Kissé nehéz helyzetben vagyok, ugyanis most okos, művelt és tehetséges úriemberekkel fogok vitába szállni, megpróbálom érdemeik elismerése mellett tenni ezt, elvégre egyikük sem kazahsztáni magyar nagykövet, hogy ezt elhanyagoljam, mint a magyar külügyminiszter tette a minap. De muszáj vitatkoznom, olyan álláspontot képviselnek Ázsia ügyeiben.

Mikor az ember már sokadjára jár úgy, hogy egy, a világjárványról folyó beszélgetés közepén művelt, értelmes, logikus gondolkodású ismerőse kérdez egy akkora baromságot, amitől megáll a kés a levegőben, már nem kérdez vissza, hogy „ezt meg honnét veszed”. Lehet tudni, honnét: a világhálóról. A világhálóra pedig Olginóból került fel, galambocskáim...

Amint nem egy kolléga, én is úgy gondoltam, hogy részben felesleges, részben értelmetlen foglalkozni a Fidesz tegnapi tisztújító kongresszusával, most mégis megteszem, egy olvasói vélemény miatt. Ugyanis a vélemény közkeletű, és velejéig téves – épp ezért kötelességemnek érzem elmagyarázni, mi történt valójában.

- Jó napot, Hacsek, hol járt, hogy nem láttam már egy pár napja, hála Istennek?

- Jó napot, Sajókám, Törökországban voltam, a fiam vitt magával alkalmi szerződéses külkapcsolat-hátramozdítói munkakörben, Ankarába, a Türk Tanács gyűlésére.

Bonyolódik a Pegasus-ügy, messzire vezetnek a szálak, nem csak térben, de időben is – egy napba telt, míg körülbelül sikerült átlátnom, a legújabb fejlemények mit jelenthetnek, és be kell látnom: mint ilyen ügyekben mindig, most sem azt, amit elsőre gondolnánk. Nem jobbat, nem is rosszabbat, hanem mást. De hát lássuk, mi történt a héten!

Szögezzük le, hogy az érthető, miszerint a farkas, amennyiben teheti, megeszi a báránykát. Ehetne nyulat, csak az elszalad, megtámadhatná a lovat, de az felrúgja, a medvével jobb, ha nem is próbálkozik: marad neki a bárány vagy az éhkopp. Azonban, ha a farkas még fideszes is, elevenen eszi a bárányt és evés közben még hibáztatja is a kialakult helyzetért.

Egyre terhesebb feladat a reggeli informálódás (mondjuk a délutáni-esti is) a különböző orgánumokból áradó mocsok- és ostobaságözönt nehéz elviselni, felülmúlni is csak a kommentelőknek sikerül.

Spekuláció következik, de nem úgy, ahogy sokan értik. Hanem úgy, hogy mivel az állandóan kavart Városháza-ügy csak nem akar kihűlni, pedig ha kávé volna, ennyi kavarástól mostanra tán keményre is fagy, azon fogok én spekulálni, gondolkodni, merengeni, hogy mi a csodáról lehet szó ebben a történetben? Ami innentől következik, nem tényállítás, hanem spekuláció.

Talán minden legendák legkárosabbja a gumicsonté. Ami azt mondja, hogy a dolgok nem spontán történnek, minden esemény és hír arra hivatott, hogy nála fontosabbakról vonja el a figyelmet, de bezzeg ha a Lényegre figyelnénk, akkor... akkor nem tudom, mi volna, mert ha látná is mindenki ezt a hipotetikus Lényeget, akkor sem volna rá befolyása a legtöbbeknek.

Van, ami sok reggel, éhgyomorra, az emésztőrendszer lázadozni kezd tőle és komoly diplomáciával kell visszatartani a forradalmi jellegű megmozdulásoktól. Van, aki ilyenkor a féldecit nem bírja, van, aki a pacalpörköltet, rólam a mai ébredés után az derült ki, hogy a Demeter Szilárd-interjúk hallgatását.