Van olyan élethelyzet, mikor az ember szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél... Nem, kérem tisztelettel, nem politikáról lesz szó, akármennyire is kampányfinis van, nekem most belpolitika-túladagolásom van, az orvosok azt mondják, ha rendesen diétázok és szedem a porokat, még lehet belőlem ép ember pár éven belül. Most a repülésről lesz szó.

(Fotó: Népszava)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. A szakálláról és a kenderhez fűződő viszonyáról nem tudunk, arról majd kitalál valamit a 888 vagy a Pesti Srácok, de azt tudjuk, hogy ez az ember favágó. Mármost valószínűleg sem nem szegény, sem nem gazdag, merthogy ügyvezető, ami bárkivel megeshet – hanem adna Isten még ezer ilyen favágót.

(Képünk illusztráció)

Kérem, tisztelt konzílium, Magyarország beteg, elkapta a politikát és teljesen elfajult, már majdnem az utolsó stádiumban van. Bár vannak, akik szerint messze még az utolsó stadion, de ennek ellenére is jó lenne még most orvoshoz fordulni, segítséget kérni, hátha nem késő. Doktor urak, segítsenek: egy ország szenved itt a politikában, legalább enyhítse a kínjainkat.

Így legyen ötösöm a lottón, kérem. De pontosan így, amilyen precizitással sikerült megjósolnom tegnap Varga Judit igazságügyminiszter brüsszeli lépéseit. Pedig nem volt a kezemben a táncrendje, nem is tudom, hogy hívják, amit ott lejtett, talán koppanósnak, talán kiforgatósnak, de Mata Hari óta nem látott a művelt Nyugat ilyen mozgásművészeti produkciót.

(Fotó: ATV)

Hölgyeim és uraim, filmszínházunk bemutatja a neves rendező, Orbán Viktor legújabb művét, melynek címe: „Brüsszeli bosszúállók”. Narrátor: Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár. A főszerepben: Varga Judit igazságügyi miniszter, akit ezért az alakításért valószínűleg jelölni fognak vagy Oscarra, vagy tűzkárra, vagy vízkárra.

(Fotó:444)

Konferencia volt tegnap, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének konferenciája, melyet természetesen a Parlamentben tartottak. Budapesten akad pár alkalmatos konferencia-központ, szálloda, hasonló, lehetett volna ott is tartani, de ezt az Országházban kellett: valljuk meg, így utólag már örülhetünk is, hogy ezen a jelképes helyen hangzott el Kövér László beszéde.

Ilyenkor nem jó írni. Ilyenkor nagyon nem jó, és nem is mindig sikerül: de köteles vagyok beszámolni a rossz hírekről is. Önként vállalt kötelesség: hát elmondom, kertelés nélkül, hogy életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus. Két nappal Rajk László halála után vesztettük el őt – és most csak nézünk magunk elé.

Nincs mit tagadni, elragadtak minket az események, zajlik az élet, nálunk önkormányzati választások lesznek és ezt nem is hagyják, hogy elfelejtsük, a nagyvilágban gazdasági háborút vív egymással Kína és az Egyesült Államok, a Brexit most már végtelen szappanoperává dagad, hatalmas dolgok zajlanak, plusz Berki Krisztián is zajlik nekünk.

(Fotó: 24.hu)

Van abban valami jelképes, ugyanakkor mélyen keserű is, hogy Rajk László pont most ment el, a rendszerváltás nevű gyönyörű, teljesen soha be nem teljesült álom harmincadik évfordulóján: elment és ezzel végleg történelemmé vált ő is, hajdani bátor és idealista kísérletünk is. De míg élt, addig is a magyar történelem egy darabja volt, szó szerint bele született.

Ez a hír a világon mindenhol szenzáció volna, nálunk még ráadásul van benne egy csomó magyaros fűszer is, a kormánysajtó valahogy mégsem foglalkozik vele. Miért, miért nem, tudja a csoda, de ha ők nem teszik, nekünk kell. Akkor tessék kapaszkodni: elpusztult a Magyar Fejlesztési Központ összes adata, mégpedig egy hackertámadás miatt.