Ma, kérem, hézagot szeretnék pótolni. Mégpedig sajtószakmait. Azt nem próbálom meg oktatni, hogy kell újságot írni, azt – egyes kommentekből erre következtetek – nálam mindenki jobban tudja, még a nyugalmazott cserzővargák és a serdületlen ifjak is, pedig hát ez egy szakma volt, csak azok az idők elmúltak sajnos. Még tanították is, bár látszik, hogy nem sok sikerrel.
(Képünk illusztráció)
Az Ukrajna elleni teljes körű orosz invázió célja – tekintve a legfrissebb oroszországi híreket – mintha a legkevésbé a győzelem volna. Ez a dal már nagyon régóta az orosz bel- és külpolitikáról, gazdaságról szól, a katonák csak lövöldözzenek, a politikusok és oligarchák közben kihasználják azt, amit oroszosan „új realitásnak” neveznek és – és gazdagodnak.
(Képünk illusztráció)
Meglehetősen izgalmas oknyomozó riportot közölt a The Insider, ami másként érdekes az orosz és másként a külföldi olvasónak: az oroszok az általuk jól ismert események hátterét találják meg Nyikolaj Pomerancev cikkében, a külföldiek pedig arra jönnek rá, hogyan is működik igazából az orosz gazdaság.
Ijesztően.
(Képünk illusztráció)
Tudom, a cím klasszikus, Gogol remekére utal, de nem tehetek róla: óhatatlanul ez jut az eszembe, ha Pavel Luzin, a kiváló orosz katonai szakértő rövid összefoglalóját olvasom a Riddle hasábjain az orosz hadsereg jelen állapotáról. Csak most Csicsikovot Sojgunak hívják, esetleg Geraszimovnak (ha él még ez utóbbi, bár tételezzük fel, mert a halálhírét még az orosz ellenzéki sajtó is cáfolja).
(Képünk illusztráció)
Ezen a héten még csak orosz külpolitikával volt időm foglalkozni, jóllehet a Közel-Keleten is „fokozódik a helyzet”, bár az írott történelem folyamán ott mindig is fokozott volt, de mostanság főleg. Akkor lássuk az idevágó friss híreket a CTP-ISW napi jelentése alapján.
(Képünk illusztráció)
Tegnap Ukrajna katonai és politikai céljait elemeztük, melyhez természetesen elengedhetetlen Oroszország szándékainak alapos ismerete: ma az orosz külpolitika egy ritkábban taglalt oldalát próbálom bemutatni, melyben segítségül hívom Vlagyiszlav Inozemcev tanulmányát, a Riddle hasábjairól. A kiváló szerző, aki nem csak publicista, de akadémikus is, az orosz Afrika-politikát vette alaposan szemügyre.
(Képünk illusztráció)
Míg a téli ünnepek előtt (és alatt) alig voltak hírek az euroatlanti kultúrkörben, bár azért akadtak, az új év kezdete inkább hír- sőt, elemzés-bőséget hozott, csak győzzön válogatni az ember. Valószínű, hogy napokig tart, míg sikerül feldolgozni a beérkezett elemzéseket, és kizárólag az ügyek fontossági sorrendje miatt vettem előre az ISW tanulmányát a közeljövőben várható ukrán politikáról és stratégiáról-taktikáról.
(Képünk illusztráció)
Vannak lehetetlen feladatok a világon, például eléggé reménytelen a hegy lábára zoknit húzni vagy fából vaskarikát kovácsolni, de mindezek legreménytelenebbike megérteni a közel-keleti helyzetet. Általában sok idő, energia és tea fogy el ennek kísérlete közben, és a végén oda jutunk, hogy meg kell kérdezni egy helyi, érintett szakértőt. Pedig geopolitikai szempontból egy nagyon fontos régióról van szó.
A sors úgy hozta, hogy ma nekem születésnapom van, már ötvenhat éve hozza így, nekem gyanús is, hogy évente ismétlődik ez a dolog. Csak szokássá ne váljon. Hát mindegy, ha születésnap, ha nem, én is csak úgy kezdem a napot, ahogy mindenki: rövid szertartás a fajansz tetején, az elmélkedőteremben, majd kávé. Aztán egy cigaretta: van jóféle pipadohányom is, de azt majd később veszem elő.
Értem én, hogy december utolsó hetében nincsenek hírek. Legalábbis minálunk nincsenek, ugyanis léteznek a világon olyan országok is, ahol máskor tartják a téli ünnepeket, esetleg, mint Kínában, az újév is februárra esik (idén tizedikére), tehát az ilyen helyeken az élet zavartalanul vagyis inkább zavarosan, de folyhat tovább, azonban nálunk egyszerűen kötelező az uborkaszezon.
(Képünk illusztráció)
