Ehhez azért már komoly vas kell, kérem, nem is számítógép, hanem államgépezet. Meg pofa. Mondjuk a kormány is jobban tenné, ha Civilizationnel játszana, mint az idegeinkkel meg a magyar sajtóval, de nekik még egy kalózverzió sem jutott, ők kaptak egy országot, azt berhelik a PC helyett, csak itt nincs új játék, ha elcsesztünk valamit. Itt csak game over lesz.
A magyar sajtót például épp sikerült kiiktatni, mint tényezőt ebből a Magyarország nevű játékból. Éspedig egy igen ravasz kis csalással.
Ugyebár, megalakult a szépnevű Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA), sosem látott méretekben, 476 médiumot tömörítve, azzal a világos kormányzati célzattal, hogy amit lehet a sajtóból, azt bekebelezze, amit nem lehet, elpusztítsa. Érthető, hogy ennek néhányan nem örülnek, úgymint a maradék, még független, tehát a KESMA-n kívül eső sajtó munkatársai és olvasói, ami azért az olvasókkal együtt nem kis szám (statisztikák szerint a független sajtó orgánumainak száma csökken, azonban olvasottsága folyamatosan növekszik, amit az magyaráz, hogy még nem találták fel az olvasható kormánysajtót). No, de – mondtam magam is, és még jó néhány tanult kolléga a hír hallatán – nem oda, Buda, ez egy hatalmas sajtókartell, ehhez lehet még pár szava a Gazdasági Versenyhivatalnak is, a kartellezésre nálunk törvények vannak! Illetve a kartellezés ellen vannak, elvégre az végtelenül káros a gazdasági versenyre, mely elvileg rendszerünk fő motorja.
Törvény, az van, kérem. Éspedig az 1996. évi LVII.-es. Ki is mondja:
„A gazdasági hatékonyságot és a társadalmi felemelkedést szolgáló piaci verseny fenntartásához fűződő közérdek, továbbá az üzleti tisztesség követelményeit betartó vállalkozások és a fogyasztók érdeke megköveteli, hogy az állam jogi szabályozással biztosítsa a gazdasági verseny tisztaságát és szabadságát. Ehhez olyan versenyjogi rendelkezések elfogadása szükséges, amelyek tiltják a tisztességes verseny követelményeibe ütköző, illetve a gazdasági versenyt korlátozó piaci magatartást, valamint megakadályozzák a vállalkozásoknak a versenyre hátrányos összefonódását, gondoskodva a szükséges szervezeti és eljárási feltételekről is.
(...)
§ Tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - különösen a megrendelők, vevők, igénybevevők és felhasználók (a továbbiakban együtt: üzletfelek), illetve a versenytársak törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően – folytatni.
§ Tilos valótlan tény állításával vagy híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével, úgyszintén egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni, illetőleg veszélyeztetni.”
Akkor tán még sincs nagy baj, kérem, ezt csak nem lehet semmibe venni.
Nem a fenét.
Tegnap a kormányzat átvágta a gordiuszi csomót. A következő közleményt adták ki:
„2018. december 5., szerda 17:59
A Kormányzati Tájékoztatási Központ közleménye
Budapest, 2018. december 5., szerda (OS) - A Kormányzati Tájékoztatási Központ közleménye
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény lehetőséget biztosít a kormány számára, hogy rendeletével közérdekből nemzetstratégiainak minősítsen egyes vállalati összefonódásokat. A kormány eddig 21 alkalommal hozott ilyen döntést. A Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványt érintő fúzió nemzetstratégiai jelentőségűvé nyilvánítása tehát nem egyedi eset, ez a huszonkettedik ilyen természetű döntés. A kormány mai határozatának kiemelt indoka, hogy közérdek fűződik Magyarországon a print és nyomtatott médiakultúra megmentéséhez és a helyi, különösen a megyei nyilvánosság fórumainak hosszú távú megmaradásához. Ezt a célt tűzte ki Alapító Okiratában az Alapítvány és külön támogatandó, hogy ezt nem profitszerzési célzattal, hanem nonprofit alapon kívánja megvalósítani.
Kormányzati Tájékoztatási Központ”
Micsoda? Ezt meg lehet tenni? Hát akkor vagy át kell írni a kartelltörvényt, hogy a valós állapotokat tükrözze, körülbelül olyanformán, hogy „Magyarországon tilos a tisztességtelen piaci magatartás, kivéve azokat, akiknek szabad, de főleg a kormányt”, vagy tessék átvinni a legközelebbi kisdedóvóba, mert törvénynek hajítófát sem ér, de serdületlen gyermekek délutáni altatására még alkalmatos volna. Elő azzal az 1996. évi LVII-es törvénnyel, mit ír?
Hm. Azt, hogy:
„24/A. § A Kormány a vállalkozások összefonódását közérdekből – így különösen a munkahelyek megőrzése, az ellátás biztonsága érdekében – nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítheti. Az ilyen összefonódást nem kell a Gazdasági Versenyhivatalnak a 24. § szerint bejelenteni.
97. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a vállalkozások összefonódását rendelettel közérdekből nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítse.”
Akkor pedig van ilyen, még változtatni sem kell a meglévő törvényen, csak hát ki gondolta volna, hogy létezik „nemzetstratégiai” szempont is? Annak idején a Szabadság téri öntvényt nevezték „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű” ügynek, máig gondolkodom rajta időnként, hogy miért, talán a felhasznált bronz és építőanyag mennyisége vagy még inkább az ablakon kidobott összeg nagysága okából.
De egyáltalán, mi az a nemzetstratégia?
Jogi meghatározása nincs, márpedig amit nem határoztak meg jogi szempontból szabatosan, arra hivatkozni sem lehet. Jogász ismerőshöz fordultam: mi a teendő ebben az esetben? Ugyanis nézetem szerint esetünkben mindegy, hogy a kormány a nemzetstratégiára, az ópiumháborúkra, avagy a tibeti jetire hivatkozik, jogilag mindhárom meghatározatlan. Kaptam is pontos és szabatos választ, mert jogász ismerősöm derék, lelkiismeretes ember. Ez esetben a nemzetstratégiát mint általános értelemben használt szót kell tekinteni, aminek ha nem egyértelmű a jelentése akkor elő kell venni a magyar nyelv értelmező kéziszótárát vagy ha nincs benne akkor az MTA-tól kell kérni a fogalom értelmezését.
Világos beszéd. Elő az Értelmező Szótárral, de a legnagyobbal!
Abban sincs benne a „nemzetstratégia” szó.
Nem tehetek más, tisztelt Magyar Tudományos Akadémia, e helyen, a sajtó nyilvánosságát kihasználva kérem önöket, hogy segítsenek ki engem is, ám közvetve a kormányt is, és határozzák már meg szabatosan és érthetően a nemzetstratégia fogalmát.
Ugyanis itt holtpontra jutottunk: ez a fogalom a jog előtt ismeretlen, a köznyelvben nem egyértelmű, tulajdonképpen bármit jelenthet.
Tény, hogy létezik Nemzetstratégiai Kutatóintézet, ott veszi fel a pénzeket a Szász Jenő, ez az intézmény legfőbb és alapvető célja, azonban attól, hogy kutatják, még nem biztos, hogy létezik is a fogalom, hiszen, ha belegondolunk, Kína egész kutatóintézetet tart fent a jetik kutatására, évtizedek óta, és azok sincsenek.
Nekem gyanús, hogy a „nemzetstratégia” nem is a politikai tudományok tárgykörébe tartozik, hanem sokkal inkább a fekete mágiáéba, ez egy varázsszó, amit kimondanak, azonnal sűrű köd támad és minden jogtalan aljasság törvényessé válik a gomolygó homályban. Nekromantákra vall.
Ami a közérdeket illeti, mely a print és nyomtatott médiakultúra megmentéséhez fűződik (mi a különbség a print és a nyomtatott között? Az, hogy a print angolul van?), azt magam sem vitatom. Bizony, nagyon komoly veszély fenyegeti a magyar médiakultúrát, különösen a nyomtatottat: a kormánymédia befolyása, sőt, nevesíteni is tudom: úgy hívják ezt a veszélyt, hogy Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány.
Ez ellen védekezni közérdekű volna, már tegnap is késő volt.
Azt szintén nem vitatom, hogy a KESMA esetében szó sincsen profitszerzésről, ugyanis a kiadványai már most veszteségesek, amennyiben monopolhelyzetbe fognak kerülni, még olvashatatlanabbak lesznek (hiszen nem lesznek versenyhelyzetben), így akkor is kidobott pénz lesz minden rájuk áldozott fillér, ha csak ők fognak szerepelni a sajtópiacon. Bevételről az ő esetükben csak állami dotáció és hozzájuk irányított hirdetések formájában lehet beszélni. Ugyanis a nyomtatott sajtó nem tej vagy kenyér, amit mindenképpen megvesznek az emberek, akkor is, ha rossz minőségű, amennyiben nincs jobb – újságot csak akkor vesznek, ha érdemes. Ezt a szakmai szintet azonban a KESMA kiadványai sem nem képesek, sem nem akarják elérni, tulajdonképpen olyan jogi szabályozás kéne vonatkozzon rájuk, mint az élelmiszerhamisítókra, amennyiben az információt közszükségleti cikknek minősítjük.
Hát kérem, sok szeretettel várom postafordultával a Magyar Tudományos Akadémia meghatározását a nemzetstratégia fogalmáról, addig sokat nem tehetünk. Igaz, akkor sem: de legalább tudni fogjuk, minek a nevében pusztítják el a magyar sajtót.
Addig is maradtam tisztelettel és üdvözlöm a nemzetstratégákat az ólomkatonáikkal együtt.
Szele Tamás
