Tulajdonképpen ez nagyon nehezen érthető, sőt, talán érthetetlen is. Tény, ami tény, úgy néz ki, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnak, e néven az Oroszországi Föderáció elnökének egyszerűen elvitte a cica az eszét. Azt ugyan nehezen tudjuk bizonyítani – kevés a hírforrás erről – hogy Chișinăuban puccskísérlet lett volna, de hogy mi a baja Belgiummal, az már maga az abszurdum.
(Képünk illusztráció)
Március 6-án Vlagyimir Putyin orosz elnök ismét történelmi témában szólalt meg. A Szocsiban megrendezett Ifjúsági Világfesztiválon elmondta, hogy Belgium nagyrészt Oroszországnak köszönhetően vált függetlenné.
„Belgium nagyrészt szintén Oroszországnak és Oroszország álláspontjának köszönhetően jelent meg a világ térképén független államként. De ez ma már nem számít” – mondta Putyin egy belga képviselővel folytatott beszélgetésben.
Az orosz elnök ugyanakkor nem fejtette ki, hogy pontosan mire gondol.
Belgiumban több komoly médium is felfigyelt Putyin kijelentésére. Szemrehányást tettek az orosz elnöknek, amiért „átírja a történelmet”, és rámutattak, hogy I. Miklós orosz császár az ország függetlenségéhez vezető belga forradalmat „az európai rendet fenyegető veszélynek” tekintette, és orosz csapatokat akart küldeni, hogy segítsenek a felkelés leverésében Hollandia királyának, akinek akkor Belgium fennhatósága alatt állt. A belga kiadványok alapvetően azt állították, hogy erre végül azért nem került sor, mert „az oroszok már a lengyelországi forradalom harapófogójában voltak”, és „az orosz cár ezzel volt elfoglalva”.
A belgiumi tisztviselők nem kommentálták Putyin nyilatkozatát.
Belgium az 1830 közepén kezdődött forradalom után nyerte el függetlenségét Hollandiától. Európában akkoriban a nemzetközi kapcsolatok bécsi rendszere volt érvényben, amelyet a napóleoni háborúk után hoztak létre. Eszerint 1815-ben a nagyhatalmak megállapodtak abban, hogy innentől kezdve minden területi változást összehangolnak egymással Európában. Ezzel egyidejűleg a mai Belgium területét, amely korábban francia fennhatóság alatt állt, a Holland Királysághoz csatolták.
A belgiumi felkelés kezdete után Vilmos holland király I. Miklóshoz fordult segítségért. A konzervatív nézeteket valló és a forradalmakat elutasító orosz császár kész volt eleget tenni a kérésnek, és csapatokat küldeni a felkelés leverésére, de erre több okból – pénzhiány miatt, magának az Orosz Birodalomnak a belső problémái okából, Oroszország szövetségeseinek, Poroszországnak és Ausztriának a holland konfliktusba való beavatkozásának elutasítása (az ő Vilmos királyuk is segítséget kért), valamint Nagy-Britannia ellenállása miatt, amely attól tartott, hogy a beavatkozás egy újabb nagy háborút indítana a kontinensen.
Ennek következtében I. Miklós kénytelen volt lemondani a beavatkozási tervekről, és Belgium sorsáról a nagyhatalmak kongresszusán döntöttek. Ez 1830 novemberében kezdődött (néhány héttel a lengyelországi felkelés előtt, amelyet a belga média is megemlített – vagyis nem maguk a lengyelországi események voltak a kiváltó okai annak, hogy Miklós nem volt hajlandó csapatokat küldeni), és eredményei alapján Belgium függetlenségének támogatása mellett döntöttek. Ennek az elképzelésnek a fő támogatója Franciaország volt, amely 15 évvel korábban kénytelen volt átadni Hollandiának a mai Belgium területét. Oroszország tehát kizárólag passzív szerepet játszott Belgium függetlenségében.
Hogy Putyin miért kezdett alapvetően történelmi kontextusban beszélni Belgiumról, nem világos. A Politico felvetette, hogy ez összefüggésben lehet azzal, hogy Nyugaton egyre többet beszélnek arról, hogy le kell foglalni az orosz központi bank befagyasztott vagyonát. Ezek nagy részét a belga Euroclear letétkezelőben őrzik.
Tehát, ha jól értjük – nem biztos, ugyanis orosz emberről van szó, akinek a logikája még a kínaiakénál is furcsább – Belgium azért létezik, mert Első Miklós cár tulajdonképpen nem tett a világon semmit. Nem is nagyon tehetett volna, nem volt sem pénze, sem embere, 1830-ban vagyunk, a napóleoni háborúk évtizedekre kimerítették az Orosz Birodalom államkincstárát, még a rézkopejkát is megbecsülték Moszkvában is, Péterváron is. Úgy pár évtized múlva jött valamennyire egyenesbe a gazdaság, de akkor már még a cár is más volt. Mondjuk akkor meg egyéb volt a baj, de hát a Szent Oroszhon az a hely, ahol mindig van baj.
Ezek szerint Belgium tegye össze a két kis kezét, és rebegjen hálát a Kremlnek, hogy 1830-ban pénz és ember hiányában nem rohanták le őket – ami azért nem lett volna a legegyszerűbb vállalkozás, lévén, hogy egy csomó egyéb ország is útban lett volna, de hát Petőfi óta tudjuk, hogy Franciaország és India határos, csak közöttük az út nem túl mulatságos, ha így vesszük, végső soron Nepálon keresztül is meg lehetne támadni New Orleanst, legfeljebb nem oda érkeznénk, ahova indultunk, de ez az orosz hadakat a legritkább esetben szokta zavarni.
Tulajdonképpen tehát arról lenne szó, hogy Belgium valamiféle hálából, mivel Első Miklós nem tett semmit, adja oda az orosz központi bank befagyasztott pénzét, és akkor Vlagyimir Vlagyimirovics – szintén nem tesz semmit. Illetve, nem is szándékozik tenni, egyébként sem. Hát, csak mégis arról lehet szó, hogy nincs pénz és kéne.
De hogy ezt hogyan képzeli a cár atyuska, az nehezen átlátható.
Szele Tamás
