Forgókínpad

Forgókínpad

Népviselet és helikopterek

2021. szeptember 14. - Szele Tamás

Ma visszatérünk Afganisztánba, mert már vannak hírek, csak nem jók. Lesz, aki örül majd ennek és lesz, aki nem, erre hamarosan kitérek, de ha világpolitikai fontosságú események zajlanak, azokról a lelkiismeretes sajtó akkor is beszámol, ha nem mindenkit érdekel a téma – bár a reflexiók számából ítélve körülbelül százszor annyian érdeklődnek iránta, mint ahányan tiltakoznak a feldolgozása ellen.

maszud_pandzsirban.jpg

És most tiltakozáson nem az udvarias hangú üzeneteket értem. Nagyon nem: azokat megbeszéli az ember, hiszen meg is lehet. Azokat még köszönöm is. Arra gondolok, amikor indulatos kommentekben dörrennek rá a szerzőre, hogy hagyja abba, de rögvest.

Szóval, kezdjük azon, hogy mi nem szüljük és nem is tervezzük a híreket. Nem mi találjuk ki őket. Kapjuk készen, ha ugyanis mi találnánk ki, hogy mi történjen, mi volnánk a Jóistenke. Lehet hírt hazudni, hamisítani, csak az nem sajtó, hanem propaganda, lehet tévedni is, olyankor az ember helyesbít – egy hónap alatt egy alkalommal kényszerültem erre, de meg is tettem, még másnap, ne legyen folt a mundéron. Tehát ha egy hír nem kellemes, nem szórakoztató vagy adott olvasó számára nem érdekes, az mindettől függetlenül még valószínűleg igaz. Sőt, lehet fontos is. Elképzelhető, hogy az illető szívesebben olvasna X. politikus magánéletéről (amiről semmit sem tudunk), a Pegasus-ügy magyar fejleményeiről (csak érdektelen vagy manipulációgyanús dolgokról értesültünk, amiknek államtitok-sértés nélkül nem is lehetne utánajárni) vagy a Fudanról (nincs érdemi fejlemény), de mi egyrészt nem találhatunk ki híreket, hozott anyagból dolgozunk, készből, másrészt a hírlap a hírekről szól, nem a szórakoztatásról. Meg lehet írni jól, olvasmányosan, szórakoztatóan is, de csak azt, ami van. Ami nincs, azt nem szülhetjük meg.

És azt sem tehetjük meg, hogy biztosan állítunk bizonytalan dolgokat – ezért értelmetlenek azok az igények, miszerint „miért szól az írás arról, hogy csak az biztos, hogy semmi sem biztos” – hiszen a megjelenő, összegyűjtött, időnként kissé kétes információkat már összegyűjteni is napi 16-18 óra munka, ha mindemellett én alkalmi léleklátóként innen, a nyolcadik kerületből azt is meg tudnám mondani, hogy teszem azt Bazarak mellett hány ellenálló csapott össze hány tálibbal, akkor egyrészt az elégedetlenkedők azt hiányolnák, hogy nem soroltam fel őket név szerint, másrészt egy karibi szigeten ülnék egy luxusvillában és a világ gazdagabb államainak végeznék katonai felderítést látnoki képességeim segítségével, rengeteg pénzért.

Azt tehetem meg, hogy összegyűjtök minden, legalábbis valószerű információt, értékelem őket és megírom: ez a helyzet, ítéljen mindenki ebből úgy, ahogyan akar. Ebből ugyan nem lesz olyan kasszasiker, mintha „Micike csipkés bugyija” címmel írnék pikáns szösszeneteket, de legalább sajtó. Hírlap. És nem rendezhetünk minden este népszavazást arról, mi legyen a másnapi téma, ugyanis az események meglepően közömbösek a népszavazások iránt. Azok csak történnek maguknak. Nem demokraták, nincsenek tekintettel a közakaratra.

Ami meg az afganisztáni események fontosságát illeti: ott húsz évvel ezelőtt egy véreskezű, középkori rezsimet váltott le egy valamivel korszerűbb, korrupt rezsim, most pedig visszajöttek a középkoriak. Csodálatos alkalom megírni a fejlemények krónikáját, a bizonytalankodásokat is belevéve – ez a valódi történelem, nem az a fekete-fehér magyarázat, amit az iskolai tankönyvekbe írnak kényszerűségből, hogy ne kelljen sokat biflázni a srácoknak. Ez, a mindenféle kanyarokkal együtt.

Akkor, ha ezzel megvagyunk, lássuk, mit tudunk az elmúlt két nap eseményeiről?

Nem sok jót. A Pandzsir-völgyben említésre méltó katonai összecsapások nem voltak még az ellenállók híroldala, a Panjshir Observer szerint sem, a kabuli sajtó sem számol be ilyesmiről, most épp a civil lakosságot irtják a tálibok. Éspedig kivégzésekkel – a belinkelt videót tényleg csak erős idegzetű emberek nézzék meg, ugyanis épp két embert akasztanak azért, mert tádzsiknak születtek. A BBC legalább húsz esetről tud, amikor mondvacsinált indokokkal, vagy teljesen ok nélkül végeztek ki civileket a tálib erők, az egyik áldozatnak, Abdul Saminak az volt a vétke, hogy kis boltjában az ellenállóknak is eladott SIM-kártyákat. Másnak is, de nekik is. Elvitték, megkínozták, kivégezték, majd holttestét háza közelében kidobták egy autóból. De ez csak egy példa a sok közül. A civil lakosság szenved az élelmiszer- és gyógyszerhiánytól, tömegek menekülnének a pokollá váló völgyből, csak nem lehetséges. Mindeközben a tálibok szóvivője, Malavi Abdullah Rahamani cinikusan biztatja őket:

Jöjjenek elő, végezzék mindennapi tevékenységüket. Ha boltosok, akkor megnyithatják üzleteiket. Ha földművesek, akkor menjenek a gazdaságukba. Azért vagyunk itt, hogy megvédjük őket, az életüket és a családjukat.”

És ha előjönnek, bele is halnak. Mindeközben fotók tanúsága szerint a völgyben tartózkodik Ahmed Maszúd, az ellenállás vezére, tehát nem menekült el. A pandzsiri hírek közé tartozik még egy alaposan félresikerült tálib manipuláció: eszerint a fegyveresek Bazarakot kivéve mindenhol fotókat mutogatnak arról, hogy helyreállították Ahmed Sah Maszúd sírját, amit korábban meggyaláztak. Bazarakban nem mutogatják, mert ott tudják, hogy ez hazugság: a fotók a síremlék átadásakor készültek. Ha egyébből nem volna nyilvánvaló, az egyenruhákból mindenképpen rájöhet a felületes szemlélő is.

ahmed_sah_maszud_sirja.jpg

A Panjshir Observerrel kapcsolatban még egy érdekességet meg kell jegyeznünk: ma reggel vettem észre, hogy kanyargós úton bár, de ezek az írásaim eljutottak hozzájuk is. Egy laptársunk másodközölte még hat nappal ezelőtt az egyiket, ennek a rájuk vonatkozó bekezdését kommentelte valaki a Panjshir Observerben, rejtélyes okból a másodközlő lap nevében (nem ők voltak, beszéltem a főszerkesztővel az ügyben) – de az a lényeg, hogy szerény krónikánkat a Pandzsir-völgyben is olvassák. Bár szerintem most van jobb dolguk is, mint az, hogy magyar nyelvű szövegeket olvasgassanak fordítóprogramokkal, épp az életükért harcolnak, de nem esik rosszul a figyelem.

Akkor most a völgy után lássuk, mi van Kabulban?

Kabulban a tálib rezsim mindent megtesz a konszolidáció illúziójának keltéséért. Annyira pedig még ők is értenek a propagandához, hogy tudják: abban a műfajban a látszat minden, a tények pedig nem számítanak. Lehet, hogy a világon semmit sem változtat, miszerint a fővárosban rövidesen egyenruhás rendőrök teljesítenek szolgálatot az eddigi szedett-vedett tálib fegyveresek helyett, de mindenképpen rendezettség látszatát fogja kelteni. Mint a Tolo Newsnak nyilatkozó Anamullah Samangani (megint ő, mindig ő) elmondta:

A rendőrség és a karhatalmi erők, akik kiképzést kaptak és képesítést szereztek a saját szakterületükön, hamarosan átveszik Kabul biztonságának fenntartását, és megkezdik munkájukat. Ezt követően a különböző rendőrségi osztályokon állomásozó, egyenruhával nem rendelkező mudzsahidek a rendőrkapitányságokon és a tartományi hadtestekben fognak állomásozni.” (Tolo News)

Ez most vagy azt jelenti, hogy megunta a kormány a szabad rablást, vagy azt, hogy találtak egy egyenruha-raktárat, és kiosztják az uniformisokat az eddigi tálib „rendőrök” között. De jobban fog kinézni, mint az eddigi romantikus lebernyegek.

A sajtó mérlege elborzasztó. A Tolo News arról számol be, hogy egy hónap alatt 153 sajtótermék szűnt meg, részben gazdasági okok, részben politikai korlátozások miatt. Ha így megy tovább, megszűnik a teljes afgán média, úgy általában. Azt nem tették hozzá, hogy sok kolléga már azért sem ír, publikál, mert az holtan, a túlvilágról dolgozva bizonyos akadályokba ütközik.

A női oktatás kérdése szintén központi téma a tálib kormány számára, minek következtében mindenki azt beszél róla, amit akar, csak arra ügyelnek, hogy egyformát ne mondjanak. Egyes hírek arról szólnak, miszerint egy héten belül újraindul a felsőoktatás. Jó, de hogyan? Függönnyel kettéválasztott tantermekben, ahogy eddig próbálták? Nem, az a felsőoktatási miniszter, sheikh Abdul Baqi Haqqani (naná, hogy Haqqani!) szerint megengedhetetlen. Külön tantermek lesznek a lányok és a fiúk számára, de különben is, a felsőoktatást jövő évtől kiszervezik. Mármint külföldre. A középiskolaiból meg eltávolítanak minden olyan tantárgyat, amely „ellentétes az iszlám törvényekkel”. És hogy azokkal mi ellentétes? Amire ők azt mondják.

Ennek megerősítésére tegnapelőtt rendeztek is a kabuli egyetemen egy kifejezetten női gyűlést, háromszáz odakényszerített, fekete nikábot viselő hallgató részvételével, ahol olyasmiket mondattak velük, hogy:

nikabos_diaklany.jpg

Az Afganisztánból elmenekülő nők nem képviselhetnek minket!”

Mostantól a nők biztonságban lesznek!”

Minden erőnkkel támogatjuk a tálibokat!”

Azért lehetett némi szerepe a felszólalások tartalmában a gyűlést biztosító őrség csőre töltött fegyvereinek is. Világszerte azonban tiltakozó mozgalom kezd kibontakozni az afganisztáni nők jogfosztása ellen, éspedig igen látványos módon. A BBC számol be arról, hogy a világszerte élő, emigráns afgán hölgyek egy emberként lepődtek meg azon, hogy a burkát, nikábot a tálibok afgán női népviseletnek állítják be. Holott ilyen egységesen nem is létezik – minden nemzetiségnek megvan a magáé – ami viszont létezik, abban közös, hogy egyáltalán nem fekete, nem takarja az egész testet, az arcot, fejet főleg nem, viszont színes, hímzett, jellemzően tükördarabokkal díszített. Most ilyen népviseletben jelennek meg a közösségi oldalakon és ennél csattanósabb választ nem is lehetne adni a propagandára.

afgaun-noi-nepviselet2.jpeg

Közben az afganisztáni siiták küldöttséget menesztettek Hamid Karzai volt államelnökhöz, aki tagja, a békés hatalomátadást koordináló tanácsnak, ugyanis hiába képezik a lakosság tíz százalékát (főként a tádzsikok és a hazarák siiták), a kormányban kizárólag szunniták ülnek. Erre keresnek orvoslatot, bár nagy jóindulattal nem találkoznak – és ezzel állhat kapcsolatban az is, hogy tegnap igen talányos nyilatkozatot adott Szaíd Khatibzadeh, az iráni külügyminisztérium szóvivője:

Túl korai még arról beszélni, hogy el kellene ismerni a leendő afgán kormányt, vagy részt kellene venni a beiktatási ünnepségen. Meg kell figyelnünk a leendő afganisztáni kormány megalakulását, aztán döntéseket hozunk más kérdésekben. Iránnak határozott célja, hogy megerősítse kapcsolatait az afgán néppel, és segítsen az afgán nép törekvéseinek teljesítésében.”

Ez világos üzenet, ha a sorok között is: ha a siiták kapnak képviseletet a kormányban, Teherán Kabul mellé áll, ha nem, akkor Maszúd mellé. És az nagyon fog fájni Kabulnak.

Az utolsó hírünk, valljuk meg, rejtelmes. Már csak azért is, mert a forrása a TASZSZ hírügynökség, akik, hogy úgy mondjam, nem mindig a leghitelesebbek, általában a Kreml hivatalos véleményének tekinthető, amit írnak. De ebben az ügyben talán pontosak az értesüléseik. Az elveszett afgán légierőről van szó. De inkább mutatom a hírt.

Üzbegisztán egy másik országba evakuálta afgán katonák és civilek egy csoportját, akiket augusztusban illegális határátlépés miatt vettek őrizetbe – közölte hétfőn a TASZSZ-szal Juszup Kabulzsanov külügyminisztériumi szóvivő.

„Az ismert afganisztáni események miatt egy csoport volt katona és néhány civil afgán állampolgár átlépte Üzbegisztán államhatárát, és őrizetbe vették őket. Szeptember 12. és 13. között az Üzbegisztánban tartózkodó összes afgán állampolgárt evakuálták egy másik országba” – jelentette be a diplomata.

Korábban arról számoltak be, hogy augusztus közepén Üzbegisztán légterét illegálisan átlépte az afgán kormányerők 22 repülőgépe és 24 helikoptere, amelyekben több mint 500 afgán katona tartózkodott, akik a tálibok elől menekültek (Oroszországban betiltották). A légi behatolók kísérése közben egy üzbég MiG–29-es és egy afgán Embraer 314-es összeütközött. A pilótáknak sikerült katapultálniuk és túlélték az eseményt.

A többi repülőgép az üzbég-afgán határtól 11-13 km-re fekvő Termez repülőterén szállt le. Az azonosítás és más kötelező eljárások után az afgánokat a COVID–19 központ egy elkülönített területén helyezték el. Egy termezi forrás szerint az Üzbegisztánba menekült katonák mindegyike az afgán marsall, Abdul Rasid Dosztum vezette egységekhez tartozott.”

Innentől már csak kérdéseink vannak.

  • Melyik lehet az a bizonyos „másik ország”?

  • Magukkal a helikopterekkel és repülőgépekkel mi lesz?

  • Adhatna ez a légierő támogatást Maszúdnak a Pandzsir-völgyben, és ha igen, miért nem?

  • A 46 járművet Kabul kapja vissza, vagy megtartja őket Taskent?

Annyira naiv nem lehet az ember, hogy elhiggye: ezekre egyhamar válaszolna bárki is.

Majd meglátjuk.

Híradásainkat folytatjuk.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása