Orientalistából legalább tizenötmillió él Magyarországon, ugyanis a tízmillió adott, de a felük saját magával sem ért egyet, őstörténészből a minapi Kásler-bejelentés óta olyan harmincmillió lehet. Akkor nézzünk bele egy kicsit tisztázó célzattal: mit is jelent az, hogy az Árpád-ház a filogenetikai vizsgálatok alapján Baskírából vagy Baktriából származik?

(A képen: ősmagyar érem Baktriából, Eukratides satrapa idejéből, Kr. e. 171–145-ből, rovásírott görög felirattal)

Egészen pontosan ennyit és egy szóval sem többet, vagyis azt, hogy az Árpád-ház a filogenetikai vizsgálatok alapján Baskírából vagy Baktriából származik. Ez egyáltalán nem okoz komoly meglepetést, nem változtatja meg a magyar őstörténetet, akármit is habog Kásler miniszter arról, hogy „az Árpád-ház tagjai egészen biztosan eurázsiai, nem pedig finnugor eredetűek voltak”, ugyanis a finnugor egy nyelvcsalád, nem egy népcsoport, egy fogalom, amit genetikai úton maga Numi-Tórem atyácska sem tudna kimutatni, lévén ugyanis az elvont fogalomban nincs gén. És különben: eurázsiai nyelvcsalád.

Ott is hiba van a kréta körül, hogy a vizsgálat nem azt mutatta ki, miszerint egyértelmű lett volna az Árpádok baktriai, és kizárólag baktriai eredete, ellenkezőleg: a baskíriai származás valószínűbb. Baskíria ráadásul türk-finnugor kontakt-terület volt, éppenséggel illene is a mai tudásunkhoz ez az eredmény. Hogy mitől nemesebb az ókori észak-afgán populáció, mint a szintén ókori baskíriai népesség, azt csak Kásler doktor tudja, de mivel Baktriában verekedett volt Nagy Sándor is egy időben, félek, még a végén levezeti, hogy az Árpádok a macedón világhódítótól származtak. Az sem lenne csoda mellesleg, illetve konkrétan Nagy Sándor esetében bizony csoda lenne, ugyanis az Ifjú (így nevezték a hívei) ideje legjavát vagy hadakozással, vagy a legdurvább mértékű részegeskedéssel töltötte, és megnősült ugyan, de amennyit a vonzalmairól tudunk, nem kizárólag a felesége, Rhóxané töltötte be az ágyát, sőt, nem is kizárólag hölgytársaságban szokott éjszakázni. Hogy miért veszem elő pont Nagy Sándort? Mert a középkori krónikairodalom imádott minden dinasztiát őreá visszavezetni, ez az egyik, a másik pedig, hogy Rhóxané asszony biza baktriai volt, Oxüartész baktriai satrapa leánya, I. e. 347-ben született.

Egyszóval, kedves felebarátain, van nekem egy olyan érzésem emiatt a Baktria-erőltetés miatt, hogy leszünk mi még előbb hunok, aztán szittyák, aztán szogdok de még közben makedónok is, ha máshol nem az iskolai tankönyvekben mindenképp. A valóságban kevésbé.

Sebaj, legalább a magyar kormány terjeszkedését az észak-macedóniai sajtóban nevezhetik egyszerű „hazatérésnek” vagy „honvisszafoglalásnak”. Szóval: olyan gyakorlatot szereztem én már az áltudományok cáfolatában, hogy még a formálódó konteót és történelemhamisítást is felismerem, az apja fejében, és amint sajdítom, a mi Káslerünk ezzel az eszmével terhes épp.

De egyébként mit jelent az Árpádok baskír vagy baktriai eredete?

Kérem tisztelettel: semmit. Azt, hogy az első magyar uralkodócsalád ősei ezen vagy azon a területen éltek igen régen. Éspedig – el ne tévedjünk a származáskutatók ingoványos talaján – az egyik Y-kromoszómás, tehát férfi génjük mutat ilyen eredetet. Ez azért fontos, mert az Árpád-házban a hatalom férfiágon öröklődött, bár mondjuk a szédítő intervallumú, négyezerötszáz éves családtörténetnek csak kevesebb, mint a tizede, az utolsó mintegy négyszáz év volt az, amit uralkodással töltöttek: a korábbi idők is érdekesek volnának, meglehet, érdekesebbek, mint a hőslegendák, bár ez ízlés kérdése. Azt mindenképpen elmondhatjuk, hogy éltek légyen Baskíriában vagy Baktriában a későbbi uralkodók felmenői, az a sztyeppei mesevilág – „halászva-vadászva, földet művelve, nagy békességben és harmóniában a Természettel” – amit a turultojás ideológusok mesélgetnek, sohasem létezett. Létezett nomád vagy félnomád életforma, ebből következően állandó harc a legelőkért, rövid, éhezéssel és kegyetlen küzdelmekkel teli élet, korai halál és állandó harc az életben maradásért. Törzsfőknek is, fejedelmeknek is, közembereknek is.

Létezik Árpád-házi gén?

Így, ebben a formában nem, létezik viszont egy szekvencia, amely az Árpád-ház férfitagjaira jellemző. Ebből messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni. Tekintsük az adatokat az Index alapján:

„Összesen 40 különböző mai populációból 4340 genetikai mintát vetettek össze az Árpád-házival, a minták a Kaukázusból, a Volga-Urál régióból, Közép-Ázsiából és iráni-afgán vidékekről származtak. Vagyis többnyire olyan környékekről, amelyeket valamilyen módon, legalább hipotetikusan korábban kapcsolatba hozták már a magyar őstörténettel. (…) A több mint 4000 mai mintából 56 olyat találtak, amelyek az Árpád-házi haplotípusba tartoznak. Ezek nagy többsége, 48 a dél-orosz Baskíriából származik, vagyis az árpád-házi dinasztia legközelebbi mai férfiági rokonait Baskíriában kell keresni.”

De találtak ilyent embert, méghozzá élőt Szerbiában is. Valószínű, hogy elég sok, ennek a haplotípusnak megfelelő ember élhet még a Kárpát-medencében is. No, velük mit teszünk, mindet megkoronázzuk? És egyszerre, vagy sorjában?

Erről tessék Orbán Viktort megkérdezni, mint legvalószínűbb monarcha-aspiránst, bár nem lennék meglepve, ha akadna olyan genetikai laboratórium, ami benne is kimutatná az Árpádok haplotípusát, és ezzel részéről meg is lenne oldva a kérdés.

Részünkről nem annyira.

Hanem, amit Kásler mondott még, az bizony sült szamárság.

„A megállapítások „döntő mértékben” befolyásolják a magyarság eredetének kérdését”

– jelentette ki a felfedezést bejelentő sajtótájékoztatón.

Nem befolyásolnak azok eredetkutatás szempontjából semmit. Gondolkodjunk, béláim! Milyen származású volt körülbelül a kilencedik században Rurik fejedelem? Varég, vagyis skandináv. Hol uralkodott? A Kijevi Ruszban, az ő származásának köze nem volt alattvalói többségének szláv származásához. Milyen származású Második Erzsébet királynő? Német származású, mégis a britek fölött uralkodik. Szóval, az uralkodóház származásának semmi köze az alattvalókéhoz.

Sőt, ennek még az ellenkezője is megesik, ugyanis Dzsingisz kán például legalább annyira szeretett inni és verekedni, mint Nagy Sándor, csak ő az asszonyoknak is bolondja volt, minek következtében ma körülbelül tizenhat millió férfiban mutatható ki a dzsingiszida Y-kromoszóma, de nem ám csak Ázsiában, hanem még a brit szigeteken is gyakori – hej, mi lesz velünk, magyarok, ha kiderül, hogy minálunk minden második ember Árpád-házi származású így vagy úgy? Feudális anarchiának néznénk elébe, ha volna értelme ennek, de szerencsére nincs. És magam sem hinnék egy ilyen dzsingiszida jelenségben, a mi királyaink rezerváltabbak voltak a maguk módján.

Egyszóval: Árpád-házi, genetikailag kimutatható távoli rokonságok vannak, csak sokat nem érnek, magyar nemzeti gén viszont nincs.

Hogyan is lehetne? Olyan egyneműséget kéne ahhoz feltételezni, olyan nemzetiségi homogenitást, ráadásul ezeregyszáz év államiságának teljes sértetlenségét (vagyis azt, hogy semmilyen idegen hadsereg katonái sem nyúltak itteni lányokhoz), ami a történelmünk egyetlen korszakára, sőt, egyetlen pillanatára sem volt jellemző. De nem csak magyar gén nincs, egyetlen más népcsoport-specifikus gén sem létezik. Egy család, akár kiterjedt rokonsággal is, de van olyan kicsi, hogy megőrizzen egy öröklődő gént, egy népcsoport, nép vagy pláne nemzet túl nagy, már megjelenésekor, kialakulásakor is, egyszerűen elveszne benne minden domináns gén, kivéve, ha mindannyian, kivétel nélkül ugyanabból a családból származnának, csak akkor meg felvetődik a vérfertőzés problémája, ugye. Szóval: nincs se magyar, se egyéb gén.

Pár éve, 2012-ben nagy port vert fel, hogy egy Zala megyei jobbikos képviselő megrendelte egy laboratóriumtól a saját genetikai elemzését annak bizonyítékául, hogy őbenne nincs „sem cigány, sem zsidó gén”. Volt az a pénz, ha nem is kevés, amiért talált erre is laboratóriumot, ki is adtak neki egy papírt a dologról, csak azt a részét nem mutogatta, amiben azt írták: nem találtak ilyen géneket nála, de leginkább azért, mert ilyenek nincsenek is. Ahogyan akkor fogalmaztak az illetékes szakmai kollégium Klinikai Genetikai Tagozatának és Tanácsának tagjai:

„Genetikai tesztek alapján nem lehet a vizsgált egyed származását, adott populációhoz, népcsoporthoz való tartozását igazolni vagy cáfolni, nincsenek népcsoportra jellemző, adott egyed hovatartozását igazoló, vagy kizáró génjeink.”

Tehát a magyarság eredetét sem lehet genetikai alapon meghatározni, és minden ilyen kísérlet értelmetlen is, nincsenek genetikailag homogén népek.

Akkor ez az egész mire jó?

Nem sokra, ha a valóságot nézzük. Régészeti jelentősége van, mert ezen túl ha Árpád-házi sírt találunk és férfi nyugszik benne, annyit meg tudunk mondani, jogosan nyugszik-é ott, avagy bitorolja a hantot. Lehet még szakterületi jelentősége is, sőt: úgy fontos is, de leginkább azoknak a történészeknek, akik főként az Árpád-házzal foglalkoznak.

Ha azonban a kormánymédiához és az ő ideológiájukhoz hasonlóan túllépünk a valóságon, a lehetetlenséges végtelen tárháza nyílik meg előttünk. Csodás, macedón-szittya-hun-ősmagyar hadak dübörögnek a prérin, bocsánat, a sztyeppén, valóra válhat, méghozzá a Kásler-féle tankönyvekben az összes áltudományos elmélet, vagy legalábbis a legtöbb, mindenki királyfi lehet, kivéve, aki királylány, de nem ajánlatos sokat válogatni, el kell fogadni, amit az Istenke adott, táltosok legelnek selyemfüvű rétjeinken, életfákon költ a turul, ha elölről, ha háturul és paszomántos lesz az összes magyar sallang és cikornya.

Erre mindenképpen alkalmas ez a felfedezés, egyébként viszont csak szaktudományi jelentősége van.

Elég izgalmas dolog a magyar történelem az eredeti formájában is, nem kéne beleírogatni még, de ezt Kásler tudja.

Óvakodjanak, kérem, a hamisítványoktól.

Szele Tamás