Kérem, kissé csodálkozva kellett megtudnom, hogy 1371 honfitársunk szkíta szeretne lenni. Mondható, hogy a szkíták már kihaltak, tehát ne tegyék, ne kövessék őket ezen az úton, de a dolog nem ennyire egyszerű. Azon viszont már kicsit sem csodálkoztam, hogy a kezdeményezés élén dr. Pócs Alfréd áll, azon csodálkoztam volna, ha egy nála higgadtabb elméjű ember vág bele ebbe a kezdeményezésbe.

(Képünk illusztráció)

Először is lássuk, kicsoda dr. Pócs. 2020-ban lépett a nyilvánosság elé, akkor még az 5G-mobilhálózatok ellen szervezett mozgalmat, állítása szerint ugyanis ennek használata memóriazavarokat és autizmust okoz, tüntettek is ellene Győrben és Budapesten. Nem voltak sokan, de ott indult el dr. Pócs karrierje, akinek egyébként az ortopédia a szakterülete. Hanem aztán jött a világjárvány és meghozta neki a hírnevet, karriert, ugyanis előbb vírusszkeptikus volt, aztán járványszkeptikus, végül oltásszkeptikus. Logikus alapon vizsgálva ez a három kizárná egymást, ugyanis ha nincs vírus, akkor járvány sincs, nincs miben kételkedni, ha nincs járvány, oltani sem kell, de ha mégis oltanak, akkor az mitől lenne méreg, ráadásul lassan ölő? Mindenesetre elég tekervényes konteót épített fel ezekre a paranoid szamárságokra a nemzetközi imposztorvilág, és persze támogatta az összeesküvés-elmélet terjesztését az FSZB és az SZVR is, szóval Pócs doktort pajzsra emelték az oltásellenesek, Gődény doktorral, Tamasi Józseffel, Lenkei Gáborral együtt. Ebből az következett, hogy a Szkeptikus Társaság ennek a négyesnek ítélte a 2021-es Laposföld-díjat. Megérdemelték.

Csakhogy járványok jönnek, járványok mennek... dr. Pócs meg marad, ha már nincs mit tagadni, miből éljen meg? Beállt szkítának. Mármint nem rendes, ókori szkítának, aki koponyából vedeli a bort, hanem csak amolyan mostaninak, aki magyarabb akar lenni mindenkinél, valóságos „turbómagyar”, azért szkíta. Egymást érik a szkítaügyi előadásai a YouTube-on, viszont ügyeljünk, mert a MAG-mozgalom már őelőtte is szkítának nevezte a magyarokat, tehát dr. Pócs csak felült erre a vonatra, aminek be volt fűtve a kazánja. Sőt, a MAG is ugyanezt tette: a magyarságot a szkítákkal és hunokkal először régi krónikásaink rokonították, ami érthető: elődöket kerestek és viszonylag kézenfekvő lett volna, hogy ezektől a népektől származzunk. Hogy igazuk volt-e vagy sem, nem tisztem eldönteni, de jelezném, hogy az ókori és kora középkori nemzetfogalom teljesen eltért a maitól, erre majd még visszatérek.

Hanem a magyar szkítáknak már televíziójuk is van. A Szkíta TV egyelőre csak online ad, de csodás címeket látni a műsorukban:

„Tüntetés a WHO diktatúra ellen Budapesten 2023. 11. 05. Kossuth tér”

„Akkor most van értelme „háttérhatalomról” beszélni?”

„Izrael segített létrehozni a Hamászt | Az izraeli-palesztin konfliktus gyanús körülményei”

„ENSZ-világkormány az 2030-as menetrend révén?”

„Mit lehet tudni a chemtrail és a covid oltásról”

Igaz, ez utóbbi átvétel a Hun TV-től, de mint tudjuk, hun és szkíta két jó barát, együtt tardul s issza borát. Láthatjuk ebből is, hogy a dr. Pócs-féle szkíták sem nem hagyományőrzők, sem nem lelkes régészek, de még csak nemzetiségnek sem számítanak, hanem egyszerű alt-rightos, legszélső jobboldali összeesküvés-hívők, a szkítaság csak része a bonyolult mitológiájuknak.

Ezekről kéne eldöntse az Országgyűlés, hogy szkíták-e avagy mégsem azok. Az MTA már eldöntötte: kimondták, hogy szkíták kétezer éve nincsenek, tehát a mostaniak nem lehetnek azok. Az egész tragikomikus helyzetre csak amiatt kerülhetett sor, hogy dr. Pócsék eleget tettek minden formalitásnak, pontosan adták be az iratokat és türelmesen vártak. Aztán most vagy lesz belőlük szkíta, vagy maradnak magyarok.

Azonban nem dr. Pócs csapata az első a szkítaságban. A huszadik század elején, a ma sokat, sőt, túl sokat is emlegetett eurazsianizmus megjelenése előtt a dacos, ám ultranacionalista orosz értelmiség egy része is felszegett fejjel vallotta, hogy ő szkíta, nem egyéb! Ki is adtak 1917-ben egy kiáltványt, igen magvas gondolatokkal, mint például:

„„Szkíta” E szó hangjaiban a röptétől megmámorosodott nyíl füttye süvít; ívét a merész kéz hajlította biztos, súlyos íj rugalmassága szabta meg. Mert a szkíta lényege – az íja: a kéz és a szem erejének s a messzeségbe szüntelenül csapásokat küldő erőnek egyesülése.

A csernozjom, a fekete föld, az égből hullott aranyeke fiai ők, a szabad sztyeppéé, ahol a veszett vágtában még a nehéz, fűszeres illatú levegő is viharként kavarog a ló lángoló sörényére hajtott fej körül. Titokzatos, legendákkal övezett gyökerű törzs, melyet szívós, győzelmes áradat vetett nyugatról keletre, a sárga arcú, keskenyszemű, a bort koponyából vedelő barbár hordák síkságaira.

Olyan föld ez, amelyet leigázott az eke, ám szabadságát még mindig hegygerincek éles csúcsaival, sűrű bozótossal, áthatolhatatlan fenyves erdőkkel védelmezi. S e szabadságtól s e földnek az ember egész lényét betöltő közelségétől az élet kiapadhatatlan, üdítő, tettre serkentő érzetével telik meg és dagad a kebel; ettől olyan tiszta a lelkesedés, ettől olyan merész a feszes, pendülő íj.”

Vagy:

„Mi, rokon szellemű emberek szűk köre a Bizánci udvarában élő szkítáknak éreztük magunkat a háború idején, amely a megpróbáltatások tüzével égette ki az Újnak, az Élőnek azokat a kis és gyenge hajtásait is, melyeken megpihent a szem a háború előtti években. Akkor is komoran néztek ránk mind a hozzánk közel állók, mind a tőlünk idegenek. Akkor is dühösen ostoroztak bennünket az „Igazság” megvénhedt szerzetesei, s kétszeres bizalmatlansággal lesték lépteinket a tömegben a régi rend „államférfiainak” besúgói.

„Talán a szkíta nem mindig lázadásra kész?”

Magányosnak éreztük magunkat. Bár tudtuk, a szkíta települések működési tere végtelen: a hópelyhekkel teli levegőjű északtól az Indus és a Gangesz forrásáig, a pálmákkal szegélyezett malabár partokig terjed: így vonta meg a szkíta határokat Hérodotosz. Végtelen a működési tér..., de súlyos lepellel borították a hontalan és rab élet századai, súlyos méregkeverékkel – rab vérrel – csúfították el a régi szkíták arcát.”

Mindkét szöveg elmenne ma is akármelyik nacionalista politikai gyűlésen. Még tán Magyarországon is. Aztán persze jöttek a történelem viharai, és szétfútták az orosz szkítákat. Egy részükből, akiknek sikerült emigrálni, eurazsianisták lettek, azokhoz tartozik Alekszandr Dugin is manapság.

Különben logikus is volt, hogy az oroszok szkítuljanak meg először, hiszen a szkíták eredetileg valóban az ő országukban laktak. Csakhogy – és itt jön a csavar – a szkíták nem egységes nép voltak, azonos nyelvvel, szokással, politikai rendszerrel és polgári törvénykönyvvel, hanem sokkal inkább népcsoport, amibe aztán rengeteg kisebb nép belefért. Tehát amikor Hérodotosz szkítákról ír, akkor gyűjtőfogalomként használja a szót, bizonyos területeken élő „barbárokra” (akiknél azért gyakran a hellének sem voltak sokkal különbek), nem egyetlen, egységes nemzetről beszél. Nincs is értelme a Szkíta Birodalom nagyságát siratni, hiszen ilyen nem volt, szkíta népek voltak, de azok számosan.

Szkíták voltak (vagy szkíták által uralt trákok) például az agathürszök, akik aranyat mostak a Marosból, igen gazdagok lettek ezáltal és Hérodotosz szerint közösen birtokolták asszonyaikat.

Szkíták voltak a szauromaták vagyis szarmaták, illetve szkíták által uralt médek, szkíták a szirákok, iazamaták, de ami ennél izgalmasabb: a tudomány a trák-szkíták közé sorolja a dákokat és gétákat is! A hunokat ellenben egyáltalán nem.

Szóval, aki szkíta akar lenni, legyen vele tisztában, hogy ezzel nem Atilla király, hanem Decebal és Burebista örökségét vállalja, persze az is szép tud lenni, ha valaki nem turbómagyar, hanem turbóromán, csak azt persze egészen másképpen kell csinálni.

Itt tartunk, így tessenek szkításkodni.

Megyek, megfújom szittya lantomat.

Szele Tamás