Forgókínpad

Forgókínpad

Micike csipkés hálóinge

2019. január 20. - Szele Tamás

Hát kérem, ideje rendet csinálni. Éspedig a Facebookon, mert elég nagy a felfordulás, még a valódi híreket sem méltóztatnak megérteni, ellenben pánik pánikot követ. Nem, nem „lopta” el a közösségi oldal a csoportok tagjait, és nem, a magyar kormánynak épp úgy nincs köze az eseményekhez, mint a magyar ellenzéknek. Sőt, a politikának sincs.

facebook-csoport.jpg

Tegnap óta kísértet járja be a Facebookot, vagy inkább esti szél Milford öböl felé, szüzek siralma, özvegyek panasza nyög belé, csoportadminisztrátorok kiáltják bele a Nagy Magyar Digitális Űrbe, hogy ennyi meg annyi ezer tagját ellopták a csoportjuknak, persze, másodpercek alatt lesz az általánosan paranoid légkörben ebből politika, mert miért ne lenne. Azonnal gyanúba kerül a pártállás szerinti ellentétes oldal: még ugyan örüljünk, hogy az álhír-oldalak nem fedezték fel, bár lehet, hogy de, csak én nem láttam még, és most tízezrek hiszik, részint azt, hogy a csoporttagságukat megették a kannibál migránsok, részint azt, hogy a titokzatos szolgák vágták ki őket a „Konyhai trükkök és ínyenc receptek Náncsi nénitől” csoportból, világnézetük alapján, és most megfigyelik őket, mikor leviszik a macskaalmot.

Ami tény, az tény: valóban sok csoportnak csökkent igen alaposan a létszáma a jelek szerint. Ez első pillanatban joggal ijesztheti meg az adminisztrátorokat, a másodikban azonban megnyugodhatnak: nem a markoláb vitte el az embereket, nem jött meg az Apokalipszis négy lovasa, sőt, az ellenség keze sem tette be a lábát. Egyszerűen annyi történt, hogy megoldottak egy régi problémát a Facebook központjában.

Konkrétan a nem kívánt csoporttagságról van szó. Eleinte az embert bárki betehette bármilyen csoportba, és ha nem tiltakozott ellene egy napon belül, akkor ott is maradt. Ezt már régen megváltoztatták, de nem teljesen: mostanáig úgy volt, hogy ha valaki tagja volt egy csoportnak és a csoport beállítása nyílt volt, minden ismerősét belerakhatta. Ennek lett most vége.

Most az olyan embereket, akiket így hívtak be valahová, vagy maguktól léptek be, de soha semmit nem csináltak, a Facebook különválasztja, nem számolja őket a csoport taglétszámához, viszont ad az adminoknak egy lehetőséget, hogy üzenjenek nekik. Sőt, még így sem szűnik meg a csoporttagság, de az illető a csoport „meghívottai” közé kerül. Így nem számít bele a létszámba.

De lássuk a hivatalos magyarázatot!

Néhány változtatást végzünk a csoporttagok meghívása kapcsán, és szerettünk volna tájékoztatni téged ezekről. A következő változások történnek majd annak érdekében, hogy az emberek valóban az érdeklődésüknek megfelelő és tartalmas Facebook-csoportokhoz csatlakozhassanak:

Megújult meghívások a csoportokba – Most már amikor valakit meghívnak egy csoportba, elfogadhatja vagy elutasíthatja a meghívást. Azelőtt az embereket az ismerőseik felvehették azokba a csoportokba, amelyekről úgy gondolták, hogy érdekelhetné őket, és azonnal taggá váltak. Előfordulhatott, hogy felvettek valakit a csoportodba, de az illető soha nem látogatta meg azt.
„Meghívva” terület – A következő pár hétben azok az emberek, akiket felvettek a csoportodba, de egyszer sem keresték fel azt, a taglista Meghívva területén fognak megjelenni, amely csak az adminisztrátorok és a moderátorok számára lesz látható. Ők csak akkor fognak tagnak számítani, ha elfogadják a meghívást. Ennek megfelelően a csoport tagjainak teljes létszámába se fognak beleszámítani, ezért elképzelhető, hogy a csoport teljes létszáma csökkenni fog.
Emlékeztető értesítés – Adminisztrátorként a következő pár hétben egy-egy értesítést küldhetsz a meghívottaknak, amelyben emlékeztetheted őket, hogy fogadják el vagy utasítsák el a meghívást a csoportodba.
Köszönjük, hogy vezető szerepet vállalsz a közösségedben.

Köszönettel:
a Facebook Csoportok szolgáltatásának csapata”

Kérem, ez a tiszta beszéd. Miért volt erre szükség?

Nagy a sora annak.

Először is: az ember tényleg vad helyekre képes bekerülni a drága jó ismerősei révén. A magam példáját veszem, mert az a legolcsóbb és arról is tudok a legtöbbet: én 207 csoport tagja vagyok, ebből napi rendszerességgel tízet, ha használok. Hétben megosztom az írásaimat, nyolcadik a saját témacsoportom, ami titkos, és csak műszaki okokból van rá szükség, a kilencedik álhír-vadászattal foglalkozik, oda érdemes benézni, a tizedik meg számítástechnikai szaktanácsokat ad. A többibe vagy régen léptem be, mikor még úgy nézett ki, van értelme, vagy csendesen elhalálozott, de még fent van az oldalon, vagy beletettek. Mondjuk azt értem, mit keresek (vagy mit kerestem) az „Elektronika (barkácsklub)” csoportban, esetleg a „MiG-29 (NATO-kódja: Fulcrum)” vagy a „Magyar Tolkien Társaság” sem jelent megfejthetetlen rejtélyt, de hogyan kerültem én a „Füstmentes Augusztus, 2013”-ba, mikor nagyon erős dohányos vagyok kamaszkorom óta, vagy a „Vadhúsok a legolcsóbban” csoportba, mikor életemben sem főztem, sütöttem vadat?

Hát csak úgy, hogy belétettek. És sok – ahogy így most elnézem – a már lejárt aktualitású, politikai eseményekhez kötődő csoporttagságom is, például annak idején, főleg az informálódás miatt volt értelme belépni a „Nem akarunk nemzeti konzultációt az internetadóról!”-ba, de így, öt év elteltével már nem sok újat tudnánk egymásnak mondani, pláne, hogy a netadót bizonytalan időre elhalasztották még akkor.

De, kedves mindenki, ne feledjük: eddig nem volt hét, hogy valamelyik ismerős ne fedezze fel döbbenten (és véletlenül), hogy vagy olyan csoporthoz adták hozzá, ami a politikai nézeteivel tökéletesen ellentétes, vagy valami üzleti átverés csoportjához. Ennek lesz most vége. Ezentúl tiszta a helyzet: a régi ügyek külön kerültek, az új csoportokba meg már csak tudatosan lehet belépni.

Akkor tehát eljutott a panaszunk a Facebook Menlo Park-i központjába?

Ördögöt jutott, senkit nem is érdekelt volna, akkor sem, ha eljut.

Hát akkor miért történt ez a változtatás?

Tudni nem tudhatom bizonyosan, de sejtem. Az a helyzet, hogy – bár sokan ezzel nincsenek tisztában – a csoportoknak ára is van, piaca is. Adják-veszik őket, mint a krumplit a piacon, választási kampány előtt felmennek az árak, utána lemennek, alapvetően hirdetési felületként használják őket. Mondjuk aljas átverése ez azoknak a naiv lelkeknek, akik azt hiszik, hogy beléptek egy baráti körbe, vagy egy hobbi gyakorlói közé, esetleg társat keresnek, és egyszer csak azt veszik észre, hogy el vannak adva – abból, hogy a csoportban már nem az eredeti tevékenység zajlik, hanem vagy álhírek jönnek minden csapból, vagy reklámok. De ez a piac létezik, nagyobb csoportokat akár több százezer forintokért is vesztegetnek rajta.

Ennek a kufárkodásnak vetett véget most a Facebook, ugyanis így nagyon könnyű pénzt csinálni a semmiből: vegyük azt, hogy valaki létrehozza a „Micike csipkés hálóinge” nevű csoportot. Mondjuk a valakinek én véletlenül ismerőse vagyok, és beletesz. Én nem veszem észre, és tulajdonképpen nem is tudok a tagságomról: azonban van nekem pontosan 1 184 ismerősöm, akik az én tagságom révén szintén potenciális taggá válnak, nekik is vannak ismerőseik: napok alatt lehet elérni a több százezres létszámot. Aztán eladják Micike csipkés hálóingét, mondjuk félmillióért, és a tagok elkezdenek körömgomba-hirdetéseket látni az oldalon, extrém esetben kapni is.

Így kell félmilliót keresni munka és ötlet nélkül.

Vagyis így ment ez: mert most már nem lehet.

Szóval, mindenki nyugodjon meg, ez nem veszélyes változtatás.

Az már inkább, hogy több online sajtóorgánum is megfigyelte, miszerint az elmúlt két hónapban az olvasottsága az ötödére csökkent, magam is tanúsíthatom: ahol csak rálátásom van a szerkesztői felületre, mindenhol ez a helyzet, és a kollégák is ugyanezt panaszolják. Nem lehetetlen, hogy a közösségi oldal titokban bevezette – vagy még csak teszteli – azt a „sajtóellenes” algoritmust, ami az online lapok írásait kiszűri a hírfolyamból (eddig ahol csak kipróbálták, összerogyott a sajtópiac). Mert azt egyébként nehezen hinném, hogy egymástól független, sőt, ellentétes de legalábbis eltérő pártállású lapok egyszerre váltak érdektelenné az olvasók számára.

Ez a baj, nem az, hogy a „Micike csipkés hálóingének” négyezer tagja „eltűnt”.

Ja, de ez a mi bajunk, a sajtóé, tehát csak minket érdekel.

No, erről ennyit.

Nyugalom: sem a kormány, sem az ellenzék, sem a Háttérhatalom nem babrálja a Facebookot, egyszerűen csak egy kicsit javítottak rajta.

Fognak még rontani is.

Sokat.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása