Kérem, nagyot ment tegnap a magyar közélet, nyugodtan elmondható, hogy őrületből kis honunk nem egyszerűen jobban teljesít, hanem a világon legjobban, Brüsszelbe is Budapestről szállítják a bolondokat, a magyar elmebaj világszínvonalú. Akkor, kedves ápoltak, lássuk kicsiny zárt osztályunk tegnapi termését rohamból, valamint rög- és téveszmékből!

Kezdjük az enyhébb tudatzavarokkal. Mint kiderült, az ügyes kis Quaestor Értékpapír Zrt. 2009 júniusa és 2013 februárja között nem kevesebb, mint 72 millió forintot költött hindu tűzmágiára. Ezt egy indiai cégnek utalták, a természetfeletti szolgáltatásokról fiktív számlákat állítottak ki, amelyek névlegesen tanácsadásról és értékpapír-ügynöki tevékenységről szóltak. (https://mno.hu/bunugy_baleset/tizmilliokat-koltottek-hindu-tuzmagiara-a-quaestornal-2452246) Mármost láttam én már jóval több pénzt is elégetni, jóval értelmetlenebbül, csak azért meggondolandó, hogy pont ebben a periódusban nem buktak meg, sőt, elég jól ment a sikkasztás – tudhat ez az Agní tűzisten valamit. Én átnézném alaposabban azt a könyvelést, lesz ott lámaista számla is, ugyanis a cég 200 milliárdot tüntetett el, ami pontosan húszezer tízmilliószoros nap, és az csak a tibeti buddhizmusban van. Meg kéne piszkálni a pancsen láma pénzforgalmát is, ezt csak ő intézhette el nekik... a bukás meg valószínűleg vagy a rolangoknak, vagy a bön papoknak köszönhető, semmi másnak. Vagy az okozhatta a bajt, hogy a buddhizmus nem hinduizmus, nagyon nem, és a túlvilági hatalmak rájöhettek, hogy a Quaestor a biztonság kedvéért egyszerre több vasat is tart a tűzben, azt meg nem szeretik.

Hát, ilyeneket bírnak művelni az okos, képzett, tapasztalt és többdiplomás emberek, ha nem is mondható, hogy a magyar értelmiség gerincét a tűzmágia hívei adnák, de azért akad belőlük épp elég, mint eső után a bolondgombából. Még sok is: az a szerencsénk, hogy Németh Szilárd megtalálta a megoldást: csökkenteni kell a diplomások számát. Méghozzá radikálisan. Egy pétfürdői fórumon azt bírta mondani, miszerint:

„De olyan egyetemek meg főiskolák vannak, hogy annyit érnek, mint vászontarisznyán a lakat, némelyik. Avval nem lehet elhelyezkedni, a magasba néző diplomával nem lehet elhelyezkedni. Egyáltalán, semmi ilyen nincs. Hát ne vicceljünk. Ehelyett mondjuk egy tetőfedő mennyivel jobban jön. És attól, mer valaki tetőfedő, még nem hülye. És nem kulturálatlan ember, és így tovább. Hanem végzi a munkáját, méghozzá olyan munkát, amit te komám, nem tudsz elvégezni a professzori székből. Ez a helyzet, és ebből meg lehet élni. Leszoktatták a munkáról az embereket, mások dolgozzanak helyettetek. A Trump most ezt csinálja vissza.” (444)

Azt én értem, hogy a hülyék egyik legfőbb vágya, hogy okosak legyenek és ezt úgy lehet a legkönnyebben elérni, ha mindenki más hülyébb lesz náluk, meg az sem utolsó szempont, milyen jól meg lehet alázni a közmunkára juttatott, munkanélküli értelmiségit, és különben is, semmi szükség azokra a diplomákra. Görög-római hagyományaink szellemében vezessük be az általános analfabetizmust is, épp elég, ha az egyik ember tud írni, a másik tud olvasni, a harmadik meg ellenőrzi ezt a két gyanús, romkocsmában merengő értelmiségit.

Lehet, hogy kevés a mesterember, nem vonom kétségbe, ez azonban annak köszönhető, hogy szinte eltűnt a szakmai képzés a magyar oktatási rendszerből, és ami van, az sem sokat ér – meg aki valóban ért a szakmájához, az nem Magyarországon szereli az autót, fedi a tetőt, javítja a számítógépet, hanem Nyugaton. Erre nem tért ki Németh magister. Amint arra sem, hogy a mesterembereket rendszerint azok hiányolják, akik az ő munkájukat nem tudják vagy nem akarják elvégezni. Én magam voltam gyári munkás is tizennyolc éves koromban, elektroműszerész, villanyszerelő, raktáros, segédmunkás, mindenféle voltam én, főleg fegyelmi okokból jártam be a ranglétrát felülről lefelé, de ha most kéne megint csavarhúzóval és forrasztópisztollyal megkeresni a kenyeremet, bajban volnék, annyit változott a szakma harminc év alatt. És ezen nem segítene semmiféle gyorstalpaló továbbképzés. Szóval, attól, hogy van az embernek szakmája meg abból vizsgája, még messze nem biztos, hogy meg is tud élni belőle, ez csak Németh fejében van így, és az sem igaz, hogy bárki, bármikor alkalmas minden feladatra.

Például tudnék egy csomó munkakört mondani, amire Németh egyáltalán nem alkalmas. Mondjuk párt-alelnöknek sem az. De úgy általában, nem javasolnám neki a politikai pályát, érzék kell ahhoz. Meg ész. Viszont lehetne patkolókovács, ahhoz megvan a testalkata.

Azonban hagyjuk most Vödörfejű Rajmund palotagrófot, tegnap jeles nap volt, nőnap is, Zoltán-nap is, lássuk az ünnepelteket!

Szili Katalin például ebből az alkalomból elhatározta, hogy március 15-én kimegy a Békemenetre. „A felvonulás igényt fejez ki arra, hogy Európa őrizze meg történelmi gyökereit, és álljon ellen a globalizációs törekvéseknek” - nyilatkozta a Magyar Időknek, mely sajtótermék azonnal úgy vezette elő a helyzetet, miszerint a Békemenetet már a baloldal is támogatja. Hát, óvakodnék a mostani Szili Katalint baloldalinak nevezni, ahogy Morvai Krisztinát is nehezen mondhatnánk már jobbikosnak: maradjunk annyiban, hogy a Békemenetet a szélkakasok, sőt, a széltyúkok is támogatják. Feltéve, hogy a kormány felől fúj a szél. De ezt ők szokták tudni a legjobban, ez a szakmájuk.

És akkor elérkeztünk a tegnapi nap sztárjához. Igen, ő az, az ezerarcú, százkosztümös Orosz Mihály Zoltán, a magyar szélsőjobb David Bowie-ja, ez a kis magyar Ziggy Stardust, ez a Space Oddity, ez az űrbéli furcsaság, aki tegnap neve napját kölyökkutyák kínzásával ünnepelte meg. (https://444.hu/2018/03/08/kiskutyakinzos-videot-posztolt-a-facebookra-az-erpataki-polgarmester) Videót osztott meg ugyanis a Facebookon, melyen kiskutyákat szállít dróttal összekötözve a gyepmesterhez. Ez osztatlan rosszallást aratott a közönség körében, fel is jelentették, bár mit neki még egy per, a filmetűdöt azóta levette, de a fél magyar sajtó elmentette, szóval lesz bizonyíték, ha kell. Azonban – tegnap ő csak a névnapját ünnepelte?

A nőnapot nem is?

De nem ám. Zoltán-napon neki ne legyen nőnap, odébb tette, Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára, ott is jól lesz, neki ne zavarja a méltóságos neve napját ez a női izé. Ősi hagyományokra hivatkozik, persze, de azért kilóg a lóláb. Azt írja, szintén az oldalán:

„KEDVES ÉRPATAKI LÁNYOK, ASSZONYOK, ÉDESANYÁK, NAGYMAMÁK!

A nők tiszteletének és köszöntésének ünnepét már több éve áthelyeztük a „március 8-i Nemzetközi Nőnap”-ról az ősi vallási és egyházi szakrális rendnek megfelelő időpontra, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére.

Március 25-e Szűz Mária örömhírvétele, Gyümölcsoltó Boldogasszony Napja, Jézus fogantatásának ünnepe. Egyike az év legjelentősebb Mária-ünnepeinek.
Ekkor jelent meg Gábriel arkangyal Máriának és megkérdezte tőle: akar-e Isten fiának édesanyja lenni. Azzal a pillanattal, amikor Mária kimondta: „Legyen nekem a te igéd szerint!”, megkezdődött a Megváltás.
A Fiúisten emberré lett.

Így ír minderről, s a nőkről Lukács atya:
„A magyar nő mindig a Boldogasszonyban látta nőiességének örök példaképét és ezért tisztelte is őt a magyar férfi mindig úgy, mint a Boldogasszonynak részére küldött földi mását.”

Visszatérve ősi hagyományainkhoz, ezen ünnep alkalmából
GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY NAPJÁNAK ELŐESTÉJÉN
2018. március 24-én (szombaton) 15,30 órakor
a Szent István Hagyományőrző Általános Iskola aulájában.

KÖSZÖNTENI SZERETNÉNK
A LÁNYOKAT, ASSZONYOKAT, ÉDESANYÁKAT, NAGYMAMÁKAT.

Szeretettel várunk minden érpataki hölgyet és kísérőjét rendezvényünkre!

Érpatak Önkormányzata nevében,

tisztelettel és szeretettel:

Orosz Mihály Zoltán
polgármester”

Jelezném, hogy a Gyümölcsoltó Boldogasszony lehet ősi hagyomány, csak épp semmi köze a nőnaphoz: azért ahhoz már pofa kell, hogy valaki nőnapi ajándékként magát az ünnepet szüntesse meg, illetve rakja odébb. Persze, ezért nem lehet beperelni, mint az állatkínzásért, de megérdemelné – képzelem, mit művel majd augusztus huszadikán vagy Karácsonykor. Még örülhetünk, ha nem cseréli fel a kettőt egymás között.

Elmondhatjuk tehát, hogy ha így megy tovább, Orosz Mihály Zoltánnak március nyolcadika rövidesen április elsejére esik.

És, kérem, hölgyeim és uraim, ezek csak a nagyobb bolondságok voltak tegnapról, a kisebbeket már nem is számoljuk.

Tűzmágia, tetőfedő professzorok, békemenet, állatkínzás, mozgó nőnap.

Magyarország egy napja.

Szele Tamás

Elszorul a torok és felháborodik a szív: ilyen borzalmas és merném állítani, undorító bűncselekményről Kuba kudarcba fulladt kongói hadjárata óta nem érkezett hír. És akkor is csak nyugati forrásokból, Guevarától eltkintve. Tekintsük tehát előbb a tényeket: brutális támadás áldozata lett a dél-afrikai Durbanban egy triatlonista. Mhlengi Gwalát kerékpározás közben támadta meg három ismeretlen, majd az út menti bozótba rángatták, ahol egy láncfűrésszel megpróbálták amputálni a lábait.

Igen, láncfűrésszel.

A helyi rendőrség szóvivőjének szerda reggeli tájékoztatása szerint kedden, délután negyed négy körül támadták meg a sportolót. „Gyilkossági kísérlet miatt indítottak nyomozást az umbiloi rendőrkapitányságon, miután Gwalát a három elkövető megtámadta, a bozótba rángatta és megpróbálta levágni a lábait, amitől sérüléseket szerzett.” Mondjuk az ember elég nehezen marad életben a végtagjai nélkül, főleg, mert kivérzik. A sportoló stábjának tagja, Sue de la Porte arról számolt be, hogy Gwala megpróbálta a támadóknak felajánlani a telefonját és a nála levő pénzt, de ők továbbra is lefogva tartották a földön és megpróbálták megcsonkítani.

Az esetről elsőként a riói olimpián bronzérmet szerző Henri Schoeman számolt be a Twitteren.

„Egy barátomat hárman megtámadták miközben Durban területén biciklizett. Aztán megpróbálták levágni a lábait egy lánfűrésszel. A penge túl tompa volt, csak félig ment át az egyiken és csak belekezdett a másikba. Rosszul vagyok! Mennyire vagyunk biztonságban Dél-Afrika útjain?” – írta Schoeman.

Miután leküzdöttük a hányingert, nézzük meg, mi is történhetett. Hangsúlyoznám, csakis néprajzi ismereteimre támaszkodom. És személyes tapasztalataimra, részben. Tehát: Afrika egy viszonylag nagy hely, melyet a Szaharától délre fekete bőrű emberek laknak. Ezek általában pontosan olyanok, mint a fehér bőrű emberek, jók, rosszak, csibészek és kedvesek, én nagyon kedvelem őket. Főleg a szudániakat, az egyik törzs be is fogadott, mivel Ahmed Al-amin Osman barátom édesapja volt a törzsfőnök. Egy ilyen törzset ne úgy tessék elképzelni, hogy lándzsákkal öljük az antilopot a szavannán, hanem úgy, hogy az Oxfordban végzett törzsfőnök bácsi rád adja a törzs rituális jelvényeit, megpuszil háromszor, és onnantól kezdve te is fekete ember vagy. Nagyon jókat dumálgattunk az öreg Dzsamillal, mellesleg.

Szóval ilyen alapon én is fekete vagyok, csak kicsit sápadtra sikerültem, Dzsamil bácsi mondta, hogy ad pár feleséget, de hát változott a helyzet Szudánban, nekik is menekülniük kellett, ezt megúsztam. De hát Afrika gyönyörű és az emberek jók.

Vagy nem.

Akár swahili, akár mandinka emberrel beszéltem – igaz, többnyire iskolázottakkal és angolul, mind borzadtak két dologtól. A zuluktól és egyes animista vallásoktól. Nos. Tegyünk különbséget.

Van az, amit vudunak vagy santeriának neveznek, ez Beninből származik és Elefántcsontpartról. Lényege, hogy vannak ősi istenek, Shango, Oya, Jemanjé, akit „Jimandzsénak” ejtünk, és velük nagy vedelések és orgiák útján lehet kapcsolatba lépni, plusz a papaloa vagy a mamaloa állandóan vonalban van velük. Ez az ember máján kívül szinte semminek nem árt.

A loák persze ismernek veszélyesebb játékokat is, ha bajba kerül egy-egy képzettebb loa, lazán képes hipnózisra, szuggesztióra, úgy megy át egy igazoltatáson, mint kés a vajon, de hát ezt Houdini is tudta. Meg hát a karibi térségben felfedezték a tetrodotixin előnyeit, amiből aztán a zombik legendája lett: annyi igaz belőle, hogy ha eltalálják az adagot, és azt nagyon nehéz, a megmérgezett ember egy ideig elveszíti az önkontrollját. A többi: mese.

De sajnos van ott lent, messze Délen valami más is. Valami rosszabb.

Végül is az senkit sem zavarna, ha elmegyünk egy candombléra, iszunk sok rumot és a szép lányokkal táncolunk. Esetleg nem is csak táncolunk, bízzuk ezt a lányokra.

De sajnos van ott egy veszélyesebb, animista, ősibb vallás is, ami az emberáldozatban hisz. Pontosabban azt hiszik ezek a – nevezzük őket nevükön – zuluk, hogy ha megeszik valakinek az érintett testrészeit, akkor attól erősebbek, okosabbak vagy bátrabbak lesznek. Ernesto „Che” Guevara a valódi naplójában borzadva írta, hogy a kongói kommunista gerillák bizony erre vetemedtek.

A zulu törzsszövetség egyes tagjai szintén hajlamosak erre. Kevés nagyobb szörnyeteget ismerek, mint Shaka, a zulu: Donald Morris történetíró feljegyzései szerint Saka elrendelte, hogy a gyászidőszak alatt, a rákövetkező évben semmilyen terményt nem vethetnek, tejet – ami akkoriban a zuluk fő tápláléka volt – nem fogyaszthatnak, és minden várandós asszonyt, férjével együtt meg kell ölni. Lemészárolták azokat is, akik nem tűntek a gyász által mélyen érintve, bár a mészárlások nemcsak rájuk korlátozódtak. Leölték a teheneket, hogy borjaik érezzék, milyen egy anya elvesztése.

Leöltek minden nőt, mert nők voltak.

Aztán ezzel elsakkozgattak egy darabig, a végén jött a Coldstream Gárdaezred nevű vándorcirkusz, és bemutatta nekik a Gatling géppuska nevű attrakciót. Ezzel vége is lett a rémuralomnak. Hát persze, aki angol vagy búr a kezükbe került, azt megették, míg tehették: persze, hiszen nem vetettek, nem is arattak lemészárolták még a nőnemű állatokat is, maradt az emberhús.

Persze, egymást is megették.

Aztán a britek szépen, alaposan úgy pocsékká verték őket, hogy hírmondó is alig maradt belőlük. A briteket meg a búrok, a búrokat meg a britek, szóval a végén mire nem értek oda a császári németek, már senki sem maradt a sakktáblán.

Száz szónak is egy a vége: ez egy animisztikus gyilkossági kísérlet volt. Hiszen a sporttársnak a lába kellett, nem a pénze.

Nem vagyok a Strategic Air Command tábornoka, és nem áll módomban az érintett terület szeretett megérintése napalmmal, talán nem is lenne helyénvaló, de az sem elfogadható, hogy egyszerű, kétkezi emberevők garázdálkodjanak nyílt utca során.

Tisztelem és mindenki hitét, de nem lehetne inkább a vuduban hinni? Ahhoz csak inni kell és csajozni.

Vagy a rastafariban. Az egészen egyszerűen egy sajtóhiba. Valaki elírta: nem Rastafari volt Hailé Szelasszié neve, hanem Ras Tafari Makkonnen, királyok király, Júda oroszlánja, és a többi.

De hát a rastafari sem bánt senkit.

Mielőbbi felgyógyulást a sporttársnak!

És én azért elgondolkodnék azon a Coldstream Gárdaezreden.

A britek nagyon komoly eredményeket értek el a thugokkal szemben is.

Szele Tamás

Kérem, csak annyit mondhatok, nagyon kell vigyázni, azért adott nekünk szemet a Jóistenke, hogy nézzünk vele. Még tudnék ilyen magvas bölcsességeket mondani, de inkább ráhagyom a Coelhóra és Oravecz Nórára, mint a kortárs irodalom nagyságaira, inkább arról beszélek, hogyan lehet félrenézni manapság dolgokat.

Ugye, jöttem a Gangesz partjáról, hol álmodoztam a déli verőn, bár inkább gang volt az a Gangesz, és nem annyira álmodoztam, mint inkább olvasgattam a hírek között.

A heverőn.

Konstatálom, hogy az idei tavasz legdivatosabb ruhadarabja a kényszerzubbony lesz, mondhatni muszájdzseki, van belőle minden színben, narancstól barnáig. Istenem, választási év van, ilyenkor az egész ország indul sulyokvetésben, repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg, ki tudja hol áll meg, s kit hogyan talál meg.

No, nézzük a barna ötven árnyalatát, mi újság a Jobbik háza táján?

Nem titkolom: a legveszélyesebb magyar politikai csoportnak tartom ezt a cukiskodó szalonnáci alakulatot, akik alig várják, hogy valahogyan a hatalom sáncain belülre keveredjenek, és végre levehessék a szalonképes álarcot, megmutathassák azokat a szép, villogó metszőfogaikat. No, de mit mondanak mostanság? Azt, hogy egyetlen jelöltjük sem lép vissza más jelölt javára, legyen az erős, gyenge vagy bármiféle. (https://24.hu/belfold/2018/03/06/a-jobbik-semmilyen-mas-part-javara-nem-lep-vissza/)

A közleményük szerint

„A párt képviselőjelöltjei semmilyen más párt jelöltjének javára nem mondanak le jelöltségükről. Budapest 15-ös számú választókerületében, azaz a XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre vonatkozásában az a hazugság terjed, hogy hajlandó lennék visszalépni bárki javára. Nem áll szándékomban az MSZP-DK jelöltjének javára történő visszalépés, mivel nekik és a Fidesznek köszönhető az, hogy hárommillió koldus országává tették hazánkat. A Jobbik választási programja 67 oldalon keresztül mutatja be, milyen konkrét lépésekkel kívánja Magyarországot a mostani leszakadóról felemelkedő pályára állítani. A párt kormányképességét bizonyítja az is, hogy mind a 106 egyéni választókerületben saját jelöltet állított.”

Írja pediglen mindezt Makai Tibor, a Jobbik XVIII. kerületi képviselőjelöltje.

No, ha nem, hát nem: Ugocsa non coronat, valamint ebura fakó, csak azt nem teljesen értem, hogy ezek szerint milyen alapon fogadja, sőt várja el ez a párt más pártok jelöltjeitől, hogy lépjenek vissza a javára? Úgy gondolják, hogy rajtuk kívül mindenki súlyosan szellemi fogyatékos? Hát, ezzel a mentalitással csak azt tudom javasolni nekik, miszerint tartsák magukat távol az üzleti élettől, ugyanis piszok nagy csőd szokott lenni abból, ha egy nem túl tőkeerős vállalat mindenkit hülyének néz.

Ennyit a fjordokról, lapozzunk. Még mi újság?

Az, hogy a második kerületi Jobbik aláírásokat akar gyűjteni a Maccabi játékok megrendezése ellen, a Nolimpia mintájára, mert azt mondják, ez is felesleges pénzkidobás volna, mint az elmaradt játékok vagy a vizes VB. Terjed a hír a közösségi oldalon, mint ostrom után a kolera.

Hát számoljunk, kedves Watsonom.

A Maccabi játékokat a magyar állam mindösszesen kétmilliárd forinttal támogatná, ezzel szemben azt sosem fogjuk megtudni, a vizes VB igazából mennyibe is került a költségvetésnek, én olyan kétszáz-kétszázharminc milliárd közé tenném az elégetett pénz mennyiségét, de ha újabb adatok derülnek ki, felmehet akár háromszázmilliárdra is. Ehhez képest a kétmilliárd villamospénz. Akkor mi a baj a Maccabi játékokkal? Kétmilliárdot egy BLSZ 2-es helyi csapat szokott kapni.

Hát, talán az lehet a gond, hogy nem feltétlenül nyilaskeresztes származásúak a játékok résztvevői. Mielőtt bárki diszkriminációt kiáltana, jelezném, hogy bármely emberi közösségnek joga van saját berkein belül sportjátékokat rendezni – legfeljebb az eredmények csak a közösségen belül lesznek érvényesek. Ha viszont mindenki indulhatna minden versenyen, akkor a női maratont is nyerhetné férfi, tehát versenyezni bárhogyan lehet, csak az eredmény nem lesz általános érvényű. Legfeljebb a győztes lesz a legszebb nyúl a halpiacon. Ezen felesleges is pampogni, sportszempontból ez irreleváns, a Mátészalka-Abádszalók meccsen sem játszik a Fradi. Az már más kérdés, hogy a meccs nem lesz örök rangadó.

No, ezen is kizsörtölődtem magamat, mikor észreveszem a terjedő írás dátumát.

Hát igen.

Pont egy évvel ezelőtti.

Akkor vissza az egész. Vagyis... a Jobbik már akkor is néppártosodott, cukiskodott, tagadta az antiszemitizmus vádját. De akárhogyan is légyen, egy éves hírt terjeszteni bizony félrevezetés a javából, akkor is, ha választási kampány van. Az olvasók kilencven százaléka nem fogja megnézni a dátumot. A Jobbik kicsit sem ártatlan, nehezen hinném, hogy aki egy éve még antiszemita volt, azóta betért és szorgosan tanul a bármicvójára, de erre nem is lenne szükség: szükség arra volna, hogy tűnjenek már el a fenébe a politikai színtérről ezek a báránybőrbe bújt farkasok.

Akkor viszont marad a kérdés: minek kell harmadlagos frissességű híreket terjeszteni, kampány ide vagy oda? Csak megjegyezném, hogy soha még ennyi ócska, lejárt, már évekkel ezelőtt is hamis hír, mém nem keringett a Facebookon, mint most. Emberek, kiszakadt a kamu-zsák? Mellesleg: erről a kormányról, erről a jobboldalról (és baloldalról) nem érdemes semmit sem hazudni, nem kell kicsit sem túlozni, az is bőven elég volna, ha az igazat mondanánk.

Hazudni róluk felesleges.

És hiteltelenné teszi az igazságot is.

Bayerzsoca hisztériás rohamot kap egy videón? Igen, csak az egy összevágott, régi felvétel, nem is értem, minek kellett elővenni, termel az a legény naponta annyi bolondgombát, hogy csak győzze olvasni az ember.

Orbán Viktor akkor sem lesz részeg, ha photoshopos mémeken terjesztjük róla. Vagy ha részeg lesz, azt négy fal között intézi, mert nem hülye. Felesleges lecigányozni is: tudtommal nem roma, és ha az lenne, akkor sem ez volna vele a baj. A fia sem tagja a Jobbiknak, tessék már leolvasni a mémen található QR-kódot a telefonnal: azt írja: „Te mindent elhiszel, amit a neten találsz?”

Gond van itt, feleim. Nagyon nagy gond.

Az egyszerűbb lelkek úgy vélik, a politikában minden eszköz megengedett. Nem így van: a gyalázkodás és a hazugság olyan fegyver, ami a használója ellen fordul. A lovagi tornát sem a trágyadombon rendezik, aki lócitrommal hajigál, könnyen elcsúszhat benne.

Úgy látom, a magyar politikai élet szereplői – mert azt ne tessék hinni, hogy ezt nem lelkes pártaktivisták művelik minden oldalon – addig viaskodtak Nietzsche sárkányaival, míg maguk is sárkánnyá nem váltak.

Erre mondható, hogy bárki is győzzön rablót cserélünk haramiára, amennyiben minden így marad.

És így marad.

Ne hazudjunk, emberek. Ne torzítsunk. Ne ferdítsünk.

A valóság, ha rászánjuk magunkat a megismerésére, sokkal félelmetesebb, mint bármilyen hazugság.

Szele Tamás

Kérem, tegnap megint zajlott az élet, a krónikásnak más dolga sincs, mint összegyűjteni a fontos és érdekes hírecskéket, csokorba kötni és átnyújtani a nyájas olvasónak. Aztán megdönteni a száz méteres futás világcsúcsát, ugyanis a csokor csupa büdöskéből, tövisből, bogáncsból és húsevő növényből áll – mit csináljak, kérem, kampány van, ilyenkor csupa hülyeség történik.

Kezdjük rögtön Morvai Krisztinával, a Jobbik szőke vampjával, aki mostanság csábos, játszi, kacér tekintetét a kormány felé ragyogtatja, lévén, hogy pártjában csalódott, a válópert még nem adták be, de teljesen elhidegültek egymástól, annyira, hogy arra már fagylaltgyárat lehetne alapítani. Úgy tűnik, szomorú véget ér a valamikor ígéretes idill, oda a sok gyönyörű emlék, megannyi andalgás a holdfényes pagonyban, már a régi gárdamellény sem jelenti ugyanazt nekik – a Jobbiknak a Végzet Asszonya kéne, Krisztina meg a Nemzet Asszonya akar lenni. Már meg is beszélt egy randit a Békemenettel március 15-re a Bem térre, ott lesz ő, várja őket a Nemzeti Oldalon, ott ahol nem áll meg a hatos, gyöngyös pártában, vitézkötéses mentében, sallangos jöttében, kéretik az alkalomhoz öltözni.

Ráadásul Krisztike attól tart, sokáig nem találkozhatnak majd, mert ha győz az ellenzék, közéjük áll az Ármány és sosem teljesedhet be szerelme a Békemenettel – mint a Magyar Időknek nyilatkozta (https://magyaridok.hu/belfold/morvai-krisztina-tamogatja-bekemenetet-2858655/):

„– Attól tartok, ez lenne az utolsó alkalom – négy évig –, amikor nemzeti érzelmű, bevándorlásellenes magyar emberek tömegesen az utcára mehetnének, ha az ellenzék győzne. Március 15-én közvetlen közelről fújták az arcomba a rendőrök a könnygázt 2009-ben, amikor már hivatalosan EP-képviselőjelölt voltam. Borítékolom: ugyanez várna azokra, akik a migrációpártiak hatalomra kerülése esetén az első tízezer betelepített miatt az utcán próbálnának tiltakozni. Emiatt a következő öt hét és az április 8-i országgyűlési választás sorsdöntő lesz a magyarság számára.”

Oh, zord, gonosz, torzonborz Sors, romlott Soros, ki szívek nászát bontod! Hát szabad lenne ezt, hogy a szépasszony ne találkozhasson szeretőjével, vagy ha mégis, csak könnyek között? Már ez a szegény, mások által takaros menyecske sem vághat menetet a békére, ha olyan kedve szottyan és van neki menetvágója is? Omnia vincit amor, kívánjuk, hogy minden körülmények között legyenek egymáséi a szerelmesek, mármint Krisztike és a teljes Békemenet, de még romantikusabb lenne, ha frigyük az illegalitásban köttetne.

Meg rajtuk kívül mindenki másnak valamivel kellemesebb is.

De kötögessük tovább ezt a kis hírcsokrétát, mindenki örömére, legyen mit a fejünkhöz vágni. Tessenek kinézni az ablakon: március van, csak erről elfelejtettek szólni az időjárásnak, ezért ősz húrja zsong, jajong, búsong e tájon, s ont monoton bút konokon és fájón. Valamint végveszélyben a magyar, ráadásul fogyik is. Idők jelei ezek, nem utolsó, de embert próbáló, esős időké: hát csoda, hogy a nemzet e sorsdöntő pillanatában Monoron kikeltek a holtak is a sírjukból, hogy aláírják az ajánlóíveket? Azt nem merném állítani, hogy választási csalás történt, mert magyar ember nem tesz olyant soha, nem olyan az ő természetje, inkább gyanakszom bibliai csodára. Az mégis valószínűbb. Még szerencse, hogy Zrínyi nem Monoron van eltemetve, mert a nagy feltámadásból lett volna azonnal egy kis parázs csetepaté is, őt már egyszer Mikszáth feltámasztotta, úgyhogy tudjuk, mi lesz az ilyesmiből. No, de most nem a legújabb Zrínyiászt zengjük, csak egy rendes feltámadást, bár a Tamási Áron ezt is jobban írta volna meg. Lássuk a hírt. (https://24.hu/belfold/2018/03/05/halottak-alairasaval-ajanlottak-jelolteket-monoron/)

„Urbán Hajnalka jegyző, a választási iroda vezetője a helyi választási bizottság tagjait február 28-án arról tájékoztatta, hogy több „kis párt” által leadott ajánlóívek esetében az ellenőrzést végző választási irodai munkatársak jelentős számú (15-30 darab) hibás, nem elfogadható aláírással ellátott ajánlást rögzítettek. „Több személynél ellenőrizték a rendszerben a passziválás okát, ami minden esetben még az aláírást megelőzően bekövetkezett elhalálozás volt, ami felveti a választási csalás elkövetésének lehetőségét” – írta a monori aljegyző. A monori körzetben hétfő délutánig hat jelöltet vettek nyilvántartásba: Pogácsás Tibor(Fidesz-KDNP), Torzsa Sándor (MSZP-Párbeszéd), Lendvay Endre (Jobbik), Lutter Ferenc (LMP), Rakita Andrea Éva (Sportos és Egészséges Magyarországért Párt), Galyas Zoltán (Hátrányos Helyzetűek Pártja).” (24.hu)

Mármost gondolkozzunk, Béláim. A jegyző kis pártokról beszélt, tehát az első négy politikai alakulat kiesik – kétségtelen, hogy a halottak vagy a Sportos és Egészséges Magyarországért Párt vagy a Hátrányos Helyzetűek Pártja színeiben támadtak fel. Mindkettő igen lehetséges, mivel halottnak lenni meglehetősen hátrányos helyzetet jelent, de amelyik halott feltámad egy ajánlási ív kedvéért, az minimum sportosnak nevezhető.

Azonban csalás nem történt, csak feltámadás.

A tegnapi kampánynap vitathatatlan hőse azonban Kósa Lajos. Olyan kampányvideót adott közre, ami legalábbis hollywoodi szintű, ha kicsit korábban kerül piacra, nem ússza meg az Oscar-jelölést, de el is vitte volna a díjat. Vagy horror-kategóriában, vagy abszurdban, de mindenképp kár, hogy nem övezi a kis vizuális remeket nemzetközi elismerés.

 https://www.facebook.com/KosaLajos/videos/1835595013119341/

A mű hurkasütödében kezdődik. Vágóképek Oliver Stone modorában, kallódó képek, kallódó emberek. De erőtől duzzadó, határozott Kósa lép a helyiségbe, hurkát kerít maga elé, nekilát, nem tököl, früstököl, és elhangzik a sorsdöntő kezdőmonológ, melyből megtudhatjuk, ki is a főhős.

„Ami nagyon fontos, hogy tudjuk, mit eszünk. Azt mondta egy cimbora, hogy összesen két olyan élelmiszer van, amit, hogyha csak azt eszel, akkor nagyon sokáig úgy tudsz élni, hogy nincsen semmilyen hiánybetegséged. Az egyik a tej. És a másik mi? A vér.”

Drakula halott, és élvezi. Szolid, polgári vámpír a hurkacsárdában, aki nem veti meg a tejet sem, de vérrel él, bár a napfényt állja, a legendával ellentétben. És reggeli után elindul, el, be a városba, az emberek közé, politikus Lugosi Bélaként, szerény ragadozó a prédák tömegében. Elsőként egy 98 éves nénihez tér be, akinek azonnal, kíméletlenül kiszívja az aláírását, aztán délre kerekedvén, gulyáslevest és aláírást fogyaszt egy házaspárnál, majd találkozik egy hajléktalannal is, akitől bölcsen nem kér szignót, ellenben részesíti mély bölcsességében, miszerint nagy botorság ebben az időben az utcán aludni, hiszen a hajléktalanszállón van hely. Hiába mondja a hajléktalan, hogy nincs, tudja Kósa, hogy van, mert szokott nekik adományozni. Ja, kérem, könnyű annak, aki halhatatlan és a választók vére táplálja: az mindent jobban tud. Kívánom a nemes közférfiúnak, hogy csak egy napra cseréljen helyet azzal, akit így kiokosított (anélkül, hogy kisegítette volna), de még most, üstöllést, míg tart a rossz idő. Komoly változás állna be a világnézetében.

Kérem, kész a csokor, más még lehetne benne, több már nem nagyon, belékötöttem paranoiát, hazugságot, mérget, csalást gonoszságot – mit csináljak, mi hozott anyagból dolgozunk, a természet vadvirágaiból, ez terem manapság az arany kalásszal ékes rónaságokon.

Ne hozzám tessék vágni.

Hanem a szereplőkhöz.

Szele Tamás

Választási kampány van, kérem, letagadhatatlanul, visszavonhatatlanul, és attól tartok, most már mindörökké is fog tartani: mondjuk 2010 óta szinte folyamatos, de engedtessék meg nekem, hogy a mostanit már végletesen elfajultnak tartsam. Azok a sebek, amiket most osztanak, nem fognak begyógyulni április kilencedikén, akárki is nyerjen, ezek megmaradnak és tovább égnek majd.

No, de mit jelent ez a sajtónak? Baromi sokat, lévén, hogy a kampány legnagyobb része ilyen vagy amolyan sajtóterméken keresztül zajlik, nem kevesen keresnek is rajta, persze, az olyan ritka vén bölénynek, mint én, aki már képtelen vagyok a pártos elkötelezettségre, inkább kínos. Ugye, hazaáruló az ember indulásból a kormánypártiak számára, mert nem oda szavaz, de pártokra lebontva hazaáruló az ellenzéki oldalon is, mivel nem áll be a propagandakórusba, hanem csak úgy magától ír. Aztán a legcsúnyább tőlem, hogy ebben az időben, lumbágósan nem rohangálok vadidegen emberekhez aláírásokat gyűjteni. Az aktivistákat gyermekkorukban az asztal körül kergették, ha nem gyűjtöttem velük szignót. Mindegy, maradjunk annyiban, hogy pártszimpátiám – ha egyáltalán van – kicsit sem haladja meg a szimpátia mértékét és semmiképp sem éri a csillogó szemű lelkesedését. Ezen már csak az segítene, ha nem ismerném többnyire személyesen az egész magyar pártpolitikai bolhacirkuszt. Ez úton is kérném az összes pártot, hogy naponta és pártonként ne küldjenek egy e-mailnél többet, annyit még elviselek, de a pártonkénti négy-öt kicsit sok – mit tetszik gondolni, ha az elsőtől nem nyerítettem fel, és rohamoztam meg a Téli Palotát, a negyediktől, ami szövegében teljesen azonos az elsővel, majd kipattan belőlem a jakobinus?

Ennyit a pártokról. Most térjünk jelen írás tárgyára – de a bevezetés is elengedhetetlen volt a körülmények teljes bemutatásához.

Olyan egy hete különös jelenségre lettem figyelmes. Erősen megnőtt a kormánypárti és szélsőjobboldali kommentaktivitás az írásaim alatt, ez annyiban jó, hogy növeli az olvasottságot és a Google előbbre is teszi az írást a keresőben, annyiban viszont nem, hogy az ember állandóan kell figyelje, ki mit szólt hozzá, ugyanis a magyar jog szerint ha valaki sértőnek talál egy kommentet, azért a lap és a szerző felel. Nem ők írták, nem is értenek egyet vele, de felelnek, mert csak. Szóval, ha állandóan nem is őrzi az ember a napi anyagát, de pár óránként ránéz, gyomlál, töröl és tilt, ugyanis a bírósággal jobb a békesség. Külön csókoltatom a kedves jogalkotót ez ügyben.

Mármost van olyan, hogy beindul a húsdaráló, rendszerint akkor, amikor valami széljobb portál felkap egy írást és kiteszi céltáblának. Tavaly nyár végén-ősz elején volt egy ilyen periódusom, napi tíz-tizenkét fenyegetéssel, ugyanis egy anyagomban megírtam a vizes VB körüli korrupciógyanús ügyeket. Rám is zúdult a szittya fergeteg, még a magánéletembe is megpróbáltak beavatkozni, csak nagyon megjárták, az életveszélyes fenyegetéseket már nem is mondom, abból tizenkettő plusz áfa egy fél tucat. Most is nő az aktivitás, bár nem annyira, mint akkor: de néhány külpolitikai írásomat már betámadták vagy ötvenen. Egy szó nem volt benne Magyarországról, pártokról, választásról. Hát mi ez a hirtelen támadt érdeklődés, amely azt követeli, hogy Ablak-Zsiráf szinten lássam a világot, a nyájas kommentelővel együtt? Fel nem bírtam fogni, mitől lettem én ilyen fontos faktor. Pláne külpolitikai. Szijjártót menesztik és kell valaki a helyére? Nem vállalom, kérem, a cég mostani menedzsmentjével semmiképp.

No, néhány ismerősöm posztja alapján rájöttem. Ez is kampány.

Létezik egy „Minden szó” (http://mindenszo.hu/) című kormánypárti portál, valahol a netes sajtó peremén, a mocsárban, ami saját írást keveset közöl ugyan, de gyűjti a kormánymédia írásait, és hogy úgy mondjam, reciklálva, kikukázva megint közreadja őket. Műfajilag ilyen állat nincs, mert nem válogatás, hiszen van saját terméke is, ha nem is sok, nem híroldal, mert hírből van rajta a legkevesebb, nem tudni micsoda, de impresszuma például nincs, biztos, ami biztos, nehogy még feleljen érte valaki. Olyan rovata viszont van, hogy „liberális-agyhalál”, ami bátran megy szembe nem csak a kis honunkból már majdnem eltűnt liberalizmussal, de címében a magyar helyesírás összes szabályával is. Ezt nem írjuk kötőjellel, Pistike! No, ez a herepfedény formájú, műfajokon kívül álló világcsoda adta meg a választ a növekvő aktivitásra. Öt napja ugyanis ezt a felhívást tette közzé (http://mindenszo.hu/breking-felhivas-mindenki-menjen-kommentelni-a-balliberalis-lapok-hirei-ala-a-jovonk-mulik-rajta11/):

„BRÉKING! FELHÍVÁS! Mindenki menjen kommentelni a balliberális lapok hírei alá – A jövőnk múlik rajta

A honlapokon és a Facebookon se hagyjátok magatokat!

Mutassuk meg milyen sokan vagyunk és hogy elegen vagyunk és elegünk van a balliberális hazugságokból!

Felhívunk minden nemzeti érzelmű hazafit, menjen kommentelni az alábbi honlapok hírei alá és mondja el a véleményét, szálljon vitába másokkal, érveljen, mert van mivel érvelnünk, nálunk az igazság! Nem engedhetjük meg, hogy az országromboló, gázáremelős, szemkilövetős társaság visszajöjjön és végérvényesen tönkrevágja Magyarországot!

Az alábbi fontosabb oldalakra szükségesek a kommentek”

Itt egy lista követezik, melyet nem közlök, ugyanis ez is eshet a Sajtótörvény hatálya alá, meg különben sem fogok segíteni ezeknek a slapajoknak. De folytatják:

„stb. és minden balliberális, nagyobb olvasottságú szennyportál alá írjátok meg a véleményeteket a témával kapcsolatban, nyugodtan, higgadtan, érvelve! Meglesz az eredménye!

Ne csak a honlapokon, a Facebook oldalaikon is kövessük ugyanezt a módszert!

Magasba a zászlókat! Fel győzelemre!
Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!”

Ja, vagy úgy. Illetve, ha csak úgy nem. Akkor már értem, mitől lett nekem hirtelen annyi olvasóm, aki utál. Nem élvezetből olvasnak, hanem kötelességből. Persze, hogy jön a mocsokáradat, hiszen ez a feladatuk. Ráadásul, amilyen balekok, ingyen csinálják, önként, dalolva és lelkesen. Hát, ők tudják. No, ezért még csak a fejemet csóváltam meg, hanem ma reggel megláttam az új brékingjüket, mert nem képesek abbahagyni a brekegést (http://mindenszo.hu/breking-a-teljes-liberalis-ellenzeki-sajto-probalja-hazugsagokkal-megbuktatni-az-orban-kormanyt1/):

„BRÉKING! – A teljes liberális, ellenzéki sajtó próbálja hazugságokkal megbuktatni az Orbán kormányt

Az alábbi sajtóknak egy szavát ne higgye el senki

Mivel az ellenzék egy töketlen, béna kacsa, még egy pártlogo-t sem mertek rátenni a Hódmezővásárhelyi választás ellenzéki jelölt szavazólapjára, inkább függetlenként sunnyogott és nyert, persze teljes liberális sajtótámogatással.

A külföldről finanszírozott sajtók és a Simicska Lajos kezében levő médiumok MINDENT megteszek, hogy ezt a kormányt megbuktassák, hogy Magyarország bevándorló ország legyen.

Az ellenzéki jelölt képviselők meg vidáman tapsolnak a hatalmas média támogatáshoz.
Van az a képviselőnként 50-60 millió Ft, amiért elárulják saját hazájukat.

A külföldi cégek kifizetési listáján levő médiumok és a Simicska média minden nap hazudni fog!

EGY MAGYAR SE HIGGYE EL EGYETLEN SZAVUKAT SEM!

Ezek hamisítottak videót (HVG) 2014-ben, hazudtak az ELIOS “ügyről”, amit ma már a Tungsram cáfol, de valahogy azt nem hozták le.
Ezek a hazugok vagdosnak össze videókat és hagynak ki egy-egy beszédből részleteket (Bayer Zsolt), vagy két komplett ECHO Tv-s interjút összevágva próbálják azt igazságként eladni.

Az alábbi sajtók egyetlen szavát se higgyétek el!!
Mind Simicskához, a DK-hoz, a Jobbikhoz és külföldi cégekhez tartoznak, ők pénzelik őket!
Megkapták azokat a súlyos százmilliókat, milliárdokat, amiért hazudni kell nekik, reggel, délben, meg este:”

Itt még hosszabb lista következik, benne most már jobbik-irányultságú médiumokkal is, szóval pláne nem közlöm.

„Íme az agymosodák listája. És még sokan mások.
Ha ezeknek hisztek, győz az ellenzék és bevándorló országgá válunk.
Ez ilyen egyszerű!”

De jó lenne, kicsi fiam, ha ilyen egyszerű lenne. Az, hogy kifélék-mifélék vagytok, azt sejtem: elszabadult hajóágyú a ti nevetek, mert ha erre a Fidesz központi utasítást adott, nagyobb a baj náluk, mint hittem. Ez csak saját, nagyon alulról, zsigerekből jövő kezdeményezés lehet. Amit esetleg – nagyon esetleg – nem tilt le a pártközpont. Mármost azt értem, hogy igen ravasznak hiszitek magatokat, mert úgy gondoljátok, impresszum híján jogilag nem lehet ellenetek fellépni, csakhogy bizony lehet, bár nem mondom meg, hogyan, legyen egy kis fejtörőtök a mai napra. Hátha beindulnak a rozsdás fogaskerekek a homlokcsontotok mögött, bár van egy olyan érzésem, hogy nem indulnak azok már el soha.

Ami a kommentháborút illeti, szegény kis fiacskáim, annál nagyobb hülyeséget ki sem találhattatok volna. Ugyanis az a komment csak akkor marad ott, ha én ott hagyom és lefogadhatjátok egy vak lóba, hogy nem hagyom. Sőt, magát a kommentelőt is kitiltom a felületről, mert semmi szükség a provokátorra. Ez nekem pontosan két kattintásomba kerül, szóval nem fáradság, nagyon szívesen, nektek meg ott vérzik el a bandátok java a verbális csatatéren, és vissza sem jöhetnek, ha meggyógyultak. Szóval, ennek sok értelme nincs. Ne gyertek azzal, hogy nem vállalom a vitát és ez nem demokratikus: nagyon ócska szöveg ez, ugyanis demokratikus ügyekről csak demokratákkal vagyok hajlandó vitatkozni, ti pedig kicsit sem vagytok azok.

Különben sem állok szóba olyanokkal, akik nyíltan és nyilvánosan hazugnak és bérencnek neveznek. Illetve, mikor szóba állok, akkor már baj van. Mármint ők vannak bajban.

Annyit viszont szeretnék megjegyezni, hogy például ez az írás a sajtótörvény hatálya alá esik, ezért is kellett benne betartanom néhány előírást: a „Minden szó” mikor esik bármiféle szabályozás hatálya alá?

Előbb esik ez villamos, mint hatály alá, amondó vagyok.

Szele Tamás

Kérem, tisztelt Bíróság, szeretnék megjegyezni valamit ebben a kényes helyzetben.

A Tisztelt Bíróság helyzete a kényes ugyanis.

Nem a vádlotté, aki mellett tanúskodni szeretnék.

Az angolszász jog ismeri a „jellemtanú” fogalmát, ez a normann jogból származik, erre most ne térjünk ki, mert kiderülne, hogy a Tisztelt Bíróság sem az angolszász, sem a normann, sem a római jogot nem ismeri, sőt, a jogot általában sem.

Térjünk a tárgyra.

A vádlott dr. Czeglédy Csabát van szerencsém személyesen ismerni, sőt, egy rövid ideig jogi képviselőm is volt,

Személyes eszmecseréink alapján és sajtójogi, nyilvánosan közölt tanulmányainak ismeretében kijelenthetem, hogy ez az ember nem pusztán ártatlan abban, amivel vádolják, hanem ezzel szemben a magyar sajtójog egyik legavatottabb szakértője, aki soha, senkit sem károsított meg egy fillérrel sem.

Ezzel szemben elmondhatom, hogy abban az időszakban, mikor képviseletemet ellátta, tőlem sem fogadott el semmiféle ellenszolgáltatást.
Önökről, Tisztelt Bíróság pedig, amennyiben ennek az ártatlan embernek az ügyében elmarasztaló ítéletet hoznak akár első-, akár másodfokon, akár pedig a Kúrián, azt mondhatom el, hogy akinek az Isten talárt adott, nem bizonyos, hogy adott hozzá becsületet meg gerincet is: és kívánom ebben az esetben, hogy talárjukat viseljék, egyetlen ruhaként, ha egy kegyetlen és kíméletlen diktatúra majd Önöktől kíván egyszer és mindenkorra megszabadulni.

Hiszen ne feledjék: Önök is kellemetlen események és döntések tanúi. Sőt: végrehajtói is lehetnek.

Válhatnak kényelmetlenné.

Tisztelt Bíróság, azzal a bensőséges kérelemmel zárom votum separatumomat, miszerint javasolnám az ártatlan vádlott felmentését: ha nem teszik meg az Igazság és a Jog nevében, tegyék meg merő önzésből.

Bármelyik nap Önökre kerülhet a sor.

Hodie mihi, cras tibi.

Szele Tamás

- Jó reggelt, Hacsek, mit iszik?

- Mit innék? Kávét, de törökösen.

 - Törökösen? Magát is megvette a Soros?

 - Nem, engem az Erdogan vett meg.

 - Már megijedtem, hogy megbolondult az öreg... és mondja, mit adott magáért a szultán?

 - Egy gyémánt félkrajcárt.

 - Maga rezet sem ér.

 - Na ja, de honnét kéne tudja ezt az Erdogan? Nem próbált alkudni?

 - Nem lehetett, féltem, hogy végig kell üljem mind a hét tornyot.

 - Maga nem is újságíró. Török földön azokat csukják be.

 - De amíg én ezt annak a janicsárnak bebizonyítom!

 - Hát egyszerű: mutassa meg, hogy nem tud írni.

 - Az nem bizonyít semmit. A Bencsik se tud, mégis újságírónak nézik.

 - De nem is akarják bezárni.

 - Hát nem: olyan rendszer még nem volt, aminek sikerült a Bencsikkel szembe kerülnie.

 - Na, látja. Amíg nem tudok írni, addig bajom sem lehet. Csak nehogy megtanuljak valahogy.

 - Azért ez a veszély nem fenyeget a közeljövőben. Hanem örülök, hogy magát az Erdogan vette meg.

 - Miért örül ennyire?

 - Hát ugye, jönnek az enszek, elfoglalják Magyarországot, és nem szeretném, ha maga vezetné őket.

 - Az enszek? Azok rettenetes harcosok, ők bántak el Vasudvarddal is, Szilszakáll vezeti őket, csak úgy szaggatják az erős kőfalat az ágaikkal, gyökereikkel!

 - Maga hülye, azok az entek!

 - Akkor kik az enszek?

 - Olyan izék. Olyan daedalon... dekameron... nem, dekadens nyugatiak, züllött amerikaiak, brüsszeliták, meg ilyesféle gyönge, sápatag népség. Jönnek és hozzák a Sárga Veszedelmet!

 - Keletről hozzák?

 - Nem, Keletről csak jó jöhet, Nyugatról hozzák.

 - Nyugatról a keleti veszedelmet. És kikből áll ez a veszedelem?

 - Észak-afrikaiakból.

 - Az Délen van.

 - Látja? Látja, milyen ravaszok?

 - Keleti, Nyugati, Déli... mondja, tisztában van maga a budapesti főpályaudvarokkal?

 - Azokkal igen, ott gyülekeznek az enszek meg a migráncsok. A múltkor is megerőszakoltak egy szőke ensz kislányt a tuaregek, fényes délben.

 - Fényes délben?

 - Na jó, éjfélkor, és nem Pesten, hanem Sidi-bel-Abbésban, meg nem volt szőke, és ensz sem, sőt, kislány sem, és erőszak sem volt, hanem sakkoztak egyet meg a tevékről beszéltek, de akkor is felháborító!

 - Az, kérem. És mindezt tűri a világ!

 - Borzalmas. Látom Soros György pénzét!

 - De jó magának...

 - Miért?

 - Bárcsak látnám én is. Vagy legalább látnék belőle valamit. De én még a Simek pénzéből sem láttam egy vasat sem, pedig az tartozik.

 - Nem is fog. Simek beállt brüsszelitának a Soros pénzén az enszekhez.

 - A Soros pénzén? Azt hittem, az enyémen...

 - A Sorosén, az fizette meg.

 - Miért fizeti?

 - Maga ezt nem érti. A Simeknek azért van pénze, azért kapja, hogy ne adja meg magának a tartozását, mert maga egy jó magyar ember.

 - Hogy ennek az én grószpapám hogy örült volna 1944-ben!

 - Annak, hogy a Simek tartozik?

 - Annak, mert ha jó magyar ember az, akinek a Simek nem adja meg a lógását, akkor én egyenesen Koppány vagyok. És papír is van róla.

 - Arról, hogy maga Koppány?

 - Arról, hogy a Simek tartozik. Két tanú előtt aláírta.

 - Jól tegye el, többet ér manapság, mint egy keresztlevél, származástáblával. Most, amikor jönnek a migráns enszek.

 - Meg van maga akadva ezekkel az enszekkel.

 - Hát csoda, kérem, hát csoda? Ha a fogkrém kijön a tubusból, nincs ember, aki visszategye! Megmondta az Orbán is!

 - De ezek nem kimennek, maga azt mondja, ezek bejönnek.

 - Fordítva is igaz! Ha a fogkrém egyszer bement a tubusba, nincs ember, aki kivegye belőle!

 - Ez biztos?

 - Biztos, mondta az Orbán.

 - Mondja, szokott ez az Orbán fogat mosni néha?

 - Nem annyira...

 - Na, azért.

 - De akkor is zsákország lettünk! Ezt is az Orbán mondta.

 - Látja, ez igaz. Csak nem úgy.

 - Hát hogy?

 - Benne vagyunk egy zsákban, mert elloptak minket, és most visznek.

 - Ki visz, az enszek?

 - Nem.

 - A migráncsok?

 - Nem.

 - A Soros?

 - Ő sem.

 - Akkor ki?

 - Az Orbán, az visz...

 - Mars innét, még meghallja valaki!

Szele Tamás

És most nem a Kárpát-medence pillanatnyi időjárására gondolok. Annál sokkal fontosabb dologra. A tegnap bemutatott új orosz fegyverrendszerek egy csapásra hozhatják vissza a hidegháború legrosszabb időszakát, a kölcsönös fenyegetettség és a kétpólusú világrendszer korát – az egyik pólus Oroszország lenne, a másik mindenki más a bolygón.

Ne tessék legyinteni, hogy azok az idők már elmúltak, mert elmúltak ugyan csak visszajöttek. Illetve, most jönnek, a hidegháború a nyakunkon van, rendszerváltás ide vagy oda, illetve, egy új, kétpólusú világban erősen kérdéses, hogy Magyarország melyik oldalon állna – azt tetszik mondani, a demokráciák oldalán? Pont annyira állna ott, amennyire a politikai rendszer ma errefelé demokráciának nevezhető: sokkal valószínűbb, hogy beállnánk a keleti tömbbe, tábori pincsikutyának, mert másra amúgy sem lennénk jók. De lássuk, miről van szó.

„Moszkva, 2018. március 1., csütörtök (MTI) - Az ellenség által felderíthetetlen és elfoghatatlan, manőverező nukleáris fegyverek kifejlesztéséről számolt be Vlagyimir Putyin orosz elnök a csütörtökön Moszkvában elmondott évértékelő beszédében, amelyben egyben meghirdette következő - remélt - elnöki ciklusának nagyszabású gazdasági célkitűzéseit.

Az általa egyedülállóként jellemzett új fegyverrendszerek kifejlesztését Putyin azzal indokolta, hogy az Egyesült Államok többszöri figyelmeztetés ellenére kilépett a Moszkva által a hadászati paritás alapjának tekintett, 1972-ben megkötött rakétavédelmi (ABM) szerződésből. „Velünk senki sem akart tárgyalni, ránk senki sem hallgatott” - jelentette ki a parlament két háza és az orosz politikai élet meghatározó személyiségei előtt az elnök, miközben az új fegyverrendszerek működését óriásképernyőkön mutatták be.

Az orosz elnök egyebek között egy nukleáris meghajtású, „korlátlan hatótávolságú” manőverező repülőgép, egy nagysebességű, nukleáris robbanótöltet hordozására alkalmas víz alatti drón, egy Kinzsal (Tőr) névre elkeresztelt, légi indítású, több mint 2 ezer kilométeres hatótávolságú hiperszonikus (10+ Mach sebességgel haladó) rakéta és a Szarmat típusú új, több robbanótöltet szállítására alkalmas interkontinentális ballisztikus nehézrakéta kifejlesztéséről tett bejelentést. Sikerekről számolt be a lézerfegyverek kifejlesztése terén is.Mint mondta, Oroszország kikísérletezte és elkezdte az Avantgard kódnevű, új elveken alapuló hadfelszereléssel ellátott, manőverező robotrepülőgép-blokkot indító hadászati rakétarendszer sorozatgyártását. Az irányítható, új kompozit anyagok felhasználásával megépített blokk Putyin szerint a sűrű légrétegekben 1600-2000 fokos „tűzgolyóvá” felhevülve, a hangsebesség több mint hússzorosával, meteoritként halad a célja felé, „gyakorlatilag a plazmaképződés körülményei között”.

Reményét fejezte ki, hogy az elhangzottak bebizonyították: a rakétavédelmi rendszerek stratégiailag semmit sem érnek, pénzügyi szempontból pedig pazarlóak. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy Oroszország senkit sem fenyeget, és katonai erejének növekedése a béke garanciája.” (MTI)

Az orosz békeszeretetet már nagyon sokszor hangsúlyozták és a világ sok országába vitték már el ők a békét, most épp Szíriában pacifikálják Kelet-Gútát, olyan eredménnyel, hogy a civil lakosság tömegével pusztul bele ebbe a nagy békeszeretetbe. De ez megint mellékszál, mindenki tudja: hanem lássuk, mi a csoda ez a három fegyver?

Az első egy „nukleáris robbanófejjel is felszerelhető robotrepülőgép, ami gyakorlatilag korlátlan hatótávolságát annak köszönheti, hogy start után egy kis atomreaktor hajtja tovább, miközben alacsonyan manőverezve halad akár az egész Földet is megkerülve célja felé, Putyin szerint megállíthatatlanul. Az elnök szavai szerint a cirkálórakétát alacsony utazómagasságra tervezték, és röppályáján kiszámíthatatlanul cikázik, ezért a jelenlegi, sőt a közeljövőben rendszerbe álló felderítő-elhárító rendszerekkel is képtelenség lesz érzékelni és megsemmisíteni.” (Index)

Álljon meg itt egy kicsit a verekedés. Atommeghajtású robotrepülőgép? Hogy működhet? Mi hajtja? Tekintve a megadott paramétereket, csakis egy nukleáris torlósugárhajtómű. Az viszont nem újdonság, sőt, bár eddig azért nem alkalmazták, mert olyan mértékben szennyezi el a környezetet, hogy a nyomvonala szó szerint gyilkol, mi több, éjjel világít is. Hogy működik? Mint minden torlósugárhajtómű, ez is egy áramvonalas kályhacső, elöl bemegy a hideg levegő, a reaktor hatalmas hőjétől felhevül, kitágul, előre nem tud kitörni, hát csak hátra mehet, és ezzel hajtja a repülő eszközt.

Az ötlet nem új, annyira nem az, hogy az amerikaiak „Project Pluto” néven már kísérleteztek is vele 1957 és 1964 között. Feladták a fejlesztést, főleg műszaki és anyagi okok miatt, bár ha megépül, nem csak a célbajuttatott robbanófejekkel gyilkolt volna, a hajtómű puszta lökéshulláma is végzett volna az alatta levőkkel, illetve a fedetlen reaktorból a levegőbe jutó sugárzás tovább fokozta volna a hatást. Voltak olyan tervek is, hogy ezt a „másodlagos lehetőséget” kihasználva a gép feladata teljesítése után az idők végezetéig repked az ellenséges terület felett így téve ott lehetetlenné az életet.

Hát ezt az Avantgard már tudja, ugyanis az Avantgard meg is épült, állítólag működik is.

Van pár gyenge pontja az elgondolásnak, rögtön az első, hogy mérhetetlenül drága, az amerikaiak 260 millió akkori dollár után hagyták abba a fejlesztést (csak cementből annyira volt szükségük a tervezett kifutóhoz és támaszponthoz, hogy külön bányát vettek az építkezéshez). Másrészt, nehezen irányítható, de hiszen épp az a cél, hogy ne legyen kiszámítható a mozgása: viszont akkor semmi garancia arra, hogy eljut a célponthoz. Bár ezt lehet, hogy megoldották, ne becsüljük le az orosz haditechnikát. A szennyezés is szempont: ezt aztán nem lehet saját vagy baráti területről indítani. Hacsak nem akarjuk magunkat is kiirtani.

A hiperszonikus űrrepülőgép-rakétáról esett a legkevesebb szó, meglehet, ez az, aminek még „finomhangolásra” van szüksége, azonban a nukleáris torpedó komoly veszélyt jelenthet. Lényegében véve robot-tengeralattjáró, csak aljasul gyors, a tenger fenekén lopakodik, így nehéz is észlelni, és száz megatonnás töltetével nem csak tengerparti városokat törölhet el a föld színéről, de a robbanás lökéshulláma által keltett tsunami az egész partvidéket átrendezi. No, meg okozhat földrengéseket is, ha már. Tessék belegondolni: a hiroshimai atombomba 16 kilotonnás volt, a valaha felrobbantott legnagyobb kísérleti töltet, a Cár-bomba ötven megatonnás. És ez utóbbi szó szerint elfújt egy 55 kilométerre fekvő falut is.

Csakhogy erről a nukleáris torpedóról már régóta szó van, nem volt ennek sem titok a fejlesztése, a szakirodalomban emlegették a lehetőségét – egyszóval, az orosz csodafegyverek nem újak. És nem is váratlan csodák. Putyin görcsösen ismételgeti, miszerint „a rakétaelhárító rendszerek feleslegessé váltak, fenntartásuk lopás az amerikai adófizetők zsebéből” de azért ő maga nem szereli le a saját rakétarendszereit. Márpedig, ha a kezében a csodafegyver, minek az a sok ócskaság? Vagy az orosz adófizetők zsebéből szabad lopni?

Emlékeztet ez a történet engem valamire. Nem egyszerűen az előző hidegháborúra, hanem annak a végére. A csillagháborús tervre (SDI). Ez nyerte meg végül is a hidegháborút: nagyon leegyszerűsítve arról volt szó, hogy Reagan elnök Teller Ede tanácsára bejelentette: bolygóméretű védelmi (és nem csak védelmi) rendszert telepítenek a légkörön túlra. Ez ellen az akkori Szovjetunió kézzel-lábbal tiltakozott, ami nem sokat használt, így belekezdtek a saját csillagháborús programjukba (ennek lett volna része a Buran űrsikló is), csak éppen annyira drága volt, hogy belerokkant a gazdaság és – részben ennek köszönhetően – összeomlott az egész világrendszer is.

Az amerikaiak mindeközben a világon semmit nem telepítettek az űrbe, a földön fejlesztgettek ezt-azt, például a Patriot rendszert, de nem voltak bolondok kihajigálni a pénzüket a légkörön túlra. Viszont minden fórumon, állandóan a csillagháborús tervet emlegették.

Hát ez a mostani bejelentés is erre hasonlít. Nem kizárt – mint láthatjuk – hogy ezek a fegyverek léteznek, az sem, hogy közülük egyesek már rendszerbe is álltak, és ez már egy új hidegháborús korszak eljövetelét jelenti. Az viszont kizárt, hogy az orosz gazdaság képes volna ezeknek a tömeges előállítására, amint Putyin állítja. Egy is elég, tetszenének mondani, csakhogy nem így van: pusztításhoz valóban elég egy, de nyertes háborúhoz nem.

Habár az a Putyin-beszéd óta diplomáciai szempontból mindegy is, hogy mennyi ilyen fegyver van és mi igaz ebből az egészből. Putyin be akarja állítani újból a kétpólusú világrendszert, a kölcsönös fenyegetés korát, ugyanis ez Oroszország számára kedvező körülményeket teremtene – igaz, a régi világbirodalmat csak sorozatos, lokális háborúkkal lehet majd visszaállítani, ahhoz kevés a fenyegetés.

Mi is volt ennek a kölcsönös fenyegetésnek a neve angolul?

„Mutual assured destruction”

Rövidítve, közkeletűen: MAD.

Mad, mint Max.

Őrület – de készüljünk fel az új hidegháborúra.

Elkezdődött.

Szele Tamás

Kérem, a tegnapi a közösségi oldalak és úgy általában az internet napja volt, akárki akármit is mondjon. Csak épp nem a szó legjobb értelmében, de nyugodtan mondhatjuk, hogy Kínától Malmőig és Nevadáig egységbe forrt a nép, és közös, mennydörgő hangon kiáltott mindenféle szalonképtelen, trágár dolgokat az ég felé, melyen a Világvége felhői látszottak tornyosulni.

Na persze nem jött el a digitális Apokalipszis, sőt, de elég ideges lett mindenki, ráadásul nem is ugyanazokért a dolgokért húztuk fel magunkat. Hogy távolról kezdjem, Kínában a Hszi Csin-ping által bevezetett változásoknak köszönhetően – melyek abban állnak, hogy a mostani elnök élete végéig abszolút hatalmat kap, és gyakorlatilag ő a császár – érdekes tilalmak léptek életbe. Már tegnapelőtt betiltották Micimackót, tegnap pedig egy csomó közkeletű kifejezést irtott ki a köznyelvből a Weibo. A Weibo a kínai Facebook és Twitter, jobban mondva annak megfelelője, ahogy Oroszországban a V Kontaktye, ugyanis ezek a kevéssé demokratikus államok tiltják a világ legnagyobb közösségi oldalainak használatát polgáraik számára, és honi termékekkel elégítik ki az igényt – a Weibónak elvben háromszáz millió felhasználója van, a gyakorlatban lesz az kétszer ennyi is. De mi a baj például Micimackóval? Csak annyi, hogy Kínában nagyon népszerű műfaj a karikatúra, rengetegen űzik is, igen magas fokon, művészien – és Hszi Csin-pinget már jó ideje Micimackóként ábrázolták, kissé mackós testalkata miatt. Hanem a hírek nyomán megjelentek az első olyan rajzok, amiken Micimackó egy „Hatalom” feliratú mézesbödönt szorongat, és nagyon ragaszkodik hozzá - az éber kínai cenzúra pedig azonnal megértette az üzenetet és betiltotta a macit, mindenestől. Ez aztán egyszerre vonatkozott a nyomtatott és az online sajtóra is, de izgalmasabbak a nyelvi újítások.

Az ugyanis a helyzet, hogy hatszázmillió felhasználó közül néhánynak biztos lett volna véleménye Hszi elnök önkényuralmáról, ezért aztán letiltották azokat a kifejezéseket, amik egy ilyen, esetleg lesújtó véleményben szerepelhetnének. Csak hát ennek kicsit furcsa lett az eredménye. Tilos ugyanis használni a „tízezer év”, a „nem értek egyet”, a „Hszi Ce-tung”, a „szégyentelen”, az „élethosszig tartó”, a „személyi kultusz”, az „emigrálni” és a „halhatatlanság” kifejezéseket. Márpedig ezek nélkül elég nehéz kínai irodalmi nyelven egyáltalán beszélni. Sőt, éltetni sem lehet Hszi elnököt, ha valaki netán örül a fordulatnak, mert nem írhatja le a hagyományos kifejezést: „tízezer évig éljen”. Mi több, betiltották egy időre a latin „N” betű használatát is, senki sem érti, miért, de aztán ezt visszavonták, a többi tilalom maradt, szóval most a kínaiak elég tekervényesen kommunikálhatnak egymás között. És bizonyos, hogy káromkodnak, átkozódnak emiatt, szóval Hszi elnök remekül megválasztotta első népszerűség-növelő intézkedését.

Azt csak futólag érdemes megemlíteni, hogy a szintén nagyon demokratikus Szaúd-Arábiában Issa al-Nukheifi emberi jogi aktivista hat év börtönt kapott kormánykritikus Twitter-posztjai miatt, ez arrafelé természetes. Hogy a világ nagyobb részén meg természetellenes, az más kérdés. Sajnos ez egy darabig még így marad, Szaúd-Arábia demokratizálódási folyamata körülbelül akkor lép a látható eredmények fázisába, mikor az országban elterjednek a tűlevelű erdők és a jegesmedvék, ami nem várható egyhamar.

A német-orosz viszony viszont elhidegülni látszik, ugyanis kiderült, hogy az APT28, közkeletűbb nevén „Fancy Bear” orosz állami hackercsoport – mely hiperaktivitásáról ismert és a világon mindenbe belenyúlt már, az amerikai és francia elnökválasztásoktól a német parlament adatbázisáig, sőt, tavaly ők indítottak támadást a magyar Honvédelmi Minisztérium ellen is – szóval a Tarka Macik már jó éve kémkednek a német államigazgatási adatok között. (Mondjuk ismerve a hazánk és az orosz állam viszonyát, azt nem értem, nálunk miért kémkedtek: elég lett volna telefonon ideszólni, megkapnak minden adatot...) Hát, ettől nem fog közeledni egymáshoz Német- és Oroszország, sőt.

Azonban ezek még csak a kis, színes hírek, a nagy szenzáció a Facebook részleges összeomlása volt az egész világon. Tegnap, magyar idő szerint 13:00 után valamivel a világ összes felhasználója azt tapasztalta, hogy nem tud bejegyzést írni a saját oldalára, ha asztali gépet használ, ellenben okostelefonról vagy tabletről minden további nélkül képes erre. Csak hát az nem minden felhasználónak van. A meglévő posztokhoz viszont hozzá lehetett szólni – rövid idő alatt ki is alakult a közepes lincshangulat.

Jellemzőek voltak a reakciók.

Az első gondolata Magyarországon mindenkinek a politikai manipuláció volt: az ellenzékiek biztosak voltak abban, hogy csak nekik tiltották le a posztolás lehetőségét, amint a kormánypártiak is ugyanezt hitték, csak az első csoport a magyar kormányra és annak szerveire gyanakodott, a második Soros György (vagy már nem is ő, hanem az illuminátusok?) sátáni mágusaira. Alig lehetett megnyugtatni a Duna–Tisza köze népét, hogy az egész bolygón ez a helyzet, és nehezen képzelhető, miszerint a magyar kormány Nevadában és Tromsőben is letiltja a megosztásokat, arról nem is szólva, hogy ez műszakilag lehetetlen volna.

Mondhatnánk, hogy ez magyar betegség, mi csak magunkat látjuk – mondhatnánk, de az üzemzavar idején benéztem a downdetector.com (http://downdetector.com/status/facebook) nevű fórumra, ahol is az egész világ összegyűlt káromkodni, az amerikaiak Trumpot sejtették a háttérben, a svédek az orosz hírszerzést, a guatemalaiak a kommunista gerillákat, Ecuadorban megint más politikai erőket, Nigériából egyes hangok neokolonializmust emlegettek, szóval előkerítette mindenki a maga mumusát. Azért becsületére váljék a közönségnek, hogy csak körülbelül minden tizedik megszólaló gyanakodott a politikára, a legtöbben szimpla rendszerhibára gondoltak.

Aztán pár óra múlva elmúlt a gond, tessék továbbmenni, nem történt semmi, nincs itt semmi látnivaló. Csak éppen azt nem tudjuk, mi okozta a hibát. Ugyanis egyetlen szó magyarázat, nem sok, annyi sem jelent meg ennek kapcsán. De sehol sem.

Marad a spekuláció. Három lehetőség van. A nemzetközi fórumon több verzió is elterjedt, az egyik az, hogy vezették a spamszűrést (végül is, ha nincs poszt, nincs spam sem, szentigaz), a másik szerint egy új arcfelismerő rendszert teszteltek, a harmadik az új moderálási alapelvek bevezetését tételezte fel, melyek minden sajtóterméket, hírt kiszórnának.

Egyik vonzóbb ötlet, mint a másik.

Én személy szerint – de ez szubjektív vélemény - vagy az arcfelismerési rendszer tesztjére tippelek, ez ugyanis megmagyarázná, miért maradtak használhatóak az olyan eszközök, amiken van kamera, és miért vált használhatatlanná minden, amin nincs (ellenben ez jogi problémákat vet fel, ugyanis a közösségi oldal milyen jogon kapcsolja be a telefonunk, tabletünk kameráját az engedélyünk nélkül?) vagy valami olyan hibára, ami Android operációs rendszeren nem jelentkezett de minden máson igen.

Lehet, hogy sosem fogjuk megtudni, mi történt, az is lehet, hogy délre megmagyarázzák – végső soron az sincs kizárva, hogy csak egy alkalmazott szúrt el valamit, de az ekkora, világméretű sikert aratott.

Elvégre a Facebook egy hatalmas vállalat, náluk mindenre van egy alkalmatlan ember.

Azonban az nagyon szépen jellemezte a planéta állapotát, hogy igen sokaknak először a politika jutott eszébe az üzemzavarról.

Ha én állami vezető volnék, eltöprengenék, hogy is veszítettem el ennyire a polgárok bizalmát.

Illetve bocsánat: ha én állami vezető volnék, egyáltalán nem gondolkodnék, hiszen ha használnám a fejemet, már nem is lennék állami vezető...

Még jó, hogy nem vagyok és nem is leszek.

Ezek voltak Digitália tegnapi hírei, várjuk a mai botrányokat.

Szele Tamás

Megint Béla bácsi. Mindig Béla bácsi. Mindenhol Béla bácsi. Túlzás nélkül mondhatjuk, nincs a magyar közéletnek olyan sarka, amibe Egres Béla ne ütötte volna bele az orrát, és nem is lesz, míg egyszer olyan helyre nem dugja a nemes szaglószervet, ahol csúnyán megsérül: érik ez a pillanat, nagyon érik. Most épp Erzsi macskát fenyegette meg.

Aki nem ismerné: Erzsébet Fenevadova a Facebook egyik népszerű figurája, egy derék, megtermett nőstény macska, az Erzsi for President oldal sztárja és főszereplője, aki ezt a kis magyar glóbuszt macskaszempontból nézi, kritizálja is, és nem feltétlenül kormánypárti: lehet szeretni vagy nem szeretni, de hát macska. A gazdája és az oldal kezelője pedig Homonnay Gergely, ő jegyzi le, amit Erzsi nyávog vagy dorombol a világ dolgairól. Hát kérem, őket akkor már ismerjük nagyjából – de kicsoda Béla bácsi?

Béla bácsi, Egres Béla az az ember, akit már unok bemutatni, de sajnos muszáj, ugyanis abból él, hogy nem mindenki ismeri és időnként komolyan veszik. A magyar belpolitika önkéntes, szélsőjobboldali udvari bolondja és köpenicki kapitánya, magányos Don Quijote, aki lankadatlanul harcol minden szélmalomnak tűnő tárggyal, nem habozik álneveket használni, ha úgy hozza a sors, hazudik, mint a vízfolyás, kormányszervek és politikai csoportok nevében cselekszik azok tudta nélkül – napra pontosan öt évvel ezelőtt tűnt fel a láthatáron, és azóta is háborgat mindenkit, akit csak elér. Első ténykedése az volt, hogy a Pécsett tüntető diákokat megfenyegette azzal: az Ultras Liberi szét fogja verni őket. Az Ultras Liberinek speciel elég sok hibája van, de ebben az ügyben ártatlanok voltak – nem is tudtak arról, ki fenyegetőzik a nevükben. Aztán Béla bácsi szervezett Békemenetet, amiről a CÖF nem tudott, indított besúgó-oldalt a Fidelitas nevében, annak tudta nélkül, próbált egész iskolát elkobozni, lányokat kopaszra nyíratni, regényeket bezúzatni, egyáltalán, elsorolni is sok, mi mindenbe kavart ő már bele. Rendszerint a Jövő Generációja Egyesület nevében kezdi a kötekedést – ennek ő a vezetője, elnöksége és tagsága is – kivéve, ha rossz napja van, mert akkor egyből minisztériumokkal fenyegetőzik. A legaktívabb magyar önkéntes mérvadó, és a legkártékonyabb is. A Miskolci Egyetemre például ő rendelte meg a Honvédelmi Minisztérium nevében a telt házat Simicskó miniszter előadására, de fenyegetett már meg engem is veréssel – no, az érdekes egy sporttörténeti pillanat volna. Béla bácsi ugyanis még nálam is sokkal kevésbé nevezhető izomkolosszusnak. De hazudott magának egy harcművészeti egyesületet is. Lószerszáma van neki, nem egyesülete. Ez utóbbi két eset részleteit, itt (http://huppa.hu/szele-tamas-bela-bacsi-mesei/) tekintheti meg a nagyérdemű.

Most meg Erzsi macskába kötött bele. Mondjuk Erzsi macskának már egyszer lemondta a megszervezett interjúját politikai okokból a TV2 is, talán ezért gondolta, hogy neki is szabad bántani – de hát lássuk, mit bírt üzenni neki.

„Kedves Gergely vagy Erzsi macska- ahogy hívod magad!

Egres Béla vagyok a Jövő Generációja Egyesület elnöke és azért írok mert egyenes és gerinces ember vagyok, így elmondom, hogy az utóbbi időben én és egyesületem tagjai jelentettünk folyamatosan ami miatt 30 napos eltiltást kaptál! Vigasztaljon a tudat, hogy engem is letiltottak 30 napra méghozzá azért, mert kiálltam a kormány mellett és nyíltan vállaltam nézeteimet- méghozzá úgy, hogy ész érvekkel vitatkoztam és nem aláztam senkit, nem gúnyoltam ki senkit és nem egy macska mögé bújva trollkodtam! Bár lehet elgondolkozom, hogy anyám szoknyájának készítek egy profilt és onnan fogom az észt osztani, ahogy azt te is teszed a macskád mögé bújva. A politika nem tréfa és hazánk olyan helyzetben van, amit ti és a liberálisok idéztetek elő. A jelenlegi kormány ennek romjait próbálja eltüntetni, úgy hogy közben alaptalan gúny tárgyává teszitek és lejáratjátok!
hamarosan a macskád oldala is tiltásra fog kerülni és az új facebook oldalad is! Én már mindegyiket jelentettem szintén egy másik profilról- ami tartalékban van hasonló helyzetekre!

Egres Béla
Jövő Generációja Egyesület
KDNP-Pécs”

Hát, nem egy poeta doctus, nem a stílus-, és formaművészet mestere, tehetségéből sohasem futotta gyémántkemény, szikrázó sorokra, hogy úgy mondjam, már az is rejtély, mi a csodát akar, illetve annyi világos, hogy vállalja a felelősséget egy letiltásért – körülbelül olyan stílusban, ahogy a terrorszervezetek szokták vállalni a robbantásokat – és mintha azt szeretné, hogy Erzsi macska oldala se legyen többet.

Mások pedig, szám szerint 69 446-an azt szeretnék, hogy legyen: ennyi ugyanis Erzsi macska követőinek száma. Ettől a tömegtől egy Akhilleusz is meghőkölne, ha csak fúj egyet mindenki, szélvész kerekedik, ha toppantanak, földrengés – de Béla bácsinak épp az a célja, hogy minél több embernek ártson így vagy úgy, minél többen érezzék magukat pocsékul miatta. Mármost a jelentgetéssel sokra nem megy, ugyanis akármit is hazudozik, nem állnak mögötte tömegek, sőt, az is csoda, ha egyáltalán valaki mögötte áll (nem kizárt ugyan, hogy van egy barátnője, bár a jelek éppúgy utalnak arra is, hogy az is képzeletbeli). Egymaga pedig akármilyen kitartóan is jelenti az oldalt, amiatt nem törlik. Hát hiszen azért is szélhámoskodik most épp a KDNP nevében. Különben akkor is KDNP-snek hazudta magát, mikor az Origo pár éve rátalált egy stikli kapcsán: akkor azt állította, feltörték a profilját és a nevében hülyéskednek valakik. Dehogy törték, ő volt az akkor is, most is.

Hanem tegnap nem érte be egy fenyegető levéllel, kisvártatva küldte Erzsi macskának a másodikat is:

„Csak hogy az április 8-i választás nem a tiétek lesz hanem a miénk! A győzelem borítékolható és én már most többre vittem mint te.
Íme a jövő oktatása ami nekem köszönhető! Egy kormánypárti város hírportála jelentette meg a cikkemet.” (Itt egy körülbelül fél gépelt oldalas, olvashatatlan izét mutat be) „Ezen felül én végzem az Óbarok kerti vasút hálózat kivitelezését. Érdekeltségem van a Kisvárdán épülő Lemúria Csúszdabirodalomban van egy ifjúsági szervezetem, egy túrajáró mozgalmam és több iskola diák-önkormányzatát én irányítom! Az én ötletem volt a mindennapos testnevelés, a nyelvvizsgához kötött felvételi és az ötven óra közmunkához kötött érettségi, hogy csak a jobbak és hűséges haza szeretők maradjanak versenyben. Hamarosan bevezetésre kerül a kötelező katonai szolgálat a fiúknak és a kötelező zárda szolgálat a nőknek. Májusban te max a fedél nélkült árusíthatod az aluljárókban és annak lapjain bohóckodhatsz a macskáddal. Belőlem és a kormányból nem lehet csak úgy büntetlenül gúnyt űzni! Több követőm van mint gondolod! Március 15-én én is ott leszek a Békemeneten. Külön vonatot rendeltünk erre az alkalomra Pécsről- gondolod a MÁV-nál utánajárhatsz!”

Azt nem írta, hogy ő lenne Bálám Szamara is, de értelmes ember előtt nyilvánvaló. Ami a különvonatot illeti, abból egy szó sem igaz, utána sem kell járni, de ha gondolja Béla bácsi, rendelhetek neki egyet Szegedre vagy Sopronkőhidára, mert már régóta ott lenne a helye, hiszen a Lipótot bezárták.

A csúszdabirodalom új elem az eddig megszokottakhoz képest, meg a kerti kisvasút is, de a hangvétel, a beteges hencegés, hazudozás a jól ismert szerző sajátja. Óvodás szintű hőzöngés. A kötelező zárdaszolgálat csak egy perverz agyból pattanhatott ki, de tudjuk, hogy Bélánk régebben szexshopot üzemeltetett Pécsett, mégpedig olyant, ahol kölcsönözni is lehetett a segédeszközöket. Hogy aztán ki hajlandó használni egy second hand gumibabát, az jó kérdés, de a vállalkozás azóta csődbe ment, és az illetékest nem áll módunkban megkérdezni. Pedig jó kérdés volna.

Fel lehetne éppen jelenteni a fenyegetésekért, de annyit sem ér a történet, amennyibe az ügyvéd kerülne. És ha el is menne a tárgyalásra, majd megint füllentene valamit feltört profilokról, hasonlókról – a bíróság ezt nincs hogyan ellenőrizze, Magyarországon vagyunk, az internetes nyomozás gyermekcipőben jár (kivéve, ha az adóhivatal akar valamit megtudni).

Egyáltalán: ha ilyen szinten, ilyen mértékben őrült ez az ember, miért foglalkozunk vele?

Pont azért. Nem ismeri mindenki – a Honvédelmi Minisztériumban napokig keresték az egyik álnevét, mikor Kaltenekker Anikó ügyintéző nevében írt a miskolci egyetemnek, igaz, akkor saját magát meg az EMMI titkárának tüntette fel. Nem ismerik, nem jut eszébe az embereknek, ki is ez a szélhámos, magabiztosan hazudozik, létező szervezetek nevében intézkedik, a sajtó meg rohanhat utána feltakarítani, amit összemocskolt. Igen fantáziadús, bárhol, bármilyen ügyben felbukkanhat – ezért kell minden szélhámosságát megírni, hátha sikerül valahogy megállítani.

Mondjuk egyetlen dolgot nem állíthatunk róla. Nem pénzért teszi, amit tesz. Nincs neki ebből anyagi haszna, nem keres vele egy vasat sem.

Ő egyszerűen csak rossz, a rosszaság kedvéért. Meg, hogy másnak véletlenül se legyen jó.

Mondhatjuk, hogy önzetlenül gonosz ember.

Orvosi segítségre lenne szüksége – míg odáig eljut, tessék megjegyezni a nevét.

Béla, Egres Béla.

És azt se tessenek elhinni, amit kérdez.

Szele Tamás