Ez most egy hosszú írás lesz, ugyanis kissé gyengélkedem és mivel pár napig nem tudtam dolgozni, bőven van mit bepótolnom. Ráadásul a témája is eléggé bonyolult: lényegében véve arról szól, hogyan lett a kicsiny, délkelet-ázsiai Mianmar (valójában: Burma) az Oroszországi Föderáció jelentős fegyverszállítója, annak dacára, hogy korábban ugyanilyen jelentős vásárlója volt, és mi következhet ebből.

(Képünk illusztráció)

Annak, hogy nemrégiben véget ért a tavalyi év és ezzel egy időben megkezdődött az idei, önmagában még nincs különös jelentősége: ezt a jelenséget nyugodtan nevezhetjük rendszeresnek is, mely a naptár használatából fakad. Ha azonban úgy közelítjük meg a kérdést, mint az ukrán Detector Media, mely a tavalyi év eseményeiből próbálja kikövetkeztetni az idén várható problémákat, akkor igenis van jelentősége a naptári év fordulójának.

(Képünk illusztráció)

Mivel tegnap az ukrajnai harcokkal foglalkoztam, úgy illik – már csak az egyensúly kedvéért – hogy ma ugyanakkora terjedelemben írjak a közel-keleti háborúról, szokás szerint az ISW-CTP napi jelentése alapján. Nos, a harcok alig csitulnak, bár a Hamász és a houthik is jelentős veszteségeket szenvedtek el az utóbbi időben.

(Képünk illusztráció)

Ma megint Oroszország Ukrajna elleni inváziójával foglalkozunk, szokás szerint az ISW segítségével. A helyzetről így előre annyit, hogy jelenleg mindenki azt gondolja: a vele szemben álló fél offenzívára készül, ahogy beáll a fagy és nehezebb harceszközök számára is járhatóvá válik a terep, ellenben az ukránok addig is érzékeny veszteségeket okoznak az orosz légierőnek – mára virradóan például lelőttek az Azovi-tenger felett egy A–50-es nagy hatótávolságú felderítő repülőgépet (amelyből csak tizenkét darab létezik) és egy Il–22-M típusú katonai szállítógépet. Meg nem erősített források további három bombázógép sérülését is említik, de ezekről még várjuk a jelentéseket.

(Képünk illusztráció)

Helyszín: ódon teaház a Régi Baszmannaja utcában. A háttérben három szamovár balalajkázik sípolva, bárisnyák sürögnek, muzsikok forognak, méla depresszió mindenfelé, térdig ér a reménytelenség. A falon Kamcsatka, Kolima, Magadán és a Szoloveckij-szigetek térképe, pirossal megjelölve rajtuk a népszerűbb büntetőtelepek helye és elérhetősége. A sarokban kancsuka, a biztonság kedvéért.

(Képünk illusztráció)

Öntsünk tiszta vizet a pohárba, valakinek el kell végre magyaráznia ezt is, bár nem örülök annak, hogy pont az én dolgom lett, ugyanis – én sem értem, amit magyarázok. Ez azért van, mert a világon senki más sem érti, valószínűleg pont az a legkevésbé, aki megszövegezte a rendeletet a „határon túliak ingyenes utazásáról” a MÁV szerelvényein.

(Képünk illusztráció)

Ma abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egyaránt szolgálhatok friss hírekkel és elemzéssel. A véletlenek összjátéka úgy hozta, hogy tegnap a brit és amerikai erők pusztító csapást mértek a houthik katonai infrastruktúrájára Jemenben – először ennek a híreit vesszük elő – aztán Jurij Macarszkij tanulmánya alapján azt vizsgáljuk meg, miből volt pénze a houthiknak erre az infrastruktúrára?

(Képünk illusztráció)

Előre szeretném bocsátani, hogy én ilyesmivel nem szeretek foglalkozni. Nem úriemberhez méltó, hogy egy másik ember magánelmebaját felhánytorgassa, mindenki saját magának és a környezetének hülye, még ha nyilvánosan is az. Azonban ha valaki harsányan és huzamosan őrjöng, ráadásul gonosz szándékkal, illik ejteni róla pár szót.

(Képünk illusztráció)

Ha nem látnánk minden nap a közösségi oldalakon a meddő vitát arról, hogy működnek-e az Oroszország elleni szankciók és gazdag-e még a Kreml, ez az írás felesleges is volna. De így, hogy egyes körökben szinte hittétel, miszerint „nincs a Földön gazdagabb, szebb ország” Vlagyimir Putyin birodalmánál, érdemes elolvasni, mit mond erről egy orosz szakértő a The Insiderben.

(Képünk illusztráció)

Ma, kérem, hézagot szeretnék pótolni. Mégpedig sajtószakmait. Azt nem próbálom meg oktatni, hogy kell újságot írni, azt – egyes kommentekből erre következtetek – nálam mindenki jobban tudja, még a nyugalmazott cserzővargák és a serdületlen ifjak is, pedig hát ez egy szakma volt, csak azok az idők elmúltak sajnos. Még tanították is, bár látszik, hogy nem sok sikerrel.

(Képünk illusztráció)