Különös írás jelent meg tegnap a Pesti Srácokban, ha rosszmájú akarnék lenni, azt mondanám: különös, hogy ez egy írás. A szerző a külügyminisztériumi rendszerekbe történt orosz behatolás és más esetek kapcsán azt állítja – nem bizonyítja, állítja – miszerint a maradék, még független magyar sajtó munkatársai egytől egyig külföldi szolgálatok ügynökei.
(Képünk illusztráció)
Az a helyzet, hogy napok óta csak találgatjuk, mi zajlik a moszkvai Védelmi Minisztériumban. Jagoda óta nem volt ekkora nem volt ekkora tisztogatás, oroszul ezt „csisztkának” hívjuk, és hát akkor sem volt sok értelme vagy haszna. Mindenesetre Andrej Percev utánanézett, hogy állnak ezek a dolgok. Elég rosszul.
(Képünk illusztráció)
Hogyan jön össze ez a két, egymástól igen távol fekvő ország, melyben szinte semmi közös nincs? Úgy, hogy az elmúlt hét új-kaledóniai zavargásait Baku szította... De minek? Az a későbbiekből kiderül, azonban tény, hogy én is csak a Novaja Gazeta Evropa írásából értettem meg ezt a bonyolult összefüggést – korábban azt hittem, egyszerű szeparatizmusról van szó.
(Képünk illusztráció)
Itt az ideje feltenni a kérdést: végül is mi történt Nyikolaj Platonovics Patrusevvel, mármint azon kívül, hogy áthelyezték eddigi, meglehetősen magas pozíciójából – az orosz Biztonsági Tanács titkára volt – hajóépítésért felelős elnöki tanácsadónak. A Moscow Times utánanézett és több, mint érdekes eredményre jutott.
(Képünk illusztráció)
Egyre többet emlegetik Ramzan Kadirov csecsen vezető egészségi állapotát, mely állítólag folyamatosan romlik: erről orvosi konzíliumot kéne tartani, az viszont tény, hogy az indirekt bizonyítékok – például családtagjainak kinevezése magas állami pozíciókba – arra utalnak, hogy az utódlás kérdésének rendezésére készül.
(Képünk illusztráció)
Az a helyzet, hogy pontos információink nem nagyon vannak, mindenesetre azt tudjuk, hogy tegnapelőtt délután sikerült földhöz csapni azt a helikoptert, amelyen az iráni köztársasági elnök és a külügyminiszter utazott. Épp Azerbajdzsánból tartottak hazafelé, mikor összejött a „kemény landolás”.
(Képünk illusztráció)
Elnézést kérek minden olvasómtól, nekem nem szokásom a sajtón keresztüli „üzengetés” mindazonáltal most muszáj így tennem. Ugyanis tökéletes hülyeséggel találkoztam, ami ráadásul veszélyes is, tehát cselekednem kell. Ambrózy Áron írásáról van szó, a Pesti Srácokban, mely egészen egyszerűen szembe megy minden katonai vonatkozású cikk logikájával. De mindennel ám.
(Képünk illusztráció)
Végső soron mindenképpen az oroszok kell eldöntsék, mihez kezdenek magukkal nagy, történelmi megőrülésük során, melynek sajnos mindannyian tanúi vagyunk – de ezt csakis tőlük lehet megkérdeni, Előre jelezném, hogy ez az írás hosszú lesz és terjengős, de alapos. Mindeneknek alapja Natalja Forrat írása, mely a Riddle hasábjain jelent meg. Én a magam részéről csak ismertetni szeretném ennek tartalmát.
(Képünk illusztráció)
Nem könnyű tárgyilagosan írni egy politikai merényletkísérletről, amit gyakorlatilag Magyarországtól egy arasznyira történt, és őszintén szólva nem túl könnyen megérthető, mi okból. Én jelen helyzetben elemezni próbálom a történteket, nem magyarázni – az elemzés és a magyarázat közötti különbséget bármely ékszerész be tudja mutatni, ha van nála királyvíz. Az elemzés az, amikor megnézzük, aranyból van-e a gyűrű, a magyarázat az, ha amúgy, savastól ujjunkra is húzzuk. Maradjunk az első lehetőségnél.
(Képünk illusztráció)
Kevesen értik, miért lehetségesek az orosz katonai sikerek Harkiv térségében, holott a donyecki fronton sokkal lassabb ütemben tudnak haladni, meg kell vallanom, tegnapig én sem bírtam felfogni, miért van ez. Elolvastam azonban George Barros tanulmányát a helyzetről, és igazat kell adnom neki: ha a diplomácia megköti a kezét-lábát, a legvitézebb katona sem képes hatékony honvédelemre. Erre ügyesen rájött a Kreml.
(Képünk illusztráció)
