Sokan kérdezik, a világ jelenlegi, válságos állapotát tekintve, hogy miképpen juthattunk idáig? Nos, lehet és lesz ez még rosszabb is, lesz ez még így sem, ha nem zabolázzuk meg örök időkre az egész életünket behálózó, cselekedeteinket, döntéseinket irányítani akaró dezinformációt. Melynek terjesztésében világelső az Oroszországi Föderáció.
(Képünk illusztráció)
Azt mindannyian tudjuk, hogy ahol megjelenik az orosz befolyás, ott először az orosz propaganda erősödik fel. Ez Európában, különösen a posztszovjet térségben és a Varsói Szerződés volt tagállamainak területén jól ismert tény, akinek van egy kis esze, azonnal fel is ismeri. De hogy néz ez ki Afrikában, ahol már évek óta számolni az egyre erősödő orosz jelenléttel?
(Képünk illusztráció)
Vlagyimir Putyin nélkül manapság nincs hírlap, nincs híroldal és nincs nap, hogy ne kéne emlegetni valamiért – tessék nekem elhinni (volt ugyanis, aki reklamálta) – hogy nem azért ír róla a sajtó, mert annyira szeretnénk. Sőt, én például a legkevésbé vagyok képes őt kedvelni, inkább ellenkezőleg, korunk legveszélyesebb és legellenszenvesebb állami vezetőjének találom (pedig akad ebben a mezőnyben pár vetélytársa, mi több, hazai versenyző is).
(Képünk illusztráció)
Tulajdonképpen egy olvasói reakcióra válaszul születik ez az írás, ugyanis az illető kedves olvasó, akinek neve maradjon jótékony homályban, valami olyasmit írt tegnapi cikkemet kommentálva, mely az ATACMS-ek bevetéséről szólt, miszerint: „És mi lesz, ha Putyin atommal válaszol? Okosok...” Mármost, ahogy elnézem erősen terjed ez a tévhit és meg szeretnék nyugtatni mindenkit – nem válaszol atommal.
(Képünk illusztráció)
Kétségtelen, hogy a tegnapi nap híre Biden elnök döntéséről szólt, mellyel engedélyezte Ukrajna számára, hogy amerikai ATACMS-rakétákkal támadja az orosz hátországot a Kurszki Területen. Ez a francia és brit fegyverek használatának engedélyezését is magával hozta, így teljesen új világpolitikai helyzet kezd kialakulni. Elemezzük kicsit, de mindenekelőtt lássuk, mit tudunk.
(Képünk illusztráció)
Most a történelem végéről beszélek, de nem a közismert Francis Fukuyama-írásról lesz szó, hanem egyszerűen csak az orosz történelem végéről. Ezt se úgy tessék érteni, hogy megszűnik Oroszország – csak a történelme fog olyan mértékben megváltozni, hogy senki rá nem ismer majd. Erről írt keserű, de részletes tanulmányt Borisz Kerzsencev történész a Moscow Timesba – ami tele van érdekes, és kevéssé ismert információkkal.
(Képünk illusztráció)
Keveseknek jelent újdonságot, hogy az Ukrajnát megszálló orosz alakulatok nagy többsége egyáltalán nem orosz. Burjátok, szahák, dagesztániak harcolnak és esnek is el a Kreml parancsára – főként azért, mert a szülőföldjüket Moszkva mesterséges szegénységben, nyomorban tartja, és a katonáskodás náluk talán az egyetlen megélhetési forrás.
(Képünk illusztráció)
Meg kell mondanom, eléggé tanácstalan vagyok, pedig hát ilyen kérdésekben jól szokott működni az iránytűm. Kivéve most. Ugye, hát én elvlileg egy viszonylag közepesen felkészült orientalista magánember volnék, jártam már itt-ott a világban, de ilyet még nem láttam.
Képünk illusztráció)
A Moscow Times komoly elemzést közöl Borisz Bondarjev külpolitikai szakértő tollából, ami világpolitikai szinten némi reményre ad okot a közeljövőre nézvést, bár Európa így is igen nagy bajban lesz – de Ukrajna támogatását esetleg mégis fent fogja tartani az Egyesült Államok, ugyanis a megszüntetésével semmit sem nyerne. Lássuk, mire jutott Bondarjev!
(Képünk illusztráció)
Különösen érdekes eszmefuttatást ismertet Európa és a Trump-kormányzat kapcsolatóról a Chatham House weboldalán Armida van Rij, melynek vannak magyar vonatkozásai is, arról nem is szólva, hogy a közös európai jövő lehetőségét boncolgatja – lássuk, mire jutott. Előre szólok: nem sok jóra.
(Képünk illusztráció)
