője kikövetelte a bíróságtól: ne csak a résztvevők és a Készenléti Rendőrség szóbeli vallomásait tekintse, hanem nézze is meg a helyszínen készült videót. Míg erre sor nem került, rosszul állt az alperesek szénája, amint ez megtörtént: mindenkit felmentettek. És annyira volt csak szükség, hogy a bíróság elfogadja: a digitális bizonyíték is bizonyíték. De ez még csak nem is cyberbűnözési ügy volt, ez csak szimpla politikai. A valódi, komoly internetes bűncselekmények – például, igen, a sorsolási csalások vagy a hírhamisítások – esetében a tisztelt bíróság többnyire csak értelmesen pislogni méltóztatik szakismeretek hiányában, alulról felfele, mint a zöld levelibéka. Ez a mostani hír sem jelent többet, csak annyit, hogy összegyűjtik a születő ítéleteket, és majd a most kialakuló bírói gyakorlat lesz irányadó ilyen ügyekben.
Csak arra kell majd vigyázni, hogy a kialakuló gyakorlat ne legyen sem túl megengedő, sem oktalanul szigorú.
No, de nem hiszem, hogy az álhír-bűnözők ilyen mélységekben tanulmányoznák a jogi híreket. Bár, nem csodálkoznék, ha praxisuk miatt értenének valamennyit a joghoz: csalhattak, szélhámoskodhattak ők már korábban is eleget ahhoz, hogy némelyikük kijárja a rácsos egyetemet. Azonban azt végképp nem állítanám, hogy a koherens bírói gyakorlat kialakítása annyira megrémítené őket, hogy sikoltozva tépnék a hajukat az utcán.
De valaminek mégis kellett történnie, ami megzavarta jókedélyüket. Valami másnak, amitől viszont kellőképpen megtelt az álhír-banda gatyája végtermékkel. Ugyanis tegnap levették a korábban megjelent Orbán Ráheles álhíreket az oldalaikról. Mármint, az egyik bűnszövetkezet, mert több is van. A magyarnep.me tartalomjegyzékében hat anyag címe változott át varázslatos módon „A tartalom megszűnt”-re, sőt, ha megnyitjuk őket, a szövegük is ez! Mutatom.
Hát ez meg mi a fityfene? Tán csak nem koppintott az orrukra pár titokzatosabb szolgálat, akiknek egyébként is dolguk lenne figyelni az ilyesmit és küzdeni ellene?
Szerintem nem. Egyrészt, a gumitalpúak nagyon szívesen ráhagyják ezt a munkát a civilekre, másrészt, ha jobban megnézzük – erre én azért vagyok képes, mert már a történet kezdete óta mindent elmentettem, ami ez ügyben megjelent – csak azok az anyagok váltak kámforrá, amiknek a címében szerepelt Orbán Ráhel neve. Tehát a törlő admin nem a tartalom szerint radírozott, hanem a cím alapján. Ami kapcsolatban volt ezzel a történettel, de a címében nem szerepelt az inkriminált név, az maradhatott. Márpedig a titkosszolgák nem lettek volna ilyen hanyagok. Azok azért ennél értelmesebbek, álljanak bármilyen oldalon, ha azok tüntetnek el valamit, annak szaga-nyoma nem marad. De még írmagja se nagyon.
Akkor mi történhetett? Valószínűleg az, hogy sikerült eljuttatni valamelyik álhírlapíróhoz vagy -szerkesztőhöz (milyen abszurd ezeket a kifejezéseket ilyen brigantikra alkalmazni) egy ügyvédi felszólítást. Nagy művészet lehetett, mert ezeknek az oldalaknak általában semmiféle elérhetőségük nincs. Ettől az illető gyorsan felkapta a barna nadrágot, és törölt minden, a felszólítás kritériumaihoz hasonló című anyagot – beírhatta a keresőjébe, hogy Orbán Ráhel, és amit az cím alapján kidobott, az repült. Utána meg hátradőlt és nagyon ravasznak érezhette magát.
Pedig maradt elég tartalom így is az oldalon több év ingyenes állami üdüléshez, csak azt képtelenség ilyen szimplán kikukázni. Ahhoz egyenként kéne szelektálniuk, és az munkával járna, ami természetüktől és kultúrájuktól egyaránt idegen. Meg fárasztó is. Szóval, eltűnt, ami nagyon feltűnő volt, maradt, ami kevésbé.
Az egész tevékenység annyit ért, hogy jelezték vele: be vannak tojva.
Na, erre mondom, hogy ez így nem hír, hanem egy valódi hírnek a helye, amit megpróbálunk tartalommal megtölteni: látjuk, hogy történik valami, de nem látjuk, mi. És most következtetünk, mint Plátón a barlangban a falra vetődő árnyakból.
Jó, hogy eltűnt ez a hat álhír?
Jó bizony.
Nem jó?
De nem ám!
Jó, mert ennyivel is kevesebb a métely és nem jó, mert kicsit sem csak annyi a baj az álhírekkel, hogy Orbán Ráhelről hazudnak: az a baj, hogy mindenről hazudnak, mindenkit félrevezetnek mindennel kapcsolatban.
Jó hír az lenne, ha maguk az oldalak szűntek volna meg.
De azok élnek és virulnak. Még azt sem tartom kizártnak, hogy azért, mert valakiknek később szükségük lehet rá. Újabb manipulációk céljából.
Hölgyeim és uraim, azt kell mondanom, egyelőre érjük be annyival: valami történt valami okból valahol.
Mi csak a jéghegyek csúcsait látjuk.
Egyelőre.
De lesz ez még másként is.
Szele Tamás
