Van, amikor az ember nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen, mindenesetree erről a történetről nekkem a Csinibaba klasszikus mondata jut eszembe: „Tessék mondani, Helsinki, az már Nyugat?” „Momentán az, de már komp jár át Leningrádba”. Hát... Lebegyev elvtárs története arra mutat, hogy Helsinki vagy Nyugat, vagy Kelet, attól függ honnan nézzük.

(Képünk illusztráció)

Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziójának kezdete óta egy „Kosti Heiskanen” nevű „független finn újságíró” gyakran szerepel orosz propagandaadásokban. A The Insider azonban kiderítette, hogy az állítólagos finn szakértő valójában a leningrádi születésű Konsztantyin Lebegyev. Lebegyev karrierje Kreml-párti propagandistaként még 2004-ben kezdődött, amikor elkezdett beszélni az oroszok állítólagos finnországi nehézségeiről. Ma a Kreml-barát propaganda egyik kulcsfigurája, aki egy kis oroszbarát finn közönséget és elsősorban magát az orosz közönséget célozza meg.

Amikor a finn közönséghez szól, „Kosti” Heiskanen rendszeresen dicséri az élet gazdagságát és szépségét Oroszországban, szülőföldjén. A Kreml által ellenőrzött televíziós adások „szakértőjeként” azonban egészen más történetet mesél az orosz közönségnek:

Finnországban az életszínvonal szerinte leromlott, az iskolák és üzletek bezártak, a fasizmus és a ruszofóbia pedig mindenütt elterjedt (Én magam egyszer jártam, rövid ideeig Finnországban, de például azt tapasztaltam, hogy nem ismerik az antiszemitizmus fogalmát arrafelé). Az országot 2022 óta ellepték a poloskák és a patkányok, és visszatért a középkori átok, a rüh. A finnek azt fontolgatják, hogy elmenekülnek az összeomló országukból. Egykor Hitler csizmanyalói voltak. Csak Vlagyimir Putyin tudja megállítani az Európát eluralkodó őrületet. Ukrajna hangosan sír, és az ukrán menekültek bűnözői környezetet teremtettek az ezer tó országában.

„Heiskanen” 2022 nyara óta kommentálja a finnországi helyzetet oroszbarát csatornáknak és médiumoknak, tüntetéseket szervez Szentpéterváron a határzár ellen, és „szakértői véleményt” ad a NATO-tagságról. Hivatalosan a „finnországi szabad újságírók közösségének tiszteletbeli tagjaként” üdvözlik.

A valóságban Kosti Mikael Heiskanenről kiderült, hogy Konsztantyin Mihajlovics Lebegyev, aki 1978 áprilisában született Leningrádban - derítette ki a The Insider. Sztálinista felmenői az 1930-as években Finnországból a Szovjetunióba költöztek, és maga az „újságíró” is Oroszországban élt, orosz személyaznossági iratokkal és regisztrációval rendelkezett. 2000 júniusában Szentpétervárról Moszkvába utazott orosz okmánnyal - de 2012-ben Kosti Mikael Heiskanen néven Németországba települt át, és utazási céget alapított, először Hamburgban, majd Berlinben dolgozott.

A Németországba költözésre azután került sor, hogy „újságírói” karrierje elkezdődött. Heiskanen 2004-ben elindította a Focus magazint, amely orosz és finn nyelven közölt cikkeket az oroszok állítólagos finnországi nehézségeiről. Ebben az időszakban sikerült megszereznie egyetlen sajtóigazolványát – a Heti Magazinok Újságíróinak Szövetségétől, amely szervezet már nem létezik.

Az „újságíró” 2022 nyaráig, a legjobb szovjet hagyományokat követve, úgynevezett kulturális csereprogramokat próbált létrehozni, amelyek célja állítása szerint az volt, hogy orosz művészek látogassanak el az EU-ba, és az „orosz világot” dicsőítő műsorokat adjanak elő. A valóságban ezek a programok arra szolgáltak, hogy orosz propagandistákat importáljanak Finnországba vagy Svédországba ismerkedési utak álcája alatt. 2022 óta Heiskanen maga is ellátogatott az oroszok által megszállt ukrajnai területekre, Mariupolból és több más városból is tudósított.

Heiskanen azt állítja, hogy régóta tagja a Finn Újságírók Szövetségének, de ez az állítás a Toimittajaliitto nevű szakszervezetet jelenti, amelyet a Kreml-barát Johan Bäckman propagandista hozott létre. Az Oroszországból irányított honlapját úgy alakították ki, hogy utánozza a tényleges szakszervezet oldalt.

Heiskanen nem tagja egyetlen hivatalos szabadúszó újságíró-szövetségnek sem. Bár azt állítja magáról, hogy jelentős finn médiaszervezeteknek dolgozott, a valóságban csak olyan finn nyelvű médiumokkal dolgozott együtt, amelyek szoros kapcsolatban állnak Kreml-barát szövetségeseivel - Janus Putkonennel, Bäckmannal és Ilja Janitskinnel. Sok esetben a szóban forgó kiadványoknak minimális kapcsolatuk van Finnországgal. Putkonen projektje, a Verkkomedia Thaiföldről indult, ahol az alkotója élt, mielőtt az oroszok által megszállt Donbásszba költözött. A kapcsolódó médiaprojektek közé tartozik a Moszkvában és Luhanszkban bejegyzett Fennomaa és Fennomatkat. Ezek kezdetben a Donbásszba való utazás megkönnyítésén dolgoztak, majd Heiskanen bevonásával később Szentpétervárra helyezték át a hangsúlyt.

Heiskanen 2022 nyara óta a finn UMV-lehti (teljes nevén Uusi Mita Vittua-lehti, azaz Mi a f*sz? news) médium tudósítójaként pózol, amelyet a már említett Janitskin 2014-ben hozott létre Spanyolországban. Főszerkesztője ugyanaz a Putkonen, aki Thaiföldről költözött át a Donbásszba. A kiadvány rasszista és gyűlöletkeltő tartalmáról ismert. Putkonent továbbá azzal gyanúsítják, hogy a donyecki és luhanszki „népköztársaságokban” folytatott projektjeihez Moszkvától közvetlen finanszírozást kapott, miközben személyesen irányította a külföldi újságírók átvilágítását.

2022 nyarán a szentpétervári önkormányzat támogatásával Heiskanen és Tatyjana Gyemenyeva jótékonysági kezdeményezést indított "Add tovább a jóságot" néven. A szervezet együttműködik az orosz katonai egységekkel és az orosz hadsereget támogató önkéntesekkel. Bár a kezdeményezést „finn-orosz jótékonysági szervezetként” hirdették, a finn állampolgárok részvétele feltűnően hiányzott. Heiskanen időnként finn humanitárius segítségnyújtás álcája alatt Szentpétervárról juttatott el segélyeket. Ritkán tett finnországi látogatásai során nyomást gyakorolt politikusokra, köztük Li Andersson baloldali párti képviselőre és Sanna Marin volt miniszterelnökre, hogy fontolják meg a donbászi utazásokat.

Heiskanen emellett részt vett a Patriot Media Group projektjeiben, amelyet a néhai Jevgenyij Prigozsinhoz kapcsolnak. Az Észak-szláv Közösség és az Önkéntes Speciális Kiképző Központ neonáciai, a Ruszics terrorcssoport munkatársai oldalán is észlelték.

Provokációkat is folytat, amelyeket a Kreml-barát kiadványok arra használtak fel, hogy a finnek körében az orosz patriotizmust népszerűsítsék. Johan Bäckman Z-Studio című műsorának gyakori vendége,

Emellett "elismert finn szakértőként" ismerik el különböző Kreml által irányított propagandaplatformokon - a Tsargradtól és a Russian Worldtől Maria Butina műsoráig az Egyes Csatornán, ahol kritizálta Finnország új elnökét, Alexander Stubbot.

Anatolij Bublikkal együttműködve Heiskanen részt vesz a Path Home projektben, amely megkönnyíti az Oroszországba való áttelepülést. Emellett partneri kapcsolatban áll az orosz szövetségi ügynökséggel, a Rosszotrudnyicsestvóval és az Orosz Világ Alapítvánnyal.

Először is – eddig a tudósítás – azért nem ártana kissé törrténelmi kontextusba helyezni a dolgot. Finnországot nagyon hosszú ideig elnyomta a cári orosz állam, Finn Nagyhercegségnek nevezték, erőszakkal próbálták kikényszeríteni a cirill betűs írást és az ortodox hitet (nagyon nem ment), majd Finnország mégis megszabadult az orosz elnyomástól, hogy aztán megint rájuk támadjanak a „téli háborúban”. Az a kis finn hadsereg csodát tett, ha tökéletes győzelmet nem is arathatott: de nagyon előnyös helyzetet ért el a végén, sőt. Ha már Leningrád, mai nevén Szentpétervár, rendes nevén Pityer: épp a finnek voltak azok, akik átengedték a kevés étel- és gyógyszerszállítmányt az ostrom alatt, és akik fogadták a menekülteket. Már persze, akit ki lehetett egyáltalán hozni. Nem szerették azok jobban a németeket sem, mint az oroszokat.

Azért van a világon pár ország, ahol nem túl szerencsés ötlet bemenni a kocsmába, és ékes, harsány orosz „Zdrasztvujtyjével” köszönni, mert még a végén megcsapják az embert, ezek közé tartozik például Lengyelország és Finnország. Meg mostanság Ukrajna. Azt azért mindenkiek illik megtanulni, hogy a helyes köszönés: „Privjit”, a „köszönöm” sem „szpasziva”, hanem „gyjakuju” Milyen érdekes: ezek az országok többnyire határosak a volt Orosz Birodalommal... és mondjuk Bukarestben sem biztos jó ötlet oroszul scsit rendelni a Hanul lui Manucban. Probatum est: ha az ember magyarul rendel, gulyáslevest, széles mosollyal kihozzák, sőt, még magyarul is köszönik meg a borravalót. Na igen: ez azért mégis valami más...

De ez a történet akkor is csodásan abszurd, csak egy nagyon régi szovjet vicc jut róla eszembe:

1937, a tisztogatások ideje, épp reformálják a szovjet képzőművészetet, szocialista-realista irányba, az össz-oroszországi Szovjet festmény-pályázatot hirdet, melynek tárgya: „Lenin a finnországi számüzetésben”. Joszif Visszáronovics Sztálin zsürizi a képeket.

Harmadik díj: Vlagyimir Iljics Lenin fát vág egy roppant szegényes finn kunyhó előtt.

Sztálin megjegyzése: „harasó!”

Második díj: Lenin elvtárs ugyanazon kunyhó előtt el egy fatönkön, kezében egy kötet, annak gerincén felirat: „Karl Marx: Das Kapital”.

Sztálin megjegyzése: „Ócseny haraso!”

Első díjas kép: roppent szegényesen berendezett szentpétervári hónapos szoba, az ablakból látszik a Nyevszkij Proszpekt, a rézágyban felismerhető Nagyezsda Konsztantyinova Krupszkaja, amint éppen Lunacsaszkijjal olyasmit művel, amit férfiak és nők szoktak tenni egymással az ágyban...

Sztálin megjegyzése: „I ggye Lenin, hol van Lenin?”

Válasz: „Generalisszimusz elvtárs, de hiszen Finnországban!”

Hát, igen. Úgy vagyon Lebegyev Finnországban, ahogy Lenin.

Szele Tamás