Kérem, hatalmas dolgok zajlanak úgy a nagyvilágban, mint Magyarországon, forrnak az óceánok, tűzeső hull, reng a föld és hasadozik, valamint egyéb jeleit is tapasztaljuk az Időknek, például miniszterelnök-jelölti vita volt az RTL Klub műsorában. Nos, ez lesz az, amivel én nem fogok ma foglalkozni, és okkal.

Nem fogok foglalkozni, ugyanis ma minden arra érdemes kolléga – nem is szólva a számos érdemtelenekről – ezt a titáni csatát, ezt a galaktikus konfrontációt fogja elemezni vagy már elemzi is, halhatatlan analízisek születnek majd, illetve egész pontosan vasárnap estig halhatatlanok, akkor ugyanis eljön vagy a Messiás vagy a Sátán, esetleg a Jeges, de valaki mindenképp, és az összes jóslat, fejtegetés, boncolgatás érvényét veszti a tényekkel szemben, még akkor is, ha pontos. Nem mondom, hogy nem szép a három nap halhatatlanság, csak olyan bazári, amilyet a száz forintos boltban vehet az ember, olyan tescós örök igazságokra lehet így jutni. Gazdaságosakra, saját márkásokra. Szóval, elemezze a Nagy Vitát az, akinek muszáj, nem kétlem, hogy nélkülem is kimutatják az elhangzottakból nem csak a jövendő miniszterelnök személyét, de még a Nílus áradásának mértékét is, Asszuánnál.

Pedig ebben az országban nem okos dolog biztosat jósolni: arról a terjedő elvről jut eszembe, miszerint ne szavazzunk öt százalék alatti pártra, mert elvész a voks. Mondjuk a választási törvény alapján sem feltétlenül vész el, de álljon meg a verekedés: honnét tudjuk, hány százalékon áll egy párt?

A közvélemény-kutatásokból tudjuk.

És hány közvélemény-kutatás van?

Sok.

Valamint ahány, annyiféle, mindegyik más eredményt hoz ki minden pártra. Főleg annak függvényében, ki finanszírozta a kutatást. Van tisztességes és elfogulatlan is közöttük, de azért az is tévedhet.

Emlékszünk még a 2002-es választásokra? Még a szavazás délutánján is, még az exit pollok alapján is a Fideszt hozták ki győztesnek, sőt, elsöprő, kétharmad fölötti győzelem mutatkozott a közvélemény-kutatások alapján. A kisebb lapok előre megírták az egyes oldalt, leadták a nyomdába és elmentek bánatukban a kocsmába inni. Aztán kiderült, hogy szó sincs Fidesz-győzelemről, bukta van, de emberes, minek következtében ezer oldaltükör ment a szemétbe és ezer új készült. Szóval: lehet az az öt százalék még három is, tíz is.

Nem érdemes Magyarországon választási ügyekben jósolni.

Én bizony inkább vegyeskereskedést nyitok, sok apró hír, olcsó és nem is kockázatos üzlet – nagy forgalom, csekély, ám polgári haszon, jó nekem az mára. Akkor lássuk, mi történt tegnap?

Először is, hej, két tikom tavali, három harmad évi! Nem bolondultam meg és nem is vagyok részeg, csak nótázgatok itt magamban: a közkedvelt Minden Szó, a Breitbart egyik legjobb magyar tanítványa szenzációként röpítette világgá, miszerint „Júliustól ingyen kötik be a vizet, a gázt és a villanyt – feltéve ha marad a jelenlegi kormány. Nem mindegy tehát ki nyeri a választásokat.” (http://mindenszo.hu/juliustol-ingyen-kotik-be-a-vizet-a-gazt-es-a-villanyt-felteve-ha-marad-a-jelenlegi-kormany/) Hát az nagyon jó hír, de kinek is? Kétfajta embernek. Annak, akitől már kikötötték (ugyanennek a kormánynak a regnálása alatt), és annak, aki épp most építkezik, csak ők nem nevezhetőek túl széles szavazói rétegnek. Sokat ront még az örömhíren, ha megnézzük, mikori is ez az információ.

Hát igen, bizony, bizony. Tavalyi. Megjelent volt a Blikkben 2017. június harmincadikán, egészen pontosan 16 óra 42 perckor. (http://www.blikk.hu/aktualis/penz/juliustol-ingyen-kotik-be-a-kozmuszolgaltatasokat/68w7g5k) Bukta, nertársak, bukta, ráadásul már tavaly sem volt ez maradéktalanul igaz. Én például tudok embert, akinek ezen terminus után pénzért kötötték vissza a gázt. No, mindegy, ez is mutatja hatalmas eredményeinket és azt, hogy a kormány leginkább az újszülöttek szavazataira számít, mert nekik minden vicc új.

Lapozzunk.

Aszongya a Magyar Nő Magazinban (megnyitáskor vörös riadót jelez az orosz propagandát kiszűrő putyinizátor), szóval aszongya bizonyos Purisaca Golenya Ágnes író(http://magyarno.com/ha-kormanyunkat-levaltjak-akkor-kitehetjuk-a-hatarainkra-akar-rovasirassal-is-elmegyogyintezet/), hogy „Soha nem politizálok, még magamban sem, mert undorodom bármilyen politikai eszmétől, mert egy elmeprogram, és ezt megírtam finoman és kulturáltan könyveimben…”

Hát, ez egy tiszteletreméltó álláspont, főként, hogy a hölgy leginkább Peruval, ottani ősmagyarokkal, pálosokkal és összeesküvés-elméletekkel foglalkozik halhatatlan műveiben, azért is olyan fontos neki mindig odatenni a neve után, miszerint ő „író”, különben ugyanis a kutya sem tudná. De lássuk, most miképpen nem politizál, finoman és kulturáltan?

„De az a kisstílű gondolkodás és fröcsögés, ami a magukat magyaroknak nevezőktől ömlik Orbán ellen, e mellett már képtelen vagyok szó nélkül elmenni, rosszul vagyok minden szinten. Ha valaki átnézi a FB bejegyzéseket az Orbánt leváltók alacsony szintű véleményeivel, megijed.

… Ti nem tudjátok, Orbán ellenében kiket akartok támogatni? Hol éltetek eddig? Nem ismeritek az Új Világrend, az Illuminátus nemhogy mindent tőletek ellopó, benneteket globális rabszolgaságban tartó profithajhász gazdaságpolitikáját, akik ezt az egész cirkuszt, amivé a bolygónk vált, beleértve a terrorizmust, jól előkészítettek évtizedekkel ezelőtt?

...Én tuti itt hagyom ezt az országot, ha bárkit a jelenlegi “alternatívából” megszavaz ez az ország, mert akkor tényleg önkezével vetett véget az életének. Amellett, hogy kitehetjük a határainkra, akár rovásírással is, hogy Elmegyógyintézet.”

Hölgyem, ez már egy túlhaladott állapot, már ki van írva sok minden, de eddig ez az első jó ötlete. Elmegyógyintézet, rovásírással. Új Világrend, Illuminátusok – tessék mondani, Ashtar parancsnok mit szól az egészhez? És a többi földönkívüliek? Ha meg itt tetszik hagyni bennünket, távolléte fájdalmas űrt tölt majd be, és nagyon fog nekünk hiányozni.

Menjünk tovább.

A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren átadták – meglepő módon – Liszt Ferenc szobrát. Innovatív gondolat, remélhetőleg nemzetközi mozgalmat indít el, Sermetyevón átadják Seremetyev szobrát (nem röhög: létező személy volt!), a Charles de Gaulle-on de Gaulle-ét, a JFK-n Kennedyét, bár a két utóbbi már áll. Heathrow-n és Lutonon gondok lesznek. E kettő ugyanis helységnév. Rendben van, de olyan szobor sehol sem lesz, amilyen nekünk vagyon. Tessék megnézni. (http://www.kormany.hu/hu/miniszterelnokseg/parlamenti-allamtitkar/hir/felavattak-liszt-ferenc-szobrat-a-budapest-liszt-ferenc-nemzetkozi-repuloteren)

Mármost izé. Szóval, mondjuk ki: ez a szobor... ez kicsi. Ez Liszt Ferencet ábrázolja, kétségtelenül, de valószínűleg abban a pillanatban, amikor épp hazatér liliputi koncertkörútjáról, méghozzá viharos sebességgel, mert elcsábította és teherbe ejtette a szigetország nagyhercegnőjét, és már üldözik a harci darazsak valamint a rohamfecskemadarak. Esetleg lehet még Liszt Ferenc G.I. Joe-figura korából, vagy utazásának idején, melyet a koponyazsugorító fejvadászok közé tett.Kalandos élete volt ennek a Lisztnek, meg kell hagyni. De rántsuk le a leplet: ez a szobor nem gúny és nem dilettantizmus, ez műfajilag ilyen. Az alkotója, Kolodko Mihály ungvári szobrászművész kizárólag ilyen kisplasztikákkal foglalkozik, és annak kiváló is ez a Liszt-ábrázolás. Állnak még ilyenjei Budapest-szerte, sőt, kedvelik is őket, szelíd humoruk van, neki köszönhetjük például a Breki Békát a Szabadság téren és a nagy Ho-ho-horgász Főkukacát a Rakparton.

Szóval, ő egyszerűen ezt műveli.

A baj az az elhelyezéssel, hogy igen kevés nagyobb létesítményt tudok elképzelni, mint egy repülőtér, és abba beleállítani egy ekkora plasztikát – ez csak még jobban kihangsúlyozza az eltörpülést. A mű mondanivalója tehát: „Merjünk kicsik lenni”. Csoda, hogy ezt képes volt helyettes államtitkár átadni, de Latorcai Csaba bizonyára nem műítész és nem gondolt bele, mit leplez le.

Kérem, maradt még készleten egy kis Cambridge Analytica-Facebook botrány: a hírek egyre több felhasználó adatainak kiszivárgásáról számolnak be, Zuckerberg már kétmilliárdról beszél. Nyugalom, ennél több már nem lesz, nem is lehet: ennyi ugyanis az összes felhasználó. Több nincs. Legyünk kicsinyesek, nézzük magyar szempontból: hány honi érintettről tudunk?

Harminckétezerről. Éspedig azért ennyiről, mert az adathalász applikációt nem több, mint tizenhárom magyar telepítette, nekik ekkora a személyes kapcsolati hálójuk.

Világszerte tíz- és százmilliók érintettek, a felháborodás az egeket ostromolja, könnyen bedőlhet maga a világcég is: nálunk azonban csak harminckétezer ember adatait lopták el.

Bástya elvtársat már meg sem akarják hackelni.

Ez világosan mutatja nagyságunkat is, fontosságunkat is.

Innen üzenjük Menlo Parkba, a Facebook központjába: tiszteletet Magyarországnak!

És hackelést.

Hölgyeim, uraim, mai végkiárusításunk véget ért, olcsó cikkeink elfogytak, drágákkal hétfőig nem foglalkozunk.

Holnap reggel újabb zsibvásár.

Szele Tamás

Kérem, megérkezett Zuckerberg Márkus Magyarországra, nem személyében, de a kampányra bizonnyal rátette a kezét és ő irányít mindent, már nem is a Soros. Legalábbis ezt állítja Apáti Bence balett-táncos, publicista és kőfaragó, a kormányoldal elkötelezett híve. Ezt onnan tudja, hogy őt letiltotta a Facebook, az igaz, oly kevéssé, hogy most is rajta van – de megesett a borzalom!

Apáti mester, aki maga a wagneri Gesamtkunst, összművészet, ugyanott bontott tégla eladó, mindezt a TV2 tárgyilagosságáról ismert reggeli műsorában állította, aki nem hiszi, járjon utána, íme, a felvétel.

https://tv2.hu/musoraink/mokka/258747_apati-bence-nem-feltetlenul-kiegyenlitettek-a-jatekviszonyok.html

Mielőtt véres könnyekkel elsiratjuk a magyar jobboldal sanyarú sorsú publicistáit, akiket gályára hurcol a zuckerbergi önkény, jusson eszünkbe először is, hogy a Nagy Letiltási Hullám már jó másfél éve pusztít, ha nem több, és először a független sajtó képviselőit tizedelte meg. Engem is tiltottak, mást is. Nem örökre, első körben harminc napot kaptam két, évekkel ezelőtti cikk megosztásáért, de aztán ebből két nap lett, mások rosszabbul jártak. Megírtam én is annak idején ezt, akkor nálunk öten voltak épp tiltva (http://huppa.hu/szele-tamasmergezett-nyil/), és már előtte is írtam a Facebook struktúrájáról, de azóta fokozottan foglalkozom vele. Fogalmam sincs, hány írásom jelent meg a témában, de közelebb lehet a hatvanhoz, mint az ötvenhez. Meg is kaptam valamelyik nap egy úriembertől kommentben, hogy fogalmam sincs semmiről az üggyel kapcsolatban, bezzeg ő mindent tud – mindent lehet, hogy tud, sőt, mindent is, csak azt nem tudta, hogy nekem ez bizonyos szempontból szakterületem.

De tiltották az elmúlt egy-másfél évben a legtöbb politikailag aktív ismerősömet, és mivel nem igazán nyilas körökben ismerkedem, eleinte magam is azt hittem, hogy a kormány valamiképpen bejuthatott a közösségi oldal dublini központjába és ott elhelyezett pár ügynököt.

Aztán rájöttem, hogy tévedek, a helyzet ennél rosszabb.

A tiltáshullám más kollégáknak is felkeltette a figyelmét, a HVG-nél és a Népszavánál, ők pedig kiderítették, hogy velünk nagyjából egy időben jobboldali politikai aktivistákat is tiltottak.

Hoppácska.

Akkor nem kormánymanipuláció.

Viszont mi lehet?

Ehhez vegyük először is sorra Apáti kijelentéseit.

1. Vannak tiltott szavak. Vannak bizony, én sem írom le őket, ugyanis a robotokra épülő algoritmus ezek alapján tilt, általában ezek használata szükséges ahhoz, hogy a bejelentésből tiltás legyen – de anélkül, hogy jelentene valaki, szorgos kis Pávlik Morozov a klaviatúra mellett, nem fognak tiltani. Azonban ez Magyarországon, a névtelen feljelentések hazájában sosem fog problémát jelenteni.

2. A Facebook beavatkozik a magyar választási kampányba. Ez viszont szemenszedett hazugság: épp az a baj, hogy a területileg illetékes dublini központban senki sem beszélt magyarul évekig, és most is kevesen, így volt aztán lehetséges, hogy a legvadabb náci uszítások vígan átmehettek hosszú időn keresztül a szűrőkön. Zuckerberg lehet, hogy tudja, hol van Magyarország, a kutyája miatt, de ennél több ismerete nincs erről a kis drótoktól öleltről.

3. A Facebook adminjai az ellenzék zsoldjában állnak, „..van egy olyan adminja, aki a HVG liberális lapnak szokott cikkeket írni. Ez is azt bizonyítja, hogy nem kiegyenlítettek a játékszabályok.” - mondja a költő. Hát ez is igen nagy szamárság. Apáti mester itt összekeveri a csoportadmint a FB-adminnal, és egy rég érvényét vesztett intézkedést próbál beemelni a köztudatba. Ugyanis, mikor először kezdtek nyiladozni, bimbózni a Facebook-botrányok az álhírek miatt, 2016 decemberében, a közösségi oldal bevezetett egy pokolian bonyolult protokollt, akit érdekel, itt elolvashatja a lényegét (http://huppa.hu/szele-tamas-a-facebook-es-a-logika/) és – emellett! - megbízta a német Correctiv vállalatot a hírek auditálásával. Aztán lejárt a megbízás, most éppen az AFP hírügynökség látja el ezt a feladatot. Mármost a Correctiv általános médiavállalat, nem csak ezzel foglalkozik, hanem mindennel a világon, ami sajtónak nevezhető, így a Ripost-Lokál duó (https://www.lokal.hu/2018-03-soros-pen%C2%ADzelte-fa%C2%ADce%C2%ADbook-cen%C2%ADzor-a-hvg-ujsagiroja/) könnyen találhatott náluk magyarországi tudósítót is. Jelesül Orosz Mártát, aki – különben – tényleg ír a HVG-be. Is. Ír, tehát nem Facebook-adminisztrációval foglalkozik, ami persze az Apáti-kaliberű elméket nem izgatja, de olyan ez, mintha a kollégám megnyerné a Budapest Maratont és emiatt engem „közismert atlétának” nevezne a kormánypárti média.

Szóval, Apáti rémeket lát, bár az kétségtelen, hogy letiltások valóban vannak. Vannak, csak épp mindkét oldalt tiltogatják, sőt, a függetleneket és ellenzékieket sűrűbben. Ugyanis ez aszerint működik pillanatnyilag, hogy kinek hány haramiája van.

Összeszed ugyanis a megbízó pár embert, ha tízet, jó, ha százat, jobb. Ezeknek kiosztja a célszemélyeket, akiknek átnézik a teljes digitális munkásságát, és ha egyszer is a büdös életben használták a „tiltott szavakat”, az ezt tartalmazó megosztást jelentik a Facebooknak. Ha tízszer, hát tízszer, ha százszor, az hatékonyabb, ha óránként százszor, az még sokkal többet jelent. A dublini központban ezeket a jelentéseket ember nem nagyon látja, robotok figyelik őket, az algoritmus csak azt ellenőrzi, hogy valóban szerepel-e a bejegyzésben tiltott szó. Ha igen: tiltja a felhasználót. Mármost, ha lejár a tiltás, ezt a szorgos kis brigád még párszor el tudja játszani a célszeméllyel, míg el nem érik a végleges letiltását.

Ez, kérem a recept.

Nem kell hozzá se pénz, se fegyver, és meggyőződésem, hogy egyaránt alkalmazza ellenzék és kormánypárt. Sőt: tudomásom van minden párttól független szélsőségesekről is, akik gyakorlatilag mindenkit jelentgetnek, akit „túl aktívnak” találnak. Hogy kik ezek? Bíróság előtt nem nevezném meg őket, de azért sejthető.

Önjelölt megváltók különben.

Tehát erősen eldobta a sulykot Apáti Bence, mikor azt vizionálta, hogy a magyar jobboldalt veszi le a sakktábláról a Facebook. Mi is elvetettük, mikor azt hittük, hogy csak az ellenzékieket és függetleneket veszik le.

Egyszerűen egy népi játékkal van dolgunk, kalákák jelentgetik az embert, este összeülnek a leányok a fonóba és jelentgetnek kart karba öltve.

Hogy Apátinak most, kampány idején jól jön a már lejárt letiltása, azt nem kétlem. És most megpróbálja monopolizálni a helyzetet a kormánypárt számára.

Őket üldözik, ellenük folyik a hajsza.

Sőt, ahogy a bukott érpataki polgármester mondta egy önfeledt pillanatában a Pride-on: „Üldözgetnek bennünket!”

https://coub.com/view/2da2n

Az ellenkező oldal több letiltásról számolhatna be.

De a jobboldalt legalább egyenesen Zuckerberg üldözi.

Hát, kérem, erre mondom én, hogy ha a Face Isten kalapja, hazánk a bokréta rajta...

Szele Tamás

Kampány van, kérem, az dübörög a homlokcsontunk mögött, az morajlik az ereinkben, az vibrál a levegőben, az jön a konnektorból és a vízcsapból is: nem viccelek, az előbb feltettem egy kávét, de a filteren fennakadt fél kiló propaganda, most pucolhatom a kávéfőzőt is.

Az a baj, hogy kilencedikén reggel nem tudunk majd tiszta lappal kezdeni: nehezen takarítjuk majd ki a fejünkből ezt a sok baromságot, ha ugyan sikerül egyáltalán.

A sérelmek majd megmaradnak, azon már nem lehet változtatni: azt csak a magyar politikus hiszi, hogy ha valakit, valakiket alaposan szétanyázott, azok pár nap múlva nem fognak emlékezni erre. Mindenki más elfelejti, persze: de a sértettek soha, és mivel lassan már mindenkit ért sérelem, ennek rossz vége lesz.

Én szóltam.

Na, de lássuk, milyen briliánsokat és lócitromokat termett nekünk tegnap Magyarországnak ez a dühöngő periódusa?

Előszörre vegyük a kisebbjét: a Zoom szerint (https://zoom.hu/hir/2018/04/03/meztelen-lett-az-mszp-kampanyarca/) a Lövőház utcában Kunhalmi Ágnes meztelen képeit terjesztik. Hát nem lenne csoda az sem, a pornográf appok korában, de szerencsére nem egy fotóra vágták rá a politikus hölgy fejét: ez „csak” egy rajz. Azért vannak körülötte rejtelmek – például, hogy csak a legnyilvánvalóbbat mondjuk, ő a 18. kerületben indul, miért a 2. kerületben kampányolnak ellene? És biztos, hogy nem mellette kampányol valaki, minden egyeztetés nélkül, olyan valakire gondolok, aki még a hetvenes évek Ludas Matyiján szocializálódott? Mert a test a valamikor vicclapból is származhatna, a fej rajzolásához kellhetett némi tehetség. No, mindegy is, nem dőlt össze ettől a Vár, de a szerzőnek jelezném, hogy ha valamit, ezt az egyet nagyon komolyan veszi a magyar jog: annak idején, a kilencvenes években a Kurír szatirikus melléklapja, az Elefánt csak egy testépítő nyakára montírozta fel Photoshoppal G. Nagyné Maczó Ágnes fejét, még rá is volt írva, hogy karikatúra, aztán a bíróság csak kiszabott ezért egymillió forint bírságot. Ez meg még ráadásul komoly is – lehet készíteni a bankszámlát, ha kiderül, ki követte el a grafikus zaklatást.

A 888 viszont nem pihen. A faszagyerekek hűek maradtak önmagukhoz, így, mint napra éj következik, hogy ál a kormányhoz sem lettek, mondanám Shakespeare-rel, de most Tolkien-en a sor. Olyan választási videót dobtak ki a világhálóra, hogy egy napja mindenki azt kérdi: ez most komoly? Komoly, kérem, mert viccnek durva volna: a Gyűrűk Ura egyik jelenetét szórták tele Orbánnal, Rogánnal, Lázárral, Sorossal, Széllel, meg még aki belefért. Konkrétan Minas Tirith ostromát. Hát, ha ők véres harcnak látják a polgári jog gyakorlását, mármint a választást, az az ő bajuk, de legalább olvasták volna el a könyvet... ugyanis Minas Tirith ostromakor a Holtak Serege kellett a győzelemhez. Hát, az ajánlólisták körüli botrányokat nézve itt is hozzájuk kell majd forduljon a kormány: de megnézem magamnak a vitézlő Orbán fejedelmet, ahogy belovagol a Holtlápra. Hiszen ahogy megnézzük a videót, úgy lötyög a feje abban a sisakban, hogy az ember attól fél: mindjárt kifolyik belőle az a tengersok esze. Naná, ez a montázs is ingyenes, androidos appal készült, azért remélem, G. Fodor fiai rendesen kiszámlázták a megrendelőnek.

https://www.facebook.com/888ponthu/videos/1527951583999512/UzpfSTc3MTc2ODgwMjkzNTc2MDoxNjc2NTUyMTc5MTI0MDgw/

Fussatok, bolondok!

És hát elérkeztünk a harmadik világrengető hírhez, mindenki vegyen magához nyugtatót, serkentőt, kinek mi kell, akin segít, dobjon be egy féldecit, akin nem, az kettőt, mert hatalmas horderejű információt osztok meg, csak remélni merem, hogy a bolygó tengely körüli forgását és mágneses pólusait nem befolyásolja, bár nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy igen, és emiatt következik be az új jégkorszak.

Szóval az van, hogy Bayer Zsolt katolizál.

Repülősót!

Repülősót, hárommillióan elájultak!

És a többiek sincsenek jól.

Azért ez voltaképpen a legbensőbb magánügy kéne legyen. A hit dolgába beleszólása márpedig senkinek nincsen, a politikát sem szabad a közelébe engedni. Csak hát tisztikeresztesünk mégis engedte. Ugyanis az ő pálfordulása nem akképpen zajlott, feleim, hogy kiment a pusztába, pirított sáskán és vadmézen élni, aztán meglátta a Fényt vagy szembejött egy égő csipkebokor, hanem úgy, hogy meghallgatta a Kossuth Rádióban Mesterházy Balázs harkai evangélikus esperes húsvétvasárnapi prédikációját. És hát az nem hízelgett a kormánynak. Olyanokat mondott, miszerint:

„Ezen a húsvét reggelen a Mindenható Úristent képviselő angyal könnyed és laza kőre ülése fricskát ad mindennek és mindenkinek. (…) Fricskát ad azoknak, akik szeretnék velünk elhitetni, hogy egy másik vallás képviselői ismeretlenül is rosszak. Fricskát ad azoknak, akik azt mondják, hogy gyűlölnöm kell a nálam sötétebb bőrű embertársamat. Fricskát ad azoknak, akik egymással veszekedve nem tudnak egy nagyobb közjóért békét kötni. S fricskát ad még azoknak is, akik hagyják, hogy Emőke vagy Gábor szavazzon majd helyettük.”

Mondjuk szép és tiszta az esperes úr hite, magam is úgy képzelem az Úr angyalát, hogy inkább fricskáz, minthogy elsőre elővegye a lángpallost – a mi keresztespókunknak mások lehetnek az ideái e kérdésben, ugyanis előbb gazembernek nevezte a lelkészt, majd az Echo TV adásában bejelentette, hogy elhagyja az evangélikus hitet és katolizál.

Emiatt.

Hát, ha spirituális élmény hatására tenné, lehetne tisztelni, de politikai állásfoglalásként teszi, neki Párizs megér egy misét. Azért elképzelem a keresztelőjét, amint Bencsik András víz alá tartja a valamiben megőszült fejét (mert, hogy tisztességet ide nem írhattam, az is bizonyos), mindezt az Élmunkás téri templomban teszi és közben a Munkásőrség Központi Kórusa énekel.

Händel-oratóriumokat.

Meg a Bunkócskát.

Különben a Magyar Evangélikus Egyház is állást foglalt az ügyben, ahhoz már nem is érdemes hozzátenni semmit.

„Mélyen sajnáljuk, hogy Mesterházy Balázs esperes teológiailag átgondolt, az evangéliumhoz hű húsvéti rádiós igehirdetéséből sokan nem a feltámadás örömhírét hallották meg, hanem - nyilván a közelgő választások miatt - annak önkényesen aktuálpolitikai tartalmat tulajdonítottak. Meggyőződésünk, hogy lelkészeink esküjükhöz méltóan az evangélium tiszta hirdetését és a rájuk bízottak pásztorolását, továbbá a békesség megteremtését tartják feladatuknak. Egyházunk népétől, a magyar társadalomtól, különösen is a közszereplőktől és a média képviselőitől a józanság és az igazmondás komolyan vételét, valamint a másik ember méltóságának megbecsülését kérjük.

No, ha B. katolizál, legyen az ő dolga, a magyar ellenreformációnak azért voltak nála nagyobb alakjai is, például Pázmány Péter. Az ő szavai jutnak eszembe erről az érdekes döntésről, melyeket mintha pontosan alanyunkhoz intézne, évszázadok távolából:

„Ha fát gyümölcséről ismerünk: nézzed mennyi rútság származik orrodból, szájadból, egyéb részeidből. Aranyszájú Szt. János a mi testünket szarsáknak és büdös kamaraszéknek nevezi; és mikor igen jóllakunk, abban fáradunk úgymond, hogy több ganéjt csináljunk. Nézzed, mennyi büdös ganéj, takony, nyál, vizellet takaroszik testünkből! mennyi szenny, serke, tetű származik ebből… Mint a koporsó, kívül szépnek látszik a test, de belül büdös rútsággal teljes…”

Hát, B.-ből már elég sok rútság származott, és gyakran fáradozik abban, hogy még több származzék. Annyi hibádzik, hogy ő kívül sem látszik szépnek, de belül a büdös rútság stimmel. Reméljük, a szenteltvíz csodát tesz vele és kigyógyítja a fenéjéből, poklosságából, de ha nem, akkor rajta már az imádság sem segít.

Termett még a kampány több bolondgombát is, de egyelőre ennyi is legyen elég: emberek, vasárnapig még sok idő van, sok őrültség várható.

Hanem egy dolgon magam is imádkozom.

Azon, hogy hétfőn kezdjen megjönni az eszünk ez után az őrjöngő átokorgia után.

Mert ha meg nem jön, és így maradunk: végünk.

Szele Tamás

Érdekes dolgok zajlanak a Facebook háza táján, érdekesek, bár nem váratlanok, és szokás szerint a lényeget kevésbé érintik, mint az kívánatos volna. Lesz, kérem egy csomó új dolog, többek között fellebbezés, ha rossznak találjuk a cég döntését, és nem lesz még több, például kicsit sem ad magyarázatot a világcég a Cambridge Analytica-botrány részleteire.

Pedig hát egyre csúnyább ügyek derülnek ki. Ugyebár – hogy röviden összefoglaljuk az eddigieket – egy 2016-os adatbűvészkedő cselnek köszönhetően mintegy ötven millió felhasználó adatai kerültek a Cambridge Analytica nevű cég kezébe, mely bizony politikai manipulációkra használta ezeket. Itt és most nem egyszerűen az adatlap tartalmáról van szó, vagy az ízlésbeli preferenciákról, ezeket a kereskedelmi alapon működő reklámcégek is megkapják, itt sokkal fontosabb, hogy kikerült a Facebooktól a felhasználók kapcsolati hálója is. Egyszerűbben szólva: az összes emberi kapcsolatuk. Ez az az áru, ami soha nem kerülhet politikai manipulátorok kezébe, hiszen adott esetben bárkit rá tudnak venni ennek segítségével bármire: és nem is kell hozzá zsarolás, elég, ha egy komolyabb mesterséges intelligencia irányításával (és az összes személyes adat birtokában) ellátják az alanyt megfelelően manipulált álhírekkel.

Ezzel a módszerrel győzött Trump, ezért szavazták meg a Brexitet. Tulajdonképpen ez az a jelenség, ami megmagyarázza az álhírek sikerét és terjedését: hiszen ha a mesterséges intelligencia személyre szabja a közönségnek, amivel kábítják, akkor már csak legyártatni kell a híranyagot és teríthető is. Hozzá kell tennünk: ez a kifinomult, nyugati módszer, az orosz propaganda inkább a tömegeket célozza meg a kampányaival – viszont az is igaz, hogy a nyugati tudatbefolyásoló technológia sokkal hatékonyabb.

Igaz, drágább is.

Ez a tej már kifolyt, ebbe kár belesírni, de miért érintett az ügyben a Facebook?

Hát csak azért, mert kiadta a felhasználók adatait, illetve a felületén engedélyezett olyan tevékenységet, amivel ez megszerezhető volt. Ezért bizony felelős. De bánja is már: nem utolsósorban azért, mert tömegével fordulnak el tőle nem csak a magánemberek, hanem a cégek is. Például a Playboy. Mondjuk ennek a lapnak az esete érthető: a legtöbb olvasója nem örülne, ha házastársa, partnere megtudná, mit is böngészget ő üres óráiban. De hagyjuk a Playboyt, sokkal nagyobb gond, hogy a Facebook két nap alatt (március 19-20) hatvanmilliárd dollárt veszített az értékéből, a részvények megállíthatatlanul zuhannak a Föld középpontja felé, a közönség bizalma oda: ugyan azt mondja az ember, hogy létezik világ és földi élet enélkül a közösségi oldal nélkül is, de az a szomorú helyzet, hogy ha világ van is nélküle – sajtó nincs.

A Facebook a világsajtó legfőbb megjelenési platformja, nélküle a legtöbb médium térdre rogyna és megszűnne, az online lapok mindenképpen, de a nyomtatott sajtó is bajban lenne. Én azt elhiszem, hogy még most is sok nyomtatott példányt adnak el mondjuk a Spiegelből – adataim szerint 730 ezret – csakhogy egy majdnem százmilliós, német anyanyelvű piacon (Németország lakosainak száma több, mint nyolcvanmillió, és vígan számolhatunk egy húszmilliós külföldi olvasótáborral). Azonban az arányok is mutatják: a nyomtatott sajtó ma már nem áll meg a lábán digitális támogatás nélkül.

A magyar helyzetet már nem is mondom: mikor tetszettek utoljára pénzért újságot venni?

Szóval, ha tetszik, ha nem, össze vagyunk kötve ezzel a különben elég rosszul vezetett közösségi oldallal, menteni kéne, míg menthető. Ezt ugyan Zukerberg Márkus is látja, csak épp nem teljesen megfelelően védekezik. Először hallgatásba burkolózott, aztán beleegyezett egy jövőbeli szenátusi meghallgatásba, majd reformokat jelentett be, végül pedig összeveszett az Apple vezetőjével, Tim Cookkal. Ők már régi ellenségek, Cook kezdte a kötekedést most is, ám az ő vitájuknak semmi, de semmi köze nincs a kialakult helyzethez. Nekünk, felhasználóknak a várható reformok fontosabbak.

Lennének.

Mert elvben az a felhasználó az IT-üzletágnak, ami a szavazó a magyar politikusnak: a legfőbb érték. Lakat alatt kell tartani, nehogy más ellopja.

Zuckerberg különben már idén év elejétől hegeszti a Facebookot, esküt tett, hogy „megjavítja”, eddig annyit elért, hogy a valódi sajtó olvasottságát lényegesen csökkentette, az álhírekét növelte, bár nem ez volt a szándéka, de így sikerült: az első reformkísérlet emígy hamvába is hótt, feladták.

Mielőtt a mostani, második reformról beszélünk, jegyezzük meg: a Financial Times azt állítja, olyan dokumentumokat szerzett meg, melyek szerint az alkalmazás második, módosított szabályzatát is látta és jóváhagyta a Facebook (az első nem említett adatkereskedelmet), holott abban már volt szó az adatok továbbértékesítéséről. Az nem világos azonban, hogy a szabályzatot a Facebook csak valamilyen automata eljárással hagyta jóvá, vagy tényleg megnézte azt valaki.

Vagy igaz, vagy sem. De jellemző. Na, akkor lássuk, mi változik!

Mint a 444 írja (https://444.hu/2018/04/02/uj-szabalyok-jonnek-a-facebookon-az-elmult-hetek-adatkezelesi-botranyai-miatt):

„Zuckerberg elmondta, hamarosan jöhet az egyéni fellebbezési lehetőség az oldalra. Ha valakinek eltávolítják a tartalmát, mert az a moderátorok szerint megsértette a közösségi alapelveket, akkor a tartalom megosztójának lehetősége lesz fellebbezni a döntés ellen, és meg fogják vizsgálni újra az esetet. Jelenleg nem volt erre kitalált módszer, a Facebook maximum nagyobb botrányok hatására, eseti döntésekben tett vissza levett tartalmakat, gyakran önkényesen és nehezen követhető módon. A jövőben az első döntés a Facebook belső moderátoraié lesz, a fellebbezést pedig külső moderátorok fogják majd elbírálni. Az egyelőre nem világos, hogy az intézkedést egyszerre vezetik-e be minden piacra, vagy egyelőre csak az amerikai felhasználóknak lesz lehetőségük tiltakozni a leszedett tartalmaik miatt.”

Aha. Akkor ezek szerint eddig nem így volt. Mindenképpen: a magyar felhasználó azzal szembesült mindezidáig, hogy a női mellbimbón kívül semmi nem sérti a közösségi alapelveket, de az akkor is, ha Botticelli Vénuszán van. Mondjuk az emberiség ötven százaléka birtokol ilyesmit és a másik ötven százalék is látott már, tehát nem érthető, mi benne a rejtegetnivaló, szerintem a horogkeresztekkel sokkal több a baj – no, hátha a jövően ez is megváltozik.

Vagy változik a fenét: a Voxnak adott interjújában Zuckerberg elkotyogta, hány alkalmazottjuk dolgozik biztonsági, illetve közösségi területeken. Tizennégyezer. Összesen. Kétmilliárd felhasználóra.

Tessék már kicsit osztani-szorozni...

Aztán még mi változik? Négy fő területre koncentrálnak a Facebooknál: az idegen beavatkozás megakadályozására, a kamuprofilok gyorsabb kiszűrésére és törlésére, a hirdetések átláthatóságának növelésére, továbbá a hamis hírek terjedésének csökkentésére. A hamis hírek kiszűrését egyelőre az AFP segítségével próbálják megoldani, de ez is érdekes etikai problémákat vethet fel: ugyebár, az AFP mégis a frankofón terület specialistája, egy magyar hírt nem fog tudni megszakérteni, ha azonban Magyarországról az MTI-t kérik majd fel a hírszűrésre, akkor azzal vége is a független online sajtónak. Az maga lesz a magyar állami cenzúra.

A kamuoldalak és fakeprofilok kiszűrése valamivel jobban megy: félautomata rendszerrel naponta milliónyi ilyent hajigálnak le az oldalról, majd meglátjuk, milyen eredménnyel. Csak hát... bocsánat, de nem erről volt szó.

Tiltott adatkereskedelemről volt szó, céges szinten. Az álhírek is hatalmas gondot jelentenek és részei ennek a problémának, de az adatkereskedelemmel kapcsolatban csak annyi hangzott el, miszerint többet ilyen nem lesz.

Ne is legyen: az álhírek elleni hadjárat azonban ezekkel a módszerekkel nem fog menni. Ez a tizennégyezer alkalmazott Brancaleone ármádiája Olgino vagy a Breitbart jól képzett és népes seregével szemben.

Summa summarum: tízszer ennyi, alaposan képzett alkalmazott és egy jól megírt etikai kódex oldaná meg a helyzetet.

Meg az, ha nem csak megírnák azt az etikai kódexet, hanem be is tartanák.

Egyelőre meg sem írták.

Ambivalens a helyzet: a Facebook jelenlegi formájában rossz és alkalmas a visszaélések elkövetésére – de meg kell mentenünk, a világsajtó és a világgazdaság érdekében.

Zuckerberg helyében felvenném a kapcsolatot a legkiválóbb párizsi divatszalonokkal.

Hátha ők – tekintve hatalmas szakmai tapasztalatukat – tudnak erre gombot varrni.

Szele Tamás

Húsvét hétfő, reggel, ilyenkor a fűnek is hatóságilag tilos nőni, csak a sajtómunkás kotyvaszt erős feketét, hogy aztán szorgosan ellássa a nagyérdeműt mindenféle friss hírekkel. Vagy nem is olyan frissekkel, ha arról van szó, elvégre ünnepek voltak, vannak, nincs esemény. Van kampány, de azon kívül semmi lényeges nem történik. Nem történik?

Rádiumot találtak egy dél-budai lakóház pincéjében. Na jó, rádiumizotópot. Így tavasszal nem is polgári háztartás az, amiben nincs egy kevés rádiumizotóp, jó az, kell az, attól fényes a hajunk. Ráadásul rendesen le is volt szigetelve, senkit sem ért sugárfertőzés, szóval tessünk továbbmenni, nincs itt semmi látnivaló. Az elhárítók valószínűleg egymás haját tépik, de az nem nyilvános, szóval ez nem igazán hír. A cím nincs meg, nem lehet kimenni, kérdezősködni, de ha meg is lenne, a fenének van kedve egy kis sugárbetegséghez, ami ugyan nincs, de lám a Becquerel Henrik bácsi is hogy járt annak idején.

Lapozzunk.

Lezuhant a kínai Tienkung űrállomás, bele a Csendes-óceánba, terv szerint, senkinek nem esett a fejére, pedig szép neve volt, azt jelenti: „az Ég ura”. (天坤) Hát, amúgy is csak egy prototípus volt, nem nagy kár érte. Ahogy a kínaiakat ismerem, lesz még nekik sárkány formájú űrállomásuk is, mondjuk Lungwang néven (龙王), ami „Sárkánykirályt” jelent, igyekvő társaság az, főleg mostanság, hogy újra szocialista császárságban élnek. Közben Hszi Csin-ping a minap fogadta Pekingben Kim Dzsongunt, aki a nagypapája legkedvesebb, felvirágozott, ünnepi páncélvonatával látogatott a kínai fővárosba. Na jó, nem páncélvonat, csak páncélozott, meg van benne kormányülésre alkalmas vagon is, kanapékkal, mert az elengedhetetlenül fontos, hogy szükség és igény esetén egy észak-koreai kormányülést óránként legalább hatvan kilométeres sebességgel lehessen megtartani.

Hogy miről szólt a találkozó? A világon minden dologról és némely egyebekről is, ámde leginkább arról, hogy Kelet-Ázsia átrendezte a még fél éve is reménytelennek játszó állást a világméretű sakktáblán. Észak-Korea közeledik Kínához, bár nem lemeztektonikai értelemben, mert akkor földrengések is lennének (vannak), Kína örömmel fogadja, Kim Dzsongun hajlandó leszerelni az atomfegyvereit, mire fel Trump és Putyin homlokán szakmányban cserélgetik a testőrök a hidegvizes borogatást, ugyanis ezt a helyzetet csak üdvözölhetik, holott ők kihasználni akarták. A krízis vége valószínűleg egy, a kínai fejlődési utat elfogadó, enyhébb és magasabb életszínvonalú diktatúra lesz Észak-Koreában és lehet új világpolitikai válsággócot keresni, ha valakinek szüksége lenne ilyesmire.

Rendben van, az már eredmény, hogy nem lesz atomháború, és az egész felhajtásból Kína jön ki győztesen, mert növekszik a befolyási övezete. De lássuk, még mi történt?

Barnamedvét láttak Jósvafő mellett. Kirándulók. Ez ám a hír. Meg cápát is, az Adrián. Mondjuk a kirándulók jobban tették volna, ha nem filmezgetik a kedves macikát, hanem eltűnnek a környékről, ugyanis az az állat okos, erős és nagyon utálja, ha zavarják, olyankor képes elragadtatni magát, és vagy végtagokat tép le, vagy, ha már ennél is idegesebb, azt mondja, hogy „a teremburáját”. Erre most nem került sor.

Majdnem belehajtott egy algériai terrorista a pompei bazilikába, de aztán mégsem – írja az Origo. Tessék? Pompeiben bazilika? Hát persze, kellett legyen, mint minden komolyabb római városban, de azt már egy ideje elintézte a Vezúv. Most akkor a Vezúv vulkán vagy algériai terrorista? És mire kellett ennek a köztiszteletben álló tűzhányónak az autó? Anélkül nem tud lávát okádni?

Alaposabban megnézve kiderül, hogy ez a Pompei nem az a Pompei, hanem egy másik, ami ott van, egészen szorosan mellette, de ez egy mai kisváros (nem is értem, semmiből sem tanulnak, megint várost építettek oda?) Ez a bazilika nem az a bazilika, és ez a hír sem biztos, hogy egyáltalán hír, ugyanis a Breitbartról származik. Pedig már elképzeltem a Vezúvot turbánban. Szóval, a szokásos kampányőrület, szerintem az Origónál aszerint fizetik a munkatársakat, hogy hányszor képesek leírni a „migráns” szót. De főleg címben és leadben. Ott kettőt számít.

Ha már kampány, a magyar őrület csúcsra jár, a fejekben ötezer atmoszféra a nyomás, mindenki fülén sivítva törnek ki a gőzoszlopok és őrjöng az egész ország, ahogy azt kell. Pécsett a kormány ellopott például egy iskolai bulit. Most mit tetszik csodálkozni? Miért pont iskolai bulit ne lopnának? Mindent loptak már, ideértve az eleven parazsat, a juhtrágyát és a compound-rendszerű gőzmozdonyt is, miért lenne kivétel az iskolai buli? Úgy történt a dolog, hogy (http://comment.blog.hu/2018/04/01/pecsi_ujsag_hazugsag_kozepiskola?utm_source=cimlap&utm_medium=link&utm_content=2018_04_02&utm_campaign=index)

„...hétfőn beöltözős napot tartottak a Pécsi Tudományegyetem Babits Mihályról elnevezett gyakorló gimnáziumában és szakközépiskolájában, vagyis a tanulók jelmezekben mentek iskolába, ahol aztán egy sor vidám diákprogram várt rájuk. Az eseményről beszámolt a Pécsi Újság is, a cikküket azonban arra a gondolatra húzták fel, hogy az ott tanulók szerint feleslegesek a diáktüntetések, és ezzel a nappal bizonyítják, hogy mennyire csodásan érzik magukat a magyar oktatásban.

Hogy a címben is kiemelt állítást megerősítsék (Mókás jelmezekben mentek iskolába a Babits diákjai, szerintük nincs ok a tüntetgetésekre), az újság még a diákönkormányzat elnökét is megszólaltatta: Laczkó Martin, az esemény ötletgazdája lapunknak elmondta, hogy felbuzdulásuk oka főként az volt, hogy kifejezzék, feleslegesnek tartják a tüntetéseket, szerintük az oktatás megfelelő és jó kedvvel is lehet iskolába járni, nagy problémák egyáltalán nincsenek a mostani tanulnivalókkal sem.” (comment.com)

Na ja, csak egy a baj: hogy az ötletgazda nekik ilyent egy szóval sem mondott. Mondta viszont az ellenkezőjét, a Szabad Pécsnek, miszerint teljesen egyetértenek az utcára vonuló diáktársaik céljaival és követeléseivel. Éppen azért találták ki a jelmezes napot, mert az iskolában nem lett volna helye politikai rendezvénynek, nem támogatta volna az intézmény vezetése.

Hát, ezt félrehallani sem lehetett. A kormánysajtó hazudik, és lop, illetve azért hazudik, hogy lophasson. Hogy lenyúlhassa és kormánypárti demonstrációként adja el a diákprogramot. Ez a legjobban a hetvenes-nyolcvanas évekre emlékezteti az embert, amikor ha felrobbant egy gázpalack valahol Nyugat-Európában, a hírügynökségeknél felizzottak a telefonok, és legalább nyolc terrorszervezet vállalta az akciót, egymással is konkurálva, aztán kiment a gázművek és megállapította, hogy baleset történt. Volt ilyesmi tavaly is: a Borussia Dortmund csapatának buszát érte támadás (szerencsére komoly bajuk nem esett), azt először az Iszlám Állam vállalta, aztán egy német szélsőjobboldali brigád, végül a rendőrség letartóztatta a valódi bűnöst és kiderült, hogy szó nem volt politikáról, tőzsdei spekulációhoz kellett a támadás. „Semmi személyes, ez csak üzlet.” Gratulálok a kormánymédiának, látszik, hogy sokat tanultak – a terrorszervezetektől.

Na, de hát ha azokkal kelnek, azokkal fekszenek, csak rájuk ragad valami tőlük.

Kovács Zoltán kormányszóvivő a Kossuth rádióban bejelentette, hogy hangfelvételek igazolják, miszerint nemzetközi hálózatba szerveződött erők akarják eltántorítani Magyarországot a bevándorlást ellenző politikától, a Soros-féle szervezetek pedig a választási kampányba is beavatkoznak civil szervezeteken vagy a politikát formáló sajtón keresztül.

Mármost ez – ha tetszik hinni, ha nem – kvantummechanikai kérdés. Még ha erről a jó Kovács professzor nem is tud. Ugyanis a sajtó általában két dolgot művel: beszámol a hírekről és értelmezi azokat. Egymás mellé rakja őket, összeadja, kivonja, köbgyököt von belőlük, a végén kijön valami eredmény. Mármost ez a konklúzió valóban befolyásolja valamennyire magát a valóságot, de nem jobban, mint maguk az események, sőt, kevésbé.

Olyan az, amit Kovács mond, mint amikor a kvantummechanikában szubatomi folyamatokat kéne vizsgálni, de nem lehet, ugyanis a folyamatokat maguk a mérőeszközök is befolyásolják. A tömegük, gravitációs, elektromos, elektromágneses mezejük, bármijük.

Tehát előáll az az abszurd helyzet, hogy a teljesen tárgyilagos méréshez nem lenne szabad mérni. Nem tudom, hogy képzeli a kormányszóvivő a politikát nem formáló sajtót, mert ahogy egy hír kimegy a nyilvánosság elé, az már formálja a politikát, kinek-kinek ízlése szerint, persze. Kovács ezek szerint feltalálta a Schrödinger-hírt, amelyről csak azt tudni, hogy vagy van, vagy nincs de azt, hogy mi áll benne, semmiképpen. Így aztán nem is befolyásol senkit és semmit.

Például ez a mostani hír így hangzana schrödingeresítve: „Kovács Zoltán a Kossuth rádióban dolgokat mondott.”

És ennyi.

Kérem már érdemes volt ma felkelni. Feltaláltuk a Schrödinger-sajtót.

A Nobel-díjat hajlandó vagyok személyesen átvenni, vonatjegyemről kérem, akadémikus urak, tessenek gondoskodni, szobámat a stockholmi Radisson Blu Royal Vikingbe kérném, az elnöki lakosztály meg fog felelni.

Szele Tamás

Szóval vicces fiúk ezek a mi politikusaink. Olvasom ma a tegnapi nap eseményeit, és ha úgy venném, hogy ez komoly, keresni kezdenék egy erős kötelet. Ha hozzátenném magamban, hogy ráadásul húsvétvasárnap van, már nem csak magamat támad kedvem felkötni, de őket is. Viszont ha azt veszem, hogy április elseje is van, csak annyit tudok mondani, hogy igen pocsék a humoruk.

De ez tényleg csak vicc lehet. Mint a régi Szovjetunióban: Brezsnyev elvtárs meglátogatja a kolhozt. „Hogy vagyunk, hogy vagyunk?” - viccelődik a parasztokkal. „Jól vagyunk, jól vagyunk.” - viccelődnek a parasztok. Hát lássuk, mivel poénkodott a mi kis Brezsnyev elvtársunk, Orbán Viktor tegnap?

„Egyre többen érkeznek Európába más kultúrákból, civilizációkból és ezek az emberek másképpen is gondolkodnak, mint az itteniek - mondta Orbán Viktor miniszterelnök, aki Hollik István (KDNP) belvárosi 1. számú választókerület országgyűlési képviselőjelöltje társaságában látogatott el a Belgrád rakparti idősek klubjába.

A kormányfő közösségi oldalára szombaton feltöltött videója szerint Orbán Viktor nem kívánta minősíteni azt, ahogyan ezek az emberek a világról vélekednek, de javasolta, hogy mindezt ne itt, hanem a saját otthonukban gondolják.” (MTI)

Hát, a duóban fellépés mindig kiváló lehetőségeket adott a poénokra, ott volt ugye Hacsek és Sajó, Stan és Pan, most itt van Orbán és Hollik. Meg Jay és Kay a Sötét zsarukból, tetszik tudni, Men in Black. És hát mond is valamit ez az Orbán. Egyre többen jönnek ide más kultúrákból, vele együtt gondolkodni, Vlagyimir Vlagyimirovics, vagy egyenesen Erdogan, maradjanak otthon, csak a baj van velük. Putyint legközelebb már leszállni se engedjék Ferihegyen. Arról már nem is beszélek, ha már Men in Black, hogy azonnal takarodjon innét minden földönkívüli. Ők akarják elvenni a kultúránkat, a kis szürkék meg a nagy zöldek, állandóan itt villognak a luxus-csészealjaikkal, amiket a Soros vett nekik, bár csak a Patakyt meg a Georg Spöttlét vitték el, de mikor látták, kiket találtak, vissza is hozták, mert válogatósak.

Ufo, go home!

Hollik mester szólóban is fellépett tegnap a közmédiában, van, akinek semennyi taps nem elég, kíváncsi volnék, mit szól ehhez a partnere, és tovább irtotta a földönkívülieket, ez egy valóságos Mulder ügynök (jé, ők is ketten voltak Scullyval), ez addig akar hinni, amíg rá nem talál a démonra és meg nem harcol vele. Ami persze összeesküvés. Most éppen a magyar ingatlanokat félti. Persze, a migránsoktól, illetve a Helsinki Bizottságtól. A dolog gyökere az, hogy egy teljesen átlagos örökösödési ügyben érdeklődött egy ügyvéd bizonyos lakások tulajdonviszonyai felől mindenféle önkormányzatoknál, és hát az illető ügyvéd tagja többek között a Helsinki Bizottságnak is – ebből Hollik azt szűrte le, jó Mulderként, hogy a lakosságot ki akarják költöztetni, hogy a helyükbe migránsokat telepítsenek. De az is lehet, hogy földönkívülieket.

Még szerencse, hogy ennek a Holliknak ilyen fékezhetetlen az agyveleje. Én például tagja vagyok a Kálvária téri könyvtárnak, és tegnapelőtt többek között étolajat is vásároltam. Holliki logika szerint ebből az következik, hogy tegnap valakit forró olajba főztünk a könyvtárban. Ja, hogy ez nem igaz? A másik sem.

Különben is, az olajat Annuska már kiöntötte. Úgy tessék vigyázni.

De lépjünk tovább, záporoznak a poénbombák, ha már az elején kötél jutott eszembe a köznek állapotjáról, tényleg, mit mond a Parlament zord házelnöke, a soha meg nem alkuvó Kövér László a Magyar Időknek? (https://magyaridok.hu/belfold/kover-laszlo-nekunk-van-istenunk-van-hazank-van-csaladunk-2952178/)

Viccelődik ő is, mint Brezsnyev elvtárs. Persze, a lap is ügyesen kérdezett alá: „A választási kampány finisében ünnepeljük húsvétot...” - kezdik a Steinmannok az interjút, és hát tényleg, az ő szempontjukból Húsvét esik a kampányba, nem a kampány rondít bele a húsvéti ünnepekbe. Kiemelt honort a szerzőpárosnak - de lássuk, miket tudunk meg Kövértől!

Semmirekellőknek nevezi az ellenzéket, mondjuk neki tényleg nem kellenek semmire, sőt, „Ezek az emberek, akik ma az ellenzéki pártok vezérkarát alkotják, nem ütik meg azt a színvonalat, hogy józan mérlegelés után bármit is rájuk lehessen bízni az ország ügyeinek intézésében.” Kövér úr, a gyakorlat azt mutatja, hogy e tekintetben a kormány semmiben sem különbözik tőlük. Sőt, túl is szárnyalja őket.

Ámde: „Az igazi ellenfél valóban nem a jelenlegi ellenzék, inkább az a gyűlölködő hangulatkeltés, amit mondanivaló, valódi alternatíva híján művelnek. Minél erősebb a különböző hecckampányok, rágalmak által felkeltett indulat, annál nagyobb az esély arra, hogy az emberek egy része nem higgadt számvetés után valami mellett, nem egy esetlegesen jobb kormányzásért, hanem valami ellen szavaz majd.”

Úristen, hozzák a kényszerzubbonyt, valaki hallgattassa el, ez a kormánypropagandát elemzi! Ez Origót olvasott...

Nyugalom, mégsem.

„A másik ellenfél az a nemzetközi hálózat, amely az úgynevezett civil szervezeteken, NGO-kon és – nem utolsósorban – a kezükből etetett médiumokon keresztül lép az ellenzéki pártok helyébe.”

Huh, megnyugodtam. Kellemetlen lett volna úgy ülni, hogy bármikor mellém csukhatják a Kövért. Azért cellatársnak nem ideális.

A továbbiakban felmondja a leckét, ezt nem taglalnám, de a vége felé a szerzőpárost valószínűleg a szédereste hangulata érintette meg, mert feltették neki a kérdést: miben különbözik ez az ellenzék az összes többitől? Pontosabban:

„– Mi a különbség a kormány és az ellenzék nemzetfelfogásában?

– Az, hogy nekünk van, nekik meg nincs. Nekünk van Istenünk, van hazánk, van családunk. Ez a különbség. Minden más ebből következik.”

Hát, hallja, Kövér úr, akkor baj lesz ezzel a József Attilával. Neki ugyanis – tőle magától tudjuk – nem volt egy sem a fentebb említettek közül. Vele mi lesz? Ja, már régen ki tetszettek dobni a Jelenkor Gőzhajójából. Meg a Kossuth térről is, persze. Van egy rossz hírem. Amíg magyarul író és olvasó ember élni fog, tudni fogjuk, ki volt József Attila. Viszont arról harminc év múlva csak az egyetemi jegyzetek függelékében lesz utalás, hogy ki volt Kövér László.

Hát, így viccelődnek ezek a mi kormánypolitikusaink április elsején.

Illetve, bocsánat. Hiszen ezek mind tegnap hangzottak el, jelentek meg.

Akkor még nagyobb a baj, mert nem vicc, hanem komoly, igaz, ez az egész viccnek kicsit durva volna.

Az ellenzéki oldal hasonlóképpen tragikus vicceit most nem elemezném, ugyanis azokon már csak sírni tudok: meglesz majd annak is az értékelése, de csak választások után, nekem senki se mondja, hogy azért vesztett, mert hülyét csináltam belőle.

Csináljon ő magából.

No, akkor éljen április elseje, ami idén olyan jó hangulatú, mintha péntek tizenharmadikára esett volna.

Szele Tamás

Érdekes nap volt a tegnapi, több szempontból is, de minket most a miniszterelnök érdekel. Ugyanis képes volt a Fidesz harmincadik születésnapján – igen, az is tegnap volt – bejelenteni politikai ellenfeleinek megfigyelését és listázását. Ennek vannak előnyei és hátrányai, mint annyi mindennek a világon, csak valahogy a hátrányi számosabbak és komolyabbak.

De vegyük a dolgot részletesen. Mit mondott ez az ember a Kossuth rádióban? (http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/jovot-is-valaszt-maganak-magyarorszag)

„Magyarországon körülbelül 2 ezer fizetett ember dolgozik azért, hogy a választási kampányban megbuktassák a kormányt, és egy bevándorláspárti, Soros György által is elfogadható kabinetet hozzanak létre.

Pontosan tudjuk, névre szólóan is tudjuk, hogy nagyjából kicsodák hogyan és miképpen dolgoznak Magyarország bevándorlóországgá alakítása érdekében - jelezte, hozzátéve, hogy ezért is terjesztették elő a Stop Soros törvénycsomagot.”

Mondott előtte és utána is sok mindent, de újat semmit – ez az új a tegnapi kinyilatkoztatásában. Tekintve, hogy korábban pedig arról beszélt, miszerint elégtételt kívánnak venni, csak menjen le a választás (és nyerjék is meg), ez a tegnapi gondolat egy fenyegetéssorozat része. Ami lehet ugyan politikai eszköz, de ha belegondolunk, hogy Orbán Viktor nagy, török barátja, Erdogan padisah is először bejelentette a megtorlást, aztán érdekes módon meg is kezdte, de annyira, hogy máig tart, hát valahogy nincs kedve az embernek ezt a fenyegetést üres politikai-retorikai eszköznek tekinteni.

Egy ilyen fajta kapanyél már elsült. Helyes tehát megvizsgálni minden kapanyelet, melyik van élesre töltve.

Azt nem kétlem, hogy egy győztes választás után Orbán Viktor egészen pontosan azt tehet majd, amit akar, azt is fog tenni, és semmi jót nem akar. Aki azt hiszi, felnőtt ember létére, hogy ezt a rendszert jog és törvény képes megakadályozni bármiben, menjen vissza az óvodába, és hallgasson meséket Piroskáról meg a farkasról.

Azonban, ha félreteszem a belőlem jogosan előtörő aggodalmat és haragot, elém bukkan az első, ám leglogikusabb kérdés.

Ki az a kétezer?

És tényleg. Hogyhogy csak kétezer?

Ha a magyar helyzetet biztos távolságból, pár ezer kilométerről, alkonyati fényben néznék, fél szemünket behunyva, az lenne az adekvát válasz, hogy az ellenzék prominens alakjai, vezetői, gondolkodói, szervezői és hangadói. Az ötszáz bizony, aki dalolva megy, lángsírba velszi bárd, Szodoma tíz igaza, akikért az Úr nem veszejti el a várost.

Viszont mi testközelből látjuk az eseményeket, és pontosan tudjuk, hogy „az ellenzék” így, ilyen formában nem létezik. Egy ellenzék nincs, viszont van sok ellenzék, mindegyik az Igazság kizárólagos birtokosa, minden pártelnök és szellemi vezető zsebében szabadalmazott Bölcsek Kövével, messiás- valamint küldetéstudattal és a tarsolyban marsallbottal. Melyikre gondolt a költő?

Már várom a nyilatkozatháborút ebben az utolsó hétben, a különböző főmuftik és mandarinok részéről, melyikük fér bele a kétezerbe és melyikük nem. Valószínűleg tüntetnének is egymás ellen, elvégre komoly elismerés az, ha valakit maga a miniszterelnök nevez ki az Állam ellenségének, de annyi idejük nincs.

Kár.

Baromi jó cím lenne az, hogy „A Kossuth téren húszezren verekszenek azért, hogy ki legyen közülük az a kétezer.” Persze, a tényekhez az ambícióknak semmi köze, olyan lenne ez a vetélkedés, mintha Akhilleusz rárontana a Laokoón-családra, akiket épp fojtogatnak a kígyók: „El a kezekkel azoktól az isteni, ezüstösen csillogó teremtményektől, nem vagytok méltók megküzdeni velük! Ide nekem Poszeidón kígyóit! Én vagyok a hozzájuk való hős!”

Akkor hát ki a kétezer? Civilek, pártok, értelmiségiek vagy útkaparók?

Orbán Viktor ugyan azt mondta, hogy „név szerint” ismeri őket, de attól bölcsen őrizkedett, hogy akár egyet is megnevezzen: hiszen ezzel pont a játék lényegét tette volna tönkre. Azt, hogy akárki közéjük kerülhessen. Mert nézzük a dolgokat logikusan: ha és amennyiben a kormány név szerint ismeri mind a kétezer ellenségét, és ennél több ellensége nincs, akkor:

1. Nyugodtan fel lehet oszlatni a polgári titkosszolgálatokat ezek letartóztatása után, ugyanis működésük feleslegessé válik. Megvan minden ellenség.

2. Épp ugyanilyen módon és ezért felesleges bárkit névvel vagy név nélkül feljelenteni politikai alapon, már most is felesleges, hiszen az érintetteket név szerint ismerik, és nincs több érintett.

3. Mivel azonban a névsor titkos, bár szám szerint limitált, akárki közéjük kerülhet.

Nos, a magam részéről csak aktív, ellenzéki gondolkodású emberből többet számolnék kétezernél, tízes nagyságrendekkel többet, tehát a mennyiség alapvetően marketingeszköz: azt sugallja, hogy a bálvány ennyi áldozattal beéri majd, és utána meg lehet majd lapulni.

Dehogy éri. Ez, hogy úgy mondjam, virtuális kétezer, irányszám, ami lehet kétszázezer vagy kétmillió is, szükség és igény szerint, különben is, ha majd megkezdődnek a koncepciós perek, megszületnek az első ítéletek, ember legyen a talpán, aki számolni meri őket, és ha meri is, az eredményt nyilvánosságra hozza. A kétezer csak egy szám, mint a negyvenkettő, ide azért alkalmas, mert már túl van a hétköznapi utánaszámolás szintjén.

A kétezer esetünkben – kis szójátékkal élve – egy irracionális szám.

Kétezer – akármennyi.

Kétezer – amennyibe te is beleférsz.

Persze, hogy több lesz az elítélt, akár nagyságrendekkel is, ha sor perül a perekre. És jogi szempontból mindegyik ártatlan lesz: jogállamban a politikai vélemény vagy annak kinyilvánítása nem büntetendő és nem is büntethető. Az más kérdés, hogy egy magyar politikai perhez mi köze lenne jognak és törvénynek?

Mondta pedig ezt a miniszterelnök pártjának születésnapján, Nagypénteken.

Egy, nagyrészt politikai koncepciós per áldozatának kivégzése évfordulóján.

Hát, van egy stílusa ennek az embernek.

Rajtunk meg fogott a kínai átok.

Érdekes időkben élünk, hogy a fene enné meg őket.

Mind a kétezren.

Szele Tamás

Kedves feleim!

Ma arra emlékszik a világ nagy része, hogy egy ártatlan, nagyon bölcs és szelíd embert koncepciós per alapján kivégeztek, méghozzá igen kegyetlenül.

Ma azzal dicsekedett a magyar miniszterelnök, hogy kétezer „ellenségét” név szerint ismeri, és ítélőszék elé fogja állíttatni őket.

És majd nem ismer kíméletet.

Ő, nem az ítélőszék.

Minielnök uram.

Lehetne ezt ne pont Nagypénteken?

Esetleg felhívhatna egy valódi keresztény papot, lelkészt is, hogy megismerkedjen ennek a vallásnak az alaptételeivel, mondjuk Iványi Gábort javasolnám, úgy tudom, ismerik egymást valahonnét.
Higgye meg nekem, nagyon érdekes és hasznos tanok ezek.

Sokat tanulhatna.

Míg meg nem teszi, javasolnám, kerülje a „kereszténység” szó használatát.

A maga felfogása szentségtörés.

Ma arra is emlékezik a világ egy kisebbik része, hogy egy kicsiny, megalázott, hazájából elhurcolt nép megszabadult a rabszolgasorból, nyomorból és megaláztatásból - nem kis részben csodálatos körülmények között.

Gondoljunk azokra, akik rabszolgasorban, nyomorban vagy megaláztatásban élnek. És legalább ma ne bántsuk őket.

Nem bűn idegennek lenni.

Csak baj néha.

„Ha idegen lakik veletek földeteken, ne bántsátok. A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne legyetek igazságtalanok az ítélkezésben, a hosszmérték, a súlymérték és az űrmérték használatában. Legyen hiteles a mérleged, hiteles a súlyod, hiteles a mértéked, hiteles a vékád. Én vagyok az Úr, aki kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről.” (Léviták könyve)

És bizony kihozott minket.

Átvitt értelemben bizony ez minden emberre vonatkozik.

Aki nem úgy tesz, ahogy Ő kéri, elárulja a Szövetséget vele.

Aki valami mást hisz, annak azt mondom: van remény, jön a Tavasz, erősödik a Fény, és ahova az Értelem Fénye besüt, vele jön a Bölcsesség, az Erő és a Szépség is. Áll még a Két Oszlop, meghiggyétek!

Aki pedig végképp nem hisz semmiben, legyen legalább ma környezetvédő.

Ugyanis Nagypénteken holló mossa a fiát.

Nem kéne megzavarni a családi eseményt.

Menjetek békével.

Szele Tamás

Kérem, ha egy mondatban kéne összefoglalnom a tegnapi napot – erős a kísértés, hogy így legyek túl a dolgon, röviden, pontosan – akkor azt mondanám, Orbán-nap volt. O-day, még ha a miniszterelnök nem is örült ennek feltétlenül, legalábbis nem minden pillanata volt számára kéjmámor. Na, mielőtt elkezdjük sajnálni szegényt, lássuk az ő nagy napját.

Az első ügyet tulajdonképpen én előre láttam: tegnapi írásomban említettem, hogy kampányidőszak alatt heti három kormánybotrány van beütemezve, Orbán Ráhel lehallgatási ügyével megvan a második (az első a „gyémántos” pénzmosogatás volt), úgy kalkulálok, hogy a harmadik szombaton, a késő délelőtti vagy kora délutáni órákban várható. Hogy ez kinek az érdeke? Mindenkinek: az ellenzéknek azért, mert botrány, a kormánypártnak azért, mert folyamatosan róluk van szó. És ez a lehallgatósdi is kellemetlenül hasonlít az elődjére: kínos dolgok derültek nyilvánosságra, Orbán Ráhel állítólag azt mondta valakinek egy magánbeszélgetés keretében, miszerint „arról egyeztet a Magyar Turizmus Zrt. legalább egy munkatársával, hogy van valaki, aki sok pénzt szeretne keresni a magyar államból, és ha van ellentételezés, az még jó is lehet.” Mindannyian tudjuk, hogy így megy ez, az uszodában is mindenki belepisil a medencébe, de a trambulinról azért mégsem illik, Ráhel is meggondolhatta volna, mit fecseg, hol fecseg, kivel. No, de aztán újabb ismétlődő motívummal találkozunk: ha az én lányom bukik le ilyen dumával (nincs lányom), és én miniszterelnök vagyok (nem vagyok, hála az Égnek), ráadásul jogi végzettségű, én simán letagadtam volna, aztán bizonyítási eljárást követelek, tisztázni akarom a felvétel körülményeit, szakértői véleményt kérek, szóval magam mozdulok rá az ügyre, nem adom ki bérmunkába, főleg nem pancseroknak. A minielnök kiadta: olyan cáfolatot írt a történetről az Origo főszerkesztője, hogy az már kész beismerés. (http://www.origo.hu/itthon/20180329-ne-hazudj-juhasz-peter-velemenycikk.html)

„A tények a következőek: Orbán Ráhel találkozott egy évfolyamtársával és egy szakkollégista társával. Tudod, ők évek óta barátok és szoktak beszélgetni, közösen kávézni, hiszen a barátok ezt teszik.” - írja. Hát ezért a kiállásért sem fog Becsületrendet kapni, de még trafikot sem: megint a cáfolatból tudtuk meg, hogy az állítások lényegében véve igazak. Ha én kormány lennék, keresnék pár okos embert is támogatónak, de úgy látszik, arrafelé nincs kiből válogatni, ez is főszerkesztő lett, pedig hát ezekkel a csodálatos kvalitásokkal több keresnivalója lenne az időjárásjelentés körül – azt ugyanis csak ki kell másolni a helyéről, bele a lapba.

De hagyjuk a trópusokat és figurákat, lássuk, mi öröme volt még a kormány első emberének? Ez a napja is jól kezdődött, nem is folytatódott sokkal kellemesebben: a Nemzeti Választási Bizottság megbüntette. Egész komoly összegre mérték meg – lássuk a határozatot, illetve az idevágó részét! (http://www.valasztas.hu/hatarozat-megjelenito/-/hatarozat/605-2018-nvb-hatarozat-)

„A Nemzeti Választási Bizottság a Komárom-Esztergom Megye 03. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság (a továbbiakban: OEVB) 43/2018. (III. 25.) számú határozatát megváltoztatja és megállapítja, hogy Orbán Viktor és Czunyiné dr. Bertalan Judit képviselőjelöltek megsértették a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjában foglalt alapelveket, valamint a Ve. 208. §-ára tekintettel a választásra irányadónak tekintett, a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 24. § (3) bekezdését azzal, hogy kampányidőszakban egy óvodában tettek látogatást és arról egy internetes közösségi oldalon videofelvételt tettek közzé.

A Nemzeti Választási Bizottság a jogsértőket eltiltja a további jogsértéstől és felszólítja őket a határozat szerinti felvétel eltávolítására a közösségi oldalról.

A Nemzeti Választási Bizottság Orbán Viktor és Czunyiné dr. Bertalan Judit képviselőjelölteket fejenként 345.000 Ft, azaz háromszáznegyvenötezer forint bírság megfizetésére kötelezi.”

Ne tessenek röhögni. Nagy pénz ez annak a szegény embernek. Mondom, hogy ne tessenek már annyira röhögni! Gondoljanak inkább bele: vagyonbevallása szerint Orbán Viktornak mindösszesen 993 ezer forint megtakarítása van, ez a tétel annak több, mint a harmada. Meg kell húzza a nadrágszíjat, mert ha erre még rájön egy keményebb gázszámla is, oda minden vagyona. És hideg idők járnak mostanában, beeshet. Javasolnám, hogy rendezzünk röhögés helyett inkább gyűjtést a szegény, sínylődő kormányfőnek, sőt, ha elegendő pénz összegyűl, abból kapjon június körül nyaralási segélyt is: így majd kinyaralhatja a segélyünket.

Sokan örülnénk ennek.

De kemény fából faragták ezt az embert. Nem adja fel, míg akad egy kerék, mint tovább mehet még, mi tovább forog még. Interjút adott a Szolnok Televíziónak, melyet természetesen emiatt többen néznek világszerte, mint a CNN-t. Ja, nem. De igen nagy okosságokat hallhattunk tőle, olyan rövid, velős mélybölcs röpkéket, hogy Csuang-ce sírva könyörög a receptért, Arisztotelész pedig visszaadta az ipart, és elment hajóácsnak Pireuszba. Idézzük! (https://magyaridok.hu/belfold/orban-viktor-sokkal-tobben-biznak-es-hisznek-a-jovoben-2946523/)

„Az országot sokkal erősebbnek látom, mint amilyen volt négy, de különösen nyolc éve, és ez biztató a jövőre nézve. Most is azt gondolom, hogy nehéz nyomásokkal és nyomásgyakorlással teli évek állnak előttünk, jó lenne ha erős kormányunk lenne ismét.”

Hát nyomás, az volt, jó uram. Nyolc éven át, kíméletlenül. A legtöbben világosan éreztük, hogy ez egy valódi lidércnyomás.

„Az erő az emberek kezében van, nekem kell összegyűjtenem.”

Hát igen, a pénzt már összegyűjtötte, most már csak az erőnk maradt. Adózni is kell belőle, tessék mondani?

„A döntő kérdés most az, hogy lesz-e értelme. Mi értelme fejleszteni az országot, ha elveszíti a magyar és keresztény jellegét? Mi a saját hazánkat akarjuk fejleszteni, ezért először meg kell védeni.”

Aranybul van ennek a szája, aj, be szépen mondja! Oszt kitől, tessék mondani? Ja, tudom: egymástól, jobb híján. Ugyanis külső ellenség se közel, se távol, a jónép már akkor kihívja a yardot, ha meglát egy fejkendős asszonyt kilépni a fodrásztól, aki azért kapja fel a kendőt, hogy szét ne ázzon a vadonatúj frizurája. Az már migránsgyanús. Arra mér kijön a készültség, kocsival – elég baj, hogy kijön, de ha utasítást kap a rendőr, mennie kell. (https://mno.hu/belfold/migransfrasz-fejkendoje-miatt-igazoltattak-egy-csongradi-not-2456715)

„Kell egy jövő amelyben és amelyért érdemes dolgozni.”

Hát kéne. De nem érzi, uram, hogy abból a jövőből, melyért és melyben érdemes dolgozni, sok minden kimaradna, mely önnek kedves? Például ön, személy szerint. Nem, nem érzi – ehelyett inkább megosztja velünk, miszerint kedvenc politikai filozófusa Rocky Balboa, aki szerint „mindig a végén van vége”. Való igaz, kevés dolog van, aminek az elején lenne a közepe, a közepén a vége és a végén az eleje, én magam ilyent csak pesti villamosban láttam, de azt sikerült megjavítani.

Nos, ennyi mindent adott nekünk tegnap a mi kis miniszterelnökünk – és ez neki egy rossz napja volt.

Mikor jó napja van, az még rosszabb. De hát mind tudjuk ezt.

Vigyük viszont tovább Rocky Balboa maximáját.

És sose feledjük: lehet, hogy mindig a végén van vége.

De a végén mindig vége van.

Szele Tamás

Már vagy nyolc éve mondogatom a kollégáknak, hogy nagy kár, miszerint a szenzációkat nem lehet eltenni dunsztosüvegben a hosszú, hideg, téli estékre, mert 2010 óta olyan iramban teremnek, hogy egy heti felhozatal boldogabb időkben fél évre is elég lenne egy országos napilapnak. No, de most már nem csak teremnek.

Most már lassan utánunk is hajigálják őket. Értem én, hogy nagy idők járnak, sorsfordítóak, ha kérhetném, az én sorsomat bízzák rám, majd lefordítom én, és ha lehet, nem oroszra, értem, hogy ilyenkor minden bili kiborul, de hogy még muszáj is legyen foglalkozni a tartalmukkal... Márpedig muszáj, kérem, hírverseny van. Nem lehet lemaradni.

Kár, hogy ezek a legújabban termett szenzációk mindig kicsit sántítanak. Ennek is megvan a maga oka: mivel obskurus, közismert és nagy hatalmú emberekről szólnak, nyilvánvaló, hogy ezek titkolóznak, főleg ha pénzről, politikáról, hobbiról vagy egyáltalán bármiről van szó. Csak éppen – mostanság azt mindig megtudjuk, mi történt, de azt ritkán, hogy miképpen. Márpedig gyakran az lenne fontosabb. És valami nem stimmel, mert maguk az események reálisak, egy idő után többnyire még az érintettek sem tagadják őket, csak a részletek vesznek a ködbe. Hogy úgy mondjam: igaz is, szenzáció is, de hogyan történt?

Vegyük például a pénzmosós-gyémántos ügyet. Sehol egy név, egy adat, egy pontos információ. Tudunk névről, csak éppen – a rendőrségi cáfolatból. Tulajdonképpen azt is a rendőrségi cáfolatból tudjuk, hogy az ügy valódi: mert van mit cáfolni, ugyebár. Az alaphír elindult a Magyar Nemzettől – épp úgy, mint korábban Kósa mesébe illő államkötvényes története – minden sajtótermék felkapta, és ízlése, pártállása, valamint indulatai alapján pertraktálta. Egész gyémánthegyek sejlettek fel a homályban, amiket ide-oda hurcolnak a zsebükben a rosszfiúk, annak dacára, hogy gyémánttal ipari méretekben illegálisan kereskedni lehetetlen. Jó, hát mondjuk a dolognak ez a része lehet túlzás – az eredeti forrásban amúgy is csak egy mondat utal erre – de a hawala már csak igaz lehet. Lehet, meg az sincs kizárva, hogy nem, az iszlám bankrendszer természete miatt ezt valószínűleg sosem fogjuk megtudni. Mondhatnánk, hogy akkor tulajdonképpen nincs is hír, mert a hat alapkérdés közül, ami hírré teszi a hírt (Ki? Mikor? Hol? Mit? Hogyan? Miért?) csak egyre tudunk választ adni, nevezetesen arra, hogy „mit?”. Pénzt, kérem, sok pénzt. Valaki, valamikor, valahonnét valahová, valahogyan sok pénzt juttatott el. Ja, a miértet is tudjuk: azért, hogy átmossa.

Hát, ha nem lenne választási kampány, ezt minden szerkesztőnek vissza kéne küldenie a szerzőhöz, avval, hogy hiányos benne az információ. A Kósa-ügyben már valamivel többet tudunk, a Magyar Idők Bécsben szervezett Soros-hálózata meg egyenesen kabaré: ott ugyanis azt tudjuk biztosan, hogy előbb voltak meg a válaszok a kérdésekre, mint maga az írás, a tényeket akarták, ha kell, kisbaltával is a válaszokhoz faragni. Nem is ment.

És hát valahogy nagyon futószalagon jönnek ezek a szenzációk. Heti három, se több, se kevesebb, esetleg a finisben lesz öt is. Ezüsttálcán felszolgálva a soványka alapanyag a sajtó egészének, ők aztán csinálnak belőle azt, ami nekik tetszik. Van, aki felfújtat, van, aki bécsi szeletet, mert olyan lapos lesz, amit kihoz belőle. Kár, hogy maga az alap kissé nyers, éretlen – így senki jól nem lakik vele, csak az indulatok felkorbácsolására alkalmas.

De akkor sem lehet elintézni a dolgot – a kormánymédia mintájára – azzal, hogy ezek humbugok. Mert nem azok: reális, megtörtént, le nem tagadott és le nem tagadható események, amiket azonban nem jártak körül a történetek felfedezői eléggé. Értem én, kampány van: de ebben a szakmában épp az lenne a szép, hogy tudatosan nem tévedünk, inkább kétszer mérünk, egyszer vágunk.

Meg hát próbáljuk összefüggéseiben látni a dolgokat. Esetleg nem csak a magyarországi szempontok szerint. Netán felülemelkedünk még a Kárpát-medencén is, felülről másképp néznek ki a dolgok. Mert ha csak azt vetjük össze, hogy 1. van egy pénzmosásos történetünk, melyben esetleg kormánypolitikusok is érdekeltek, uniós támogatások lenyúlása révén, ám 2. Szlovákiában kormányválság tört ki a helyi politikusok olasz maffiakapcsolatai miatt, és 3. a Szlovákiában válságot okozó Ndrangheta-csoport éppenséggel történetesen 68 millió eurónyi uniós agrártámogatás elsíbolásában volt érdekelt, mi több, 4. tegnap letartóztattak Budapesten egy szélsőjobboldali német fegyverkereskedőt és propagandistát, akit két éve még a Parlamentben is fogadtak volt (a Jobbikot látogatta meg), valamint 5. kiderült, hogy Bassár el-Asszad fontosabb pénzmosásait is nálunk végezhette Atiya Khoury, akkor hirtelen megváltozik a kép.

Eddig öt csápot láttunk a víz fölé emelkedni, felülről már látszik, hogy ez egy kéz. Méghozzá elég mocskos kéz. Így már inkább tűnik úgy, hogy a politika vált a bűnözés játszóterévé, mint úgy, hogy a politikusok bűnözők és hülyék. Persze, azok is: de nem ők mozgatják a csibészeket, hanem a csibészek őket. Ha napi bontásban olvassuk a híreket, egyenként és indulattal, akkor politikai erőknek fogjuk tulajdonítani a gazdasági és bűnügyi folyamatokat – és csodálkozunk majd, hogy egy esetleges vezetőcsere után sem változik meg semmi.

Hogyan is változna, futóhomokból nem lesz humusz, azon csak a bogáncs terem meg, maximum bukfencet vethetünk belé.

Mint látjuk, az elemzés – információhiány esetén – messzebb visz, mint az indulat, de azért egyelőre ez is spekuláció, amire nincs bizonyíték. Azonban mégis az az érzésem, a jelek arra mutatnak, hogy fordítva ülünk mi a bilin: nem a politika irányítja a gazdasági bűnözést, hanem ellenkezőleg, és azok a nevetséges sikkasztások, álberuházások, sertéstelepek és egyéb csecsebecsék, amiken joggal fel szoktunk háborodni, pusztán melléktermékei egy egész Uniót behálózó pénzügyi bűnszövetségnek. Ezek csak a jéghegy csúcsai, víz fölé nyúló ujjak, maga a kéz és a test mélyebben van és sokkal nagyobb.

Akkor tehát szenzációk a mostani hírek vagy nem azok?

Feltétlenül szenzációk (bár nem lehet véletlen, hogy pont most borulnak ránk ilyen mennyiségben), de nem szabad rájuk indulattal reagálni. Itt már messze nem a kis tyúktrágyás magyar belpolitikáról van szó.

Hanem sokkal többről. Pénzről, rengeteg pénzről, ez mozgatja azokat a politikusokat is, akiket most a fél ország mennybe, a másik fele pokolba meneszt, és igen: az ellenfeleiket is ez a pénz mozgatja.

Politikai változásoktól valódi eredmény nem várható.

Viszont a politika működésétől várhatóak további károk.

Szele Tamás