Sokat beszélnek a hírek az orosz belpolitikáról vagy a harctér eseményeiről, de – kivéve a mindenkit felháborító gyermekrablásokat – viszonylag keveset a megszállt területekről. A partizánok akcióit még megemlíti az ISW napi összefoglalója, hiszen ezek is harci cselekmények, de arról, hogyan néz ki a közigazgatás Ukrajna megszállt területein, kevesebbet szól a fáma.
Ennek is eljött az ideje, mármint az álmatlanságnak, de hiszen azért nem tudok aludni, mert el kell számolnom a reám bízott tálentomokkal. Bizony, egyet sem ástam el a földbe, hanem jól forgattam őket – hanem hát arról én már nem tehetek, hogy janicsárok törtek rám, s elrabolták mindet. Van az így, mikor cudar, török világ van Magyarországon.
A legtöbbet vitatott kérdés manapság – vagy inkább a háború kitörése óta – az, hogy mi lesz Putyin után. Akárhogyan is rajonganak sokan az orosz elnökért, bizony, ő sem halhatatlan, sőt, mint Prigozsin példája mutatja, nem is csalhatatlan, sokféle módon távozhat a hatalomból, bár attól azért nem tartok, hogy jövőre ne választanák meg – az már kész tény, el van intézve, még a százalékos arányt is tudjuk előre a Meduzából.
Oroszország távol-keleti politikája egyre különösebben alakul: tavaly februárban, az orosz–kínai alapszerződés aláírásakor még megrettent a világ egy Moszkva-Peking tengely gondolatától, csak szerencsére közben kiderült, hogy Kína távolról sem veszi szó szerint a megállapodás minden pontját, inkább csak elvi nyilatkozatnak tekinti – és azt tesz, amit akar.
Ma kifejezetten tragikomédiát írok, aminek vannak ugyan abszurd vonatkozásai is, de előre elnézést kell kérnem az olvasóimtól: ez most valamivel rövidebb lesz, mint a megszokott írások, ugyanis a huppa.hu problémái nem fogyatkoznak, és ezért a Facebookon is egy tételben publikálható terjedelem – mintegy hétezer karakter – keretein belül kell maradnom.
Vallási ügyekben nem árt, ha a sajtó a legmesszebb menőkig óvatos, hiszen senkit sem akarunk megbántani a hitében. De van olyan helyzet, mikor az őszinte, tiszta hit kifordul magából, fanatizmussá, babonává válik – háborúban ez gyakrabban megtörténik, mint békeidőben. A leggyakrabban mostanság az orosz hadseregben akad erre példa, ezt járta körül a The Insider riportja.
Hosszú esszét közöl a Novaja Gazeta Evropa abból az alkalomból, hogy az online troll hagyományos ábrázolása most lett tizenöt éves – ahhoz képest, mennyire kellemetlenek, elég fiatalok... persze, trollkodás korábban is volt, de a világháló terjedésével vált általános jelenséggé és a világpolitika egyik eszközévé.
Kicsit különös helyzetben írom ezt a pár sort, az még hagyján, hogy vonaton, a saját telefonom hálózatát használva, ezt már megszoktam. Azt viszont nem, hogy nem lehetek biztos abban, megjelenik-e a Huppa.hu hasábjain, tehát most jön jól a gyakorlat, mely szerint a Forgókínpadon is közlöm az írásaimat, biztos, ami biztos. Ugyanis a Huppa.hu sorsa most kérdéses.
Valódi hírszerzési szenzációval indult a mai nap, ugyanis olyan megfigyelési ügy robbant ki Rigában, amelyre még nem volt példa: A Meduza orosz ellenzéki lap kiadója, Galina Timcsenko telefonján felfedezték a Pegasus nyomait. Ez azért különlegesség, mert mindezidáig az orosz gumitalpúak egyáltalán nem használták ezt az eszközt.
Az egész tegnapelőtt kezdődött, szeptember 11-én, mely dátum különösen alkalmas katasztrófák bekövetkeztére. Déri Stefi, a Megafon egyik markáns arca érdekes gondolatot osztott meg a Facebokon, annyira érdekeset, hogy több, mint ezerkétszázan szóltak hozzá, a legkevésbé sem dicsérő hangnemben. Lássuk, mivel volt képes ekkora felzúdulást kiváltani a szerző!
