Nagy fába vágjuk a bugylibicskát, és előre szólok: aki azt várja ettől az írástól, hogy fekete-fehér igazságokat mondok majd Klubrádióról, Spirit FM-ről és másokról, az nagyrészt csalódni fog. Lesznek benne állítások, de inkább a helyzetet mutatnám be, aztán mindenki alkosson róla maga véleményt, ugyanis minden kész értékítéletnél érdekesebb ez a magyar politikaikáosz.

A Klubrádió sorsával mindannyian tisztában vagyunk: elveszítette a 92,9 MHz-es frekvenciát, ezzel a földi sugárzás lehetőségét is. Igazságtalan és velejéig átpolitizált döntést hozott velük kapcsolatban a Médiatanács. A másik, régebbi frekvenciájukat, a 95,3 MHz-est egyenesen a Karc FM kapja meg a tisztán fideszes médiatestülettől: a kormánypárt egyik rég bevált taktikáját követi, mely szerint nem betiltja az ellenszenvesnek talált médiumokat, hanem kiéhezteti, ellehetetleníti, a Klubrádió most online ad, reméljük, megfelelő hallgatottsággal, de maga a módszer mindent elmond erről a vezetésről.

Azonban kié lesz a 92,9 MHz-es frekvencia? A Spirit FM-é, amely bizony az ATV érdekeltsége. És itt kezd ingoványossá válni a talaj. Ugyanis az ATV-csoportról mindenkinek más a véleménye, én nem is bolygatnám, ugyanis egy politikai szempont alapján ítélik meg: abból a szempontból tudniillik, hogy ellenzéki-é avagy nem az?

Tévécsatorna, ellenzéki és kormánypárti megszólalásokkal egyaránt, ugyanezt lehetne elmondani a Spirit FM-ről, csak az rádió. Mármost ha homogén és egyoldalú műsort akar valaki akár a kormány, akár az ellenzék oldaláról, arra is van lehetőség, csak nem ezeken a csatornákon – megjegyezném, a Klubrádió sem volt homogén és egyoldalú módon ellenzéki. Szidták is eleget, akiknek nem tetszett, hogy időnként megszólal benne valamelyik kormánytényező is.

De szakmai szempontból elég nagy öngól teljesen egyoldalú orgánumot működtetni, mintha egy lábán állna az elefánt: cirkuszban és rövid ideig lehetséges, különben csak orra esés lehet belőle, a kormány ilyen jellegű kísérletei is sorra döntik a negatív népszerűségi rekordokat. Azonban...

Azonban az ATV csoport elfogadta a frekvenciát. Illetve, dehogy az általa alkalmazott munkatársak fogadták el, a csoport vezetősége döntött így. Ez azért nem volt túlzottan etikus, sőt.

Erkölcsi felháborodás vezette tehát Tamás Gáspár Miklós tollát, amikor nyílt levelet írt az ügyben, ezt a Klubrádió oldala tette közzé. Idézzünk belőle.

„Kedves Klubrádió, szerkesztők, műsorvezetők, munkatársak, riportalanyok, betelefonálók és mindenekelőtt: hallgatók!

Mint tudják, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (s rajta keresztül az Orbán-kormány) méltánytalanul, a jog szellemével és betűjével ellentétesen megfosztotta az utolsó ellenzéki, rezsimfüggetlen rádiót az ismert, 92.9 MHz-es frekvenciától. Ezt a sok embert elérő csatornát a kormányzat az ATV csoporthoz tartozó, a Hit Gyülekezete által befolyásolt Spirit FM-nek juttatta. Miután a Klubrádió vidéki elérhetősége már rég megszűnt. A Klubrádió természetesen tiltakozott, a maradék nem kormányzati, nem radikálisan jobboldali sajtó is csóválta azt a néhány fejét.

De a közvélemény (noha szemlátomást nem tetszik neki ez az eljárás) ebben az ügyben is passzív maradt, ami a sok kudarc után nem érthetetlen.

Jellemző dolog, hogy a Media1 szerint a Klubrádió régi, jól ismert, szimbolikus jelentőségű frekvenciáját, a sokáig parlagon hevertetett 95.3-at a szélsőjobboldali, uszító (orbánista tulajdonban álló) Karc FM rádióállomás kapja meg, ami morális értelemben mindenképpen botrány.

A Klubrádió tiltakozása joggal emeli ki: az ATV csoport úgy szerezte meg a – szintén morális értelemben – rablott holmit, hogy közben azt a látszatot kelti (egy-két tévéműsorra hivatkozva), mintha ellenzéki, netán pártatlan médiavállalkozás lenne, holott működésének nagyobbik része – minden hozzáértő szerint – a magyarországi radikális jobboldal (a kormányzó erő) érdekeit szolgálja. Ha az ATV ellenzéki, netán pártatlan lenne, nem törekedett volna rá, hogy a Klubrádió frekvenciáját megszerezze – egyébként emberibb körülmények között konkurens kormánypárti rádió se pályázott volna a jogtalanul elkobzott frekvenciára, kollegiális, szakmai szolidaritásból és igazságérzetből, nem hogy az állítólag „ellenzéki” szaktársak.”

Ez idáig a tények szabatos ismertetése. De TGM javaslattal is élt:

„Indítványom nem eredeti, másoknak is eszükbe jutott már, de nagyobb a baj, nagyobb a szükség.

Azt javaslom, hogy a bármilyen értelemben ellenzékiek vagy függetlenek vagy pártatlanok (ez három külön kategória) egységesen bojkottálják az ATV csoport minden médiavállalkozásának minden adását. Az ott dolgozó újságírók és más munkatársak lehetőleg mondjanak föl.

Különösen vonatkozik ez a fölhívás – amelynek remélhetőleg foganatja lesz – értelmiségiekre, szakértőkre, közéleti szereplőkre, föllépő művészekre, akiknek ez csak kisebb kellemetlenség. Bonyolultabb a helyzete az ellenzéki politikusoknak, akiknek szükségük van a médiaszereplésekre a választási kampány megkezdésével (ami már megtörtént), hiszen őket főleg csak az ATV egy-két műsora engedi a nyilvánosság elé. Ez az ATV-nek csak ürügy, de az ellenzéki politikusoknak életszükséglet. Ezt megértem. De néha áldozatot kell hoznia az embernek az elveiért. Szerintem ellenzékiek nem szónokolhatnak az ATV-ben, mert ez az együttérzés megtagadása lenne a Klubrádióval és hallgatóival szemben.”

Akkor most jegyezzük meg: TGM nem parancsolt, nem utasított, nem fenyegetett. TGM indítványozott, javasolt. Az ő szempontjából a legetikusabb javaslatot tette: erkölcsi, elvi szempontból ebben semmi kivetnivaló nincs.

A gyakorlatban vannak nehézségek, ugyanis azt elvárni a sajtómunkástól, hogy mondjon fel, mert én az etika nevében úgy találom helyesnek, lehetséges, de akkor nekem erkölcsi kötelességem eltartani a családját, míg más, etikai szempontból is kifogástalan munkahelyet nem talál. Igaz, a munkatársak másodlagosak TGM felhívásában, a meghívottak szerepe az elsődleges. Hadházy Ákos már be is jelentett, hogy csatlakozik a bojkotthoz.

Hogy még ki fog, ki nem fog, az a jövő titka: a munkatársakról annyit még, hogy a mai magyar sajtóban nem hajigálják az ember után a munkahelyeket, a tegnapiban sem így volt, a tegnapelőttiben sem, komoly problémát jelent törvényes, szerződéses, bejelentett munkához jutni annak, aki munkanélkülivé válik. Nekem magamnak négy munkahelyem van jelenleg, de mivel kettő közülük alkalmi, egy meg még nekem kerül pénzbe, én sem dúskálok a javakban. Tehát ha valaki a felszólítás ellenére az ATV-nél marad, az nem kriptokormánypárti, az nem fideszes ügynök, hanem mondjuk egyszerűen családos ember vagy nem kap más munkát.

De térjünk vissza az „ügyhöz”, mert nemsokára jön Piszkos Fred!

Szóval: még egyszer megismétlem, TGM nem utasított senkit semmire, nem is állna módjában, bár, ahogy ismerem, nem is tenné: tett egy merőben morális jellegű javaslatot egy nyílt levélben. Ennyi történt. Ezzel lehet egyetérteni és vitatkozni.

Azonban ez a kis repedés – hej, az is bolond Magyarországon, aki ellenzéki véleményegységet feltételez – elég volt ahhoz, hogy a kormány beledugja a feszítővasát és most tágítja. A Magyar Nemzeti Médiaszövetség, melynek elnöke dr. Toót-Holló Tamás, aki egyébiránt a Magyar Nemzet főszerkesztője is, elővette a Piszkos Fred-féle módszert, és most úgy védi, pártolja Fülig Jimmyt, bocsánat, az ATV-csoportot „Ki lesz a következő?” című közleményükben, hogy még az is elszalad előlük, aki véletlenül botlana beléjük. Idézzük ezt is:

„A Magyar Nemzeti Médiaszövetség mélyen elítéli, hogy egyes baloldali-anarchista véleményvezérek a Klubrádió honlapján keresztül bojkottra szólítanak fel egy frekvenciát törvényesen elnyert rádiócsatornával szemben, egyben – folytatva a Fekete-Győr András által megkezdett fenyegetőzést – munkájuk feladására szólítják fel az ATV médiacsoportjához tartozó újságírókat. Különösen felháborítónak tartjuk, hogy a felhívásnak – a kollégáik iránti szolidaritás teljes hiányában – baloldali sajtótermékek is teret adnak.

Azt is meglepve tapasztaljuk, hogy a 168.hu egyik műsorában maga a MÚOSZ elnöke is csatlakozott ehhez a hangulatkeltéshez: nem mérlegelve kellőképpen azt, hogy a Médiahatóság frekvenciadöntését kritizálva nemcsak kormánykritikát fejt ki, hanem részt vesz egy ellenzéki médiaműhely, a Spirit FM munkájának tudatos ellehetetlenítésében.

Az egész újságírótársadalom nevében vissza kell utasítani azt a baloldalon mostanában elharapózott gyakorlatot, hogy politikusok és véleményvezérek kirúgással fenyegetnek meg, vagy felmondásra szólítanak fel munkájukat végző újságírókat.”

Ez van olyan kellemes, de főleg hasznos, mint Piszkos Fred dicsérete. „Védjen meg téged a Nemzeti Médiaszövetség” – mondja nemsokára a sajtómunkások átka, és a gesztus valóban ügyes volt, mármint a kormány szempontjából. Radikalizálta ugyanis a helyzetet: a Klubrádió ettől „baloldali-anarchista” lett a MUOSZ-szal együtt, az ATV-csoport pedig ha akarja, ha nem most már beszorult a kormány védőszárnyai alá, mint egy magánnyugdíj-pénztár. Őket már megvédik, akárhogy is tiltakoznak majd ellene – bár nem is biztos, hogy a cég vezetése tiltakozik, a munkatársak véleménye meg, ha dühükben, haragjukban ki nem lépnek: nem számít. Ha kilépnek: főleg nem.

Tehát egyetlen közleménnyel sikerült a Magyar Nemzeti Médiaszövetségnek egy alakulófélben lévő, és talán kreatív vitát kampányeszközzé változtatnia, mert hiába mondom én, hogy ebben a kérdésben nincs egyértelműen fekete és fehér, jó és rossz, itt reménytelen helyzetbe hozott tévék, rádiók sodródnak a kormány által kavart örvényben, ettől a ponttól már ki fog alakulni a konfrontáció: egyik oldalon az ATV hívei, másikon a Klubrádió hallgatói, újabb front nyílik, újabb szempont alapján oszlik meg a teljesen szétszakadt magyar társadalom, azon belül is főleg azok, akik jövőre valószínűleg nem a mostani kormányra szavaznának.

Összegezzük: hibázott valaki?

Akármilyen különösen hangzik: a saját szempontjából senki.

A kormány a saját szempontjai alapján elvette a Klubrádiótól a földi sugárzás lehetőségét és más rádióknak adta. Erről a kormány úgy gondolja, hogy neki jó.

A más rádiók, de esetünkben az ATV csoport vezetése elfogadta a frekvenciát, mert ritka dolog ilyesmihez jutni, erről az adott vezetés úgy gondolta, hogy nekik jó.

TGM felháborodott ennyi erkölcstelenség láttán, és megírta nyílt levelét: ő is helyesen cselekedett, sőt, ő az egyetlen a történetben, aki nézhet tükörbe lépése után. Becsületes, lelkiismeretes volt a gondolat.

A Magyar Nemzeti Médiaszövetség fortélyos vezetői pedig meglátták a lehetőséget a megosztó akcióra és cselekedtek: a saját anyagi és politikai szempontjukból ez meg nekik volt jó.

Ennyi jóságból már igazán csak valami borzalmasan rossz sülhet ki.

De most már legalább tudjuk, mi a szerepe a kormánypolitikában a nemrég feltűnt és azóta is hiperaktív Nemzeti Médiaszövetségnek.

Ők a matrózkocsmában a Piszkos Fred.

Ők kavarják a málnaszőrt.

Szele Tamás