Megint jőnek, hívogatnak... jó, tudom, Petőfinél kopogtatnak, de Petőfi idejében nem volt sem telefon, sem közvélemény-kutató intézet, és ha lett volna, kitették volna mindkettőt a kurta kocsmából a falu végén, hogy bennük hallgasson a sötétség. Röviden: újból előkerült az Amygdala közvélemény-kutató – ha lehet annak nevezni – és most is érdeklődik.

Kis hazánkban még a cizelláltabb lelkületű útkaparók is ismerik az egyvágányú magyar politikai gondolkodás alaptételét, mely szerint a világ középpontja a Kossuth téren áll, és a lét egyetlen célja, valamint értelme a magyar belpolitikai élet mozgásban tartása, ami ezen kívül esik, nem élet, sőt, nincs is, politizálni szükséges, élni nem.

Aztán időnként előkerül a Villa Negra.

(Fotó: Szilágyi Máté / Index)

Kérem, én értem, hogy most választás utáni (post electionem) aktusokról szeretne olvasni mindenki, egyelőre azonban várjuk meg, míg eljut az érintettek tudatküszöbéig, hogy véget ért a kampány, alig hetek kérdése. Addig viszont foglalkozzunk némi reális problémákkal. Mondjuk egy személyszállító repülőgép esetleges rázuhanása Budapest lakott területeire elég valós veszélynek tűnik.

(Fotó: iho.hu)

Kérem, ez volt a magyar történelem második legnagyobb alibizése, rögtön a véletlenül késlekedő Szapolyai után következik, aki sátrában ujjaival malmozva várta a híreket arról, hogyan darálták le a törökök Mohácsnál az ellenlábasait. Most a Hotel Corinthiában magyarázta a bizonyítványát a kormányoldal ideológiai élcsapata egy konferencián az Alapjogokért Központ szervezésében.

(Fotó: 24.hu)

Akkor reggel van, kávézzunk, nyújtózzunk, nézzük ki a fejünkből, bele a világba. Mit látunk? Távolban semmi jót, közelben még kevesebbet, az Adrián most nincs fehér tivornya, petyhüdten lóg Borkain a vitorla, Bakuban lobognak az olajkutak lángjai, türk tanácsok táncolnak a fényüknél körbe-körbe, Szíriában pedig folynak a hadműveletek, és van hozzájuk némi – nem is kevés - közünk.

(Fotó:24.hu)

Kérem, most unalmas leszek, hogy aztán izgalmas lehessek. Az lesz bennem az unalmas, hogy most is, mint mindig, azt mondom: ne ünnepeljünk még olyan nagyon. A tegnapi önkormányzati választások eredménye váratlanul kellemes lett – de nem jelenti azt, hogy megoldódott minden probléma. Sőt, egyesek még csak most keletkeznek.

Vasárnap van, választási nap is, ugyan a kötelező kampánycsend intézményét eltörölték, de kampányoljon ezeknek – és azoknak is – ilyenkor az, akinek kedve van hozzá. Úriember nem akarja befolyásolni mások véleményét, ehelyett elmerül a költészet helikoni berkeiben és lelkét átadja az Örök Szépségnek. Illetve. Illetve, amint látom, nálunk semmi sem örök.

Ha egyszer valaki fel akarja majd göngyölíteni a Borkai-ügyet, nem lesz könnyű dolga, annyi szent. Csak tegnap annyi minden történt és minden történteknek az ellenkezője is, hogy azt sem tudja az ember hol kezdje. A legjobb lesz tán nem is holnap kezdeni, hanem még jóval az ügy kipattanása előtt. Mert az egész nem azzal kezdődött, hogy Borkai mester elutazott hajókázni.

Rövid leszek, kérem, és lényegre törő: szenzációs orvosi felfedezést tettem, kizárólag a napi sajtó tanulmányozása útján. Megállapítottam ugyanis, hogy az afrikai sertéspestis az állatállományban elhullást, az emberi lakosságban pedig járványos és visszafordíthatatlan agysorvadást okoz, mely a gondolkodás teljes hiányát okozhatja a pácienseknél.

Ne tessék legyintgetni. Ne mondogassák, hogy a háború messze van, a kocsmai beszólás szerint „Afganisztán, Pakisztán, naésaztán, hátaztán”, ne rakják oda harmadiknak Kurdisztánt is. A most zajló harci cselekmények, a cinikusan „Béke Forrásának” nevezett török hadművelet komoly hatással lesz Európára is. A kurd népet pedig valószínűleg eltörli a Föld színéről.

(Fotó: Index)