- Jó napot, Hacsek, hol járt, hogy nem láttam már egy pár napja, hála Istennek?

- Jó napot, Sajókám, Törökországban voltam, a fiam vitt magával alkalmi szerződéses külkapcsolat-hátramozdítói munkakörben, Ankarába, a Türk Tanács gyűlésére.

- Ja igen, a maga fia a Külügyben dolgozik.

- Pontosabban: a Kükümben.

- Türkçe biliyor musun?

- Tessék?

- Azt hittem, törökül beszél, megtanult Ankarában, azt kérdeztem meg.

- Törökül kérdezte?

- Akkor látom, nem tanult meg.

- De maga meg magyarul nem tud, a Külügyminisztérium magyar neve a Küküm. Külgazdasági és Külügyi Minisztérium.

- Kökényszemű kicsi küküm, mint a népdalban, értem. Kár, hogy ilyen népdal nincs. Akkor maga nem beszél törökül, mégis kivitték?

- Azért valamennyire beszélek. Mikor a repülőgépen elénk tették azt, amit ebédnek hívtak, azonnal rájöttem, mi a török neve.

- Mi volt?

- Bilibülgurulki. Viszont Orbán meghallotta, és annyira megtetszett neki a nyelvtudásom, hogy végig én voltam a hivatalos tolmácsa.

- Ne mondja...

- Nem is mondom, mert államtitok. Legyen elég annyi, hogy lehet némi részem a magyar diplomácia sikereiben.

- A mikben?

- A sikereinkben. Addig tolmácsoltam, addig fordítottam, míg a végén jövőre Budapesten rendezik a Türk Tanács és a visegrádi országok legmagasabb szintű vezetői tanácskozását!

- És ezt is akarták elérni?

- Nem egészen, én tulajdonképpen egy kávét szerettem volna kapni a pincértől, de mint kiderült, nem pincér volt, akivel beszéltem, hanem a török külügyminiszter.

- Még jó, hogy a magyart legalább felismerte.

- Azt nem is lehetett volna eltéveszteni, akkora buli volt, hogy a végén éjfél után Szijjártó az asztal tetején kukorékolt, a taraját égnek meresztve, a karjaival csapkodva.

- Mit kukorékolt?

- Azt, hogy „Kukurikú, török császár, meghoztam a gyémánt félkrajcárom!”

- Szép lehetett...

- Aztán mindenkit elvittek a Héttoronyba feketelevesre, de végül most az egyszer még hazaengedtek bennünket. Pedig a Kásler már el is kezdett sakkozni egy száműzött perzsa trónkövetelővel.

- Nem mondom, mesés kaland. De mit olvas ilyen gondterhelten?

- Egy bizalmas jelentést.

- Ne mondja... kiről?

- Kövér Lászlóról. Féltem szegényt.

- Na, őt aztán lehet is... miért, mit beszélt és hol?

- Szombaton beszélt, a Polgári Mulatóban és a jövő évi választásokról. Mutatom: „Tragédia történt néhányszor, mikor effektív elmebajosok kerültek az ország vezető pozícióiba.”

- Ezt nála senki sem tudhatja jobban, az biztos.

- „Nem a szavazatok számítanak, hanem azok, akik összeszámolják a szavazatokat.”

- Ennek őszinteségi rohama volt vagy kicserélték a nyugtatóját igazságszérumra?

- „Az egy dolog, hogy mit mond magáról, de az, hogy mit mond a világ fontos dolgairól, az mégiscsak fontosabb. (…) Nekem az a véleményem róla (…), nem futó, futó nélküli bolond.”

- Nekem is ez a véleményem, bár nem tudtam, hogy Kövér is sakkozik.

- De bizony, Káslerrel szoktak játszani, meg a perzsa trónkövetelővel és Napóleonnal. Ezt még nézze meg! „A demokrácia pedig egyébként is egy veszélyes üzem.”

- Egyre veszélyesebb, főleg, mióta Pegasuson lovagol. De most mi lesz Kövérrel, menesztik?

- Miért menesztenék?

- Hát most mutatta, miket beszélt Orbánról.

- Nem Orbánról mondta, hanem Márki-Zayról.

- Ja, vagy úgy. Már azt hittem, indul a palotaforradalom.

- Nem palota, még fülke sem.

- Pedig most kényelmesen lehetne meneszteni.

- Miért?

- Ma van a Fidesz tisztújító kongresszusa.

- Na, azon sok fontos dolog fog eldőlni. Csak épp Kövér sorsa nem, neki nincs választott tisztsége a párt vezetőségében. De vajon Orbánnal mi lesz?

- Mi lenne? Megválasztják.

- És ha nem?

- Van ellenjelölt?

- Nincs. Senki sem vállalta.

- Akkor?

- Nézze, én azért mégis Orbán ellen fogadtam.

- Maga megőrült?

- Nem, maga viszont nem ért a sportfogadáshoz. Ugye, nincs ellenjelölt, Orbán egészséges, biztosnak tűnik a megválasztása. Azonban én mégis tettem egy ezrest ellene, mert ha véletlenül elnyeli a föld vagy belé csap a tüzes istennyila, akkor az százezerszeres pénz. Az esélyeket is nézze, ne csak a realitást!

- Most mi lesz?

- Várom a földrengést vagy a zivatart.

- És ha nem jön?

- Akkor buktam a pénzt. De magának nem érne meg egy ezrest, hogy belévágjon a mennykő?

- Nekem kettőt is megérne.

- Adja ide, még felteszem a tétjét. Hátha.

- Azért ez nem szavazás, hanem fogadás...

- Nem mindegy? Mindkettőn bukni szoktunk.

- Maga hülyébb, mint a csepeli alpolgármester.

- Az miről nevezetes?

- Arról, hogy tegnapelőtt elkezdett chemtrailről és gyíkemberekről posztolgatni a Facebookon, aztán azzal védekezett, hogy ez szerinte elgondolkodtató.

- Nem tudtam, hogy aki ilyesmiket posztol, az gondolkodik is.

- Ennek az embernek sem szokása, ahogy elnézem.

- De mit akar ezzel elérni?

- Valószínűleg szavazatokat.

- Szólhatna neki valaki, hogy jövőre nem lesznek önkormányzati választások.

- Amíg ennek utána számol, elkezdődnek.

- Milyen pártból jött ez az alpolgármester?

- Eredetileg jobbikos volt, aztán civil, a fideszes polgármester kínálta meg a pozíciójával.

- Az is okos ember lehet.

- Akinek ilyen a helyettese, maga is kiváló tehetség, az biztos.

- És a kettő közül melyik a gyíkember?

- Mikor melyik. Egyik nap a polgármester, másik nap a helyettese. Vasárnap chemtrail.

- Lesznek ezek még oltásellenesek is.

- Meg munkanélküliek utána. Na, megyek vár a munka.

- Ne mondja, min dolgozik?

- Az „Egri csillagok” című film forgatókönyvének felújításán. Lesz olyan kiváló, mint az Elk*rtuk. Nagy változások jönnek az új filmben, megsúghatom, és sietni kell vele, jövő januárban premier!

- Változások? Mifélék?

- Hát, tudja, jön a Türk Tanács... kellenek a diplomáciai gesztusok.

- És?

- Ebben a verzióban a törökök győznek.

- Mars ki!

Szele Tamás