És a Sátán malmai őrölnek. Embert őrölnek, karaktert gyilkolnak a kérlelhetetlen malomkövek, a pontosan illeszkedő fogaskerekek a propaganda pokoli gépezetében. Már az baj, hogy ezt megtehetik, de a nagyobb baj az, hogy lassan senki sem lepődik meg, ha képtelen vádakról, névtelen feljelentésekről, sajtórágalmakról hall.
Egy alapkérdés újból megoldva, örök szégyen, hogy nem magyar elme adott választ a világméretű problémára, hanem a pengeagyú Javier Bolsonaro, de az már legyen a kormánymédia dolga, hogy kiokoskodják, miszerint eredetileg ő is magyar, és az ősapját Borsos Áronnak hívták, innen a vezetéknév. De egy illiberális géniusz kellett ahhoz, hogy elbánjon a környezetszennyezéssel.
(fotó: The Economist)
Hogy az elején kezdjem, szeretném leszögezni: legszívesebben meg is feledkeznék a Pesti Srácok című sajtóképződményről, és mélyen sajnálatosnak tartom, miszerint ez nem lehetséges. Ők nem hagyják: egymás után művelik a különböző csodákat, egy hisztérikus primadonna nyugalmával és méltóságával fogadva a közönségvisszhangot, és minden nap gondoskodnak róla, hogy ne lehessen őket elengedni.
Kérem szépen, minden büdösnek egyszer vége lesz, miként a világ egyéb dolgainak is, a mulandóság árnya vetül az Univerzumra, és minden ocsmány szag eloszlik egy idő után... nos, ha hagyjuk a melankóliát, akkor is azt kell mondanunk: a Budapestet lázba hozó trágyabűz elmúlott ugyan, de, éppúgy, mint a kólareklám, még sokáig közbeszéd témája lesz.
Örömmel értesítem a nagyérdeműt, hogy Budapest, Magyarország fővárosa a nagyvárosi lét újabb fokára hágott. Olyan szintre ráadásul, ami máshol eddig ismeretlen volt – eddig is világvárosban éltünk, metropolisban, de tegnaptól penetropolis is. Ami annyit jelent, hogy nem lehetett lélegezni a penetráns trágyabűztől a városban.
No, akkor ma kivételesen nem a kólaüggyel fogunk foglalkozni, foglalkozik azzal mindenki más, jó kedvvel, bőséggel: mi vessük tekintetünket vidámabb horizontok felé. Mondjuk nézzük meg, mi újság az ebolával?
(Kép: news24.com)
Hát kérem, hazudni pedig tudni kéne. Csak nem tudnak, mégis teszik. Jelen rövid dolgozatom célja egy nyilvános, sajtó útján elkövetett rágalom logikai elemzése. Nem vizsgálnám az állítás igazságtartalmát, ugyanis evidenciákat nem érdemes vizsgálni: inkább a módszert nézem, mellyel a mocskot szórják, ártatlan, gyanún felül álló emberekre.
Még mindig az amerikai terrorhullámmal, illetve annak következményeivel kell foglalkoznunk – és jólesik azt leírni, hogy igenis, az eddigi gyakorlattól eltérően vannak következményei. Egyelőre még csak a szándék látszik, még csak a jóakarat – de eddig ennyi sem történt, egyszerűen rátolták a felelősséget a terrorelhárító szervekre.
Folytatódott a terrorhullám az Egyesült Államokban, bár enyhülni látszik. A tegnapi, chicagói lövöldözéseknek már „csak” öt halálos áldozata volt a CBS helyi stúdiója szerint, bár a sebesültek száma negyvenkettő – és ezek a lövöldözések két helyszínen zajlottak, ráadásul nincs rasszista hátterük eddigi ismereteink szerint. Képzelem, ha még az is lenne, mennyi lenne az áldozat.
(Fotó: Free Republic. A képen Connor Betts és húga, akit megölt)
Vannak hírek, amiket nem cifrázunk, ez is ilyen: röviden, pontosan az történt, hogy a texasi El Paso városában tegnap véres lövöldözés zajlott egy Walmartban, vagyis bevásárlóközpontban. Az állam kormányzójának közleménye szerint a halálos áldozatok száma húsz, a sebesülteké huszonhat. A tömegmészárlás gyanúsítottját, a 21 éves Patrick Crusiust ellenállás nélkül vették őrizetbe.
(Fotó: The Australian)
