Tulajdonképpen én egészen mást kerestem, mint amit találtam. Eredetileg arra voltam kíváncsi, mit művelnek az orosz erők a megszállt ukrán területeken (az is ki fog derülni, egyelőre legyen elég annyi, hogy semmi jót), de olyan politikai kóklerre bukkantam keresgélés, informálódás közben, hogy el nem titkolhatom, mert nagyon érdekes figura.

Körülbelül olyanformán érdekes, mint a lótetű: érdekes, hogy ilyesmi van és még életképes is. De mielőtt elkezdenék behatóbban foglalkozni Kyrylo Sztremouszov kalandos életével, előbb lássuk, mivel próbálkoznak az orosz kézre került városokban?

Saját közigazgatás, hatalom kiépítésével, sőt, Herszonban még népköztársaságot is ki akartak kiáltatni. Mint korábban Donyeckben és Luhanszkban. Láthatóan az a fő cél, mert ha kikiáltanak egy ilyent, azt Moszkva két perc alatt elismeri, és a valamikor eljövendő béketárgyalásokon sokkal jobb eséllyel marad a terület az Oroszországi Föderáció kezén, mint egyébként. Általában elrabolják az ukrán elöljárót, és lemondásra próbálják kényszeríteni így járt például Ivan Fjodorov, Melitopol polgármestere, akit csak tegnapelőtt sikerült kicserélni kilenc orosz fogoly ellenében – igaz, ahogy kiszabadult, Zelenszkij elnöktől meg is kapta a „Bátorságért” érdemérmet. Ő így írja le a vele történteket:

„A saját elbocsátásomról szóló dokumentumokat kellett aláírnom, kinevezni néhány képviselőt, ellátni néhány feladatot. Számos olyan dokumentumot írtam alá, amelyeknek nincs semmiféle jogi értékük, és ennek köszönhetően maradtam egy darabban.

Ezek az emberek teljesen analfabéták, és nem értik az ukrán törvényeket – azt, hogy a polgármester nem mondhat le egy tollvonással, a lemondást a városi tanácsnak kell elfogadnia. Nem értik, hogy a polgármester nem nevezhet ki képviselőt, azt a városi tanács képviselőinek kell megszavazniuk. Utána azt akarták, hogy utasítsam a csapatot, hogy orosz zászlók alatt és egy érthetetlenül viselkedő polgármesterrel folytassák a munkát. Ezután azt követelték, hogy utasítsam a közműszolgáltatókat: folytassák a munkát.”

Kemény legények ezek a melitopoliak, de a herszoniak sincsenek marmeládéból. Az elég nagy régió, maga a város is nagy, az oroszok úgy gondolták, igazán „népköztársaságnak” való, neki is láttak. Március 16-án a Russia Today és a Radio Sputnik orosz állami honlapok beszámoltak az „új hatóságok” felállásáról, a „Béke és Rend Megmentéséért Bizottság” „alapító kongresszusáról” a Herszon Régióban. A videón több ember látható, amint a regionális közigazgatás épületében egy asztal körül ülnek, és egyikük azt mondja, hogy „a jelenlegi regionális hatóságok gyakorlatilag megszűntek létezni”, és hogy olyan struktúrára van szükség, „amely felelősséget tud vállalni a rend megteremtéséért”; egy férfi azt is mondja, hogy „személy szerint” „számára” „az Orosz Föderáció az elsődleges”. Az RT és a Szputnyik cikke a következő címet viseli: „Az új hatóságok a Herszon régióban az Oroszországgal való kapcsolat mellett érvelnek”.

Az összegyűltek között volt Kyrylo Sztremouszov aktivista (rá figyeltem fel), Vlagyimir Szaldo volt herszoni polgármester és városi tanácsi képviselő, Igor Szemencsev, egy másik parlamenti képviselő, valamint Tatjana Kuzmics volt tanárnő, akit 2020-ban az SZBU őrizetbe vett az FSZB-nek való kémkedés gyanújával. Március 13-án ugyanezek az emberek megjelentek a Herszon náci uralom alóli felszabadulásának évfordulóján tartott kisebb tüntetésen, ahová Ukrajnában betiltott kommunista jelképeket hoztak – a tüntetés után az orosz védelmi minisztérium arról számolt be, hogy a herszoniak 2015 óta először „tiszteleghettek a szovjet katonák emléke előtt”, az Egyes Csatorna pedig bemutatott egy riportot, amelyben Sztremouszov a tüntetésen azt ígéri, hogy „megtisztítják a várost a fasizmustól”. Ezzel egy időben a városban több ezres, Ukrajna támogatására szervezett tüntetés zajlott. Igen, a népköztársaság ellen tüntettek.

A Hromadske lap szerint Sztremouszov a felelős Oleh Baturin újságíró eltűnéséért, oly módon, hogy, mint minden egyébről is, „informálta” az orosz megszállókat arról, hol találják. Szóval: kollaboráns, besúgó, alja ember. Jó esélye van rá, hogy a Herszoni Népköztársaság báb-elnöke legyen, ha lesz egyáltalán ilyen állam. Viszont ha nem lesz, akkor még jobb esélye van rá, hogy felkössék. Így jár az, aki úgy dönt, hogy gazember lesz.

Ez még nem lenne valami különös dolog, gyakori lény a gazember, mindig is az volt. A különös csak most következik. Kíváncsi voltam az életrajzára, meg is találtam a Detector.Media honlapon, el is kezdett tőle jojózni a szemem. Ekkora politikai szélhámost Trebitch-Lincoln óta nem látott a világ, ez hogyhogy nem magyar?

Pedig nem az, Donyeckben született, mint egészen kicsiny csecsemő, és később haleledellel kereskedett, de már vagy tucatnyi éve politikából él. Még 2010-ben nevezte ki magát „a herszoni Che Guevarának”, akkor radikális szélsőbaloldali színekben villogott, bár... nem volt tőle idegen az ezotéria sem, így egy amerikai út után teljesen spirituálissá vált, szemináriumokat tartott az egészséges életmód misztikus megközelítéséről, és a „Közbiztonsági Koncepció” (COB) szekta híve lett. Azért ennek az irányelvei között szerepelt az „egységes, erős, férfias állam” megteremtése is, de alapvetően a helyi kommunista párt uszályában működtek, ők vonulgattak például az oroszbarát tüntetéseken. Sztremouszov tehát politikai karrierjét tömegbázisként kezdte. De hamar kiemelkedett. Mint a helyi „Most” című lap írta róla:

„Ő és társai aktív lépéseket tettek az oroszbarát szeparatizmus talajának előkészítésére a Herszoni Régióban. Például a Dnyipro folyó torkolatánál fekvő Sztarij Zbur'evci faluban szerveztek „közösséget”. Sztremouszov és orosz megbízottjai feszültséget keltettek a faluban. Egy tucat orvvadász, akiknek egyszerű elméjét „népi közösségekről” szóló maszlaggal manipulálták, úgy döntött, hogy ideje megszabadulni az útlevelektől, az adóktól és nem ismerni el a törvényes hatóságot. Ehelyett „népi útleveleket” kezdtek kiadni. Mindezek után 2013 nyarán harkivi és orosz prédikátorok jöttek, hogy Sztremoszov jelenlétében tanítsák őket. Ezek az emberek, akik magukat „közösségnek” nevezték, transzparenseket készítettek, járművekre szálltak, és 2014. június 1-jén megérkeztek Herszonba, hogy kibontsák az „Orosz Tavasz” zászlaját. Az aktivistákkal és feltehetően az SZBU-val folytatott megelőző megbeszélések után a zbur'evi szeparatisták Oroszországba hajtottak.”

Izé, ilyent láttunk már Magyarországon is. Hej, de hasonlít pár ismerős figurára, Bátornyilas szüleitől Posta Imréig!

Sztremouszov viszont Herszonban maradt, és megalapította az „Ukrajna elnökéért” nevű civil szervezetet, amely Viktor Janukovicsnak nyújtott volna nyilvános támogatást. Akkor azt állította, hogy személyesen tárgyal Janukoviccsal, és az dicsérte őt, valamint azt mondta, hogy az ukrán állam csak Janukovicsnak köszönhetően maradt fenn. Sztremouszov még a herszoni városi tanács egyik ülésére is elment az elnök arcképével.

De később sem nyughatott: 2016-ban az árulással vádolt Jurij Kleinosszal együtt, aki Oroszországból finanszírozott, a Rivnei Köztársaság létrehozására felszólító akciókat szervezett, megalapította az Ukrán Ökológiai Önvédelmi Központot. Ez nem zavarta abban, hogy ezoterikus kommunista létére 2018-ig mindemellé a Kereszténydemokrata Unió helyi képviselője legyen. Azonban 2018-ban fordult a világ, és a Szocialista Párt helyi képviselői irodájának vezetőjévé avanzsált. Szóval tényleg volt minden és lesz belőle akasztott ember is.

Ebben az időben már fegyveres akciókat is hajlandó volt végrehajtani, igaz, csak biztonsági őrökkel vívott tűzharcot, de az is tűzharc.

2019 nyarán Sztremouszov független jelöltként indult a 182. számú herszoni többségi választókerületben a képviselői posztért (1178 szavazatot, azaz 1,74%-ot kapott). Közben kicsit letartóztatták kémkedésért Oroszország javára, a már korábban említett Tatjana Kuzmics hálózatában, de nem sikerült rábizonyítani semmit.

Ezek után mi lehetett belőle 2020-ra?

Mi egyéb, mint járvány- és vírustagadó, oltásellenes aktivista? Az ortodox szociál-ezoterikus a karantén lánglelkű ellenzőjévé, oltásellenessé és a koronavírusról szóló minden lehetséges hamisítvány terjesztőjévé vált. Videóiban a herszoni hatóságokat hibáztatta a koronavírus-fertőzés terjedéséért és arra buzdította az embereket, hogy ne viseljenek maszkot, és ne tartsák be a korlátozásokat. Sőt, meghirdetett egy tömegdemonstrációt – a kijárási tilalom kellős közepén – és elkezdte közvetíteni. 2020. január 9-én több százezer ember láthatta a YouTube-on, ahogy a „hívei” katonai egyenruhában, a Vörös Hadsereg és a Honvédő Háború veteránjainak szimbólumaival és portréival vonulnak végig a város utcáin. A YouTube-on láthatta bárki, csak a valóságban nem: a rendőrség majdnem megbolondult, hiszen nyoma sem volt a parádénak Herszon jól ismert utcáin, míg ki nem derült, hogy Sztremouszov egy 2019-es, egy évvel azelőtti felvonulást játszott be. Még ez volt életében a legártatlanabb húzása. Az már kevésbé volt vidám ötlet, hogy oltásellenes Facebook-csoportot alapított „Szemouszov újságírói” néven, és kiadott háromezer teljesen érvénytelen sajtóigazolványt. Mármint, a saját, Tavria nevű hírügynökségének a tudósítói igazolványait. Háromezer, újságírásra teljesen alkalmatlan, de legalább fizetetlen munkatársa lett, akik viszont kihasználták az érvényesnek tűnő sajtóigazolvánnyal járó összes előnyöket oltásellenes akcióik során. Mik voltak ezek?

Maszk nélkül érkezni egy helyre, és azt állítani, hogy senki sem köteles maszkot viselni, „Sztremouszov újságíróinak” kedvenc trükkje volt. De Sztremouszov maga „rendezte a dolgokat” a szupermarketekben, azzal érvelve, hogy joga van nem viselni maszkot; üzenetet küldött Herszon polgármesterének; elektronikus koncentrációs táborról beszélt a kijevi metróban, „vizsgálatokat” tartott, „összecsapásokat” szervezett a buszpályaudvarokon... És minden ilyen helyzetben, amelyet általában Sztremoszov vagy társai hoznak létre, a sajtóigazolvány a segítségükre volt. Nem vitték be őket a rendőrök, mert „ők csak tudósítottak”.

Ha negyvenen, hát negyvenen. Hogy a szomszédos Oroszországban, nagy kedvencükben már rájuk rozsdásodott volna a falakat, igazolvány ide vagy oda? Ukrajnában a rendőr tisztelte a sajtótörvényt. Olyan is volt – ez már a román Diana Sosoaca oltásellenes szenátorasszony módszere – hogy „meglátogatták” az irshavszki járási kórházat, hogy „megmutassák az embereknek az igazságot”, és megverték a rendőröket, akik megpróbálták megállítani őket (ezt mondjuk már nem úszták meg).

Azt nem hinném, hogy igazán oltásellenes (azt készen kaphatta), azt hinném, hogy ez is eszköz volt számára a mozgalomépítéshez, ahogy korábban az orvvadászok radikalizálása, az ezoteria vagy a szélsőséges baloldaliság. Vagy bármi a világon.

És ennek az embernek van most komoly esélye arra, hogy ha megalakulna a Herszoni Népköztársaság – ami jelenleg inkább katonai, mint poltikai kérdés, valljuk meg – annak az élére kerüljön. Ennek a szélhámosnak, kapcabetyárnak, ál-újságírónak.

Hány ilyent láttam én a magyar politikai életben, Boldog Isten, ugyanezekkel az ambíciókkal, hasonló módszerekkel...

Nem mondom, hogy minden politikai kalandor Moszkva bérence. Ez az, mások nem okvetlenül.

De hogy mindegyik beválna muszkavezetőnek, ha magas állami pozíciót ígérnének neki, az bizonyos.

Tehát vigyázzunk velük. Míg legalább nálunk béke van.

Képzelje el mindenki magának azt a politikai kóklert, akit a legjobban utál, és gondolja mögé az orosz hadsereget.

Na, ezt kerüljük el, de minden áron.

Szele Tamás