Most jutottunk el abba az állapotba, amikor semmi sem az, aminek látszik és elveszetten bolyongunk a Gizikék, Gézukák és gőzekék között, a kérdés már rég nem arról szól, ami benne foglaltatik, de az ellenkezőjéről sem, és démoni dadaista kísértetek tébolyult röheje visszhangzik a pannon puszta ködében, az acélszürke égen pedig valkűrök lovagolnak alaptörvényeken.

Minden a gyermekvédelmi törvénnyel kezdődött. Épeszű ember nem tagadja, hogy a gyermekekre vigyázni kell, hogyne kéne, ha törvény is van róla, annál jobb. Ennek a törvénynek volt egy első változata, amely mindenki számára elfogadható volt, megfelelt kormánypártnak, ellenzéknek, bárkinek. Konszenzus is volt abban, hogy ezt az Országgyűlés minden oldala megszavazza. Hanem lám csak: mikor szavazásra került sor, nem vették észre, hogy a korábban elérhető szöveghez képest belecsúszott két kitétel. Ez az első:

„A gyermekvédelmi rendszerben az állam védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát.”

Ha a gyermeknek történetesen a születési nemével ellenkező szexussal lenne önazonossága – megeshet – akkor peche van, joga viszont ehhez nincs. Bár a másik kitétel még érdekesebb:

„E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.”

Ilyesmi egészen egyszerűen nem létezik, mármint gyermekek rávétele nemük megváltoztatására, akármilyen rémmeséket is kohol a kormánysajtó – de attól, hogy nincs, tiltani még lehet. Annyi értelme van, persze, mintha megtiltanánk Hétszűnyi Kaponyányi Monyóknak a részvételt a Forma 1 január hónapra eső futamain, amennyiben azokat pénteki napokon, éjjel három és öt között tartják, Oahu fövenyén, negyven centinél magasabb hótakaró esetén. Elemezgettem én ezt annak idején, sokra nem jutottam vele, hiszen értelmetlen.

Egyszerűen homofóbia, transzfóbia okából került volna a törvénybe ez a két részlet?

Nem: mint kiderült, a kormánypárt erre a gyermekek nemét megváltoztató rémtörténetre alapozza a kampányát. De menet közben született egy kereskedelmi kormányrendelet is ennek szellemében, ami bemutatja, miképpen kívánják alkalmazni az elvet.

„A kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) a következő 20/A. §-sal egészül ki:

20/A. §

1. Születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő, gyermekeknek szóló terméket kirakatban elhelyezni, közszemlére tenni tilos.

2. Nevelési-oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény, valamint templom és vallásgyakorlásra rendelt más hely bármely bejáratától számított 200 méteres távolságon belül születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő termék nem forgalmazható.

3. Születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő, gyermekeknek szóló termék a többi terméktől elkülönítve csak zárt csomagolásban forgalmazható.”

Ez még mindig csak a kiskorú célközönség számára készülő pornográf kiadványok forgalmát nehezítené meg, mely kiadványok alapvető és közös jellegzetessége, hogy nem léteznek. De ennek még mindig nem túl komoly a propagandaértéke, legfeljebb a kormánymédia eshet tőle hasra ájult tiszteletében és írhat róla dicshimnuszokat tetszőleges terjedelemben. Az átlagos választópolgárt azért nagyjából hidegen hagyja. Akkor toljuk le a torkán népszavazás formájában, arra tán csak odafigyel! Tartanák pedig ezt a referendumot a jövő évi parlamenti választásokkal egy időben, egy helyen, ami ugyan a kampánycsend fogalmának tökéletes semmibe vétele, de a választásokat befolyásoló többi aljas kis trükk mellett ez már fel sem tűnt senkinek. Hozzászoktunk, kérem.

A történet már ezen a ponton sem a homoszexuális vagy transzszexuális emberekről szólt, ők csak a céltábla, az agyaggalamb, amire az urak lődöznek: a történet arról szól, hogy ők mekkora vadászok és milyen kiváló mesterlövészek. Meg lassan már az alkotmányjogról és a hatáskörökről. Ugyanis öt kérdésből áll a népszavazás, ezeknek egyike:

„Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek a nemátalakító kezelések?”

Sült bolondság ez is, épp, mint a másik négy, de ezen talált fogást a Kúria, mikor elébe terjesztették, és meg is tiltotta a feltételét. Azzal indokolták a tilalmat, hogy:

„A Kúria megítélése szerint a népszavazásra javasolt kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazás az „igen” és a „nem” szavazatok többsége esetén is olyan alapjogi kollíziót eredményezne, amelyet csak az Alaptörvény módosításával lehetne feloldani.”

Magyarul: akár így dől el a kérdés, akár amúgy, mindenképpen alkotmányellenes válasz születik, hülye a kérdés, nem szabad feltenni. Amúgy meg egy fikcióról szól, a nemátalakító kezelés csakis nagykorúak számára elérhető Magyarországon, és a világ legtöbb országában is hasonló a helyzet, elképzelni is maximum egy homályos, távoli jövővel kapcsolatban lehetne, amikor megváltozna ez az állapot, de jelenleg az egésznek a világon semmi realitása, így társadalmi hatása vagy veszélyessége sincs.

A kormány persze nem nyugodott bele ebbe, Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója egyenesen genderistának nevezte a Kúria bíráit, ami nem okos dolog, mert állhat még az ember az ítélőszékük előtt, bírót nem sérteget, akinek van egy csepp esze. Na, de mi nagyobb a Kúriánál?

Van az ultiban kontra, rekontra, szubkontra, mordkontra, hirschkontra, Fedák Sári, Kerekes Bicikli és van az ítélkezésben első fok, másodfok, Kúria, Alkotmánybíróság. Tehát Varga Judit igazságügyi miniszter az Alkotmánybírósághoz fordult, érdekesen indokolva döntését:

„A kérdés értelmezése során a lényeges értelmének a megváltoztatása, annak feldúsítása vagy egyes elemeinek a kihagyása, illetve ahhoz nyelvtanilag nem kapcsolható tartalom párosítása azzal az eredménnyel jár, hogy a Kúria végső soron nem a szervező által népszavazásra javasolt kérdés, hanem egy fikció hitelesítéséről dönt.”

A megfejtők között vízibivaly-bőrbe kötött gránitszilárdságot sorsolunk ki. Ezt a halandzsát egyszerűbben is lehetett volna mondani:

„Márpedig ez a kérdés akkor is rajta lesz az íven, ha mindenki beléfeketedik és az ég a főddel egybeszakad!”

Rajta is lészen, mert az AB eldöntötte. Éspedig azzal indokolja a legújabb döntését, miszerint:

„A népszavazás mint a közvetlen demokratikus hatalomgyakorlás jogintézménye kiüresítéséhez vezetne, ha olyan népszavazási kérdés hitelesítését tagadja meg a Kúria, amelyből az Alaptörvénnyel összhangban álló jogalkotási megoldás is következhet.”

Na, álljon meg a verekedés. A Kúria döntése épp azt bizonyította, hogy ilyen jogalkotási megoldás nem elképzelhető, önellentmondás lépne fel! Tehát először megegyeztünk abban, hogy kétszer kettő négy, almából ki is raktuk, ellenőriztük, tényleg négy, most meg jön az AB, rámutat a kétszer két almára és azt mondja:

- Látható, hogy ez öt.

- Négy az, kérem, megszámoltuk!

- Rosszul számolták, számoljanak eggyel tovább.

- Hiszen az már nem alma!

- De szám.

Már ennyi is elég volna minden tisztességes embernek ahhoz, hogy önként kérje a felvételét az első útba eső elmegyógyintézet zárt osztályára. De az AB itt nem állt meg, a furfangos diák hiába prüsszente rá szörnyet, Háry, bocsánat az AB ő beszédét tovább is folytatá. Szerintük a Kúria:

„az Alaptörvény tételes rendelkezéseit és annak módosítását tartalmi szempontból – az ezt lehetővé tevő hatáskör hiányában – nem ítélheti meg.”

Tehát magyarázni is tilos, értelmezni is. Hát micsodás dolog az az Alaptörvény, hogy ekkora szentség, tán maga Mózes hozta kőtáblákon a Szináj hegyéről? Ha olyan isteni szakramentum, tán nem is halandó, esendő ember írta, nem az Ereszcsatornák Lovagja? Meg akkor hogyan lehetséges a módosítása? Összeül a konklávé, három napig füstölik az Alaptörvényt is, magukat is tömjénnel, aztán a legbátrabbnak kötelet kötnek a derekára, az beleír a szent iratba, és meglátják, mi lesz: a kötél azért kell, mert ha lesújt rá a Fennvaló haragja, azon húzzák ki a földi maradványait?

Szóval, a Kúriának tilos értelmeznie az Alaptörvényt, ennél fogva senki másnak sem szabad. Érinthetetlen dogma az, még jó, hogy megérthetetlen is, betű szerint kell venni, ha hülyeség következik belőle, akkor is.

Amondó volnék, egyelőre áprilisig hagyjuk így a dolgokat, mert sokat nem tehetünk ellenük, de utána elgondolkodhatnánk egy olyan megoldáson, ami betű szerint nem mond ellent az AB döntésének.

Ugye, az azt mondja: értelmezni tilos az Alaptörvényt.

De azt sehol sem mondja, hogy kidobni is tilos lenne!

Nosza hát. Amint lehet: tegyük meg.

Szele Tamás