Kezdjük azzal, hogy a politikus nem diplomata. A diplomatát ugyanis nem választják, hanem kinevezik, éspedig vagy azért nevezik ki, mert ért valamihez, vagy azért, például az Egyesült Államokban, mert sok pénzt adott a választási kampányra, nálunk esetleg még lehet a Műkörmös Micike unokatestvére is. De elvileg kellene értenie a szakterületéhez.

Pálinka. Tulajdonképpen ez az egy szó kifejezi a mai magyar valóságot. Ütős, hamar megzavarja a fejet, módjával nem ártana, de nyakló nélkül kapjuk, verekszünk is tőle eleget és minden reggel kín felébredni ebben a pálinkaszagú világban. Gyorsan egy féldecit, hogy segítsen rajtunk – segít is, újabb berúgás, újabb verekedés, újabb másnaposság felé, míg belé nem döglünk.

Most szeretném jelezni, hogy aljasul nagy disznóságok készülődnek a Parlamentben – mikor készülődtek ott rendes dolgok? – és ha hagyjuk őket megtörténni, megérdemeljük a sorsunkat. Nem tévedett sokat a Sargentini-jelentés, mikor azt mondta, hogy Magyarországon veszélyben forognak az európai értékek, de most már az emberi jogok sem fognak sokat érni.

(Fotó: MTI)

Érdekes lehetőséget fogok most bemutatni a következő spekulációban: spekulációt írok, mert nincsenek emberfeletti képességeim, nem látok bele a magyar kormány tagjainak fejébe, mellesleg, ha belelátnék, se sokra mennék vele, akkora káosz kavarog ott, ami ma így van, holnap másképp lesz – az azonban biztosnak tűnik, hogy a rabokat dobozolni fogják.

Azért nem akármilyen spektákulumra számíthat az, aki holnap a budapesti Google-székház felé sétál délután ötkor, valóságos cirkuszi előadás várható, kabaréval vegyesen, igen nagy kár, hogy az események távolról sem olyan viccesek, mint amilyennek tűnnek. De hát mi lesz ott? Nos, a Pesti Srácok tüntet, éspedig azért, mert letiltották a videócsatornáját.

Lenin helyére bőven befér, mert Stefka is élt, él, élni fog. Mindezzel nem azt kívánom sugalmazni, hogy Stefka kommunista lenne, vagy az lett volna, bár mivel mellesleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem címzetes docense, diplomásnak diplomás kell legyen, azt remélhetőleg nem tagadja le, és nem is fog perelni, ha oklevelesnek nevezem.

(Fotó:444)

Megint év volt, ez monoton rendszerességgel ismétlődik a naptárnak köszönhetően és Orbán Viktor megint értékelte, mint egy ügyfél a zaciban: az embernek van egy olyan érzése, mikor ezeket az évértékelőket hallgatja, hogy a szónok épp alkudozik, és azt magyarázza, hogy ugyan, dehogy gyűrött, kopott, pecsétes, ez remekül nézett ki, megér legalább egy ezrest.

(Fotó: Index)

Nem láttak még pülümfát? Én sem, ez talán azért lehet, mert ilyen fa nem létezik. Soha nem is létezett. Ezt a fát egyedül Egres Béla ismeri, én is tegnap hallottam róla először – de azt tudom, hogy a közismert szélhámos sokáig fogja emlegetni a mostani húzását, ugyanis most speciel az én nevemben szélhámoskodott, és ezt már nagyon bünteti a törvény.

Nem először írom, de érdemes megismételni: az újságírásban nem csak az a fontos, amit megírunk, az, amit nem írunk meg, legalább annyira lényeges. Csak mintegy negatívban: az benne a fontos, hogy miért nem foglalkozunk vele, miért nem megyünk utána, részletezzük, derítjük fel a hátterét. Sok oka szokott lenni az ilyesminek, lássuk, ma miről nem írok?

Napok, hetek óta gyűlik a feszültség, érlelődik a keserűség ennek a NAT-vitának a kapcsán: és nem, nem csak annyiról van szó, hogy deklaráltan nyilas és vállaltan fasiszta szerzők művei lettek kötelező olvasmányok. Mindenki érzi, de senki sem mondja, hogy alapvetően arról szól a dal: mit nevezünk valójában hazafiságnak? Mi az, amire a tanterv nevelni akar?