(Szín:roppant szerény kávéház Budapesten, Hacsek természetesen ül és habos kávét iszik, Sajó rongyos, tépett burnuszban érkezik, a fején turbánnal).
(Képünk illusztráció)
-
Jé, Sajókám, hol volt, hogy pár hete nem láttam, hála az Égnek?
-
Jaj, ember, nem látja, hogy most jövök Bejrútból?
-
És milyen volt a Ring-ciklus?
-
Unalmas és hosszú, de ez Bejrút, nem Bayreuth!
-
Mi a különbség?
-
Tulajdonképpen annyi, hogy mindkettőt le akarták bombázni, pár évtized eltéréssel, csak Bayreuth kimaradt a tervből, mert Yossarian parancsnok inkább Malmőben tette le a gépet.
-
Nincs is szebb város, mint Malmő, ott az utcán sózott hal nő.
-
Na, szóval, most jövök a diszkóból...
-
Azt mondta, Bejrútból.
-
Igen, onnan. Csak előtte meg kellett beszélni a dolgokat a müezzinnel...
-
Akkor maga mégis a mecsetből jön, nem a diszkóból.
-
Nem érti. A mecset a diszkó, csak fordítva!
-
Hogyhogy fordítva?
-
Na, szóval. Látott már maga minaretet?
-
Hogyne láttam volna, szerencsére az antibiotikum elmulasztja, bár pár hétig nagyon tud fájni a pisilés... Nekem például egy izmos, afrikai minaretem volt, orvosnál járt már?
-
Maga lófogú víziló, az a tripper!
-
Akkor mi az a minaret?
-
Na. Mecsetet látott már?
-
Hogyne, két hete gyulladt be a torkom, mecsetelni kellett a garatomat.
-
Ember, az az ecset! A mecset egy muzulmán imaház!
-
És ott mit szokás csinálni?
-
Tulajdonképpen ugyanazt, mint minden más imaházban, csak naponta ötször. Dicsérjük az Urat, mindannyiunk alkotóját, meghallgatjuk a szentbeszédet, és utána kiosztják a robbanó mellényeket.
-
Maga muzulmán lett?
-
Ugyan, kérem, én amatőrként keveredtem a dologba. De elengedhetetlen annak fontossága, hogy mi is az a minaret.
-
Na, mi?
-
Ásott már maga kutat?
-
Ördöge van: sosem ástam kutat, egész életemben mérlegképes könyvelő voltam.
-
Na, akkor most képzelje el, hogy ás egy olyan harminc-negyven méter mély kutat.
-
Nem tudom elképzelni, főleg ilyenkor, árvíz idején, de mondjuk, hogy átgondolom. Végül is a bányában a fejtésen dolgoztam.
-
Milyen bányában, milyen fejtésen?
-
Az öcsényi uránbányában, és a bérszámfejtésen.
-
De hát Öcsényben nincs is uránérc!
-
Erre később rájöttünk, de vagy tíz évig szorgosan fejtettük. Én például nem az uránt, hanem a bérszámot.
-
Maga barom. Szóval, ott tartottunk, hogy ásunk egy kutat...
-
És utána?
-
Kirakjuk belülről kővel.
-
Mint azt szokás is. Aztán?
-
Aztán kifordítjuk, és kész is a minaret.
-
És lesz benne víz?
-
Maga oligofrén mongolidióta, persze, hogy lesz, csak nem alulról felfele folyik, hanem fordítva, vagy hogy is van ez...
-
És mi az a müezzin?
-
Az egy szent ember, aki naponta ötször kiabál a minaret csúcsán.
-
Ja, olyant már láttam, magyar politikusnak hívják, egész nap ordítoznak a kifordított kút tetején. Kis kút, kerekes kút, ahogy a népdal mondja...
-
Jó, de a minareten nincs kerék.
-
Pedig célszerű volna, mert különben hogy húzzuk le a vizet felülről?
-
Ahogy alulról: láncon.
-
Az az illemhely, de hagyjuk is a közlekedő edényeket. Mit keresett maga Bejrútban?
-
Nézze, nekem volt ott egy diszkóm. Az a borzalmas, hogy meg kellett felelni a sharia törvényeinek.
-
Ugye, maga a Biemsensteinnére gondol?
-
Nem, az a Sára, itt a shariáról van szó, a Próféta (áldás és békesség a nevének) törvényéről.
-
És az hogy néz ki?
-
Hát, első sorban alkohol még a közelben sem lehet. Erkölcsös asszony nem teheti be a lábát a helyiségbe, ha csak nem kíséri legalábbis a 120 éves dédapja, élesre fent handzsárral a kezében. Mindezeken túl, szigorúan tilos metált feltenni, mert attól valami oknál fogva fél az úri közönség.
-
Izé, így ez hogy működhet?
-
Körülbelül úgy, ahogy a Kék Osztriga bár. Lányok nélküli diszkó...
-
Igen, emlékszem, azt a Steiner csinálta, Glasgowban. Vagy talán New Englanden?
-
Na, mindegy is, képzelje, este kibérelte egy úri csoport a különtermet. Direkte ráírattam arabul, hogy „Összeesküvők terme”.
-
És mit akartak?
-
Hát, valójában össze akartak esküdni.
-
De hát mi ezt el tudjuk intézni a rabbi előtt is, igaz, nő is kell hozzá. Mert például...
-
Maga csak ne példálózzon itt nekem, mert leköpöm, mint a teve. Én meg ostoba fejemmel elkezdtem volt őket tanítani a Tórára...
-
Csodálom, hogy még életben van. És utána mi történt?
-
Hát, a foglalás Ibrahim Aqil nevére szólt, akiről nem tudtam, hogy a Hezbollah katonai szárnyának vezetője.
-
Izé, van a Hezbollahnak nem katonai szárnya?
-
Ez a kérdés még vitatott. Mindenesetre én ott tartottam, hogy „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet”, és vagy harminc AK–47-es emelkedett rám, mikor az Úr csodát tett.
-
Miképpen?
-
Becsapott egy izraeli lézerirányítású bomba a diszkóba, és megölte a filiszteusokat.
-
Ez valóban csoda. És utána?
-
Loptam egy tevét, és hazamenekültem Pestre.
-
Értem, szegény barátom. És ezt hogy sikerült összehozni fél nap alatt?
-
Tudja, egy vak dervistől loptam, és sugárhajtású volt a teve.
-
Maga is hülye.
-
Miért?
-
Lophatott volna repülő szőnyeget is, azzal például uralhatná a közel-keleti légteret.
-
Míg a kacagó démonok meg nem érkeznek az ifritek hátán.
-
Na, most lett elegem a maga dívánjából, mars ki!
-
Ha már... dívány nem érdekli? Olcsón adom, repeszek ingyen.
-
Mars!
Szele Tamás