Egyszer, egy békésebb és értelmesebb korban – ha egyáltalán lesz ilyen, ugyanis mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne legyen – külön példaként fogják tanítani a valóságelhárítás és tények elleni harc periódusát a huszonegyedik század első évtizedeiben. A hallgatók meg borzonganak majd és megkérdik: „Hogy bírtak ilyen hülyék lenni?”

Sajnos kegyetlen kézzel, kíméletlenül le kell rombolnom egy születő legendát, jóllehet a szerzői, alkotói szándékával összhangban teszem: ők sem félrevezetni akarták a nézőközönséget, hanem ellenkezőleg: mintegy az álhírek, összeesküvés-elméletek paródiáját mutatták be nekünk. Csak nehogy valaki komolyan vegye, ahogy manapság a világon mindent szokás.

Két dolgot mindenekelőtt le kell szögeznünk. Az első, hogy a hatályos rendelkezések a kutyagumit és a kutyák gumiztatását önkormányzati hatáskörbe utalják, minek következtében halleluja. Ezen kívül fontos megjegyeznünk, miszerint kevés nemzetnek van olyan bölcs miniszterelnöke, mint nekünk, ugyanis Orbán Viktor mindenkinél járatosabb a valószínűség-számításban.

Most, amikor vagy a járványellenes intézkedéseken sopánkodik mindenki, vagy az amerikai elnökválasztásokkal van elfoglalva, különösen hangzik, hogy egy majdnem megszokottá váló jelenséget veszek elő, de van egy sajátos bája a történetnek, meg kell hagyni és elég alaposan bevilágít abba az egyiptomi sötétségbe, amiben a NER és a KESMA működik.

Már megint ez van. Már megint megmondtam valamit előre, pedig nem is akartam. Hogy ez az én próféta lelkem nem bír nyugodni... Mikor nem több, mint két napja azzal marháskodtam ezen a hasábokon, hogy „Trump Orbán Viktor legjobb amerikai tanítványa”, még én is csak poénnak szántam, sőt, majdnem ki is húztam, mert nem találtam a legjobbnak.

Mikor múlt héten azzal a gondolattal játszadoztam, mi lesz, ha egy ideig „kiesik”, cselekvésképtelen lesz az Amerikai Egyesült Államok elnöke, felvázoltam pár lehetőséget. Egyelőre úgy tűnik, ez a veszély – talán – nem fenyeget, Trump ugyan bőszen tweetel, de ha más nem, maximum b. neje, Melania csak ki fogja tudni kergetni a Fehér Házból a határnapig.

Nos, megtörtént, előttünk a végeredmény: Biden az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Nehéz pillanatban lett vezető, hiszen első feladata a világjárvány elleni küzdelem lesz, és ez nem politikai természetű munka: de már készül rá. Persze most még elég nagy a felfordulás, azonban minden arra utal, hogy új idők jönnek Washingtonban.

Édes nénékám... ahogy a jó zágoni Mikes Kelemen írná, akit annyira szeretek, hogy bizony iskolát neveznék el róla, ha hatalmamban állna, méghozzá újságíróknak oskoláját, mert hát ez az alaphelyzet, ezt kell megtanulnunk: itt ülünk Rodostóban, törvény tiltja, hogy menjünk innét, kemény poroszlók őrzik a gránicot, madár sem repülhet, csak levelet írhatunk a világ dolgairól.

Rögtön az elején leszögezem, hogy úriember hit, vallás és Isten dolgaival általában sosem viccel, éspedig nem félelmében, hanem mert úriember és nem akar másokat érzéseikben megbántani. Ráadásul tapasztalataink alapján eddig az ilyesmiből még mindig baj lett. A probléma ott merül fel, hogy hol húzzuk meg a vallás és a hit határát? Kinek-kinek máshol van az.

- Jó napot, Hacsek, hát bejött maga is?

- Jó napot, Sajókám, be így, hogy nincs zene, csak asztal.

- Hogy jön ide a zene?

- Ahogy az asztal. De most nem jön, hanem megy. Megmondta a Gulyás a kormányinfón: ahol zene és asztal van egyszerre, azt a helyet becsukják. Kihúztam a wurlitzert a sarokban, ezt a kávéházat nekem nem fogják bezárni.