Vagy legalábbis azzal próbálkozik. Mindenesetre Putyin elnök tegnap tartott phenjani tárgyalásai eléggé ijesztő eredménnyel jártak, és félő, hogy a mai, vietnami megbeszélések is ugyanazt a célt szolgálják majd, vagyis a fennálló világrend megdöntését egy formálódó államszövetség útján. De lássuk, mit mond a tegnapi eseményekről az ISW elemzése? Nem sok jót. 

(Képünk illusztráció)

Azt leszögezhetjük, hogy lektűr ide, lektűr oda, az emigrációba kényszerült Borisz Akunyin nélkül nincs kortárs orosz irodalom. Épp ezért fontos az a nagyinterjú, amit a The Insidernek adott, és amelyben választ ad Oroszország legégetőbb kérdéseire.

(Képünk illusztráció)

Nagyon nehéz, bár szép feladat Libik Györgyről írni. Előrebocsátanám, hogy nehéz is, kommunikációs szempontból. De megoldjuk. Van ez így, akkor írunk szabad kézből, billeg a gép, nem is szereti a légörvényeket, de csak le lehet tenni törés nélkül a kifutóra. Bár, a hasonlattal élve, ez a repülőgép inkább egy Polikarpov vagy egy Ancsa kettes...

(Képünk illusztráció)

Őszinte leszek: nem nagyon értelmezhető, mi a csoda lehet Putyin elnök „béketerve” mögött, azon kívül, hogy semmi jó. Én magam is értelmeztem tegnap a történteket, eredeti forrás alapján (amit az ellenségemnek se kívánok), de ez nyugati logika szerint követhetetlen és semmi értelme. Orosszá kéne változni ahhoz, hogy megértse az ember – és még akkor sem biztos, hogy sikerülne, de annyit meg nem is ér az egész. Lássuk, mire jutott a kérdéssel az ISW.

(Képünk illusztráció)

A Kreml-barát média most alig győzi lengetni az olajágat, hiszen szerintük Putyin elnök békét kínál Ukrajnának, és aki ezzel nem ért egyet, az háborús uszító. Mint azt majd be fogom bizonyítani, Putyin „békéje” nem csak megvalósíthatatlan, de hazugságokra is alapul, melyeket szintén részletezni fogok. De előbb helyezzük kontextusba ezt az „ajánlatot”.

(Képünk illusztráció)

Sokan kérdezik Ukrajna önvédelmével kapcsolatban, hogy „miért nincsenek már a Krímben, miért nem verték vissza az oroszokat a határon túlra Harkivnál, Belgorodnál, egyáltalán, tudják használni a nyugati fegyvereket?” Tudják bizony, de ez nem is olyan egyszerű feladat, mert a bevetésükhöz előbb le kell győzni az orosz elektronikai hadviselést.

(Képünk illusztráció, ilyen repülőgép nincs, mesterséges intelligencia generálta a képet)

Az afgán titok tulajdonképpen az lenne, hogy miért akar minden áron közeledni Moszkva Kabulhoz, mármint azon kívül – mely üggyel foglalkoztam is pár hete – hogy közös ellenségük az ISIS-K? Miféle egyéb okai lehetnek a Kremlnek? Talán gazdasági, ipari vagy katonai érdekek miatt tesz gesztusokat a tálib felé? Erről mereng Kirill Krivojesev, a Komerszant munkatársa a Carnegie Alapítvány honlapján.

(Képünk illusztráció)

Vannak pillanatok az életben, mikor az ember nem tudja, mihez kezdjen, se köpni, se nyelni nem tud, a tűzről pattant Gizikéről kiderül, hogy valójában gőzeke, amit azért lehetett sejteni, mert sokat pöfögött mindig, és szénnel kellett felfűteni, hogy hajlandó legyen megmozdulni, de azért azt még én sem sejtettem, hogy Joszif Visszárionovics Sztálin és McCarthy szenátor legjobb magyar tanítványa Kövér László.

(Képünk illusztráció)

Szokásomtól eltérően ma kissé, hm, pikáns témát mutatnék be. Arról van ugyanis szó, hogy a Versztka alapos, tényfeltáró írást közölt arról, mennyire változtatta meg az orosz szexipart az Ukrajna ellen vívott kegyetlen háború. Az ember azt hinné, hogy ezt az egy dolgot lehetetlen megváltoztatni, de sajnos nem így van: a lányok élete alaposan megnehezedett. Előre szólok: az írás hosszú lesz, de alapos, és szexuális szempontból kicsit sem izgató – az előállt helyzettel foglalkozik, amely távolról sem kellemes. Akkor lássuk, milyen is.

(Képünk illusztráció)

Választás utáni reggel, stílszerűen viharral indul a nap, és valószínűleg azzal is folytatódik majd. Ahogyan Magyarország is komoly viharoknak néz elébe, és az első zivataron épp tegnap esett át – persze, most mindenki azt mondja, hogy győzött (a Momentum kivételével), de ez abszolút értelemben inkább azt jelenti, hogy senki sem aratott diadalt. Hogy aztán Magyarország maga hogyan járt, azt majd csak később lehet megmondani.

(Képünk illusztráció)