Minden magyar mondatok közül a legszomorúbb az, amit most készülök leírni: én megmondtam. Éspedig tegnap mondtam meg, a romániai elnökválasztások kapcsán, konkrétan azt, hogy nem jósolgatunk, mert minden elképzelhető és annak az ellenkezője is. Sőt, magam is tévedtem, mikor Ciolacut biztos befutónak tekintettem, mentsen, hogy még vagy tizen-valahány millió ember hasonlóképpen vélekedett.
(Képünk illusztráció)
Nincs reménytelenebb külpolitikai sajtófeladat, mint választások napján, messze urnazárás előtt tudósítani egy voksolásról. Ilyenkor lehet a legnagyobbat tévedni, az exit pollok általában teljesen bizonytalan eredményeket adnak a realitáshoz képest, vagy bejön a papírforma, vagy sem – szóval, a ma zajló romániai választásokról inkább nem jósolnék semmit.
(Képünk illusztráció)
A Huppa rendszeres olvasói megszokhatták, hogy hétvégenként – már amikor ez lehetséges – Andrej Percev heti orosz hírösszefoglalóit mutatom be, mint a témában a legalaposabbakat. A neves orosz ellenzéki elemző általában két hírt szokott elővenni a heti termésből és ezeket értelmezi – kiválóan. Lássuk, ezen a héten miket talált fontosnak!
(Képünk illusztráció)
Sokan kérdezik, a világ jelenlegi, válságos állapotát tekintve, hogy miképpen juthattunk idáig? Nos, lehet és lesz ez még rosszabb is, lesz ez még így sem, ha nem zabolázzuk meg örök időkre az egész életünket behálózó, cselekedeteinket, döntéseinket irányítani akaró dezinformációt. Melynek terjesztésében világelső az Oroszországi Föderáció.
(Képünk illusztráció)
Azt mindannyian tudjuk, hogy ahol megjelenik az orosz befolyás, ott először az orosz propaganda erősödik fel. Ez Európában, különösen a posztszovjet térségben és a Varsói Szerződés volt tagállamainak területén jól ismert tény, akinek van egy kis esze, azonnal fel is ismeri. De hogy néz ez ki Afrikában, ahol már évek óta számolni az egyre erősödő orosz jelenléttel?
(Képünk illusztráció)
Vlagyimir Putyin nélkül manapság nincs hírlap, nincs híroldal és nincs nap, hogy ne kéne emlegetni valamiért – tessék nekem elhinni (volt ugyanis, aki reklamálta) – hogy nem azért ír róla a sajtó, mert annyira szeretnénk. Sőt, én például a legkevésbé vagyok képes őt kedvelni, inkább ellenkezőleg, korunk legveszélyesebb és legellenszenvesebb állami vezetőjének találom (pedig akad ebben a mezőnyben pár vetélytársa, mi több, hazai versenyző is).
(Képünk illusztráció)
Tulajdonképpen egy olvasói reakcióra válaszul születik ez az írás, ugyanis az illető kedves olvasó, akinek neve maradjon jótékony homályban, valami olyasmit írt tegnapi cikkemet kommentálva, mely az ATACMS-ek bevetéséről szólt, miszerint: „És mi lesz, ha Putyin atommal válaszol? Okosok...” Mármost, ahogy elnézem erősen terjed ez a tévhit és meg szeretnék nyugtatni mindenkit – nem válaszol atommal.
(Képünk illusztráció)
Kétségtelen, hogy a tegnapi nap híre Biden elnök döntéséről szólt, mellyel engedélyezte Ukrajna számára, hogy amerikai ATACMS-rakétákkal támadja az orosz hátországot a Kurszki Területen. Ez a francia és brit fegyverek használatának engedélyezését is magával hozta, így teljesen új világpolitikai helyzet kezd kialakulni. Elemezzük kicsit, de mindenekelőtt lássuk, mit tudunk.
(Képünk illusztráció)
Most a történelem végéről beszélek, de nem a közismert Francis Fukuyama-írásról lesz szó, hanem egyszerűen csak az orosz történelem végéről. Ezt se úgy tessék érteni, hogy megszűnik Oroszország – csak a történelme fog olyan mértékben megváltozni, hogy senki rá nem ismer majd. Erről írt keserű, de részletes tanulmányt Borisz Kerzsencev történész a Moscow Timesba – ami tele van érdekes, és kevéssé ismert információkkal.
(Képünk illusztráció)
Keveseknek jelent újdonságot, hogy az Ukrajnát megszálló orosz alakulatok nagy többsége egyáltalán nem orosz. Burjátok, szahák, dagesztániak harcolnak és esnek is el a Kreml parancsára – főként azért, mert a szülőföldjüket Moszkva mesterséges szegénységben, nyomorban tartja, és a katonáskodás náluk talán az egyetlen megélhetési forrás.
(Képünk illusztráció)
