Sine ira et studio, harag és részrehajlás nélkül, mondták a rómaiak – megpróbálom, bár nem biztos, hogy sikerül. Tegnap igen sajátos írás jelent meg az Indexen abból az alkalomból, hogy 75 éve kezdődött Szálasi Ferenc népbírósági pere, és túlzás nélkül mondhatom: kevés olyan gondolat van benne, amivel ne lehetne vitatkozni. Meg is teszem, mert meg kell tennem.

Nyugalom, nem Franklin Benjámin, az egykor nagyon jelentős amerikai államférfi diplomáciai kalandjairól lesz szó, bár érdemes lenne egyszer azokat is elővenni. Sokkal inkább beszélünk ma az Amerikai Egyesült Államok közeljövőben várható új külpolitikai doktrínájáról, melyet tegnap jelentett be hivatalosan Biden elnök, és amelyről a magyar sajtó nem sokat írt.

Ez most hosszú lesz és kissé magánjellegű, de muszáj foglalkozni a kérdéssel. Ha már megoldani majdnem lehetetlen is. Szóval, ha ez bármelyik nyugati államban történik, emberünk már legalább egy hónapja belülről nézegeti a rácsos ajtót, rácsos ablakot, de nálunk történt és még abban sem vagyok biztos, hogy minálunk van-e törvény arra, amit művelt.

Megtörtént tehát, amiről mindannyian tudtuk, hogy be fog következni: elítélték tegnap Alekszej Navalnijt, mégpedig három és fél év büntetőtáborra. Ebből két év nyolc hónapot le is kell töltenie, ugyanis a bíróság beszámította a büntetésbe azt a tíz hónapot, amit előzetesben már eltöltött régebben.

Azt hiszem, megfejtettem egy rejtélyt, minek következtében várható, hogy vagy a fejemet veszik, vagy rangos nemzetközi elismerésben részesülök és néhány közterületet is elneveznek rólam (ez utóbbitól szívesen eltekintek). Nos, arról van szó, hogy szövegelemzés útján rájöttem, kicsoda is Qanon, illetve kicsoda lehet nagy valószínűséggel.

Van az úgy, hogy az ember arra ébred, miszerint előjött a lumbágója, fáj a torka és a Messiás is eljött. Ez utóbbira abból következtethetünk, hogy együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik a borjú s az oroszlán, és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. Legalábbis Ézsaiás így mondta.

Fogadjunk, hogy mindenkinek ugyanaz jut az eszébe a „toll” szóról így, ma reggel. Igen, arról lesz szó persze, másról nem is lehetne. Bár nem egészen úgy, ahogy X. laptársunkban, arról meg szó sem lehet, hogy úgy kezeljük a kérdést, mint az Y. szerkesztősége. Szóval nem, semmiképpen sem, bár az eset finoman fogalmazva is kínos. De nagyon.

Akárhogyan is nézzük, valami történik azon a most már egyértelműen politikainak tekinthető oldalon, aminek neve sincs: a kormánymédia a „vírustagadó” kifejezését használja rájuk, dr. Gődény a saját maga által kitalált „járványszkeptikus” szót, pedig ennek a mozgalomnak sokkal több árnyalata van. Ezt még elemezzük majd, egyelőre lássuk: mi történik?

Van az úgy, kérem, hogy zátonyra fut egy ügy, például akkor, ha nem lehet bebizonyítani, miszerint bűncselekmény történt. A legkönnyebben úgy lehet erre a pontra eljutni, ha például nem is zajlik nyomozás, vizsgálat, hiszen így senki sem hazudik, mikor azt mondja, hogy nem tud törvénysértésről. Ha már eljut a történet a bíróságig, más módszereket szoktak alkalmazni.

Nem lennék most Mark Zuckerberg. Máskor sem lennék, de most még kellemetlen is lesz egy ideig az ő cipőjében járni. Szorítani fog, nem is kicsit, és az ő helyében az őrségemet is megkettőzném. Sőt, talán megismerkednék a golyóálló mellény viseletének módozataival is. Mark Zuckerberg ugyanis elég veszélyes vállalkozásba fogott.