A tegnapi kitérő után térjünk vissza így, a kilencedik napján a megfigyelési botrányra, bár nevezhetjük Pegasus-ügynek is. Olyan fordulat nem történt az ügyben nemzetközi szinten, ami döntő lehetne, bár vannak fejlemények a nagyvilágban: kis hazánkban pedig épp most kenik be sárral az egészet, hogy legyen terepszínű és ne tűnjön fel annyira.

Mindennek megvan a maga oka, csak az emberi elme nem képes átlátni a Gondviselés vagy a karma szövevényes útjait. Én például ma azt hittem, hogy csak kicsit lesz bonyolultabb az életem, mivel nem tudtam a napi munkát a megszokott, reggeli órákban elkezdeni egy szakmai találkozó miatt, de majd bepótolom nap közben. Erre fel sokkal lett bonyolultabb.

A megfigyelési botrány hetedik napján kicsit megpihenünk, ha az Úrnak szabad volt, mi csak jól tesszük, ha követjük az Ő példáját. Részben azért, mert nincsen sok fontos hír, ugyanis hét vége van, olimpia van, Pride volt, részben azért, mert nem ártana kicsit képbe helyezni az egész jelenséget a magyar glóbuszon. Van olyan, kezicsókolom, hogy magyar glóbusz.

Már a megfigyelési botrány hatodik napját írjuk, bizony, kérem, telik az idő és egyéb közhelyekkel is szolgálhatnék, ha nem lenne jobb dolgom. A magyar közönség talán „fáradni” érzi a hírt, a kormány propagandagépezete is beindult, bár erősen csikorog, ócska egy masina az – nos, a hír nem fárad, csak éppen nem rólunk szól.

Ötödik napja tart a világméretű megfigyelési botrány. Ami Magyarországot illeti, ma reggel Orbán Viktor az egész történetet egy mondattal Pintér Sándor belügyminiszter hatáskörébe utalta szokott pénteki rádiós igehirdetésében, ő meg már tegnap megmondta: ismeretlen nemzetközi szervezet a felelős mindenért, és nem Magyarország az ügy célpontja.

A megfigyelési botrány negyedik napján kiderült hazánkban is, külföldön is, hogy oszoljunk, mert nincs itt semmi látnivaló. Az NSO lókórházi kedvesnővérek jótékony egylete, mely teadélutánok rendezéséből, valamint csipketerítők készítéséből tartja el magát és pártfogoltjait, a botrányt pedig ismeretlen körök gerjesztették alap nélkül. Vagy majdnem ez a helyzet.

A megfigyelési botrány harmadik napján egyre sűrűbb a köd, és egyre többen próbálják meg kihasználni a saját, kicsinyes céljaikra azt, hogy valójában senki sem tudja pontosan, mi történt. Nem is fogjuk tudni, míg kizárólag magyar szempontból nézzük a világméretű esetet – igen, minket is érint, sőt, de ha a valóságra vagyunk kíváncsiak, a teljes képet kell nézzük.

A megfigyelési botrány második napján szinte fuldoklunk az információkban. Mindenki ezzel foglalkozik, ami persze nem a sajtó „irányítottságát” jelenti, hanem azt, hogy természete a sajtónak szenzációkkal foglalkozni. És ez az, egy nagyon negatív szenzáció, aminek a relativizálása, elferdítése már meg is kezdődött a magyar kormány részéről.

Szó, ami szó, eléggé felbolydult ma reggelre a magyar közélet, ami nem csoda, mert azt még magam sem tételeztem volna fel, hogy pártunk és kormányunk képes lesz egy saját fejlesztésű Watergate-üggyel előállni. Úgy látszik, alábecsültem őket, többet tudnak, mint amennyit kinéztem belőlük. Akkor lássuk, mit tudunk viszont mi a megfigyelési botrányról?

Azt hiszem kevés dolog tarthat számot ma nagyobb érdeklődésre, mint Kásler Miklós tegnapi nyilatkozata a harmadik oltásról – meglehet, a tizenkilencedik században lazán kiváltott volna ezzel a megszólalással egy koleralázadást, de mielőtt elszabadulnak az indulatok, gondoljuk át, miről van szó. Bár sok örömre nincs okunk, az tény.