Vannak lehetetlen feladatok a világon, például eléggé reménytelen a hegy lábára zoknit húzni vagy fából vaskarikát kovácsolni, de mindezek legreménytelenebbike megérteni a közel-keleti helyzetet. Általában sok idő, energia és tea fogy el ennek kísérlete közben, és a végén oda jutunk, hogy meg kell kérdezni egy helyi, érintett szakértőt. Pedig geopolitikai szempontból egy nagyon fontos régióról van szó.

A sors úgy hozta, hogy ma nekem születésnapom van, már ötvenhat éve hozza így, nekem gyanús is, hogy évente ismétlődik ez a dolog. Csak szokássá ne váljon. Hát mindegy, ha születésnap, ha nem, én is csak úgy kezdem a napot, ahogy mindenki: rövid szertartás a fajansz tetején, az elmélkedőteremben, majd kávé. Aztán egy cigaretta: van jóféle pipadohányom is, de azt majd később veszem elő.

Értem én, hogy december utolsó hetében nincsenek hírek. Legalábbis minálunk nincsenek, ugyanis léteznek a világon olyan országok is, ahol máskor tartják a téli ünnepeket, esetleg, mint Kínában, az újév is februárra esik (idén tizedikére), tehát az ilyen helyeken az élet zavartalanul vagyis inkább zavarosan, de folyhat tovább, azonban nálunk egyszerűen kötelező az uborkaszezon.

(Képünk illusztráció)

Múlnak a karácsonyi ünnepek, és egyetlen meglepetésről számolhatok be ennek jegyében: semmin sem változtattak, ami távolról sem meglepő. Ahogy ma reggel körülnéztem a magyar napilapokban, minden ugyanolyan, mint három napja, senkit sem szállt meg a szentség vagy a jóság, ugyanazok marcangolják ugyanazokat a torkokat, akik pár nappal ezelőtt még nagy pátosszal írtak a szeretet ünnepéről.

(Képünk illusztráció)

Nehezen jön ki belőlem ez az írás, aminek oka van. Az az oka, hogy most egy pár napig munkaszünetet tartunk, és ilyenkor, év végén illik összefoglalni az évet. Lévén, hogy én általában külpolitikával foglalkozom, ilyen szempontból próbálom megközelíteni a kérdést, de nem könnyű optimista következtetést levonni a helyzetből. Röviden: most van az a nagy baj, ami után még nagyobb baj lesz, hogy a végén ne legyen sok baj.

(Képünk illusztráció)

Mivel tegnap a Közel-Kelettel foglalkoztam, ma az oroszországi helyzetet próbálom kissé átfogóan ismertetni, szokás szerint az ISW napi jelentése alapján. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy lenne egy csomó más téma is, amivel foglalkozni kéne, csak azoknak, szegényeknek mind-mind van valami baja.

(Képünk illusztráció)

Valahogy úgy alakult, hogy ezen a héten ma írok először a Közel-Keleten zajló harcokról, nem, mintha ne figyeltem volna azokra is, de úgy alakult, hogy orosz–ukrán viszonylatban több fontos hír érkezett a napokban. Sebaj, ma bepótoljuk, következzen a tegnapi események összefoglalója, szokás szerint az ISW-CTP napi jelentése alapján, mint mindig. 

(Képünk illusztráció)

Eléggé fordított világ van mostanság Oroszhonban, és nem csak a háború miatt, bár kétségtelen, hogy anélkül sokkal jobban mennének a dolgok. Putyin rezsimjének most kezdenek kiderülni a rendszerszintű hibái, és emiatt kezd minden a feje tetejére állni – erről ír Andrej Percev a Riddle hasábjain közölt rendes heti hírösszefoglalójában.

(Képünk illusztráció)

Számoljunk le a kémregényekkel és -filmekkel, James Bond és Stirlitz igen jó külsejű urak, de a valódi hírszerzéshez kevés közük van. Azt például az ő kalandjaikból senki sem tudhatja meg, mivel foglalkozik valójában – például – az orosz GRU. Elég mocskos dolgokkal meg kell hagyni -– a Dossier Center oknyomozó riportban derítette ki, mit is művelnek igazából az orosz ügynökök.

(Képünk illusztráció)

Roppant érdekes írás látott napvilágot a szentpétervári jogfilozófiai egyesület „Jogtudomány: történelem és modernitás” című tudományos közlönyében. Több szempontból is érdekes, az első az, hogy alig fél napig volt nyilvános, utána nagyon gyorsan eltüntették, aminek oka volt. Éspedig az, hogy olyan vad, szélsőjobboldali, áltudományos-konteós, fajelméleti és szexista nézeteket hangoztattak a szerzői, hogy azok még a mai Oroszországban is vállalhatatlanok.