Sok minden történt tegnap óta Oroszországgal és Ukrajnával kapcsolatban és sokkal okosabbak ugyan nem lettünk, de valamennyivel talán mégis. A remények szertefoszlottak, kiderült, Putyin hogyan értelmezi a szakadár köztársaságok határait, bevezettek jó néhány szankciót Oroszhon ellen és még többet fognak, Ukrajnában viszont a rendkívüli állapotot vezették be.

Elég nehéz eldönteni, hol kezdje az ember az Ukrajnában kialakult helyzet hozzávetőleges összefoglalóját (az alapos napi összefoglaló minimum ötször ilyen hosszú lenne). Ma leginkább a politikai fejleményekkel foglalkozunk, ugyanis harci cselekményekről nem érkeztek pontos jelentések, a menekültügy pedig – bármilyen abszurd – eldőlni látszik.

Folytatjuk az ukrajnai helyzetet bemutató sorozatunkat, annak dacára, hogy nem kis nehézségekbe ütközik eligazodni az események között. Az nem új, hogy a szemben álló felek egymással ellentétes információkat közölnek, az már inkább, hogy a nemzetközi diplomácia is teljesen inkoherens, átláthatatlan nyilatkozatokat ad ki az ügyben.

Új nap, új hírek az ukrajnai válságról – csak a szempontjaink régiek, ugyanis épp úgy, mint tegnap, ma is három témakört járunk körül: a müncheni konferencián született állásfoglalásokat, a harci cselekményeket és a menekültek helyzetét, mely egyre kétségbeejtőbbnek tűnik a „határozott intézkedések” ellenére is – azokat ugyanis nem hajtják végre.

Ma – sajnos természetesen – az Ukrajna és az Orosz Föderáció, valamint a Donbász népköztársaságai között kialakult válsággal kell foglalkoznom, ha tetszik, ha nem (az tetszene, ha békésebb témákról írhatnék). A helyzet mérhetetlenül bonyolult, vakósággal percenként érkeznek a hírek, kergetik egymást az események: próbáljuk meg összegezni, mit tudunk.

A legfrissebb hírek szerint – mint a Meduza.io jelenti – ezekben a percekben evakuálják a Donyecki Népköztársaság teljes lakosságát.

(Fotó: Interfaksz)

Vannak most páran, akiknek nem lennék a bőrében. Nem szívesen lennék most például Szijjártó Péter (különben máskor sem), de ha kapnék egy megtisztelő felkérést a norvég parlamenttől, a Stortingtől, hogy fogadjak el átmenetileg és csak ideiglenes jelleggel egy képviselői helyet, mert nincs ki odaítélje a Nobel-békedíjat, arra is fájó szívvel bár, de nemet kéne mondanom.

Mikor bejelentették a mai „rendkívüli” kormányinfót, még csak nem is volt kétséges, hogy mi nem várhat egy pillanatot sem: természetesen az, hogy értelmezzék, mit is bukott el Magyarország és Lengyelország az Európai Unió bíróságán ma. Nem az történt, amit közreadtak, annak ellenére, hogy a vereség várható volt, nagyon is várható: maga Orbán Viktor sem számított másra.

Lapot temetni mindig szomorú, főleg, ha független lapról van szó. Számomra kicsit nehéz is, mint feladat, ugyanis csak próbálkozom azzal, hogy rájöjjek, mi történhetett – valahol mélyen persze sejtem – de hivatalosan nem tudhatok többet bármely olvasónál. Elég az, sok is.

Mielőtt egyesek nekiállnának ünnepelni, mások gyászolni, miszerint „megbukott a rendszer”, szólok előre: nem bukott meg a világon semmi. A magyar sajtó egy része tudósított valamiről, aminek nem nézett kellőképpen, sőt nem nézett semennyire sem utána, így aztán a naiv lelkek húsz-, sőt, harmincezres tömegtüntetéseket vizionálnak a Vajdahunyad várához.