Tetszik tudni, mi az a veszélyhelyzet és a rendkívüli jogrend? Az ember azt hinné, hogy ennek van szabatos jogi meghatározása (van is), de a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy azt a helyzetet és jogi környezetet nevezzük így, amelyben a világon mindenkinek vigyáznia kell arra, hogy ne beszéljen marhaságokat, ne terjesszen rémhíreket, kivéve Orbán Viktort.

(Fotó: MTVA)

Ahogy a jó zágoni Mikes Kelemen mondta volt: „Mert amitől tartottunk, abban torkig estünk. Ki veszen ki abból?” És most nem a járványra utalok, abból kiszed majd minket az orvostudomány, hanem a veszélyhelyzetre és a rendkívüli jogrendre, mert abból csak a kormány vehetne majd ki, ha akarna, de ki tudja, mennyire fog akarni – az utólagos gazdasági és társadalmi következményekre pedig bele se gondolok.

Két dolgot kell folyamatosan felhánytorgatnunk a koronavírus-járvány (és mellesleg: minden egyéb) kapcsán itt, Hunniában. Az egyik, hogy előbb lesz végünk a tulajdon hülyeségünk miatt, mint bármiféle betegségtől, a másik, hogy nem kell mindent egyéni előny vagy haszon szerzésére felhasználni, legyen az anyagi vagy politikai. Undorító is, baj is lehet belőle.

Újfent mondom, mindig mondom: nem a koronavírus fog minket sírba tenni, hanem az a rengeteg eszünk meg az a nagyon jó szívünk, e kettő, semmi más. Ahogy az ember reggel körbenéz a hírek között, felméri a szaporulatot, mint a számadó juhász, el sem bírja dönteni, okosabbak vagyunk-e vagy jó lelkűbbek, de hogy párunk nincs a világon, az biztos.

A hír rövid és látszólag érdektelen: főként mert nem a koronavírusról szól (fél napokat keresgél az ember, míg ilyenre bukkan mostanság), hanem a rendszerváltásról. A kormány múzeumot akar létrehozni az emlékére, vagy ha rosszmájú akarok lenni, múzeumba küldené a rendszerváltást. Hát, körülbelül ez is az utolsó stáció ahhoz, hogy úgy járjon, mint 1848 forradalma és szabadságharca.

Ilyen bizony, kérem, showbusiness az élet, és a közönség azt hiszi, hogy nincs fontosabb a shownál. Ugyanis ha nem ezt hinné, nem közönség volna. Akkor lássuk, mi minden kerül elénk a mai reggelen így vírus idején, pletykák, álhírek és hülyeségek viharzó tengerén, politikától keletre, pániktól nyugatra, a Korona felségvizein?

Azért így, álmos szombat reggeleken jobb lenne felhasználónak lenni, mint újságcsinálónak. Én például nem mindig vagyok biztos abban, mit is kéne írnom, a Felhasználó még abban is biztos, mit kéne gondolnom, sőt, mi a véleményem. Abban pláne, mennyiért az, ami, és miért volna ennek a pénznek nála a helye – különben azért, mert minden pénznek nála a helye és kész.

Most egy gondolatkísérlet következik. Előre hangsúlyozom, hogy spekulációról van szó, információtöredékek összerakosgatásáról és néminemű kiegészítéséről a széphangzás mián, ugyanis személyesen nem vettem részt az operatív törzs tegnapi sajtótájékoztatóján, de a közvetítést figyelemmel kísértem.

Annyit jó előre megjegyeznék, hogy most kell észnél lenni. Ugyanis most valóban van súlya a szónak, van következménye is annak, ha marhaságokat írunk, szóval okosabb mindent háromszor meggondolni, főleg, ha vírusos megbetegedésekkel kapcsolatos. Szándékosan nem írok koronavírust, majd meg tetszik látni, miért: egyelőre maradjunk annyiban, hogy fő az óvatosság.

Ez a világ, kérem, tele van látszattal és káprázattal. Nem, nem világosodtam meg és ez alkalommal nem is a buddhizmus tanításait kívánom népszerűsíteni Májá fátyláról, mely mindannyiunk szemét takarja – egyszerűen csak híreket olvastam és be kell látnom, itt vagy mindenki hülye, vagy mindenkit hülyének néz opcionálisan bárki, ha módja van rá.

(Fotó: Index)