Még mindig a Návai-ügyről kell írnom, mert nem csitul és egyre magyarosabb fordulatokat vesz. Azt lehetett sejteni, hogy a szerző nem nyugszik majd bele abba, miszerint most speciel mellényúlt, de nagyon – bár adtam volna erre is egy halvány esélyt – de a dolgok mostani állása szerint még annak örülhetünk, ha nem kap a stikliért Táncsics-díjat.

Sajnos beszélni kell erről, ha már mindenki foglalkozik vele: maga a kérdés is érdekes, bármilyen egyszerűnek is tűnik. Mivelhogy részben arról szól, lophat-e az ember saját magától? A válasz pedig valami olyasmi lenne, hogy lophat, de az eredményt nem adhatja el akármilyen néven. Igen, Návai Anikó ügyéről van szó, ami részben nevezhető plágiumnak is.

Nagyon szívesen folytatnánk a megfigyelési botrányról indított sorozatunkat, ennek csak egyetlen akadálya van: semmiféle néven nevezhető hírrel nem szolgálhatunk ez ügyben, maximum véleményekkel. Az meg mindenkinek van, nekünk is, tehát ma írjunk másról, például arról, mi fogja rövid időn – pár éven – belül tönkretenni a Facebookot?

A tegnapi kitérő után térjünk vissza így, a kilencedik napján a megfigyelési botrányra, bár nevezhetjük Pegasus-ügynek is. Olyan fordulat nem történt az ügyben nemzetközi szinten, ami döntő lehetne, bár vannak fejlemények a nagyvilágban: kis hazánkban pedig épp most kenik be sárral az egészet, hogy legyen terepszínű és ne tűnjön fel annyira.

Mindennek megvan a maga oka, csak az emberi elme nem képes átlátni a Gondviselés vagy a karma szövevényes útjait. Én például ma azt hittem, hogy csak kicsit lesz bonyolultabb az életem, mivel nem tudtam a napi munkát a megszokott, reggeli órákban elkezdeni egy szakmai találkozó miatt, de majd bepótolom nap közben. Erre fel sokkal lett bonyolultabb.

A megfigyelési botrány hetedik napján kicsit megpihenünk, ha az Úrnak szabad volt, mi csak jól tesszük, ha követjük az Ő példáját. Részben azért, mert nincsen sok fontos hír, ugyanis hét vége van, olimpia van, Pride volt, részben azért, mert nem ártana kicsit képbe helyezni az egész jelenséget a magyar glóbuszon. Van olyan, kezicsókolom, hogy magyar glóbusz.

Már a megfigyelési botrány hatodik napját írjuk, bizony, kérem, telik az idő és egyéb közhelyekkel is szolgálhatnék, ha nem lenne jobb dolgom. A magyar közönség talán „fáradni” érzi a hírt, a kormány propagandagépezete is beindult, bár erősen csikorog, ócska egy masina az – nos, a hír nem fárad, csak éppen nem rólunk szól.

Ötödik napja tart a világméretű megfigyelési botrány. Ami Magyarországot illeti, ma reggel Orbán Viktor az egész történetet egy mondattal Pintér Sándor belügyminiszter hatáskörébe utalta szokott pénteki rádiós igehirdetésében, ő meg már tegnap megmondta: ismeretlen nemzetközi szervezet a felelős mindenért, és nem Magyarország az ügy célpontja.

A megfigyelési botrány negyedik napján kiderült hazánkban is, külföldön is, hogy oszoljunk, mert nincs itt semmi látnivaló. Az NSO lókórházi kedvesnővérek jótékony egylete, mely teadélutánok rendezéséből, valamint csipketerítők készítéséből tartja el magát és pártfogoltjait, a botrányt pedig ismeretlen körök gerjesztették alap nélkül. Vagy majdnem ez a helyzet.

A megfigyelési botrány harmadik napján egyre sűrűbb a köd, és egyre többen próbálják meg kihasználni a saját, kicsinyes céljaikra azt, hogy valójában senki sem tudja pontosan, mi történt. Nem is fogjuk tudni, míg kizárólag magyar szempontból nézzük a világméretű esetet – igen, minket is érint, sőt, de ha a valóságra vagyunk kíváncsiak, a teljes képet kell nézzük.