Aki szereti a hírt és a véres hurkát, egyiket se nézze meg, hogyan csinálják. Mert többet nem fog kérni belőlük. Nem is tudom, mi a rosszabb: ha valamivel túl sokat vagy túl keveset foglalkozik a sajtó, mert az megállapíthatatlan, igazából mivel mennyit kéne. Most bemutatok egy példát, ami egy épp szárnyra kelő álszenzációról szól, amiről lefogadom, hogy nagyot repül majd.

Meneküljön ki merre lát, vagy legalábbis tessék felvenni a barna nadrágokat, a magyar kormány meg- és feltalálta a csodafegyvert. Időnként ez előfordul, aztán mutogatják, büszkélkednek vele, beszélnek róla sokat, de nyilvánosan el nem sütik, mert már a lőtéren is vagy csütörtököt mond, vagy szétdurran. Most épp Megafon.hu-nak hívják.

Hát igen, igen, eljött a reformok ideje, van amit még csak javasolnak, van, ami már faktum, egyik szőke, másik barna, harmadik meg csodaszép, olyan boldogan és jól szervezetten fogunk élni, mint eddig még soha, tán még belé is bolondulunk a fene nagy jólétbe. Csak gratulálni tudok a kormánynak, hogy sikerült maga köré koncentrálnia a magyar géniuszokat.

Hát Béláim, ezt sikerült alaposan túltolni. És nem csak a Bélák tolták túl, hanem a Johnnyk, Igorok, Changok, elég sokan tolták ezt a kocsmát, míg végül sikerült rátolni a kabátra: aki látta a Legényanya című filmet, annak nem kell magyaráznom, miről beszélek, aki nem annak álljon itt egy rövid bejátszás, hogy érthetővé tegyem kicsiny célzásomat.

Így hívják ezt az én legújabb kis barátomat. Moba. Enyhén exhibicionista, mindenhová odaírja a nevét, sajnos főleg fájlok kiterjesztésébe, mindenhol hagy egy levélkét, és mindent kódol, hogy nélküle tapodtat se tehessen az ember: de hát mit várok egy ifjú, ám annál életerősebb zsarolóvírustól? Járhattam volna sokkal rosszabbul is.

Az amerikai segítség, mint tudjuk, órákon belül megérkezik, már 1956 októbere óta úton van, közben megkerülte párszor a Földet, átszaladt a Holdra is gyalog, de jön, mindenképpen jön most már. Hát, ahogy elnézem, ki leszünk vele segítve... nyilván nem azt a katonai segítséget várná most az ember, ami akkor el sem indult, most a sajtószabadságunk szorulna támogatásra – de ez a segítség se lesz különb az elődjénél.

A házibuli folytatódik, próbáljuk követni a sűrűsödő eseményeket, de ha lehet, anélkül kéne, hogy brazil szappanopera legyen az Index körül zajló folyamat leírásából – ugyanis olyan szereplők nevét kéne megjegyezze az olvasó, akikkel eddig még sosem találkozott, optimális esetben ezentúl sem fog, csak éppen ők bonyolítják a szálakat.

Abban, hogy mi az igazság az Index körül, leginkább maga az Index volna illetékes, azonban a szerkesztőség a tegnap esti vészjelzés óta hallgat, és erre minden bizonnyal jó oka van. A magam részéről elég sok lapot lőttek már ki alólam, van tapasztalatom ilyen ügyekben, tehát a saját következtetéseimet és véleményemet fogom bemutatni – aztán meglátjuk, mennyi köze lesz a bekövetkező eseményekhez.

Úgy általában írtam én erről már nyolc éve is, mikor aktuális volt, csak arra már senki sem emlékszik, a téma meg újra felmerült. Feldobta a mocskos ár, ami itt kavarog körülöttünk, szóval az a helyzet, ha valaki nem tudná, hogy ma a nagy tetszésre való tekintettel és közkívánatra megismétlik a 2012-es maja világvégét, utána opcionálisan Utolsó Ítélettel.

Örömmel jelenthetem, hogy új fordulatot vett a Korea-közi konfliktus: egyelőre, de csak egyelőre nem atomháború várható, hanem papírháború, viszont az rettentő lészen. Már nyomják Phenjanban a rengeteg szórólapot, olyan átkokkal, hogy azokba maga Mun Dzsein, a dél-koreai elnök is beleőszül, akárki meglássa. Legalábbis ezt mondja ma a KCNA.