Ebben a percben, amikor elkezdem írni ezt a kis szösszenetet, fogalmam sincs, hányan lesznek majd a Mi Hazánk mai tüntetésén, amit az Alkotmánybíróság előtt rendeznek. Most ugyanis alig múlt tíz, a demonstráció pedig délután háromkor kezdődik, de még ha három óra is lenne, és ott is volnék személyesen, akkor is felesleges volna megszámolnom a résztvevőket.

„Kérem... nekem fejlövésem van” – mondta Tuskó Hopkins a bíróságon és megtapogatta a tarkóját. Később majd szükség lehet Kvasztics Fedorra is, mikor a tanú elkezd emlékezni, mert annak elengedhetetlen követelménye a bárzongorista. Tuskó Hopkins szerepében jelenleg Kovács Béla, akit a magyar sajtóban csak KGBéla néven ismerünk.

A trollról mindenki tudja, kicsoda-micsoda, bár mindenki másképp tudja, de azt nagyon határozottan. Tizen-valahány éve, mikor a magyar nyelvű közösségi oldalakon megjelent a fogalom – a közéletben már ezer éve jelen van – még volt értelme a meghatározásnak, de mára az lekopott róla: manapság troll az, akit nem szeretünk és esetleg agresszívnak érezzük a modorát.

Kissé nehéz helyzetben vagyok, ugyanis most okos, művelt és tehetséges úriemberekkel fogok vitába szállni, megpróbálom érdemeik elismerése mellett tenni ezt, elvégre egyikük sem kazahsztáni magyar nagykövet, hogy ezt elhanyagoljam, mint a magyar külügyminiszter tette a minap. De muszáj vitatkoznom, olyan álláspontot képviselnek Ázsia ügyeiben.

Mikor az ember már sokadjára jár úgy, hogy egy, a világjárványról folyó beszélgetés közepén művelt, értelmes, logikus gondolkodású ismerőse kérdez egy akkora baromságot, amitől megáll a kés a levegőben, már nem kérdez vissza, hogy „ezt meg honnét veszed”. Lehet tudni, honnét: a világhálóról. A világhálóra pedig Olginóból került fel, galambocskáim...

Amint nem egy kolléga, én is úgy gondoltam, hogy részben felesleges, részben értelmetlen foglalkozni a Fidesz tegnapi tisztújító kongresszusával, most mégis megteszem, egy olvasói vélemény miatt. Ugyanis a vélemény közkeletű, és velejéig téves – épp ezért kötelességemnek érzem elmagyarázni, mi történt valójában.

- Jó napot, Hacsek, hol járt, hogy nem láttam már egy pár napja, hála Istennek?

- Jó napot, Sajókám, Törökországban voltam, a fiam vitt magával alkalmi szerződéses külkapcsolat-hátramozdítói munkakörben, Ankarába, a Türk Tanács gyűlésére.

Bonyolódik a Pegasus-ügy, messzire vezetnek a szálak, nem csak térben, de időben is – egy napba telt, míg körülbelül sikerült átlátnom, a legújabb fejlemények mit jelenthetnek, és be kell látnom: mint ilyen ügyekben mindig, most sem azt, amit elsőre gondolnánk. Nem jobbat, nem is rosszabbat, hanem mást. De hát lássuk, mi történt a héten!

Szögezzük le, hogy az érthető, miszerint a farkas, amennyiben teheti, megeszi a báránykát. Ehetne nyulat, csak az elszalad, megtámadhatná a lovat, de az felrúgja, a medvével jobb, ha nem is próbálkozik: marad neki a bárány vagy az éhkopp. Azonban, ha a farkas még fideszes is, elevenen eszi a bárányt és evés közben még hibáztatja is a kialakult helyzetért.

Egyre terhesebb feladat a reggeli informálódás (mondjuk a délutáni-esti is) a különböző orgánumokból áradó mocsok- és ostobaságözönt nehéz elviselni, felülmúlni is csak a kommentelőknek sikerül.