Megint Béla bácsi. Mindig Béla bácsi. Mindenhol Béla bácsi. Túlzás nélkül mondhatjuk, nincs a magyar közéletnek olyan sarka, amibe Egres Béla ne ütötte volna bele az orrát, és nem is lesz, míg egyszer olyan helyre nem dugja a nemes szaglószervet, ahol csúnyán megsérül: érik ez a pillanat, nagyon érik. Most épp Erzsi macskát fenyegette meg.

Aki nem ismerné: Erzsébet Fenevadova a Facebook egyik népszerű figurája, egy derék, megtermett nőstény macska, az Erzsi for President oldal sztárja és főszereplője, aki ezt a kis magyar glóbuszt macskaszempontból nézi, kritizálja is, és nem feltétlenül kormánypárti: lehet szeretni vagy nem szeretni, de hát macska. A gazdája és az oldal kezelője pedig Homonnay Gergely, ő jegyzi le, amit Erzsi nyávog vagy dorombol a világ dolgairól. Hát kérem, őket akkor már ismerjük nagyjából – de kicsoda Béla bácsi?

Béla bácsi, Egres Béla az az ember, akit már unok bemutatni, de sajnos muszáj, ugyanis abból él, hogy nem mindenki ismeri és időnként komolyan veszik. A magyar belpolitika önkéntes, szélsőjobboldali udvari bolondja és köpenicki kapitánya, magányos Don Quijote, aki lankadatlanul harcol minden szélmalomnak tűnő tárggyal, nem habozik álneveket használni, ha úgy hozza a sors, hazudik, mint a vízfolyás, kormányszervek és politikai csoportok nevében cselekszik azok tudta nélkül – napra pontosan öt évvel ezelőtt tűnt fel a láthatáron, és azóta is háborgat mindenkit, akit csak elér. Első ténykedése az volt, hogy a Pécsett tüntető diákokat megfenyegette azzal: az Ultras Liberi szét fogja verni őket. Az Ultras Liberinek speciel elég sok hibája van, de ebben az ügyben ártatlanok voltak – nem is tudtak arról, ki fenyegetőzik a nevükben. Aztán Béla bácsi szervezett Békemenetet, amiről a CÖF nem tudott, indított besúgó-oldalt a Fidelitas nevében, annak tudta nélkül, próbált egész iskolát elkobozni, lányokat kopaszra nyíratni, regényeket bezúzatni, egyáltalán, elsorolni is sok, mi mindenbe kavart ő már bele. Rendszerint a Jövő Generációja Egyesület nevében kezdi a kötekedést – ennek ő a vezetője, elnöksége és tagsága is – kivéve, ha rossz napja van, mert akkor egyből minisztériumokkal fenyegetőzik. A legaktívabb magyar önkéntes mérvadó, és a legkártékonyabb is. A Miskolci Egyetemre például ő rendelte meg a Honvédelmi Minisztérium nevében a telt házat Simicskó miniszter előadására, de fenyegetett már meg engem is veréssel – no, az érdekes egy sporttörténeti pillanat volna. Béla bácsi ugyanis még nálam is sokkal kevésbé nevezhető izomkolosszusnak. De hazudott magának egy harcművészeti egyesületet is. Lószerszáma van neki, nem egyesülete. Ez utóbbi két eset részleteit, itt (http://huppa.hu/szele-tamas-bela-bacsi-mesei/) tekintheti meg a nagyérdemű.

Most meg Erzsi macskába kötött bele. Mondjuk Erzsi macskának már egyszer lemondta a megszervezett interjúját politikai okokból a TV2 is, talán ezért gondolta, hogy neki is szabad bántani – de hát lássuk, mit bírt üzenni neki.

„Kedves Gergely vagy Erzsi macska- ahogy hívod magad!

Egres Béla vagyok a Jövő Generációja Egyesület elnöke és azért írok mert egyenes és gerinces ember vagyok, így elmondom, hogy az utóbbi időben én és egyesületem tagjai jelentettünk folyamatosan ami miatt 30 napos eltiltást kaptál! Vigasztaljon a tudat, hogy engem is letiltottak 30 napra méghozzá azért, mert kiálltam a kormány mellett és nyíltan vállaltam nézeteimet- méghozzá úgy, hogy ész érvekkel vitatkoztam és nem aláztam senkit, nem gúnyoltam ki senkit és nem egy macska mögé bújva trollkodtam! Bár lehet elgondolkozom, hogy anyám szoknyájának készítek egy profilt és onnan fogom az észt osztani, ahogy azt te is teszed a macskád mögé bújva. A politika nem tréfa és hazánk olyan helyzetben van, amit ti és a liberálisok idéztetek elő. A jelenlegi kormány ennek romjait próbálja eltüntetni, úgy hogy közben alaptalan gúny tárgyává teszitek és lejáratjátok!
hamarosan a macskád oldala is tiltásra fog kerülni és az új facebook oldalad is! Én már mindegyiket jelentettem szintén egy másik profilról- ami tartalékban van hasonló helyzetekre!

Egres Béla
Jövő Generációja Egyesület
KDNP-Pécs”

Hát, nem egy poeta doctus, nem a stílus-, és formaművészet mestere, tehetségéből sohasem futotta gyémántkemény, szikrázó sorokra, hogy úgy mondjam, már az is rejtély, mi a csodát akar, illetve annyi világos, hogy vállalja a felelősséget egy letiltásért – körülbelül olyan stílusban, ahogy a terrorszervezetek szokták vállalni a robbantásokat – és mintha azt szeretné, hogy Erzsi macska oldala se legyen többet.

Mások pedig, szám szerint 69 446-an azt szeretnék, hogy legyen: ennyi ugyanis Erzsi macska követőinek száma. Ettől a tömegtől egy Akhilleusz is meghőkölne, ha csak fúj egyet mindenki, szélvész kerekedik, ha toppantanak, földrengés – de Béla bácsinak épp az a célja, hogy minél több embernek ártson így vagy úgy, minél többen érezzék magukat pocsékul miatta. Mármost a jelentgetéssel sokra nem megy, ugyanis akármit is hazudozik, nem állnak mögötte tömegek, sőt, az is csoda, ha egyáltalán valaki mögötte áll (nem kizárt ugyan, hogy van egy barátnője, bár a jelek éppúgy utalnak arra is, hogy az is képzeletbeli). Egymaga pedig akármilyen kitartóan is jelenti az oldalt, amiatt nem törlik. Hát hiszen azért is szélhámoskodik most épp a KDNP nevében. Különben akkor is KDNP-snek hazudta magát, mikor az Origo pár éve rátalált egy stikli kapcsán: akkor azt állította, feltörték a profilját és a nevében hülyéskednek valakik. Dehogy törték, ő volt az akkor is, most is.

Hanem tegnap nem érte be egy fenyegető levéllel, kisvártatva küldte Erzsi macskának a másodikat is:

„Csak hogy az április 8-i választás nem a tiétek lesz hanem a miénk! A győzelem borítékolható és én már most többre vittem mint te.
Íme a jövő oktatása ami nekem köszönhető! Egy kormánypárti város hírportála jelentette meg a cikkemet.” (Itt egy körülbelül fél gépelt oldalas, olvashatatlan izét mutat be) „Ezen felül én végzem az Óbarok kerti vasút hálózat kivitelezését. Érdekeltségem van a Kisvárdán épülő Lemúria Csúszdabirodalomban van egy ifjúsági szervezetem, egy túrajáró mozgalmam és több iskola diák-önkormányzatát én irányítom! Az én ötletem volt a mindennapos testnevelés, a nyelvvizsgához kötött felvételi és az ötven óra közmunkához kötött érettségi, hogy csak a jobbak és hűséges haza szeretők maradjanak versenyben. Hamarosan bevezetésre kerül a kötelező katonai szolgálat a fiúknak és a kötelező zárda szolgálat a nőknek. Májusban te max a fedél nélkült árusíthatod az aluljárókban és annak lapjain bohóckodhatsz a macskáddal. Belőlem és a kormányból nem lehet csak úgy büntetlenül gúnyt űzni! Több követőm van mint gondolod! Március 15-én én is ott leszek a Békemeneten. Külön vonatot rendeltünk erre az alkalomra Pécsről- gondolod a MÁV-nál utánajárhatsz!”

Azt nem írta, hogy ő lenne Bálám Szamara is, de értelmes ember előtt nyilvánvaló. Ami a különvonatot illeti, abból egy szó sem igaz, utána sem kell járni, de ha gondolja Béla bácsi, rendelhetek neki egyet Szegedre vagy Sopronkőhidára, mert már régóta ott lenne a helye, hiszen a Lipótot bezárták.

A csúszdabirodalom új elem az eddig megszokottakhoz képest, meg a kerti kisvasút is, de a hangvétel, a beteges hencegés, hazudozás a jól ismert szerző sajátja. Óvodás szintű hőzöngés. A kötelező zárdaszolgálat csak egy perverz agyból pattanhatott ki, de tudjuk, hogy Bélánk régebben szexshopot üzemeltetett Pécsett, mégpedig olyant, ahol kölcsönözni is lehetett a segédeszközöket. Hogy aztán ki hajlandó használni egy second hand gumibabát, az jó kérdés, de a vállalkozás azóta csődbe ment, és az illetékest nem áll módunkban megkérdezni. Pedig jó kérdés volna.

Fel lehetne éppen jelenteni a fenyegetésekért, de annyit sem ér a történet, amennyibe az ügyvéd kerülne. És ha el is menne a tárgyalásra, majd megint füllentene valamit feltört profilokról, hasonlókról – a bíróság ezt nincs hogyan ellenőrizze, Magyarországon vagyunk, az internetes nyomozás gyermekcipőben jár (kivéve, ha az adóhivatal akar valamit megtudni).

Egyáltalán: ha ilyen szinten, ilyen mértékben őrült ez az ember, miért foglalkozunk vele?

Pont azért. Nem ismeri mindenki – a Honvédelmi Minisztériumban napokig keresték az egyik álnevét, mikor Kaltenekker Anikó ügyintéző nevében írt a miskolci egyetemnek, igaz, akkor saját magát meg az EMMI titkárának tüntette fel. Nem ismerik, nem jut eszébe az embereknek, ki is ez a szélhámos, magabiztosan hazudozik, létező szervezetek nevében intézkedik, a sajtó meg rohanhat utána feltakarítani, amit összemocskolt. Igen fantáziadús, bárhol, bármilyen ügyben felbukkanhat – ezért kell minden szélhámosságát megírni, hátha sikerül valahogy megállítani.

Mondjuk egyetlen dolgot nem állíthatunk róla. Nem pénzért teszi, amit tesz. Nincs neki ebből anyagi haszna, nem keres vele egy vasat sem.

Ő egyszerűen csak rossz, a rosszaság kedvéért. Meg, hogy másnak véletlenül se legyen jó.

Mondhatjuk, hogy önzetlenül gonosz ember.

Orvosi segítségre lenne szüksége – míg odáig eljut, tessék megjegyezni a nevét.

Béla, Egres Béla.

És azt se tessenek elhinni, amit kérdez.

Szele Tamás

Történt pedig – a szánok végtelen panaszukat hallatták a hómezőn és az Örök Fagy csendjét csak a hajtók „hok-hok-hok” kiáltásai törték meg – hogy én, még magyar állampolgár vadászni indultam, felkaptam jó alsókulcsos Winchesteremet és füttyentettem a macskáimnak: megyünk, krumplipüréporra! Hallali-halihó, vadászni volna jó!

A macskák szokás szerint tojtak rá, a külső winchestert sajnáltam levenni a számítógépről, szóval lementem vásárolni. A szomszéd épületben található izébe, elvben élelmiszerbolt, gyakorlatban már kocsmának is kellemetlen volt a maga idejében, mert szűk a helyiség. Itt is állandóan elnézést kér az ember, mert nincs az a két kosár, ami elférjen egymás mellett, de no, kell az a krumplipürépor, és nem kell sokat menni a jégmezőn.Ehhez még tudni kell, hogy én egész elfogadhatóan írok és olvasok Goethe nyelvén, ha van rajtam szemüveg, bár ha beszélek, azonnal megkérdik, hol tanultam meg ilyen szépen jiddisül. Angolul vagy kínaiul semmi gond, de német nyelvterületen inkább nem beszélek, mert hát tényleg reflex nálam, hogy egy korábbi nyelvállapotot alkalmazok. Illetve: káromkodni remekül tudok, de hát németül káromkodni a világ legsoványabb élvezetei közé tartozik. No, de megveszem a jó német port, kifizetem, hazahozom.

Nem krumplipüré.

Maceszegombóc, illetve tréfli módon elkészítve zsemlegombóc.

Magyarul knédli.

Na jó, nyergeljük fel jó utcai cipőnket, csak visszacserélik.

Dehogy cserélik, hát hiszen emlékeznek rám, de hol a blokk?

Azt én meg honnét tudjam?

Na jó, veszek másat, szebbet, igazit.

Veszek is.

Azonban lenne egy kérésem. Ezt a két doboz izét nem hagyhatnám itt az első szegénynek tűnő vásárlónak, ha már én megfizettem az iskolapénzt?

Mindenki mosolyog, mindenki érzi a jó szándékot.

Szó sem lehet róla, elnézést, nagyon kedves ember vagyok, az üzletvezetővel már angolul beszéljük meg, „but such a thing, such a case”, azért a biztonsági ember vigyáz, hogy kivigyem magammal a felesleges holmit.

Van gazdája, sok a szegény a közelben, hajléktalannak mégsem adhattam valamit, amit főzni kell. Majd megkapja a Viki néni. Már fel is hívtam. Ő még lakik és tud főzni.

De a jó kirelajzomát: hogy ebben a hidegben még tévedésből se lehessen jótékony az ember?

És nem, nem a helyi személyzeten vagy vezetőkön múlt.

Ők mosolyogtak, értették.

A szabályzaton.

Mikor jutunk már el oda, hogy ha rossz a szabály, felrúgjuk?

Szabál, szabál, embert zabál.

Szele Tamás

Kérem, az egész ország Hódmezővásárhelyről beszél, óvodától egyetemig, kocsmától minisztériumig, tízmillió szakértő elemez, szét fogunk durranni a fene sok észtől, ami háborgat minket, elméletek sokasága születik – nos, épp ezért én itt és most nem fogom elemezni, mi történt, miért történt, hogyan történt. Úgyis jobban tudja azt nálam mindenki. Egymásnál is jobban tudja mindenki.

Egyáltalán, most van az, hogy mindenki mindent jobban tud, vágyak és remények kergetik egymást a lila, alkonyati ködben és egyre őrültebben néz ki az egész. No, de ha magát a választást nem is elemezzük, mivel fogunk foglalkozni?

A reakciókkal.

Még a hivatásos politikusok is kapkodnak fűhöz-fához, olajozott ménkűhöz, lehozzák a csillagot az égről, megint visszaviszik, elveiket kerék alá teszik, onnan is kiveszik... nem mondok neveket, nem mondok pártokat, de van, aki úgy beszélt eddig, hogy a Jobbikkal sosem áll szóba, most meg úgy fogalmaz, hogy nem tudja, változik-e az álláspontja. Megint mások már be is jelentették, hogy kezdenék a Jobbikkal az egyeztető tárgyalásokat, hirtelen úgy megnőtt az ázsiója a szélsőjobb cukigárdának, hogy most kéne bevezetni a tőzsdére, míg lehet – az árfolyama még jó ideig magasan marad, ugyanis az összes közeledési kísérletet azzal utasították el, miszerint „semmilyen tárgyalás nem képzelhető el a Jobbik és az MSZP között, a szocialisták már nem képviselnek erőt, s mivel könnyen lehet, hogy ki fognak esni a parlamentből, a rájuk adott szavazatok elvesznek, de a Jobbik más pártokkal sem készül tárgyalni a választásokig.” Ezt mondta Dúró Dóra ifiasszony, amit, ha helyesen értelmezünk, érdekes következtetésekre juthatunk.

Mert ugyanis a választások április nyolcadikán lesznek, sem nem előbb, sem nem később. Ha a Jobbik eddig a terminusig nem tárgyal senkivel, az azt jelenti, hogy egyrészt semmiféle hivatalos összefogás nincs, ámde mindenféle összefogás elképzelhető helyi szinten, mint láthattuk is. Az ellenzéki pártok majd visszaléptetik jelöltjeiket a Jobbik javára, a Jobbik nem tárgyal és nem léptet vissza senkit. Aztán majd, ha ezen az úton-módon mondjuk megkétszerezte a képviselői számát (sokkal többre nem számíthat), na, majd akkor tárgyal. Ő dönti el, kivel.

Ismervén pedig a magyar kormányalakításokra jellemző magas erkölcsiséget, feltehetőleg a legerősebbel. Amely várhatóan – ha csak másként nem történik, de ez már Szent Expeditus csodája lenne – a mostani kormánykoalíció lészen. Ne érveljünk azzal, hogy évek óta marják, ölik egymást, ahol érik: a sértést csak mi, emberek, választók jegyezzük meg, a politikusnak ez nem lényeges. És hát emlékezzünk, 1998-ban a Fidesz szent esküvést tett, hogy bárkivel hajlandó koalíciót kötni, kivéve a kisgazdákat, és lám, be is tartotta. Ja, nem: pont velük léptek koalícióra, bableves fogyasztása keretében. A Jobbik sem jellemgrófok kaszinója, a Fidesz sem az: valószínűleg érik már az összeborulásuk, egy kétharmad vagy háromnegyed érdekében. Ami mindenkinek kellemetes lenne, mármint az érintett pártok vezetőségében, bárki másnak földi Pokol.

No, de aki össze akar fogni ingatag feltevések reményében, az össze is fog.

A sokkhatás elérte magát Kelemen Annácskát is, aki a hódmezővásárhelyi eredmények hatására visszalépett, mondván: „Tegnapi hódmezővásárhelyi eredményt figyelembe vettem, ezért úgy döntöttem, visszalépek a jelöltségtől. Mert, aki esélytelen, és nem lép vissza az a valódi prostituált! Április 8-an mindnyájunknak el kell menni!” Hát kérem, a hölgy elképzelhető, hogy sosem fogja meghatározni a kvantumállandó fogalmát, és tenzoralgebrában, valamint politológiában is gyenge, de el kell ismernünk illetékességét abban a kérdésben, hogy ki mikor megy el és ki is a valódi kurva. Ha ő így látja, így látja – nagy kár, hogy ez a kérdés nem ágyban, párnák között dől el, de erősen remélem, bármily kormány is alakul, alkalmazza majd szaktanácsadónak ilyen kérdésekben.

Ha már prostitúcióról van szó, ne feledkezzünk meg a kormánymédia véres csillagáról, a Magyar Idők Iggy Popjáról, Bayer Zsoltról, aki nemes vagy inkább nemtelen egyszerűséggel – miután egy jegyzetben beismerte a hódmezővásárhelyi vereséget – békemenetet hirdetett.

Békemenetet. Hat éve nem járt ez a cirkusz a városunkban! De idézzük pontosan, a Magyar Időkből:

„Reményt kaptak, elhiszik, hogy erősek lettek és a mi álmunk szertefoszlott. Mutassuk meg, hogy vagyunk egy páran! – ezekkel a szavakkal hirdette meg Bayer Zsolt a következő békemenetet, amely március 15-én lesz. Gyülekező 12 órától a Bem szobornál, majd átvonulnak a Kossuth térre, ahol közösen hallgatják meg Orbán Viktor ünnepi beszédét. Bencsik András hozzátette: 2012-ben is ez volt a válasz, hinnünk kell a szeretet és az összefogás erejében. Amit létrehoztunk, meg kell védeni!”

Kérem, miután felkeltünk a szőnyegről, ahol mintegy húsz percig fetrengve röhögtünk, töprengjünk el: milyen fantasztikus szerencse és véletlen, hogy a miniszterelnök március 15-én történetesen nem a Múzeumkertben tartja szokásos tudatmódosító szeánszát, hanem – lássunk csodát – a Kossuth téren. Persze ennek nem lehet köze a tervezett békemenethez, ugyanis két nappal a bayeri bejelentés előtt közölték a hivatalos program- és helyszínváltozást. Szóval csak nagyon szerencsés egybeesés, szégyellje magát, aki rosszra gondol. Jelesül arra, hogy ez a menet mindenképpen megszervezésre került volna, Hódmezővásárhely most csak a hívó szó és a véres kard szerepét tölti be. És persze, hogy nem azért került a beszéd a Kossuth térre, hogy a menet veterán legionáriusainak kevesebbet kelljen caplatni, kevesebben álljanak ki a sorból menet közben. Dehogy is. Ez, kérem rosszhiszemű rágalom.

Csak nehogy megzavarják a hömpölygő békeaktivisták menetoszlopát a Jobbik hívei – uraim, okos lenne rendőri biztosítást kérni (különben az az ilyen rendezvényeknél kötelező is). Egyébként sosem hittem volna, hogy megérem azt a szép, tavaszi napot, amikor a Békemenetet majd a Készenléti Rendőrség falanxa védelmezi a Jobbiktól.

No, de ha lúd, legyen kövér! És mit szóljon a pesti oldal, amely szinte semmit nem kap abból a szép békemenetből? (Tulajdonképpen a budai se sokat, az egészben csak a Duna közepéről lehetne zavartalanul gyönyörködni). Sebaj, polgártársak, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is szervez egy békemenetet, íme bizonyság Isten előtt! (https://www.facebook.com/events/186314945433269/?active_tab=discussion)

Esküszöm, gyönyörű egy március tizenötödikénk lesz. A Bem tér és a Kossuth tér között a CÖF, valahol Pesten, de a központban a Kétfarkúak – kihagyni tilos, akkora lesz a show! - az Andrássy úton pedig, mint arról már beszámoltam, végestelen-végig fogják hurcolni a világ leghosszabb magyar nemzeti zászlaját. (http://huppa.hu/szele-tamas-sej-a-mi-lobogonkat/)

Most az elszórt pártmajálisokat meg sem említem, annyi lesz belőlük, mint a nyű, vagy, tekintettel a pártok érzékenységére, mint pofon a búcsúban, fűszál a réten.

Hogy aztán miképpen lehet majd egyáltalán közlekedni azon a napon a városban, hogyan jutnak el a jó polgárok egyáltalán a rendezvényekre, azt senki se kérdezze, mert senki nem is tudja, de ha ezt a BKV képes megoldani, akkor négy dimenzióban fognak járni a viszonylatok és Einstein irányítja őket, Hawkinggal váltásban.

Nekem is volna egy szerény javaslatom, ha már ekkora a láz és a kapkodás: a választásokra való tekintettel emeljük be nemzeti címerünkbe a Közlekedő Edényeket, valahová a hármashalom elé, kettőskereszt alá, ott van még egy kis hely nekik - annak jelképeként, hogy nemzetünk az államalapítás óta állandóan cseberből vederbe került, és most sem lesz másként.

Hát kérem, jelen helyzetben egy biztos: választásra készül az ország, ennek jegyében csapásokat osztunk és kapunk, az élet pedig nem habostorta.

A béke- és osztályharc zavartalanul folyik.

És mindenki határozott, céltudatos léptekkel menetel a gumiszoba felé.

Szele Tamás

Kérem, egy napra Hódmezővásárhely lett Magyarország fókuszpontja, mindenki oda figyelt, mindenki tudja, mi történt ott és azt is, hogyan fogja ez befolyásolni az országgyűlési választásokat, illetve tudni senki sem tudja, de mindenki tudni véli – engedtessék meg nekem, hogy a tízmillió választási szakértő országában én most más hírekkel foglalkozzak. Meglehet, ezek is fontosak.

Tetszik tudni, az igaz, hogy Magyarország a világ közepe és mindenki a mi véleményünkre vár minden kérdésben, de azért messze, a távoli Napkeleten van két kis halászfalu, az egyik Phenjan, a másik Peking, bagatell, Isten háta mögötti települések a Duna–Tisza közének mezővárosaihoz képest, ámde elég komoly dolgok dőlnek el ott is. Tegnap két olyan hír is érkezett a Távol-Keletről, ami az egész világ sorsát befolyásolni fogja, aztán, hogy jók-e avagy sem, azt még meglátjuk, de hogy nagyon fontosak, az bizonyos.

Az első – bár nem lehet őket rangsorolni – nem is Phenjanból, hanem Phjongcshangból érkezett. Az észak-koreai vezetésnek határozottan van érzéke a színpadias meglepetésekhez, ugyanis ahogy véget ért a téli olimpia, ahogy kialudt a láng, lezárták a szállásokat és mindenki indult volna végre már aludni, mert azt az elmúlt három hétben nem nagyon lehetett, a phenjani delegáció tett egy búcsúlátogatást Mun Dzsein dél-koreai elnöknél, melyen, mintegy mellékesen, két kimcsi között bejelentették, hogy Észak most már készen áll a tárgyalásokra, no, nem Szöullal, hiszen velük már tárgyalnak, hanem – Washingtonnal.

Kérem, ezen azért mindenki meglepődött egy kissé. Hiszen épp Phenjan volt az a fél, amely nem volt hajlandó egy szót sem váltani az Egyesült Államokkal, mellesleg, ez az Egyesült Államoknak nem is jött rosszul, hiszen így politizálhatott egyoldalúan, azt szankcionálta, amit akart, nem volt kivel beszélni. Épp pénteken jelentett be az amerikai pénzügyminisztérium körülbelül harminc új szankciót, a már meglévők mellé. Az MTI így számol be:

„Az új szankciók - az előzetesen nyilvánosságra került információknak megfelelően - hajózási társaságokat és kereskedelmi vállalatokat érintenek, amelyeknek eddig sikerült kijátszaniuk a már érvényben lévő szankciókat. Összesen egy személyt, 27 vállalatot és 28 tengeri teherhajót sújtanak a büntető intézkedések. A minisztérium közleménye szerint az újonnan foganatosított szankciók „azokat a törvénytelen lehetőségeket veszik célba, amelyeket Észak-Korea a szankciók kijátszására vett igénybe”. Olyan hajókról és vállalatokról van szó, amelyeket Washington információi szerint Észak-Koreában, Kínában, Szingapúrban, Tajvanon, Hongkongban, a Marshall-szigeteken, Tanzániában, Panamában, vagy a kelet-afrikai Comore-szigeteken jegyeztek be. Az amerikai kormányzat célja az, hogy elvágják Phenjan fűtőanyag-utánpótlásait és bevételeit, amelyekkel fedezte atomfegyver- és rakétaprogramját- utalt rá a közlemény. A szankciók orosz vállalatokat, illetve hajókat nem érintenek.”

Erre volna válasz a hirtelen tárgyalókészség? Kötve hiszem. Látott már a Remetekirályság komolyabb blokádot is. Az már hihetőbb, hogy Kim Dzsongun először eljátszotta a rossz zsaruk, lövöldözött egy csomót, a frászt hozta a világra, aztán a téli olimpiát eszközként használva – nehezen mondhatjuk, hogy meglepetésként érte őt a játékok megrendezése, azért arról már évek óta lehetett tudni – megmutatta, milyen ő jó zsarunak, mikor tárgyal, egyezkedik, mosolyog. De azért otthon megvan neki az a nagy stukkerja is. Most már Washingtonra is rákacsintott, mint Micike a sarkon, és a szép szőke jenki herceg elég komoly zavarban lehet. Hiszen esze ágában sincs Micikével, bocsánat, Kim Dzsongunnal tárgyalni, kokettálni, csakhogy Micikénél komoly arzenál van, szóval nem lehet csak úgy elküldeni a fenébe, ha már ilyen kedvesen közeledik. Ügyes, ügyes... nincs is ennél ügyesebb diplomáciai csapda. A phjongcshangi játékok diplomáciai felhasználása azonban egy régebbi esetet juttat az eszembe: a pingpongdiplomáciát, mely nélkül Kína máig el lenne szigetelődve a Nyugattól. A kínai-amerikai asztalitenisz-válogatottak mérkőzései kapcsán kezdődtek meg Kissinger segítségével azok a tárgyalások, amelyek végső soron normalizálták a Sas és a Sárkány viszonyát.

Nem kizárt, hogy kínai tanácsra történnek most is Phenjan diplomáciai sakkhúzásai – és a kínaiak bizony mesteri játékosok. Hogy aztán a kissé szemtelen keringőfelhívásra miképp reagál Trump elnök, aki hatlövetűvel szokott sakkozni, az a jövő titka. De az ajánlat elhangzott, ha árat nem is mondott még egyik fél sem.

Kínának persze két dolog is eminens érdeke a térségben. Az egyik a béke – naná, majd belemennek egy pusztító háborúba pár centire a Jalu folyótól! - a másik pedig, akármilyen abszurd, a két Korea különálló államisága. Melynek ugyan Kim Dzsongun nem örül – ő egyedül szeretne uralkodni a félszigeten – de el kell fogadnia, mert a Császár, a Menny Elvtársa különben egyszerűen felrúgja őt a Tusita Égig, ha berzenkedik, egyenesen Szvétakétu bódhiszattva ölébe.

Kínának pediglen azért érdeke Észak-Korea léte, méghozzá a mai formában, mert nem akar közös határt a szorgos, rakétaként égnek törő gazdaságú és bizony kapitalista Dél-Koreával. Észak kiváló ütközőállam, távol tartja a Nyugatot attól a kínai Kelettől, mely szintén kapitalista, ámde a maga módján az, és a kapitalizmusnak ez a módja elvben kommunista. Ugyan létezik még egy biztonsági zóna is az észak-koreai határ mentén, ami meg a phenjani ideológiát tartja távol: de Pekingnek most (és később is) a legkényelmesebb a status quo fenntartása, és a nukleáris fenyegetés leállítása. Nem mellesleg, Washington is olyanokat üzenget – egyelőre csak az éterbe – hogy akkor tárgyal majd, ha minden atomfegyvert leszerel Kim Dzsongun, aki viszont bolond lesz elhajigálni az ászokat a kezéből, mikor mindenki másnak az asztal körül full van a kezében. Egyszóval: el fogunk még focizgatni a koreai helyzet körül pár évig, de most már elmondhatjuk: nem lesz atomháború. Viszont minden más megoldás elképzelhető.

Hanem hát mi újság Kína zöld dombjain, mi történik a Tienanmen téren? (Ott van ugyanis az Országos Népi Gyűlés épülete, többek között). Nagy dolgok készülődnek arra, a Sárkány repülni készül, a Menny Elvtársa megragadja a kormányrudat! A Kínai Kommunista Párt 205 tagú központi bizottsága kezdeményezte, hogy töröljék az alkotmányból azt a kitételt, amely szerint az ország elnöke és az alelnöke csupán két ciklusra választható meg. Mármost a Központi Bizottságot már a tavalyi pártkongresszuson megtisztította Hszi Csin-ping elnök a párton belüli ellenzéktől, a Tuanpai-csoporttól és a sanghajiaktól, így nincs akadálya annak, hogy március ötödikén az országos Népi Gyűlés megszavazza az alkotmánymódosítást – Kínában arra még nem volt példa, hogy ne szavazzanak meg valamit, amit a Központi Bizottság javasolt – így Hszi Csin-pingnek élethosszig tartó császári hatalma lesz, miként a nagy Mao elvtársnak.

Mondjuk eddig is az volt, de most már lesz róla papír is.

Ennek mi a következménye?

Az, hogy egyszemélyi döntésekkel kormányozhatja a Középső Birodalmat, meghatározhatja annak külpolitikáját és gazdaságát akár tanácsadói nélkül is, és nem lesz alkotmányos lehetőség a tévedések vagy hibák korrekciójára. Ez országon belül is érdekes világot fog hozni, de a külpolitika és a külgazdaság terén mindenképpen: ugyanis a diplomácia ezen területei mindig csapatmunkát jelentettek, egy ember nem is lehet képes minden területet átlátni.

Elvi síkon pedig világos: Kínában eddig sem sok fék és ellensúly volt, mostantól annyi sem lesz. Jön az autokrácia, jön a császárság.

Nincs sem módunk, sem jogunk beleszólni Kína belügyeibe, de ez nem vezet jóra, annyit mondhatok. Egy dúsgazdag, fejlett és hatalmas autokrata állam tartja majd a kezében a világ gazdaságának legnagyobb részét. Hszi Csin-pig, ha indirekte is, nem csak Kína császára lesz – mindenhol érvényesíteni tudja majd az akaratát.

A kínai történelmet a Sárga Császártól a Vörös Császárig fogják majd tanítani.

Hát kérem, ilyen bagatell, semmitmondó események történnek a nagyvilágban, extra Hungariam, míg nálunk zajlik a nagybetűs történelem.

Én szintén örülök Hódmezővásárhelynek, de azért vigyázó szememet Pekingre is vetem.

És nem csak azért, mert szeretem a szecsuáni marhát, bambuszrüggyel.

Szele Tamás

Jó reggelt, kérem, hát hogy vagyunk ebben a háborús világban? Mert háború zajlik, minden fronton, kifele, befele, magunkkal és másokkal – furcsa háború, de háború. Mi vagyunk benne az ágyútöltelék, esetleg még lehetünk hadifoglyok vagy ismeretlen katonák is, másra nem vagyunk alkalmasok. No, akkor reggeli mellé tegyük le a fegyvert, nézzük meg a hadijelentéseket.

Az a baj ezzel a mostani világháborúval, hogy tényleg egyszerre zajlik mindenhol és mindenki harcol benne mindenkivel – szép is lenne, ha csak a frontvonalakon esnének harci cselekmények, de erről szó sincs. Lövészárok már minden, a lovardától a tanteremig, Trump elnök épp a minap jelentette be, hogy megoldotta az iskolai lövöldözések problémáját: fel akarja fegyverezni az összes amerikai tanerőt, mely kiváló ötlet, az NRA (Nemzeti Fegyverszövetség) meg vígan tapsikol hozzá. Mondjuk paraszti logika szerint, ha egy helyiségben egy forrásból lövöldöznek, elég nagy a sebesülés vagy a halál esélye, míg azonban ha két forrásból jön az áldás, pont kétszer akkora – már amennyiben az összes tanerő nem Wild Bill Hickock-kaliberű pisztolyhős. Mert ha de, akkor csípőből kilövik, célzás nélkül a stukkert a lövöldöző kezéből, de az az érzésem, az ilyen képességű emberek igen ritkán születnek, és ha mégis megteszik, valahogy nem tanárnak mennek, hanem bérgyilkosnak, mely szintén tisztes, polgári foglalkozás. No, száz szónak is egy a vége, a trumpi megoldás csak két dologra lesz jó. Az egyik, hogy az elmebeteg lövöldözők ezentúl először a tanárokra nyitnak tüzet – hiszen azoknál lehet fegyver. A másik, hogy a fegyverlobbi, mely különben épp eléggé megrogyott anyagilag a kormányzati intézkedések miatt, pontosan egymillió kézifegyvert adhat el pluszban, most a hozzájuk való lőszert nem is számolom.

De hogy a viharba rogyhatott meg az amerikai fegyverpiac, pont fegyverviselés-párti vezetés idején? Nos, épp azért, mert most nem kell tartani a fegyverviselés szigorításától. Obama nagyon sokat kísérletezett a szigorítással, betiltással, vitték is a lőfegyvereket, mint a cukrot, mert mi van, ha holnaptól nem lehet majd megvenni őket? Ha Hillary Clinton győzött volna, még inkább növekszik a kereslet, hiszen a demokrata jelöltről is tudjuk, hogy nem épp egy John Wayne – no, de Trump elnöksége alatt semmitől sem kell tartani, ma is van stukker a boltban, holnap is lesz, senki sem siet betárazni, feltölteni az arzenált. Mennek is lefelé a fegyvergyárak részvényei, mint a Hajnalcsillag. No, a tanárok felfegyverzése ezt a gondot hívatott megoldani: másra nem jó. Ja, hogy a fegyverlobbin és Trumpon kívül senki sem ezt akarja, hanem a szabályok komoly szigorítását követeli mindenki, ideértve a tanárokat is? Kit érdekel? Az üzlet a legfontosabb, annak mennie kell.

Aztán még hol van háború? Szíriában, épp most fogadta el az ENSZ Biztonsági Tanácsa a harmincnapos tűzszünet kihirdetését követelő határozatot, hogy a segélyszállítmányok eljuthassanak az ostromlott Kelet-Ghoutába. Amely határozatot aztán a hadviselő felek vagy elfogadják, vagy nem, de ahogy az asszadista és orosz csapatokat ismerem, inkább nem – a Biztonsági Tanács pedig mehet jeget aszalni, reális erő és hatalom híján. Mindeközben kurd földön tovább dübörög az Olajág-hadművelet, a népirtás zavartalanul folyik, Burmában pedig buldózerekkel törlik el a kiirtott vagy kiürített rohingya falvaknak még a nyomait is, nehogy véletlenül legyen hova visszamenjenek a földönfutók.

A cyberfronton a helyzet változatlan, vagyis reménytelen: ez az a bizonyos, legaszimmetrikusabb háború, amitől a biztonsági szakértők úgy tartanak, mivelhogy ez mindenhol zajlik és sehol. Már egy éve harcol Észak-Korea a világ összes számítógép-rendszerével (Oroszország régebben kezdte), a WannaCry és a NoPetya vírusok elég sok bankszámlát megcsapoltak, és érdemben, mint kiderült, nem a különböző titkosszolgálatok tettek ellenük, hanem a Microsoft és a Facebook. Az megint más kérdés, hogy a Facebook közben akkora harakirire készül, hogy a világ teljes informatikai és üzleti rendszere összedőlhet miatta, fő, hogy Zuckerberg kolléga lelkiismerete tiszta legyen. Ki fogják önteni a fürdővízzel együtt a gyereket is, a hamis hírekkel együtt a valódiakat is, hiszen ha egyáltalán nem lesz hír, beláthatjuk, hogy hamis hír sem lesz a közösségi oldalon.

De vissza a zsarolóvírusok világába: hát a titkosszolgálatok semmit sem adtak az ellenük vívott harcba? Dehogynem: magukat a vírusokat, ugyanis mindkét világméretű fertőzést egy, az NSA-től lopott, Eternalblue nevű cyberfegyver segítségével fejlesztették. Igazán nem mondhatjuk, hogy nem vesznek részt a harcban. Nélkülük tán nem is volna. Közben Észak-Korea egyre vadabbul bányássza a bitcoint, így félő, hogy nincs a világnak az az embargója, ami gazdaságilag elszigetelhetné a kicsiny ám annál veszélyesebb diktatúrát: hiszen a bitcoin-forgalom még akkor is ellenőrizhetetlen, ha mostanság úgy ingadozik a kryptovaluta árfolyama, mint középparaszt a kocsma előtt.

A helyzet komolyságát érzékelteti, miszerint pár napja Bayer Zsolt és Bogár László az Echo TV-ben külön műsort szenteltek a mesterséges intelligenciának, és merőben helytelenítik azt. Mint kívülállók, a természetestől is idegenkednek.

No, már itthon is vagyunk! Kis honunkban választási kampány folyik, farkas farkasnak embere, nem is részletezném mélyebben, ugyanis ha valamelyik hadviselő felet megemlítem, megsértődik, nála jobban csak azok sértődnek meg, akiket nem említek meg, szóval sajtómunkás legyen a talpán, aki meg tudja őrizni a függetlenségét ebben a bolhacirkuszban. Egy biztos pontot mondhatunk, és ez a kormány állandó, megbízható monomániája, mely szerint Stop Soros. Tuzson Bencét elragadta a harci düh, medvebőrt öltött magára és mint viking berserker kiáltotta a világ szemébe, vérben forgó buzogánnyal vasvillatekintetében, hogy a Soros-birodalom megtámadta Magyarországot, oly módon, hogy nem örvendezik annak, miszerint törvényt akarnak róla hozni, az ő megkérdezése nélkül. „Ez durván sérti szuverenitásunkat, Magyarország nem fog meghátrálni a kérdésben” - hangsúlyozta Tuzson Bence a kormany.hu-nak.

Hát, sorosista tankokat sehol sem látok dübörögni széles e nyóckerben, sőt, máshol sem, de jó felkészülni az offenzívára: márt nyergel is a huszárság! Tegnap adták át a 3,2 milliárd forintból felújított Nemzeti Lovardát, magam is azon a nézeten vagyok, hogy soha jobbkor nem jöhetett volna ez a felújítás, kellett ez nekünk, mint egy falat kenyér. Paripa nélkül félkarú óriás a nemzet, mely kancsalul festett egekbe néz és vulkán felett hajózik. Nyitóbeszédében meg is állapította a miniszterelnök:

„Azért jöttünk ide, hogy néhány évtized múlva azt mondhassák az emberek, amikor visszatekintenek erre a hideg februári napra: lehet, ez volt a pillanat, amikor a magyar újra lovas nemzetté nyilvánította magát.”

Valóban sorsdöntő a pillanat: a dróntámadások, ötödik generásiós vadászgépek és a cyberhadviselés korának mi adjuk a huszárságot, mely nélkül semmire sem mennének ebben a furcsa, csendes de állandó világháborúban.

Huj.

Huj.

Hajrá.

Hát, kérem, néha nem árt körülnézni, ugyanis a választási kampányon kívül is van egy világ.

És lesz is még.

Azt meg, hogy nálunk mi lesz, inkább meg sem jósolom.

Vasárnap van, inkább pihenjen mindenki, míg még lehet.

Szele Tamás

Kedves, naiv polgártársaim, akik most épp vígan harapdáljátok át egymás torkát a választási kampány extázisában, ti tévedésben éltek. Én nem mondom, hogy nem érdemlitek meg ezt az ártatlan kis szórakozást, csorogjon az a pártos honfivér, ha erre gerjedtek – de jelezném, hogy sok értelme nincs, a hazát meg nem mentitek vele, és nagyobb bajban vagyunk, mint valaha.

Annak dacára, hogy a magyar történelem valahák szűnni nem akaró sorozata, melyek során mindig piszok nagy bajban voltunk. És mindig azt hittük, hogy ez a harc lesz a végső, most is azt hisszük. Akkor most vessünk két pillantást a helyzetre – kettőt, mert egy nem lesz elég.

Az elsőt vessük határainkon túlra. Nem úgy, ahogy szoktátok, nem átkozódás céljából: tekintsük Németországot. Mely Európa motorja, és mint ilyen, meglehetősen rosszallja, hogy mi ezzel szemben Európa kézifékje vagyunk.

A tekintélyes és mértékadó Financial Times számol be arról a kezdeményezésről, mely szerint a német kormány úgy gondolja: a jogállami keretek tiszteletben tartása, és a migrációs válság közös kezelésében való részvétel legyen a feltétele az uniós támogatásoknak. Akár magasabb összeget is hajlandó lenne befizetni a kontinens legprosperálóbb gazdasága az Unió közös kasszájába, de a strukturális és a regionális támogatások elosztásának feltételévé tenné azt, hogy a támogatott ország megfeleljen az EU alapértékeinek. Ezen alapértékek közül kiemelik a demokratikus intézményrendszert és a szolidaritást, vagyis az együttműködést a menedékkérők elosztásában és befogadásában. Érthető, hogy ez az indítvány erős tiltakozást váltott ki a magyar kormánykörökből, jelesül Szijjártó Péter külügyminiszterből, aki éles hangú válaszban utasította el a változásnak még a lehetőségét is. Konkrétan azt mondta ez az ambiciózus fiatalember, aki egyszer talán még pizzafutár is lehet, ha igyekszik, miszerint:

„Michael Roth, a „baloldali német államminiszter téved” - szögezte le a külgazdasági és külügyminiszter pénteken az MTI-nek. Szijjártó Péter kiemelte: „az európai szabadságjogok nem vonatkoznak illegális bevándorlókra, és pláne nem vonatkoznak terroristákra”.

A külügyminiszter kiemelte: a magyar kormány álláspontja az illegális bevándorlással kapcsolatban egyértelmű és változatlan: „az ország határait meg kell védeni, a magyar emberek biztonsága a legfontosabb”. Nem hagyják, hogy az Magyarország bevándorlóországgá váljon. Megjegyezte továbbá: azzal, hogy a magyar kormány megvédi Magyarország határait, megakadályozza azt is, hogy illegális bevándorlók újabb tömegei érkezzenek Németországba.

Ezért - mint megjegyezte - nem várnak köszönetet Michael Roth-tól, de a tények tiszteletben tartását elvárnák. A „Stop Soros” törvénycsomag elengedhetetlenül fontos a magyar nemzetbiztonság megvédése érdekében - szögezte le Szijjártó Péter.” (MTI, Kormany.hu)

Kedves vérengző felebarátaim, mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy Németország – mely a legtöbb pénzt dobja be a közös európai kalapba, kezdi unni, hogy mi csak lejmolunk, de ha tenni kéne valamit, akármit, bármit, elszabotáljunk. Inkább ad több pénzt, de aki lóg, ne kapjon belőle. Lehetne siránkozni, hogy „de hiszen mégis befogadtunk 1300 menekültet”, csakhogy azt mi egészen érdekes módon tettük. Újhelyi István uniós képviselő ugyanis Frans Timmermanstól levélváltás útján megtudta, Magyarország kizárólag egyéni menedékkérelmeknek adott helyt, 2017 első három negyedévében (az utolsó negyedév adatai nem hozzáférhetőek), Magyarországtól összesen 3185 személy kért nemzetközi védelmet, közülük 880 személy részesült is ebben. Csakhogy egyikük sem vett részt az uniós relokációs programban: ezek egyéni kérelmek voltak. Magyarország az uniós program keretében senkit sem fogadott be ezek szerint, így kötelezettségszegési eljárás indult ellene.

Ami még izgalmasabb: a menekültkérdés valójában a magyar kormánynak csak azért fontos, hogy erre hivatkozva állíthasson le minden társadalmi mozgalmat, civil kezdeményezést, amit nem ők indítanak. Magyarul: aki nem a kormány elvakult híve, az nem oszthat ételt sem a hajléktalanoknak. Ez most is így van különben, csak most önkormányzati úton tiltják az ételosztásokat. És különben is, a civil kezdeményezésből lesz aztán az ellenzéki mozgalom, szóval mindent be fognak tiltani, mindenkit, akit lehet, be fognak zárni. Az ötvenes években jugoszláv (és egyéb) kém lett, aki nem tetszett polgártársainak, most majd civil aktivista lesz.

Pont annyira lesz a becsukottak többsége aktivista, amennyire kémek voltak az ötvenes évekbeli kollégáik.

Ez már messze túl van a tervezés vagy az óhaj fázisán, ennek már a részletein dolgoznak. Honnan tudjuk?

Jöjjön a második pillantás, határainkon belülre, ebbe a kis tejjel-vérrel folyóba, a Magyar Idők hasábjaira! Ebben a sajtótermékben tegnap érdekes írásmű jelent meg, Horváth József tollából, „Az elhárító szemével” rovatban (már annak is van egy diszkrét bája, hogy a magyar elhárításnak saját rovata van a kormánylapban). Ez a legnagyobb részletességgel taglalja a „Stop Soros” törvény meghozatala után majd lefolytatandó eljárásokat.

Választások előtt. Mikor elvben kicsit sem bizonyos, kik alkotják majd a következő kormányt. A gyakorlatban persze kissé meglepő volna, ha a mostani gárdának nem lenne hozzá köze sem – no, azt mi majd még meglátjuk, ugyanis ha alkotmányos (de akár alaptörvényes) alapon nézzük az ügyet, vagy akár csak praktikusan is, egy választásnak sincs eredménye, míg véget nem ért.

Ellenben a kormánylap kiváló elhárítója olyan biztonsággal mozog a jövőben, mint én a sarki kisboltban, döntéseket hoz, módszertani elvekre figyelmeztet... (https://magyaridok.hu/velemeny/stop-soros-csomag-2826297/)

„Ehhez képest a Stop Soros törvénycsomag alapján várhatóan bővül a nemzetbiztonsági ellenőrzések köre, aminek elfogadásához kétharmados többségre van szükség a parlamentben, mivel a nemzetbiztonsági törvény minden módosítása – helyesen! – minősített többséget követel meg.

Helyesen, mivel ez a törvény az ország biztonsága szempontjából alapvető fontosságú. Ezért gondolom úgy, hogy ezt a néhány hónapot az új feladatra való aktív felkészüléssel kell tölteniük a szolgálatoknak. Ennek egyszerűbb része a többletmunkához a szakemberek biztosítása, felkészítése, képzése, illetve az anyagi, technikai, informatikai háttér megteremtése. Ennél jóval komolyabb feladat a megfelelő szakmai felkészülés, hiszen ezen az új területen árgus szemekkel fogja figyelni a politika, a média az elvégzett munkát.

A törvény elfogadásáig meg kell kezdeni a nyílt információk gyűjtését, elemzését, értékelését, mivel az elmúlt évtizedek során sok olyan civil szervezet alakult, szűnt meg, amelyek döntően külföldi szervezetek, személyek szponzorációjából fedezték költségeiket, és úgynevezett jogvédő munkájuk során a migrációt elősegítő, támogató terület került előtérbe.

Ezen személyek, szervezetek belső dinamikájának és külföldi kapcsolati hálójának megismerése segítheti a szakszerű, pontos átvilágítások végrehajtását. Mert csak ez a mélységi, professzionális munka vezethet el oda, hogy egyértelműen tisztázni lehessen, az érintettek – stílszerűen – a kerítés melyik oldalán küzdenek, kinek az érdekében, kinek a pénzén.” (Magyar Idők)

Valódi proletár csekista, készül a nehéz időkre, mikor végre fel lehet majd lépni a külső és belső osztályellenséggel szemben, ugye. Már gyűjti a nyílt információkat, esetleg koholja a nem nyíltakat, építi a hálózatát, és a megfelelő pillanatban lecsap. Kíméletlenül, hideg fejjel, forró szívvel tiszta kézzel (ezt a jelmondatot a cuki kis Jobbik előtt ugyanis a VCSKA használta).

Választások? Na, ne marháskodjunk, polgártársak, a szolgálatoknál már meg is nyerte a kormány, kétharmaddal, márpedig a szolgálatok, polgártársaim, mindig kiválóan vannak informálva, az a dolguk. Akik most egymás torkát harapják át politikai rokon- és ellenszenvek miatt, majd ugyanilyen lelkesedéssel, elkötelezett hazafisággal fogják egymást besúgni. Én csak annyit kérnék, miszerint angol kém szeretnék lenni, az mégis méltóbb egy úriemberhez, ad egy tartást. És az én testalkatomhoz jobban is illik, derékban, vállban.

Egyvalami hozhat változást az előre megírt forgatókönyvben: ha a jövő héten az Unió költségvetése tényleg megváltozik, és aránytalanul kevesebb pénzt kap a magyar állam, amennyiben folytatja a menekülők és civilek üldözését.

Ez esetben a kormány részéről eszeveszett Unió-ellenes kampány (és talán letartóztatási hullám is) kezdődik, a választók meg vagy elgondolkodnak azon, hogy akarunk-e szegényebbek lenni, vagy, ami esélyesebb, nem gondolkodnak el, mivel az uniós üzenet el sem jut majd hozzájuk a propaganda lármáján keresztül.

Úgyhogy kellemes élethalálharcot jövő hétig de legkésőbb választásokig, tessék nyugodtan harapdálni a torkokat, skalpolni egymást – a helyzet rövidesen komolyra fordul, akár így, akár úgy.

Most tessenek szórakozni egymás gyilkolászásával, míg lehet.

Aztán vége a bulinak.

Szele Tamás

Kérem, ha jönnék a Gangesz partjáról, hol álmodoztam a déli verőn, az lenne a baj. Meg ha nem a Gangesz partjáról jönnék, akkor az. A lényeg, hogy eltakarja előlünk a valóságot Maja fátyla, a látszatok elkápráztatják szemünket és nem látjuk meg a Valóság ragyogását, miszerint Tiborcz. Vagy Soros. Vagy valami más. De semmiképpen sem az, amiről írunk. Az soha.

Nem tetszik érteni? Én sem. Arról van szó, hogy utóbbi időben, ahogy őrül megfele a közélet – eddig is őrült volt, de a kampány kórházi esetté változtatott majdnem minden politizáló magyar választót – egyre többször hallom a véleményt, miszerint a kormány szekerét tolom én is, más is, mert röhögök a hülyeségeiken. Nem egy, nem két ember mondogatja, rendszerint igen képzett, több diplomás emberek. Merthogy ezek mind műbalhék, „gumicsontok”, és azért dobják őket elénk, mert amíg ezzel foglalkozunk, addig sem foglalkozunk más, fontosabb ügyekkel. Fontosabb ügy – e pillanatban – a kormány szerint Soros, az ellenzék szerint Tiborcz. Szerintem meg a ma déli marhapörköltem mindkettőnél fontosabb, de hát ugye, én ostoba vagyok és beugrottam a kormány szemfényvesztésének. Esetleg az ellenzékének.

Ha egy ember mondana ilyeneket, nem foglalkoznék vele, de több helyről hallom, hogy csak ne röhögcséljünk, hanem harcoljunk, vezessük a népet a Téli Palota ellen, durrogtassunk az Auróra ágyújából és foglalkozzunk egyéb ehhez hasonló konstruktív dolgokkal. Melyik Téli Palota ellen? Na, azt majd ők megmondják nekünk, általában oda szokott kifutni a vita, hogy – amennyiben politikusok – őket kéne a sajtónak személy szerint dicsőíteni, minden más tevékenység helyett, ám kritikátlanul és esetleg az ellenfeleiket megsemmisíteni. Amennyiben nem politikusok, akkor ugyanerről lenne szó, csak az illető által preferált politikai párt érdekében.

Mert ők az Igazság, minden egyéb káprázat.

Tele vagyunk igazsággal, kérem. Ugyanis mindenkinek megvan a sajátja, és azt mindenkire rá akarja erőltetni, ha tetszik, ha nem.

Én azt nem vonom kétségbe, hogy minden „ügy” mélyebb, mint ahogy első pillanatban tűnik, hogyne lenne mélyebb, ezeknek az összefüggéseknek az elemzéséből élek. Azt sem tagadom, hogy az elmúlt nyolc évben (hehe) Magyarországon minden botránnyal párhuzamosan zajlott még négy-öt botrány. Hogy úgy mondjam, a botrányok folyamatosak, állandóak, egymást érik és belelógnak egymásba, átfedik egymást. Van, hogy össze is függenek, mint például az alapélelmiszerek áfája egyes magyar politikusok kitiltásával az Egyesült Államokból – ennek összekötéséhez már csak az étolajos megvesztegetési botrány kellett, ha még tetszenek emlékezni.

De azt nem hiszem, hogy ezeket egy ördögi agytröszt nyolc éve folyamatosan és hibamentesen szervezi, abból a célból, hogy ne tudjunk egyiktől odafigyelni a másikra. Főleg azért nem hiszem, mert erre csak akkor lenne szükség, ha bárkit is érdekelne a kormányzatban a sajtó vagy az állampolgárok véleménye. Ugyan már. Kicsit sem érdekli őket.

Elővéve korábbi példánkat: a Szabadság téri öntvény állításának idejében – több, mint száz napig tartott az aktív tiltakozás ellene – szintén elhangzottak ezek a kitekert vádak a demonstráció kapcsán. Mármint, hogy ez is a kormány szekerét tolja, mert míg a szoborvány ellen tiltakoznak az emberek, addig sem foglalkoznak az étolajbotránnyal vagy a kitiltási botránnyal. Mert, ugye, azok is akkor zajlottak. Radikálisabb „tisztánlátók” egyenesen kollaborációval vádolták a demonstráció szervezőit, sőt, azt is mondták, hogy abból sosem lesz szobor, nem is akarja a kormány, hogy legyen, nem is annak látszik a munkálatok alapján, mi több, egy hét alatt le lehetne állíttatni az egész alapozást, jogi úton. Hát akkor tessék, mondták a demonstrálók. Nem lehetett, a „tisztánlátókat” a koppanás nem zavarta, utána is hittel hitték, hogy ott minden lesz, csak szobor nem. Mit ad Isten: szobor lett.

Na, de csak azért lett ott szobor, hogy elterelje a figyelmet arról, miszerint nincs ott szobor. Ja, csak van. De ez valahol nagyon logikus, súgják-búgják egymás között a kávénénikék és -bácsikák, akiknek minden álmuk valami olyan forradalom, amiben nekik nem kell részt venni kicsit sem, de a végén mégis ők lesznek a császárok.

A mostani helyzet annyiban különbözik az akkoritól, hogy most a választási kampány miatt minden politikai faktor hiperaktív, mindegyik túlkávézta magát és mindegyik azt követeli, hogy csak az ő kampányával foglalkozzunk. A világ meg tojik erre, és megy tovább a maga útján, ami, lássuk be, mégis elviselhetetlen.

Németh Szilárd nem megy a sürgősségire, ha szegbe nyúl? Nem röhög, nem szörnyülködik a kedves olvasó, meg sem hallja, ezt csak azért mondta a Németh, hogy elterelje a figyelmet Tiborczról vagy Sorosról. Nem azért, mert hülye, nem azért, mert esetünkben a szeget kell ápolni, nem: azért, mert terel.

A gyorskorcsolya-váltó megnyerte az aranyat ötezer méteren? Kit érdekel! Aki megírja, a kormány szekerét tolja, nem azért nyertek, mert győzni akartak, hanem azért, mert így terelik el a figyelmet. (Ha már, akkor miért nem nyertek eddig minden versenyen? Az lett volna csak a terelés).

A kormány szerint hadat üzent Magyarországnak a Soros-birodalom? Ne röhögjünk rajta, ne is káromkodjunk, ez smafu, ez is csak figyelemelterelés.

Meghalt valaki? Megszületett? Miért pont most tette? Tiszta sor: figyelemelterelésből.

Se halni, se születni, de legfőképpen élni nem szabad kampány idején, az mind terelés. Kampányban az ember harcol és kész.

Kampányban semmi sem létezik a tisztánlátók szerint, csak két dolog: az ő aktuális ügyük és a figyelemelterelés.

Olyanok ők, mint a bányaló, az ellenzőjével: előre látnak csak, egy irányba, se jobbra, se balra nincs világ.

Csak a saját ügyüket látják tisztán.

Azt az egyet.

Ezek a tisztánlátók meglehetősen együgyűek.

Szele Tamás

És őrültségek, valamint attrakciók, természetesen, hölgyeim és uraim, újból a választási cirkuszból tudósítunk, mely – megjósolhatom – mindannyiunk agyára fog menni, és még a voksolás lezajlása előtt gumiszobává alakul. De lássuk, miről számolhatunk be ma a kupola alól, lovon és trapézon, védőháló nélkül?

Először az enyhébb sokk következik: az, amiben nem is a parlamenti vagy cirkuszi kupola jut eszünkbe, hanem inkább egy kupolda. Az ugyanis a helyzet, hogy nemzetünk egyik éke, Kelemen Annácska bejelentette a Facebookon, miszerint ötezer lájkért elindul a választásokon. Hadd idézzük az aranyszájú hölgy szavait pontosan, mert csak úgy érdemes.

„Erre a képre szerda éjfélig 5000 likeot ha kapok, elindulok az országgyűlési választásokon! Hogy hol és melyik párt színeiben, csütörtökön kihirdetem! Mottóm: A politika orális műfaj és ebben én vagyok a legjobb!”

Jelen pillanatban megvan a hatezer lájk, szóval várhatjuk a közpolitikát megrengető bejelentést, valószínűleg jelen pillanatban politikusok tömege tolong Annácska budoárja előtt, hogy elnyerhesse a rokonszenvét, azonban ki kell ábrándítanom a hölgyet. A politika ugyan orális műfaj úgy általában, kivéve a magyart, ugyanis az anális, próbáljon meg hozzászokni a gondolathoz, menni fog: a politikusok egymást analizálják, és csak a választókat oralizálják, ezért szív állandóan a többség ebben az országban. Azért reméljük, ez a kis differencia nem szegi kedvét a hölgynek, a Parlament nevű kuplerájban égető szükség van végre egy valódi szakemberre, szakpolitikusra.

Javasolnék egy választási jelszót is, még a Petrasovits idejéből maradt ránk, akit szintén Annának hívtak a véletlenek összjátéka folytán – esetünkben kissé furcsán hangzana az „Ennénk, innánk, Annánk” szlogen, de bármelyik ige szabadon behelyettesíthető egy alkalmasabbal. Örülök, ha segíthettem, kérem.

Akkor vegyük az ellenpólust, már nem a politikai palettán, hiszen Annácska még nem döntötte el, hogy csatlakozik, hanem életmód szempontjából. Mert van, akinek ez a világ csak földi siralomvölgy, a Mennyekre függeszti tekintetét, országa nem e világról való (de akkor minek foglalkozik evilági politikával?), az ilyen embereknek találták ki az imaláncot Magyarországért, Orbán Viktorért. Illető imát minden este nyolckor mondja el a hasonnevű Facebook-csoport 727 tagja, sajnos a kezdeményezés kezd kifulladni, ugyanis megjelentek a kissé sértődött imaellenzők is a közösségben, és meglehetősen trágár módon próbálják meggyőzni ájtatos polgártársaikat fohászuk felesleges voltáról. Magánvéleményem, hogy vallási cselekményt, legyen az istentisztelet vagy ima, nem lehet és nem is érdemes megtiltani vagy megakadályozni, durván belerondítani is kontraproduktív, sőt, felesleges – Magyarországnak minden körülmények között a legjobbakat kívánom, de ez ügyben annyit mondanék, hogy kedvemre szolgálna, ha Orbán Viktoron már csak az ima segíthetne.

Különben a miniszterelnök nagyot alakított tegnap. Az egri vendégszerepléséről készült kampányfilm szétfeszíti a műfaj korlátait, már-már társadalmi metszet, szociofilm, dramolett és burleszk egyszerre, erősen Oscar-gyanús, hiába, filmművészetben nagyok vagyunk. A katartikusan ránkzúduló két és fél perces alkotás története röviden összefoglalható: az álruhás Orbán Viktor miniszterelnöknek öltözve vegyül el az egyszerű nép között, mint egy vegyület vagy mint egy Mátyás király, és ajtóról ajtóra koldul az aláírásokért Nyitrai Zsolt javára

Újszerű ötlet, legalább ezerkétszáz éves, ugyanis Harun al-Rasid kalifa 809-ben dobta fel a papucsot. De nem ítélhetjük el, mielőtt láttuk volna.

Kérem, ez a mű új korszakot nyit a filmművészet történetében. Külön felhívnám a figyelmet az érzékeny rendezői koncepcióra, a kiváló operatőri munkára, a remek vágásokra (macska a széken, mely nem engedi leülni a kormányfőt, ámde az csak leül, déligyümölcsök az asztalon, nagy, tágterű konyhák, ahol a jó magyarok összegyűlnek aláírni, mert a jó magyarok tágterű konyha nélkül nem is hajlandóak lakni, olyan az nékik, mint Odüsszeusznak a tenger). Azonban az év epizódszereplője a kocsma elé beállított, látszólag mattrészeg kukás, Ferenc József, aki nem apostoli, és elvben csak annyit tud kinyögni, miszerint „hát, ittunk egy kicsit”, valamint „hajrá Magyarország, hajrá Fidesz”, ezen a miniszterelnök úgy meghatódik, hogy személyesen megöleli az ideális választót és lefényképezkedik vele. A Hupikék Törpikéktől is sokat tanulhatott a rendező: az első jelenetben Nyitrai Zsolt pár centivel alacsonyabb Orbán Viktornál, az ember azt hinné, Aprajafalván vagyunk, ám nyílik az ajtó, feljebb lép egy lépcsőfokkal, és... hát igen, egy fejjel magasabb, pedig ő sem az a kimondott szálfatermetű dalia. Ez a riefenstahli eszköz teszi naggyá, ha nem is az alkotást, de a főszereplőt mindenképp.

Azt már csak az egészen elvakult és rosszindulatú kekeckedők terjesztik, hogy a miniszterelnök azért járt ajtóról ajtóra és csengetett be mindenhova, mert gyakorol jövendő hivatására, a pizzafutárkodásra. Erről szó sincs, különben is, minek álljon egy kudarc esetén, táviratkézbesítőnek? Nincs is már távirat, marad a pizza.

És a választás háttéripara is erősen fellendülőben van. Igen, kérem, kinek örömére, kinek bánatára, de megjelent a merchandise, a Hegyvidéki Manufaktúra már gyártja a szebbnél röhejesebb választási emléktárgyakat és bizgentyűket, melyeknek gyakorlati haszna vajmi kevés, ámde az bennük a művészet, hogy ezzel szemben baromi randák. Az még vita tárgyát képezi, hogy a gyártó cég ezt komolyan gondolja-e, szerintem kifejezetten marháskodnak, de kívánok nekik növekvő forgalmat: az Orbán-fej formájú gyertya már átütő sikert aratott, elvégre nem akármi leégetni tövig a kormányfőt, ha ahhoz van kedvünk, de tegnap újabb termékkel rukkoltak ki a piacra és le merem fogadni, hogy tarolni fognak: a Mészáros-fej formájú persellyel!

Tartalomhoz a forma, mondanánk és igazunk lenne.

Akkor mondjuk is.

Kérem, én akartam foglalkozni az új pártokkal is ebben a mai összefoglalóban, a feltörekvő mozgalmakkal, mert van belőlük épp elég, de lássuk be: nincs rájuk sem idő, sem hely. A profik hiperaktivitásukkal beterítik a teljes mezőnyt.

Összefoglalva: emberek, meneküljön, ki merre lát, ez a tömény baromságtenger még csak az eleje a kampánynak.

Messze még a vége. Bizonyos távolságból nézve roppant szórakoztató showt láthatunk, sajnos mi a közepében élünk ennek a pokoli cirkusznak.

Lesz ez még sokkal rosszabb is, meglássátok.

Szele Tamás

Kérem, választási kampány van, és elvben ugyan az elején volnánk, de a jelek szerint hirtelen mélyül: már a harmadik napon szájig ér a, hm, propaganda. Nehéz időszak a választónak, még nehezebb a sajtómunkásnak, ugyanis ha egyik vagy másik pártról rosszat írunk, azzal óhatatlanul és akaratlanul is az ellenfeleit segítjük. Olyan meg, hogy én pártról jót írjak, nem nagyon szokott lenni.

Most sem lesz, ezt megígérhetem.

Ha az előző kampányt Finkelsteinnek köszönhettük (és túloldali megfelelőinek), a mostaniról már így az elején is látszik, hogy Salvador Dali lehet a szellemi atyja. Erőteljesen szürrealista világ, hangsúlyos effektusok uralják a képet, ehhez tartozik az is, miszerint Fazekas Sándor Csepelen közölte: a Fidesz választási veresége esetén a magyar embereknek rovarokat kell ennie, ugyanis Hollywoodban a demokrata pártiak abba ruháztak be, és csak az ínyencek kaphatnak majd grillezett skorpiót csilivel. De meg lehet majd enni Einstein agyát is, amit 3D-nyomtatóval készítenek majd el. Ebben a Fazekasban egy Stephen King vagy egy Lovecraft veszett el, kár neki politizálnia, első osztályú horrorokat tudna írni. (https://index.hu/belfold/2018/02/21/csepel_gazdaforum_fazekas_sandor_nemeth_szilard/)

No, mármost ez a nagy pártok játéka, de mi van a kicsikkel? Köszönik, jól vannak, a magam részéről ma egy olyan kis pártot szeretnék bemutatni, mely indul a választásokon – tehát kapott támogatást – és bízvást mondhatom, hogy egyedülálló jelenség nem csak Magyarországon, de a kontinensen is. Nem az, aminek látszik, az sem, aminek a neve után gondolnánk, hogy pontosan micsoda, arról nekem vannak elképzeléseim, de tartózkodnék a túl erős kifejezések használatától, úgy az európai jómodor, mint a sajtótörvény bizonyos paragrafusai okából. Majd meg tetszenek látni, miért is.

Nos, a Nemzeti Zöld Koalícióról van szó.

Nem vagyok egy méregzöld környezetvédő, de a gondolat nagyon rokonszenves nekem, főleg, mióta minden lehetséges fát próbálnak kivágni, és tapasztalom, milyen ronda és kellemetlen tud lenni egy-egy betonsivatag – meg hát különben is, egy környezetünk van, nem kéne tönkretenni javarészt értelmetlen beruházásokkal. Paks 2 kivétel, az nem értelmetlen, annak van értelme: az, hogy páran gennyesre keressék magukat rajta. De annak sincs semmi haszna ezen kívül, viszont minimum veszélyes. Egyszóval ideális szimpatizáns lennék, akkor lássuk, mit is mond nekünk a párt toborzójában Medveczki Zoltán elnök, aki a jelek szerint hivatásos elnök, mert már a kilencvenes évek vége óta egy csomó mindent elnököl, méghozzá főállásban, és igen különös egy környezetvédő: erősen jobbra húz.

Azt mondja: „Toborzó a normális és értelmes emberek számára!” (https://www.facebook.com/notes/z%C3%B6ld-h%C3%ADrad%C3%B3/toborz%C3%B3-a-norm%C3%A1lis-%C3%A9s-%C3%A9rtelmes-emberek-sz%C3%A1m%C3%A1ra/2069719579918125/)

Eddig értem, ugyanis nincs párt, ami abnormális és ostoba embereket akarna toborozni, vagy ha van, legalább azt mondja nekik, hogy nem azok.

„A Nemzeti Zöld Koalíció vezetősége nevében felkérem Önt, hogy a 2018. évi országgyűlési képviselő választás képviselőjelöltjeként/aktivistájaként/ támogatójaként részt venni szíveskedjen a Magyar Országgyűlést Uraló Sötét Háttérhatalmi Erők elleni küzdelemben!”

Ejha. Darth Vader a házelnöki székben! És Mennyi Nagybetű! Le a Helyesírással!

„A Nemzeti Zöld Koalíció az egyedüli olyan politikai irányzat hazánkban mely a múlt tradíciója és magasabb rendű tudományai, valamint a jövő legfejlettebb gondolkodásmódját képviselő gyakorlati bölcsességen alapuló Zöld Megoldások között hidat tud létesíteni a jelenkori káoszba lesüllyedt Magyar Nemzet számára.”

Én még pártot nem láttam, amelyik ne azt mondta volna, hogy mindenki hülye, csak ő helikopter, hagyjuk most a tömjént, lényegre, ha kérhetném.

„Melyek ezek a Zöld Megoldások?

1.Természetvédelem 2.Környezetvédelem 3.Hulladékhasznosítás 4.Természetgyógyászat 5.Táplálkozás reform (Vega, bio, paleolit, makrobiotikus, mazdaznan, vércsoport szerinti, gombaalapú) 6.Életmódreform 7.Bioépítészet, passzív házak 8.Megújuló zöld energia 9.Biokertészet 10. Állatvédelem 11.Természeti gépek -amelyek biológiai folyamat ihletésűek 12. Zöld járművek.”

Hoppá, kérem, a melegvíz feltalálásának esete forog fenn, némi újítással: ezek szerint ha a Fidesz veszít, skorpiót eszik a magyar ember, ha a Nemzeti Zöld Koalíció nyer, makrobiotikusat, vegánt vagy paleolitet. Egyik vonzóbb alternatíva mint a másik, főleg nekem, aki a pörköltet szeretem.

„Különbségek: Mi a különbség a Nemzeti Zöld Koalíció és a többi politikai irányzat között?

A különbség elsősorban a célokban rejtezik! A többi párt célja a hatalom, kormányon a megtartása, ellenzékként a megszerzése! De egyiknek sem célja mint nekünk Zöldeknek a jövő lehetséges kataklizmáinak elhárítására a Magyar Nemzet felkészítése!

Vajon miért?

Mert a polgári demokráciák, a totalitárius rendszerek (kommunista, fasiszta, vallási) és a tradicionális királyságok követőinek gondolkodás és szemléletmódja avult, nem ez a kor adja alapját. Nem a Veszély Korában fogant, nem a Veszély Korához szól. Ők mindannyian abban hasonlítanak egymásra, hogy a Történelem Kerekét szeretnék kikötni, vagy visszafelé tekerni!”

Mi van azzal a kerékkel? Kikötik, visszatekerik? Elrepül fölötte a mélyszántás, hajnalt csicseregve? Ebben a Veszély Korában minden elképzelhető, kérem, de azért jobb lenne békén hagyni a Történelem Kerekének sarkalatos szegletköveit, melyek évmilliók óta óvják a rozsdától eme hatalmas fakarikát. Azonban van megoldás.

„Eszközünk: Egy háttérhatalom mentes, jóléti, független, semleges zöld eszmeiségű Magyarország megteremtése!”

És tessék mondani, mihez kezdünk a gyíkemberekkel meg a gyapjas alakváltókkal? Most az illuminátusokról nem beszélek, mert az még nagyobb probléma. Írják is.

„Egyedül csak Zöld Államként tudjuk minimális veszteségekkel túlélni ezt a sorra kerülő kataklizma sorozatot! A Jövő (Iluminátusok és szabadkőművesek által előkészített ) Európája Chiprabszolgák és Iszlám Hódítók Európája lesz amelyhez népirtó kommunista, fasiszta és vallási fanatikus irányítású szereplőkön vezet a Háttérhatalom Által Kijelölt Út!”

Csak egy illuminátust tessék már nekem mutatni, de olyant, amelyik így is mutatkozik be, nem csak ráfogják... Ja, olyan nincs, merthogy titkosak, tehát onnét tudunk a létezésükről, hogy nem tudunk. Értem én. Ennyi erővel óvakodjunk a hétfejű sárkányoktól is, mert azok a rejtőzés mesterei: olyan alaposan képesek elbújni, hogy soha, senki nem látott még egyet sem.

Ezek után nyájasan felkér a kiáltozvány, hogy csatlakozzunk hozzájuk, és ajánlott irodalmat is kínál: nagyrészt Echo TV-s linkek formájában. Az oldalukon akad még tücsök és bogár (nem megenni!), dramolettek nemi erőszakot hatosával elkövető néger migránsokról, chiplágerekről és a szörnyű Európai Diktatúráról, amit egyelőre Uniónak hívnak.

Ezt akarják lenyomni a torkunkon környezetvédelem címén. Hát ez minden, csak nem az. Ez vegytiszta őrület és ostobaság.

És ez egy dotációban részesülő magyar politikai szervezet, mely indul a választásokon. Mondjuk indulásban az elnöküknek komoly gyakorlata van, érkezésben már kevesebb: tavaly például polgármester-jelöltként indult. Nem hiszik el, hol: Pakson. Akkor még a Magyar Környezetvédők Pártjának volt az elnöke. (http://www.telepaks.net/2017/07/31/medveczki-zoltan-polgarmesterjelolt-paks-legyen-zold-varos-2/) Praesidere necesse est, vivere non est necesse, elnökölni szükséges, élni nem. Gondolom, kizárólag azért indult Pakson, hogy az első adandó alkalommal leállíthassa az erőművet és az építkezéseket is, különben más települést szerencséltetett volna. Illetve csak vélelmezem, nem tudom: nem látok a fejébe.

Hát kérem, a fentiek alapján mindenki döntse el magában, micsoda is ez a formáció, én meg nem mondom sem egyből, sem kettőből, mert – említettem volt – köt a jómodor és a sajtótörvény, de tessék ideképzelni.

Na, pont az.

És ez a valami támogatást kap, indul a választásokon.

Kampányol.

Ilyen ez a kampány és bizony mondom, ilyenek ezek a választások.

Váteszként jósolom: lesz még ennél nagyobb őrültség is, napokon belül.

Majd meglátják.

Szele Tamás

Kérem szépen, tessék gratulálni, én nagyon gazdag ember kéne legyek, ugyanis feltaláltam valamit, amit most ide leírok, és azonnal el is fogják lopni. Tehát nem leszek gazdag ember, de attól még jó ötlet. Kérem, én feltaláltam a választási kampány szabványosítását

Már be is jegyeztettem, sőt, kenhetem a hajamra is.

Kérem, ez egy világszabadalom. Az történt, tisztelettel, hogy alapos vizsgálat tárgyává tettem a választási kampányt. Először sós kútba tettem, onnan is kivettem, mozsárban apróra törtem, Vörös Oroszlán jelenlétében titráltam, desztilláltam, a keletkező vodkát és kisüstit kiöntöttem, a leülepedő szárazanyagból köbgyököt vontam, mátrixba rendeztem, melynek elemei gráfok, majd dekódoltam a legkorszerűbb szoftverrel. A végeredmény három szó lett.

„Megállj, megállj, kutya...” A negyediket lehet ízlés szerint behelyettesíteni bármely nem tetsző népelemmel vagy embercsoporttal. Mikor először elhangzott, ez konkrétan „kutya Szerbia” volt. Kissé megtörtem az eredmény hatása alatt, de be kell látnom, hogy ez a helyzet: a magyar társadalom a Monarchia óta semmit sem változott. És most is tulajdonképpen mindenki a Monarchiát kívánja vissza.

Ugyanis minden magyar választópolgárnak kényszerképzete, hogy ő abban a világban snájdig huszártiszt volna, kardbojttal vagy előkelő hölgy, csipkében és grüberlikkel csinos daggerotípiáján. Nekem magamnak is az a nézetem, hogy akkoriban mindenki kizárólag ezt a két foglalkozást űzte, földműves például mutatóban sem akadt. Mesterember vagy kereskedő sem. Az újságok is magukat írták meg, hogy a huszártisztek megvehessék őket az úrhölgyeknek.

Monarchia a Horthy-nosztalgia és monarchia a Kádár-nosztalgia – tulajdonképpen itt mindenki csak huszártiszt és zászlóanya szeretne lenni. Természetesen mindenki ősmagyar is, az ősmagyarok a matematikai haladvány értelmében olyan nyolcvanmilliárdnyian lehettek, hiszen ha mindenkinek minden őse Árpáddal jött be, akkor kettő hatványait követve körülbelül ennyi ember jön ki.

Mármint fejenként.

Lévén pedig, hogy a jobb- és baloldali kampány eszmeileg a világon semmiben nem különbözik egymástól, például mindkét fél elkötelezetten a gyűlöletre építi a kampányát, de közhelyeken kívül semmit sem árul el a programjából, mely nem nagyon létezik (engem például bármely fél monetáris programja érdekelne, ha lenne, csak nincs), tulajdonképpen az fog győzni, aki hihetőbben ígéri meg a Monarchiát. Ahol majd mindenki szőke lesz, huszonhat éves, legalább felső középosztálybéli, valamint Málcsi néni lehet végre grófkisasszony, Pista bácsi meg huszárhadnagy.

Esetleg fordítva, igény szerint.

Javaslatom tehát az, hogy a magyar állam rendeljen meg választási célokból nyolcmillió felhúzható zenélődobozt Kínából, ahol olcsó, közbeszerzés keretében, majd ezt osszák szét a pártok között, akik továbbítsák saját matricájukkal ellátva a választópolgárok mindegyikének. Ki milyen matricás zenélődobozt akar, olyant kapjon.

De mindegyik ugyanazt a nótát játssza: a Herkulesfürdői Emléket.

Minden további kampány felesleges.

Aztán meg lehet rendezni a vitát, hogy melyik párt nótája szebb.

Mivelhogy mindegyik ugyanaz lesz.

Ez úton sok fáradságot és pénzt lehetne megspórolni, melynek egy részét nagyon szívesen magamhoz veszem.

Ja, Monarchia?

Az nem lesz. Huszártisztekkel és grófkisasszonyokkal?

Úgy, hogy senki sem akar semmit dolgozni?

Úgy még ország sem.

Zenélődoboz, az lesz, kínai, ezüstfestékkel pingált műanyagból, az is el fog törni egy hét után.

Most is egy ócska, rozsdás zenélődoboz az egész ország.

És sokféle hangon, de ugyanazt a nótát nyekergi.

Szele Tamás