Mi, akik még papír alapú, nyomtatott lapok szerkesztőségeiben kezdtük a szakmát, hajlamosak vagyunk arra a tévhitre, hogy amit írtunk, legalább egy darabig megmarad. Nyilván nem lesz belőle iskolai tananyag, de ha kései korok kutatói kíváncsiak lesznek erre az időszakra, amiben élünk, csak előveszik a mostani napi sajtót, és dokumentálódhatnak belőle. Ez tévedés.

Roppant érdekes, bár nem túl meglepő tanulmányt közöl az ukrán Detector Media, mely többek között tényellenőrzéssel és álhírek elleni küzdelemmel foglalkozik. A szerzők, Lesia Bidochko és Maksym Kazakov úgy látják, hogy a Kreml befolyása már a Bundestagban is érezteti hatását, és ha Moszkva tervei sikerrel járnak – talán még az Európai Unió is széthullhat.

Ma is dupla haditudósítással szolgálok az elmúlt nap eseményeiről a CTP és az ISW jelentései alapján, de ez nem lesz minden napos szolgáltatás, ugyanis roppant időigényes összeállítani, ráadásul a gyakorlat azt mutatja, hogy a beérkező adatok mennyisége és minősége is változó, ma például az ukrajnai harcokról sokkal részletesebb információk érkeztek, mint tegnap, még a harcoló alakulatokat is azonosították orosz oldalról.

Ma kísérletet teszek a lehetetlenre, ugyanis elhangzottak bizonyos kritikus megjegyzések, melyek szerint „mióta Izrael háborúban áll, a sajtóból eltűntek az ukrajnai harcok hírei”. Dehogy tűntek, csak az ember nem szakadhat szét: ha az egyikkel foglalkozunk, nincs idő a másikra, ha a másikkal, nincs idő az egyikre. Ma megpróbálok rövid összefoglalót adni mindkét zónáról az ISW jelentései nyomán.

Tudják, mi történik a bukott orosz tábornokokkal? Régebben a gulágra kerültek, még régebben főbe lőtték magukat, manapság megjutalmazzák őket és fényűzően, dúsgazdagon élnek. Nem kicsit fordított ez a mai orosz világ a bolygó összes többi országához képest, de ezt mindig is tudtuk. Egy apróságról megfeledkeztem: nem az összes bukott generálissal bánnak így, hanem csak az FSZB-sekkel.

Dúlnak az indulatok a jelenleg is zajló izraeli harci cselekmények kapcsán, és legyünk őszinték, ez valahol érthető is. Izraelről a legtöbb embernek van véleménye, éspedig vagy ilyen, vagy amolyan, a legsarkosabb azoknak szokott lenni – mint mindig – akiknek a legkevesebb közük van az államhoz, a legkevesebbet tudják róla, és ők is hangoztatják nézeteiket a leghangosabban.

Ha valakit az Izraelt ért múlt szombati támadás okai és előzményei érdekelnek, nem kerülheti meg a kérdést: egyáltalán, honnan került elő a Hamász és hova tart? Miféle története van, mi mozgatja? Egyáltalán, hogyan történhetett meg, hogy a Hamász terroristái kerültek hatalomra a Gázai Övezetben, és a lakosok számára az egyetlen társadalmi létforma a dzsihád lett?

Ha bárkinek illúziói lennének, hogyan fogadták a Kreml propagandistái az Izraelt ért terrortámadás hírét, ezeket el kell oszlatnom: kitörő örömmel. A CEPA (Center for European Policy Analysis) számára Julia Davis, az orosz média kiváló és alapos szakértője foglalta össze a reakcióikat. Nos, nem tagadták meg magukat, csak azt adták, mi lényegük.

Nehéz most Izraelről írni, hiszen kergetik egymást az események, ahogy Clausewitz írta, „háborúban a helyzet pillanatonként változik”, ami este érvényes volt, reggelre már elavul, de mégis, meg kell próbálnom összerakni, rekonstruálni – a Vazsnoje Isztorii nyomán – hogyan fajulhattak idáig a dolgok.

Nagyon nehéz értelmezni azt, ami az elmúlt nap folyamán történt Izraelben. Azt tudjuk biztosan, hogy az országot példa nélküli rakétatámadás érte, a hivatalos források már hétezer rakétát és háromszáz halottat, 1500 sebesültet említenek, az IDF (az izraeli véderő) válaszcsapása a friss hírek szerint 200 embert ölt meg. Mi történt?