Kérem, ahogy a reggeli lapokat olvasom, idéznem kell a néhai Kerényi Imrét: „özönölnek a jó hírek”. Nem özönlenek, klasszikusokat csak pontosan, hanem özönölnek, így mondta volt. És hát tényleg, épül, szépül az ország, csupa eredmény mindenfelé, a Szabad Nép nem számolt be annak idején ennyi sikerről, mint amennyit most láthatunk, akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés.

(Fotó: Rosta Tibor / MTI)

Szóval ez bonyolult dolog. Mármint a sajtófotók kérdése. Illetve hát nem bonyolult, egyszerű, csak nem olyan nagyon. Tulajdonképpen szóra sem volna érdemes az Origo esete, mely pert vesztetett a 444 ellen, ha nem ők indították volna a keresetet – minden jog és alap nélkül. Mármint a kormánylap. El is bukták, ahogy annak rendje, megy a többihez.

(Fotó: Spárga macska, minden jog fenntartva)

Kérem, én be kell valljam, hogy szabadságon voltam, méghozzá Nagyváradon, ezért némi (egészen pontosan hat kilométeres) távolságból tekintettem a magyarországi eseményekre, mely roppant sokat használt egészségemnek és kedélyemnek. Ez a kis távolság elég ahhoz, hogy valóságos békaegérharcnak lássa az ember azt, ami kicsivel nyugatabbra is békaegérharc, csak éppen vérre megy.

Kérem, igaz ugyan, hogy szabadságon vagyok, ráadásul szeretett szülővárosomban, Nagyváradon, azonban – hogy stílszerű legyek – úgy vagyok ezzel a magyar belpolitikával, mint Ady a disznófejű Nagyúrral: nem tudom figyelmen kívül hagyni a híreket, de érzem, hogy megöl, ha hagyom. Ja, és ez is az aranyon ül, az aranyon. Hát akkor nézzük meg, mi a helyzet az arany sertésól táján.

Rögtön az elején szögezzük le: Ady Endre ma megint botrányköve a magyar kultúrának. Éspedig nem azért, aki, ami volt, hanem ellenkezőleg: azért, ami tán sosem volt, de aminek látni akarják jobbról-balról, vátesznek, zászlónak, prófétának, vérbajos hazaárulónak, ki minek: pedig tessék nekem elhinni, ember volt ő is.

(A nagyváradi EMKE - a szerző felvétele)

Hölgyeim és uraim, a „Hét műtárgya” című műsorunk következik, melyet ez alkalommal egyesítettünk a „Miért szép?” című képzőművészeti sorozattal. Adásunk tárgya (vagy alanya, esetleg állítmánya, hiszen felállították) Hunyadi János zimonyi szobra. És ezen alkotás esetében teljesen jogos a kérdés, miszerint „miért szép?”, csak a hangsúlyt kell eltolnunk, mint a szobrász a művét.

(fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Schmidt Máriáról sok rosszat írtam életem folyamán és még fogok is, de most először kell azt észlelnem, hogy mintha takarékoskodna. Erre a kellemetlen dologra mindenki rákényszerül előbb vagy utóbb, sajnos legtöbben nem vagyunk a legszerencsésebb anyagi helyzetben – de a terrorházmesternőnek igazán nem lenne rá oka. Nem sínylődik a nagy, sötét nyomortól.

(Képünk illusztráció)

Rövid leszek, lényegre török, az ilyen hírekkel nem szabad teketóriázni: 2027-ben újból Magyarország rendezi a vizes sportok világbajnokságát. Ezt tegnap jelentették be Kvandzsungban, miután a FINA vezetősége a mi pályázatunk mellett döntött, és nem kétlem, hogy elpukkant Budapesten pár pezsgősüveg dugója, levágtak pár hízott tulkot.

Ne tessék keresni a szótárban, ilyen szó nincs, csak van. Ez egy rövidítés, azt jelenti, hogy Bevándorlási Különadó, és úgy van, hogy nincs. Pontosabban kifejtve: mit jogi és adóügyi fogalom létezik, ha kicsit bonyolult módon is, azonban ez az egyetlen magyar adónem, amiből a tavalyi adóév folyamán egy büdös vas nem sok, annyi sem folyt be.

Kérem, most indul az égzengés, illetve most halkul, vagy hogy is van ez. Az a lényeg, hogy sem nekem, sem maguknak nincs humorunk, mert ha lenne, akkor magunktól rájöttünk volna arra, amihez még Tarlós István főpolgármesternek, Minden Fakockák Atyjának is több nap kellett, nevezetesen, miszerint a főpolgármester úr viccelni méltóztatott.