Mikor bejelentették a mai „rendkívüli” kormányinfót, még csak nem is volt kétséges, hogy mi nem várhat egy pillanatot sem: természetesen az, hogy értelmezzék, mit is bukott el Magyarország és Lengyelország az Európai Unió bíróságán ma. Nem az történt, amit közreadtak, annak ellenére, hogy a vereség várható volt, nagyon is várható: maga Orbán Viktor sem számított másra.

Lapot temetni mindig szomorú, főleg, ha független lapról van szó. Számomra kicsit nehéz is, mint feladat, ugyanis csak próbálkozom azzal, hogy rájöjjek, mi történhetett – valahol mélyen persze sejtem – de hivatalosan nem tudhatok többet bármely olvasónál. Elég az, sok is.

Mielőtt egyesek nekiállnának ünnepelni, mások gyászolni, miszerint „megbukott a rendszer”, szólok előre: nem bukott meg a világon semmi. A magyar sajtó egy része tudósított valamiről, aminek nem nézett kellőképpen, sőt nem nézett semennyire sem utána, így aztán a naiv lelkek húsz-, sőt, harmincezres tömegtüntetéseket vizionálnak a Vajdahunyad várához.

Kivételesen tanácsadási szándékkal írom ezt a pár sort, úgy is, mint a kínai nép, történelem, kultúra, művészet és gasztronómia nagy barátja, aki azonban nem helyesli Peking politikáját egy pillanatig sem. Tulajdonképpen – természetesen – a ferencvárosi utcanevekről van szó, és a további konfliktustól szeretnék óvni mindenkit, ugyanis elkerülhető a vita.

- Jó napot, Sajókám, inhalálunk, inhalálunk?

- Jó napot, Hacsek, honnan veszi, hogy inhalálnék?

- Vörös az arca és mintha gőz jönne a füléből...

- Az attól van, hogy fő a fejem.

A kormánymédia folytatja a kompromatok ügyét, és ha ők folytatják, így teszek én is: egyre több és durvább logikai hiba jelenik meg az érvelésükben, már persze, amikor érvelnek egyáltalán és nem útszéli sértegetésekkel vagy paranoid téveszmékkel operálnak. De kampány van, és ők azt hiszik, ilyenkor mindent faék-egyszerűséggel kell mondani.

Így legyen ötösöm a lottón, kérem. Tegnap megjósoltam, hogy komoly támadás várható a pártoktól független sajtó ellen – nem kellett hozzá nagy ész – és ma már zajlanak is a csatározások, újabb nevek bukkannak fel, a kormánymédia is elővette a legkocsmaibb, kötekedő, fölényeskedő modorát. Adják ők még alább is, de most lássuk a fejleményeket.

Ma sem Ukrajnáról és Oroszországról írok, tehát trollovics elvtársak, egyelőre pihenő, akkor is, ha hosszú, méla lesben tetszenek ülni, majd koccanunk mi még, mikor lesz mivel foglalkozni arrafelé (mert lesz, az hétszentség). Ma kicsit azzal foglalkozunk, hogy mennyire szemtelenedett el a magyar kormány médiája. Nagyon elszemtelenedett. De komoly is a hátszele.

Az ukrajnai krízis ügyében ma még nincsenek fontos hírek, Macron tárgyalásaival akkor lesz érdemes foglalkozni, ha majd végzett Kijevben is, de azért nem maradunk ma sem külpolitika nélkül, csak most a romániai szélsőjobbot, azon belül is az AUR pártot veszem elő, mert nem nyughatnak sehogyan sem.

Mivel harci cselekmények hála az Égnek most sincsenek még Ukrajna határain, megragadom az alkalmat és bemutatok egy olyan zavarba ejtő dokumentumot, ami a legkevésbé sem az orosz demokratikus ellenzéktől származik, sőt, ellenkezőleg, de ennek ellenére a TASZSZ kerüli még annak az említését is, hogy tudna róla. Holott fordíthat a helyzeten.