Nos, ma egy kicsit nyomozni fogunk, és ennek a nyomozásnak egyaránt lesznek belföldi és külföldi vonatkozásai. Ugyan régi trükkről rántjuk le a leplet – legalább öt-hat éve hamisítja egy bűnbanda a sajtót, de annyira, hogy már az orosz hírszerzés is lemásolta a módszerüket – de a rendőrség máig tehetetlen velük szemben. Szokás szerint: a magyar rendőrség minden online bűncselekménnyel szemben tehetetlen.
(Képünk illusztráció)
Akkor vágjunk is bele. Tegnap elém került a Facebookon egy Index-cikknek álcázott hamisítvány, melyben állítólag Vámos Miklós dicsekszik fényűző életmódjával, amit egy „befektetési cégnek” köszönhet, majd „valahogy” kiderül a cég neve, a hozzájuk vezető hivatkozás és minden egyéb is, mert az nagyon életszerű volna, hogy az ember árulja el a gazdagsága forrását szó szerint mindenkinek és bárkinek, televíziós adásban, hátha csődbe viszi a rengeteg ügyfél a céget és elapad a pénzpatak. Erre már az Index is felfigyelt, és tegnap megjelent valódi írásukban jelezték, hogy nincs közük a szélhámossághoz, ellenben:
„Augusztus 2-án rágalmazás, becsületsértés és hitelrontás miatt Vámos Miklós író személyesen ment be a BRFK-ra, és tett feljelentést, miután szembesült azzal, hogy „Vámos Miklós szabadon bocsájtásáért tüntetnek a rajongók a botrányos interjú után” címmel is kering a közösségi médiában egy csaló tartalom. Ha az ismeretlen tettest sikerül azonosítani, akkor az ismert író polgári peres eljárást is kezdeményez, mert őrizetbe vételéről írtak a hivatkozott felületen, és arról, hogy közelebbről meg nem nevezett fontos gazdasági információkat hozott nyilvánosságra. Természetesen ezek mind fake newsnak számítanak.”
Az Index azt is megjegyzi, hogy Vámos Miklós nincs egyedül, használták már ehhez a svindlihez – betűazonos vagy csak kissé eltérő szöveggel – már Csányi Sándor és Magyar Péter nevét, én magam még megtaláltam ugyanilyen célra alkalmazva Lékai-Kiss Ramónát, Sebestyén Balázst és Istenes Lászlót is, tehát gyűlnek a felperesek, gyűlnek szépen, bár sok esélyük nincs egy perre, hiszen az elkövetők már évek óta sikeresen bujkálnak minden hatóság elől, maximum a Mindenható kaphatná el őket. A Csányi-ügyet magam is tanúsíthatom, ugyanis pár éve egy idős és az üzleti életben nem túl járatos hölgy kitalálta, hogy én, mint sajtómunkás keressem fel személyesen Csányi urat és küldessem vissza neki a kis, megtakarított pénzecskéjét, amit befektetett a képét meglátván az álcikkben. Mondhattam én, csak hiába, hogy semmiféle kapcsolatban nem vagyok az illetővel, nem azonos körökben forgunk, mondhattam, hogy ez egy szélhámosság, és forduljon a rendőrséghez, bár nagy reményeket ehhez se fűzzön, mondhattam bármit: a néni elhatározta, hogy márpedig nekem kötelességem megoldani a problémáját, és addig írt, addig kínzott, míg le nem tiltottam.
Szóval a jelenség nem mai, sőt: az ilyenféle sajtóhamisítás elsőnek vélt nyomait még 2019. augusztus 30-31-én lelhetjük fel, mikor is a Népszava külsejét lemásolva és felhasználva terjesztettek egy „Megdöbbentő részletek Jean Reno súlyos cukorbetegségének kezeléséről! Miért ölték meg azt az orvost, aki három hét alatt segített a színésznek felépülni?” című álcikket, a nagy hagyományú lap tekintélyével visszaélve. Mellesleg akkor a Cukorbetegközpont honlapját is meghamisították, és azzal visszaélve próbáltak egy bizonytalan eredetű és hatású, Magyarországon soha nem forgalmazott szert értékesíteni. Visszaéltek az ott dolgozó szakemberek szakmai tekintélyével, sőt, voltaképpen az intézmény nevében szélhámoskodtak és ebbe könnyen belehalhatott, aki hitt nekik. Később következett a Hír TV: az ő nevükben már „szívgyógyszert” próbáltak elsütni, arról az esetről már jóval részletesebben írtam volt 202. szeptember 17-én magam is. Felfedeztem például, hogy a svindlinek volt litván változata is, szóval felfigyelhetett volna erre az Interpol, ha olyan kedve lett volna, de úgy látom, nem volt.
És az üzlet azóta is folyik, töretlenül, gyakorlatilag bármely sajtóterméket képesek lemásolni, meghamisítani, bárkinek a nevével visszaélhetnek, semmi sem történik, maximum a feljelentések gyűlnek nagy, hűvös halomba. A jelenség történeti hátterével (majdnem) végeztünk, most jön a boncolás, ugyanis pár apróságra sikerült rájönnöm a mostani hullám elemzése közben.
Nevezetesen arra, hogy mikor készültek az újabb hamisítványok. Az, hogy mikorra vannak datálva, semmit sem jelent, engem a valódi keltük érdekelt, és ki is derítettem. Ugyanis ha valódi médium valódi írásának akarják álcázni a szélhámosságot, akkor nincs mese: a legapróbb részletekig le kell kopírozni az oldalt, minden tördelési, tipográfiai aprósággal együtt, betűtípustól és -mérettől belső elrendezésig. Ebbe az Index esetében beletartozik a jobb margón futó hírajánló sáv is – nézzük csak meg a különböző, Index-anyagnak álcázott hamisítványokat! Persze: a hírajánló sávban mindegyiken ugyanazok a címek állnak. A linkek nyilván nem élnek, de a címre rá lehet keresni a Google segítségével. Mikor is jelent meg a „Kitette a téli hidegbe újszülött gyermekét egy Pest vármegyei nő” vagy az „Intim felvételeket készített vendégeiről egy szállásadó a Balatonon” című hír? Mindkettő 2024. április 4-én. A hamisítás dátuma tehát megvan, egy adattal máris beljebb vagyunk.
A HTML-címekből sajnos nem lehet semmit sem kiokoskodni, nincs két hamisítvány, aminél ezek egyformák lennének, ellenben a szöveg a mostani „új hullámban” egyes helyeken csak kicsit tér el a többitől (Lékai-Kiss Ramóna esetében az első fotóig más a bevezető), más helyeken teljesen azonos marad, generálszöveg, mindenre jó és a csaló is lehet lusta. Ha nem volna az, munkából élne, nem svindlizésből.
A képekből is kiderül pár dolog. A borítókép sok esetben azonos, csak a „tüntető” transzparensén változik a név: Vámos Miklós esetében az a felirat, hogy „Engedje el Vamos Miklos” (így, hibásan, ékezetek nélkül), Moldován András esetében – becsúszhatott egy gikszer – azt követeli ugyanaz a szeemély, ugyanazon a kartontáblán, ugyanazzal a háttérrel és ugyanabban a testhelyzetben, miszerint „Engedje el Levente Balogh”. Ez arra utal, hogy a csalók anyanyelvében nem használnak ékezetes betűket, és a feliratot valami Photoshop-féleséggel cserélgetik. Azért ez is nyom, ha nem is túl komoly.
A többi adat sem érdektelen. Azt írja például a Vámos-hamisítvány szövege, miszerint „Az incidens a „UNK” című műsorban történt, ahol Vámos Miklós véletlenül felfedte kiegészítő jövedelemforrását.” Lássuk, van ilyen című műsor? Van bizony, az Újbuda Televízió készíti, a YouTube-on megtekinthető, az „UNK” az „Újbuda Nagykávéház” rövidítése, a kulturális élet komolyabb szereplőivel készült interjúkat teszik benne közzé. A műsorvezető neve is stimmel, Tóth Katának hívják, akár a hamis cikkben. Készült beszélgetés Vámos Miklóssal a műsor számára? Készült bizony, idén, éspedig március 12-én, tehát az április 4-i dátumba belefér. Sőt, a hamisítók ebből a beszélgetésből kivágott fotókat használtak szövegközi képeknek, a hitelesség látszatát erősítendő. Más kérdés, hogy semmi nem hangzott el a 46 perc 15 másodperc alatt abból, amit ők odahazudtak, de a látszat megvan, és a látszat minden, ahogy a Török Szultán mondaná. Alapos, felkészült gazemberekkel van dolgunk.
Most térjünk rá a külügyekre. Körülbelül tavaly-tavalyelőtt, tehát már az Ukrajna elleni orosz invázió kezdete után bukkant fel ez a módszer az orosz propagandában, de máig alkalmazzák. Mint a mai HVG írja:
„Jörg Schmitt, a Süddeutsche Zeitung tényfeltáró rovatának helyettes vezetője emlékeztet arra, hogy a háború kezdete óta igencsak elszaporodtak a világhálón a „hasonmás”-cikkek. Ezek a megszólalásig úgy néznek ki, mint a nagy világlapokon megjelent írások, a külső alapján csak a figyelmes szemlélő veszi észre, hogy csalás az egész. Pl. abból, hogy a müncheni lap esetében a link sueddeutsche.de, hanem sueddeutsche.ltd. Ha viszont valaki beleolvas, teljesen egyértelművé válik számára, hogy a tartalmát valahol Nagy-Oroszországban gyártották.
Ilyen állítólagos cikkeket közöltek Spiegel, a Welt és a Frankfurter Allgemeine Zeitung olvasóinak megtévesztésére is. (…) Hasonló támadás érte a Le Monde-ot, a Guardiant és a Washington Postot is. Ám most a német hírszerzők 30 oldalas jelentésben foglalták össze a két szerveren szerzett tapasztalataikat, az anyagot a Süddeutsche mellett a Welt is megkapta.”
Ehhez én annyit tennék hozzá a saját praxisom alapján, hogy a stiklit már a német elhárítás előtt felfedezte a Microsoft egyik részlege, ők adták a módszernek a nemzetközi szinten használatos nevét. Ez úgy hangzik, hogy: „Doppelgänger”. Magyarul: „Hasonmás”, bár inkább nevezném „gonosz ikertestvérnek”. A The Record egy hónappal ezelőtti írása összeurópai méretű hírhamisító hálózatot tárt fel, ami legalább 2022 májusa óta működik. Szóval akkor gumitalpúakkal van dolgunk, akik a szakmai módszereket használják egy kis fusizásra, pluszjövedelemért? Hiszen láthattuk, nem csak magyarul terjed ez a maszlag, hanem litvánul is, sőt, találkoztam az elmúlt években finn és román nyelvű verziókkal is.
Nos, azt kell mondanom: nem. Ez nem a szolgálatok játéka, ez közönséges online bűnözés, amelynek elkövetési módszerét azonban lenyúlták a szolgálatok is. Gondoljunk bele: ezt a csibészek már 2018–19 óta használják. Akkor volt ugyan orosz hírszerzés is, orosz propaganda is Európában, sőt, az akkori álhírek többsége is orosz eredetű volt, de akkortájt létező sajtótermékeket csakis közvetlen anyagi haszonszerzés kedvéért hamisítottak, például a hatástalan gyógyszerek eladásához. Ha ez az FSZB vagy az SZVR módszere lett volna, feltűnt volna az 5G-ellenes kampány idején, vagy a koronavírus-konteók, esetleg Qanon esetében is. De nem tűnt fel. Most, amikor a háború kilencszázharmadik napját írjuk, és minden hírszerző tevékenység annyira felerősödött, csúcsra járt, mint még soha életünkben, bevetik ezt is, ahogy mindent, ami a kezük ügyébe kerül, de – nem az orosz szolgálatok ötlötték ki ezt a szélhámosságot. Ők is plagizálták a módszert, a bűnözőktől. Akik bizonyára nem örülnek ennek, de az az ő bajuk. Tehát esetünkben a gumitalpúak loptak a csalóktól és nem a csalók a gumitalpúaktól.
A károsultakat nem tudom semmi jóval kecsegtetni: a magyar rendőrség teljesen felkészületlen az online bűncselekmények ellen, az ilyen ügyeknek még a jogi környezete is rendezetlen, tehát meg lehet tenni a feljelentést, de a bűnüldöző abban lesz érdekelt, hogy minél előbb megszüntesse az eljárást, mondjuk „bűncselekmény hiányában”, vagy elfektesse az aknát az örökkévalóságig, mert eredményt elérni a mostani eszközök birtokában, a jelen lehetőségek között: képtelenség.
Így aztán jogorvoslat sincs, akiről hazudtak, nem kap elégtételt, akinek hazudtak, nem kapja vissza a pénzét.
Egyetlen általános tanácsot tudnék adni, azt is csak a potenciális károsultaknak: ne tessék elhinni, hogy vannak csodagyógyszerek és azt sem, hogy a pénz a fákon nő. Csodák nincsenek, csak szélhámosságok.
A személyiségi jogi bűncselekmények áldozatainak – akiket megszemélyesítettek – végképp nem lehet semmit sem mondani. Mit tanácsoljak? Hogy ne legyenek sikeresek és ismertek? Abszurdum lenne.
Még én magam is áldozat vagyok, mert három hónapja véletlenül feliratkoztam egy „olcsó” .pdf-szerkesztőre, kifizettem az egy fontot az egyetlen fájl konvertálásáért, és azóta is vonják a havi körülbelül 12 ezer forintot, holott azonnal leiratkoztam a szolgáltatásról, ahogy kész volt a munka. Egyszer még visszatérítették a pénzemet e-mailes dörgedelmek után, azóta a fülük botját sem mozgatják, cseréltem kártyát, az sem segített: a bankommal kell majd letiltassam ezt a rendszeres levonást. Amiért nem is veszek, sőt, nem is vehetek igénybe szolgáltatást. És mehetek panaszra bárkihez, nincs segítség, utánanéztem a cégnek: a fél világ szidja őket. De ez egy másik ügy, annyi köze van az előzőhöz, hogy ez is online csalás.
Mindenesetre itt tartunk most, és a rendőrség tehetetlen. Minden online ügyben.
Szele Tamás
