Esküszöm, legszívesebben elfelejteném én ezt a Gődény doktort a Normális Élet Pártjával együtt, ha lehetne, de hát nem hagyják. Ha már sikerült tegnap összehozniuk azt a valamit, ami vagy tüntetés volt, vagy nem, írok róluk, már csak azért is, mert elég érdekes jelenségeket is észre lehetett venni, ha kicsit figyelt az ember.

Én megmondtam. Tegnap reggel, körülbelül ilyentájt írtam le, hogy nem kéne a csepeli késes támadóból politikai ikont faragni, mert még csibésznek is harmadosztályú és kisstílű. Csak estig kellett várni, hogy megkezdődjön Ó. Bence mennybemenesztésének folyamata, méghozzá az utóbbi időben egyre különösebben viselkedő Tibi atya által.

Ha már tegnap foglalkoztunk a csepeli késes támadóval, folytassunk ma is, számoljunk be a fejleményekről, mert bizony vannak. Méghozzá egész érdekesek: kiderült ugyanis, hogy a támadó nem először művelt ilyesmit. Sőt: azzal kezdte, hogy újságírót harapott, aztán meg is akarta ölni.

„Megöltek egy legényt hatvan forintjáért, megvágtak egy leányt SZFE-maszkjáért...” mondaná a népballada, ha a tegnapi esetről szólna. Népballada ma már nincs, sajtó van, ami műfajilag eltér az elődjétől, például mindent meg kell mutasson, semmi sem maradhat homályban, pedig jó lenne időnként, ha beérhetnénk magával az esettel, de a részletekben lakik az igazság.

Jelentem, helyzet van, éspedig eléggé nehezen értelmezhető, kremlinológiai helyzet. A magyar jobboldalon felütötte a fejét az elhajlás. Éspedig attól függően jobb- vagy baloldali ez az elhajlás, hogy honnan nézzük. Ha onnan, ahol a Szakács Árpád áll, rajta kívül minden és mindenki baloldali és liberális, talán azért, mert ő hajolt el annyira jobbra, hogy mindjárt körbeér.

Elszabadultak az agyak tegnap és épp ámokfutó versenyt tartanak, erős a mezőny, nagyon erős, de mi, büszke magyarok jó eséllyel indulunk akár világszinten is a dobogós helyért. Tegnap két orbitális hülyeségre lehettünk büszkék, két egész estét betöltőre, ami nem akármi egy ilyen kis országtól, mely amúgy is évszázadok óta vérzivatarban áll, és régen tépi a balsors is.

(Fotó: Építészfórum)

Most van az, hogy az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen, esetleg felmásszon a falra, egye meg a küszöböt vagy, ami mindennél több, jegyzetet írjon arról, miszerint Stummer János, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke, a Jobbik volt alelnöke bejelentette a Facebookon: Orbán Viktor számára alagút épül a Puskás Aréna alatt.

Vannak érdekes dolgok a világon, például a KESMA működése. Vagy a hajdanvolt dzsingiszida mongol birodalomé, bár ez utóbbi valamivel jobban volt megszervezve és szigorúbban is vezették. Amiből az a tanulság, hogy a KESMA-nak van még hova fejlődnie, egyelőre a tömeges támadást, a lovasrohamot gyakorolják, időnként feltűnő sikertelenséggel.

Vannak lehetetlen vállalkozások, én ma ilyesmire adtam a fejemet: megpróbáltam rájönni, mit akar doktor Gődény és pártja. Jelentem, mindent akarnak, de azt most rögtön, ezen kívül nem körvonalazhatóak a céljaik, de ne legyen se járvány, se maszk, se karantén, se oltás.

Hogy a lényeggel kezdjem, Kövér László nem kívánja felállítani az erkölcsrendőrséget. Ez igen szép tőle és nem kevés elmeélre vall, mert fel is állíthatná. Ellenben igen piszkos, aljas kampányt jósol, ami pedig arra utal, hogy az Országgyűlés elnöke kiváló emberismerő. Azonban mielőtt elájulnánk ennyi emberi nagyságtól, jusson eszünkbe, hogyan is értette, amiket mondott.