-  Jó napot, Hacsek, mit csinál itt, a bezárt kávéház teraszán?

- Maga szerint mit lehet művelni egy kávéházi teraszon? Kávézok és üzletelek, mint mindig.

- De zárva van a bolt!

- Termoszból kávézok.

Azért mi valamit nagyon rosszul csinálunk itt, ebben a Magyar utcában, aminek csak másik oldala van, valamit nagyon eltoltunk. Mintha nem tudnánk, mi mire való, és ami a kezünkbe akad, legyen az kölyökmacska, vagy mákdaráló, ceruzahegyező vagy hangvilla, mind politikára használjuk. Igen, Szörényi és Bródy ellentétéről van szó.

Ma arról lesz szó, hogy nem lehet minden nap mákos tészta az ebéd. Néha káposztás tészta kerül az asztalra, főleg, mivel sajnos a sajtó nem kifőzde és a menü nem a közönség igényei, hanem a lehetőségek szerint alakul. Meg arról, hogy miért is különös dolog válogatni az ingyenebédben, és mi lesz ennek a következménye – nem sok jó, annyi szent.

Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy a magyar és lengyel gazdaság rövidesen komoly lépéshátrányba kerül a többi európai államéhoz képest, ha csak csoda nem történik, ugyanis a helyreállítási alap és a jogállamiság körül kialakult patthelyzetet még úgy lesz a legegyszerűbb feloldani, ha ezt a két államot egyszerűen kihagyják a jóból, mert nem is kérnek belőle.

Vannak reggelek, mikor az ember a Lét nagy kérdésein mereng, mert az rendben van, hogy negyvenkettő a válasz arra, hogy az Élet, a Mindenség meg Minden, de mire lehetett jó a maga idejében Stonehenge, mert falinaptárnak kicsit nagy? Mi célt szolgáltak a Nazca-vonalak?

El kell magyarázni, mert amint látom nem mindenki érti, hogy mi történt tegnap, mármint az Európai Unió és Magyarország között, és ennek mik lehetnek a következményei. Semmi jó, az igaz: de most és azonnal nagy baj nem lesz a vétózásból. Annál jobban van megépítve az Unió hajója, hogy ebbe beleroppanjon. Bezzeg mi gyengébben állunk.

Tegnap valamiért megint elmaradt a forradalom, nem is értem, miért történik így mindig. Nem az érdeklődés hiányában, ugyanis otthonról valószínűleg nagyon sokan nézték volna, ha lehetne bele rakni hirdetést is, egész szép pénzt hozna, csak nem lehet – viszont érdeklődés lett volna ugyan, csak résztvevő nem akadt.

Vasárnap reggel a legalkalmasabb koncentrációfejlesztő gyakorlatokat végezni. Éspedig nem mindenféle szelíd kis meditációkat, azok kezdőknek valók, hanem a legsötétebb bön útján indulunk, démont idézünk, rolangot igázunk, tulpát teremtünk, szóval csupa olyasmit művel az elmélkedő, amitől a Nagy Cthulhu is visítva menekülve. Elő a Magyar Nemzettel!

Akkor holnap megint forradalom lesz és széles néptömegek özönlik el az utcákat, pirosló arccal és ízlés szerinti zászlókkal. Vagy nem. Inkább mondanám, hogy nem, sőt, inkább mondanám, hogy valami egészen más lesz holnap, nem forradalom, hanem borult idő, köd, 5-8 fok közötti hőmérséklet és az évszakhoz méltóan esetleg ónos eső is. De ki tudja?

Egyszer, egy békésebb és értelmesebb korban – ha egyáltalán lesz ilyen, ugyanis mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne legyen – külön példaként fogják tanítani a valóságelhárítás és tények elleni harc periódusát a huszonegyedik század első évtizedeiben. A hallgatók meg borzonganak majd és megkérdik: „Hogy bírtak ilyen hülyék lenni?”