- Jó napot, Hacsek, hol járt, hogy nem láttam már egy pár napja, hála Istennek?
- Jó napot, Sajókám, Törökországban voltam, a fiam vitt magával alkalmi szerződéses külkapcsolat-hátramozdítói munkakörben, Ankarába, a Türk Tanács gyűlésére.
- Ja igen, a maga fia a Külügyben dolgozik.
- Pontosabban: a Kükümben.
- Türkçe biliyor musun?
- Tessék?
- Azt hittem, törökül beszél, megtanult Ankarában, azt kérdeztem meg.
- Törökül kérdezte?
- Akkor látom, nem tanult meg.
- De maga meg magyarul nem tud, a Külügyminisztérium magyar neve a Küküm. Külgazdasági és Külügyi Minisztérium.
- Kökényszemű kicsi küküm, mint a népdalban, értem. Kár, hogy ilyen népdal nincs. Akkor maga nem beszél törökül, mégis kivitték?
- Azért valamennyire beszélek. Mikor a repülőgépen elénk tették azt, amit ebédnek hívtak, azonnal rájöttem, mi a török neve.
- Mi volt?
- Bilibülgurulki. Viszont Orbán meghallotta, és annyira megtetszett neki a nyelvtudásom, hogy végig én voltam a hivatalos tolmácsa.
- Ne mondja...
- Nem is mondom, mert államtitok. Legyen elég annyi, hogy lehet némi részem a magyar diplomácia sikereiben.
- A mikben?
- A sikereinkben. Addig tolmácsoltam, addig fordítottam, míg a végén jövőre Budapesten rendezik a Türk Tanács és a visegrádi országok legmagasabb szintű vezetői tanácskozását!
- És ezt is akarták elérni?
- Nem egészen, én tulajdonképpen egy kávét szerettem volna kapni a pincértől, de mint kiderült, nem pincér volt, akivel beszéltem, hanem a török külügyminiszter.
- Még jó, hogy a magyart legalább felismerte.
- Azt nem is lehetett volna eltéveszteni, akkora buli volt, hogy a végén éjfél után Szijjártó az asztal tetején kukorékolt, a taraját égnek meresztve, a karjaival csapkodva.
- Mit kukorékolt?
- Azt, hogy „Kukurikú, török császár, meghoztam a gyémánt félkrajcárom!”
- Szép lehetett...
- Aztán mindenkit elvittek a Héttoronyba feketelevesre, de végül most az egyszer még hazaengedtek bennünket. Pedig a Kásler már el is kezdett sakkozni egy száműzött perzsa trónkövetelővel.
- Nem mondom, mesés kaland. De mit olvas ilyen gondterhelten?
- Egy bizalmas jelentést.
- Ne mondja... kiről?
- Kövér Lászlóról. Féltem szegényt.
- Na, őt aztán lehet is... miért, mit beszélt és hol?
- Szombaton beszélt, a Polgári Mulatóban és a jövő évi választásokról. Mutatom: „Tragédia történt néhányszor, mikor effektív elmebajosok kerültek az ország vezető pozícióiba.”
- Ezt nála senki sem tudhatja jobban, az biztos.
- „Nem a szavazatok számítanak, hanem azok, akik összeszámolják a szavazatokat.”
- Ennek őszinteségi rohama volt vagy kicserélték a nyugtatóját igazságszérumra?
- „Az egy dolog, hogy mit mond magáról, de az, hogy mit mond a világ fontos dolgairól, az mégiscsak fontosabb. (…) Nekem az a véleményem róla (…), nem futó, futó nélküli bolond.”
- Nekem is ez a véleményem, bár nem tudtam, hogy Kövér is sakkozik.
- De bizony, Káslerrel szoktak játszani, meg a perzsa trónkövetelővel és Napóleonnal. Ezt még nézze meg! „A demokrácia pedig egyébként is egy veszélyes üzem.”
- Egyre veszélyesebb, főleg, mióta Pegasuson lovagol. De most mi lesz Kövérrel, menesztik?
- Miért menesztenék?
- Hát most mutatta, miket beszélt Orbánról.
- Nem Orbánról mondta, hanem Márki-Zayról.
- Ja, vagy úgy. Már azt hittem, indul a palotaforradalom.
- Nem palota, még fülke sem.
- Pedig most kényelmesen lehetne meneszteni.
- Miért?
- Ma van a Fidesz tisztújító kongresszusa.
- Na, azon sok fontos dolog fog eldőlni. Csak épp Kövér sorsa nem, neki nincs választott tisztsége a párt vezetőségében. De vajon Orbánnal mi lesz?
- Mi lenne? Megválasztják.
- És ha nem?
- Van ellenjelölt?
- Nincs. Senki sem vállalta.
- Akkor?
- Nézze, én azért mégis Orbán ellen fogadtam.
- Maga megőrült?
- Nem, maga viszont nem ért a sportfogadáshoz. Ugye, nincs ellenjelölt, Orbán egészséges, biztosnak tűnik a megválasztása. Azonban én mégis tettem egy ezrest ellene, mert ha véletlenül elnyeli a föld vagy belé csap a tüzes istennyila, akkor az százezerszeres pénz. Az esélyeket is nézze, ne csak a realitást!
- Most mi lesz?
- Várom a földrengést vagy a zivatart.
- És ha nem jön?
- Akkor buktam a pénzt. De magának nem érne meg egy ezrest, hogy belévágjon a mennykő?
- Nekem kettőt is megérne.
- Adja ide, még felteszem a tétjét. Hátha.
- Azért ez nem szavazás, hanem fogadás...
- Nem mindegy? Mindkettőn bukni szoktunk.
- Maga hülyébb, mint a csepeli alpolgármester.
- Az miről nevezetes?
- Arról, hogy tegnapelőtt elkezdett chemtrailről és gyíkemberekről posztolgatni a Facebookon, aztán azzal védekezett, hogy ez szerinte elgondolkodtató.
- Nem tudtam, hogy aki ilyesmiket posztol, az gondolkodik is.
- Ennek az embernek sem szokása, ahogy elnézem.
- De mit akar ezzel elérni?
- Valószínűleg szavazatokat.
- Szólhatna neki valaki, hogy jövőre nem lesznek önkormányzati választások.
- Amíg ennek utána számol, elkezdődnek.
- Milyen pártból jött ez az alpolgármester?
- Eredetileg jobbikos volt, aztán civil, a fideszes polgármester kínálta meg a pozíciójával.
- Az is okos ember lehet.
- Akinek ilyen a helyettese, maga is kiváló tehetség, az biztos.
- És a kettő közül melyik a gyíkember?
- Mikor melyik. Egyik nap a polgármester, másik nap a helyettese. Vasárnap chemtrail.
- Lesznek ezek még oltásellenesek is.
- Meg munkanélküliek utána. Na, megyek vár a munka.
- Ne mondja, min dolgozik?
- Az „Egri csillagok” című film forgatókönyvének felújításán. Lesz olyan kiváló, mint az Elk*rtuk. Nagy változások jönnek az új filmben, megsúghatom, és sietni kell vele, jövő januárban premier!
- Változások? Mifélék?
- Hát, tudja, jön a Türk Tanács... kellenek a diplomáciai gesztusok.
- És?
- Ebben a verzióban a törökök győznek.
- Mars ki!
Szele Tamás
