Ezt a filmismertetőt figyelmeztetéssel kell kezdenem. Az Invázió című ukrán alkotást csak a türelmes és érzékeny nézőközönségnek ajánlhatom, ugyanis meglehetősen szokatlan eszközöket használ. Nem beszélhetünk forradalmi újításokról, de mindenképpen nagyon erős hatást kelt abban, aki képes elejétől végéig egyhuzamban – ez fontos – megnézni.

Keveset tudunk az orosz oldalon szolgáló észak-koreai erőkről, és ez egyáltalán nem véletlen: ők maguk is igyekeznek gondoskodni arról, hogy ne maradjon nyoma se a Kurszki Területen lezajló bevetésüknek. A Vazsnoje Isztorii () összeszedte azt a nem túl sok hiteles információt, amit eddig sikerült összegyűjtenie róluk az ukrán (leginkább hírszerző) szerveknek, és ezek sok szempontból cáfolják az „alultáplált, képzetlen” koreai gyalogságról kialakult sztereotip képet. Tehát: tekintsük a részleteket!

(Képünk illusztráció)

Ha valaki azt kérdezné tőlem, miről szól az Antidote/Ellenméreg című dokumentumfilm, aminek a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon lesz a magyarországi premierje, könnyen tudnék válaszolni: a néző, amennyiben figyelemmel kíséri a világpolitika eseményeit, már akkor tudja, mire számíthat, amikor beül a moziba.

(Képünk illusztráció)

Mióta Donald Trump elfoglalta az elnöki széket, nem tett komolyabb említést Grönland és Kanada annexiójának tervéről, azonban beiktatása után igenis említette Panamát és az ott üzemelő két kínai kikötőt. Azzal viszont valószínűleg nem számolt, hogy északi annexiós terveinek korábbi hangoztatásával veszélybe sodorja – Alaszkát, mely most is az Egyesült Államok része.

(Képünk illusztráció)

Nem könnyű értékelni Donald Trump elnökségének első napját, ugyanis igyekszem a már kész elemzéseket kerülni és csakis a kiadott rendeletekre, folyamatban lévő intézkedésekre hagyatkozni. Mindenesetre ebben külön szakmai segítséget nyújt Trump elnök gondos csapata, hogy a görcs állott volna az ujjukba.

(Képünk illusztráció)

Ma van annak a napja, hogy nem érdemes jósolgatni, ugyanis mindenki tudja, hogy Donald Trump magyar idő szerint délután ötkor teszi le az elnöki esküt, és azt is tudja mindenki, hogy ennek következtében nagy változások várhatóak. Szerintem nem vár ránk semmi jó, de nem spekulálok, hiszen délutánra-estére úgyis minden kiderül, most nem érdemes a kristálygömbbe révedni, inkább várjuk ki, mi történik.

(Képünk illusztráció)

Most már biztosak lehetünk abban, hogy holnap beiktatják Donald Trumpot és minden szempontból az Amerikai Egyesült Államok elnöke lesz: az viszont nagy és jó kérdés, hogy előre bejelentett, hajmeresztő tervei közül melyiket próbálja elsőként megvalósítani. Azonban akár a bevándorlók milliós deportálásával, akár a közhivatalnokok elbocsátásával, akár a területi annexióval kezdi, az bizonyos, hogy a világunk többet már sosem lesz olyan, amilyen volt.

(Képünk illusztráció)

Előre jelezném, hogy ebben az írásban lehetőleg kerülni igyekezem a Romániával szembeni magyar revizionizmus kérdését, leginkább azért, mert nem is lesz szükség az említésére. Azért nem, mert kifejezetten bolgár revizionizmusról lesz szó, mely úgy történelmi, mint etnikai vonatkozásban gyökeresen különbözik a trianoni problémakörtől. Viszont nem árt mintegy hátralépve, kívülállóként tekinteni egy ilyen felvetésre, sokat tanulhatunk belőle – magunkról is, másokról is.

(Képünk illusztráció)

Én mondom, kérem, az orosz fantázia felülmúlhatatlan. És most nem Akszjonovra, Akunyinra, Szorokinra, Gluhovszkijra gondolok, akik állócsillagok a mai orosz irodalom egén és ennek megfelelően száműzetésben élnek, könyveik pedig be vannak tiltva Oroszország-anyácskában, ez mondhatni természetes, a jobb pétervári irodalmi szalonokba már majd’ kétszáz éve legalábbis a száműzetés és a betiltás az ajánlólevél – hanem a politikusokra.

(Képünk illusztráció)

Mint tudjuk, a tegnap esti órákban Izrael és a Hamász képviselői aláírták a fegyverszüneti és túszcsere-egyezményt, melynek következtében a nagyvilág úgy gondolja, hogy vasárnaptól – ekkor lép életbe a szerződés – egy gonddal kevesebb lesz a Közel-Keleten. Azt már csak én teszem hozzá, hogy ezzel szemben sok gonddal viszont több, tehát nincs most ideje az ünneplésnek.

(Képünk illusztráció)