Sok megfejthetetlen rejtély van ezen a világon, hogy csak párat említsek, nem tudjuk, mire voltak jók igazából a Nazca-vonalak, nem ismerjük Stonehenge valódi célját és nem tudjuk, hány tagja van a KDNP-nek. Akkor vegyük az új magyar titkot, mert ezen is épp eleget törhetjük a fejünket, sőt kell is törnünk: igazából mire jó a védettségi igazolvány?

Újabb hatalmas magyar eredményről számolhatunk be, csak még nem tökéletes, nem is igazán nevezném eredménynek, inkább éri el a kívánt hatás ellenkezőjét és örülni a legkevésbé sem lehet neki – de magyar és eredmény. Ha kicsit sárga és kicsit savanyú is. Szóval: itt az első honi földön termett politikai deepfake. Sőt, egyből több is itt van.

Azért a minimum amit elmondhatunk, hogy a tegnapi nemzeti ünnep sztárja sajtófigyelem és hatás szempontjából a Gellérthegy volt, erős versenyben Stefka István Táncsics-díjával és a citromdíj úgy népszerűség, mint hatás tekintetében a járványügyi intézkedések ellen rendezett demonstrációknak jutott – soha nem akar már eljönni az a vírustagadó forradalom, kérem.

Ilyenkor fő a sajtómunkás feje, március 15-én. Erről a napról aztán már végképp mindent megírtak 1848 óta és annak a mindennek az ellenkezőjét is nemkülönben – rutinfeladat volna egy pátoszos dolgozatot elkövetni, úgy négyes alá, csak mindenki más is ezt műveli, kivéve azokat a lapokat, ahol szó szerint megfeledkeznek erről a jeles alkalomról.

Az ember azt hinné, hogy kevés unalmasabb dolog van, mint a kínai Országos Népi Gyűlés és a Népi Politikai Konzultációs Konferencia Nemzeti Bizottsága rendes évi ülésének elemzése, pedig ha nem is egy kalandregény, érdemes elgondolkodni azokon a dolgokon, amiket az elvtársak megint leszögeztek Pekingben, mert a mi sorsunkra is hatással lesznek majd.

(Fotó: Xinhua hírügynökség)

Hét vége van, méghozzá hosszú, ma elvileg nem politikával fogunk foglalkozni, csak aztán mégis lesz benne az is, bár nem hivatalos. Szóval: megint terjed a klasszikus álhír, ami szerintem messze az internet kora előtt keletkezett (sőt: talán még a könyvnyomtatás kora előtt is), miszerint fekete ruhás emberek fekete autókban gyermekeket rabolnak.

Cudar egy világ van, annyit mondok, de hozzáteszem: még cudarabb jön. Amikor elmúlik a fejünkről ez az átkozott járvány, akkor sem lesz nyugovásunk, mert észre fogjuk venni, hogy nyakunkon a választási kampány, ami igazából már most is tart, teljes gőzzel halad, csak mivel fontosabb dolgokkal vagyunk elfoglalva, nem mindenki figyel rá oda.

Ma reggel arra ébredtem, hogy a cipőfűzőmnél fogva egy égő szalmabálához kötöztek a makói tanyavilágban. Ez természetesen nem igaz, de remekül hangzik: és van olyan ember, aki számára mindennaposak az ilyen kalandok.

Most röhögünk, éspedig nagyon, ugyanis tegnap közzétették a népszerű nevén vadászati világkiállításnak hívott rendezvény első reklámklipjét, és az a legkevesebb, amit elmondhatunk róla, miszerint... hogy is mondjam csak... frenetikus. Sajnos nem a hirdetés, hanem a burleszk kategóriájában, de annyit a javára írnék, hogy legalább nem számítógépes animáció.

Lukas főhadnagy idegesen olvasta a reggeli kávé mellett a Národní Politikát, még a színházi tudósításokon is átlapozott, pedig azért vette meg a lapot, hogy megtudja: vajon az a színésznő játszik most Prágában, akivel neki Királyhidán volt egy kis kalandja? De a hírek mindent felülírtak. Felhajtotta a rumos kávét és megszólalt.