Meg kell mondanom, eléggé tanácstalan vagyok, pedig hát ilyen kérdésekben jól szokott működni az iránytűm. Kivéve most. Ugye, hát én elvlileg egy viszonylag közepesen felkészült orientalista magánember volnék, jártam már itt-ott a világban, de ilyet még nem láttam.
Képünk illusztráció)
A Moscow Times komoly elemzést közöl Borisz Bondarjev külpolitikai szakértő tollából, ami világpolitikai szinten némi reményre ad okot a közeljövőre nézvést, bár Európa így is igen nagy bajban lesz – de Ukrajna támogatását esetleg mégis fent fogja tartani az Egyesült Államok, ugyanis a megszüntetésével semmit sem nyerne. Lássuk, mire jutott Bondarjev!
(Képünk illusztráció)
Különösen érdekes eszmefuttatást ismertet Európa és a Trump-kormányzat kapcsolatóról a Chatham House weboldalán Armida van Rij, melynek vannak magyar vonatkozásai is, arról nem is szólva, hogy a közös európai jövő lehetőségét boncolgatja – lássuk, mire jutott. Előre szólok: nem sok jóra.
(Képünk illusztráció)
„Nagy idők nagy embereket kívánnak” – kezdi a Svejket Jaroslav Hasek, és ez a derék katona esetébe kétségtelen is: máskor azonban óriások helyett törpék érkeznek, sőt, gyakran nem is a legértelmesebb törpék. Putyin elnöknek Andrej Percev szerint két napja volt egy olyan pillanata a Valdaj Vitaklubban tartott beszéde során, amikor nem mutatkozott épp szellemóriásnak – lássuk a kiváló orosz publicista és elemző heti hírösszefoglalóját Oroszországról!
(Képünk illusztráció)
Tulajdonképpen a népvándorlás jelenségében nincsen semmi rossz: évezredek gyakorlata mutatja, miszerint kifejezetten jó hatásai vannak, bár a jelenlegi politikusok többnyire mereven ellenzik. Erről írt tanulmányt a The Insiderben Mark Elesar, és meglehetősen komoly, súlyos tényekkel szembesíti az olvasóit. Lássuk tehát, mire jutott.
(Képünk illusztráció)
Az a helyzet, hogy be kell vallani: nekem lumbágóm van, hívják egyébként isiásznak is, igen pocsék betegség, az ember arra ébred, hogy ki kéne menni a mosdóba – ez normális – csak éppen nem tud felállni, merthogy valami kellemetlenség van a dereka magasságában, fáj, mint a büdös istennyila, szerencsére nem halálos betegség ez, de sto gyélaty?
Elsőbben is, tisztázzuk, miről beszélek. Nos, ezt az anyagot vitairatnak szánnám, tudom, eleven parazsat gyűjtök a fejemre, de legyen így. A hazugság rosszabb lenne, legalábbis az én számomra. Kezdjük erősen: elbuktunk, és erről csakis mi tehetünk, mi, akik magunkat liberális demokratának tekintjük. Nagyobb baj az, hogy jobban nem lehetett volna csinálni.
Képünk illusztráció)
Hát eljött ez is, amit – egy nagyon kedves olvasóm kifejezésével élve – a Leghosszabb Napnak nevezhetnénk. Igen, az amerikai választásokról van szó, és ez a nap világszerte nagyon sokunknak lesz hosszú, de legfőképpen a sajtómunkásoknak. Most nem szabad hibázni, melléütni, túlzásba esni vagy lekicsinyelni a híreket: ugyanis a világ sorsa dől el, szemünk láttára.
(Képünk illusztráció)
Jó hírekkel szolgálhatok: Maia Sandu hivatalban lévő moldovai elnök győzelmet aratott a 2024. november 3-án tartott moldovai elnökválasztáson. Ezzel Moldova elindult az Európai Unióba vezető úton, és látható, hogy nem fog letérni róla. Arról az elnöke gondoskodni fog.
(Képünk illusztráció)
Mindenekelőtt jelezni szeretném, hogy attól, amiket én itt – magyarul – írok, nem fog megváltozni az amerikai választások eredménye, lévén hogy nagyon kevés amerikai olvasóm van, és jómagam, amint olvasóim döntő többsége is, nem lévén amerikai állampolgárok, ebben a pár nap múlva esedékes szavazásban nem vehetünk részt.
(Képünk illusztráció)
