Ha én most Bornemisza Péter volnék, úgy folytatnám a címet, hogy „...avagy röttenetes utálatosságáról ez megfertéztetett világnak” – tulajdonképpen nem is lenne rossz ötlet, akkor sem, ha nem vagyok jó ideje elholt lelkész és szuperintendens. Van valami ebben a dologban, kérem, ahogy így körülnézek. Minden sarokban ördögfiókák, démonok, rosszlelkek.

Az nem újdonság, hogy a Mi Hazánk, hogy is mondjam csak, nem bizonyos, miszerint megnyerne egy vetélkedőt az európai műveltség vagy a politikatörténelem tárgykörében, ellenben a „Seggrepacsi” című televíziós show-műsorban hatalmasat alakíthatna, egyikre alkalmasak, másikra nem. Van ilyen, kérem, mit tehetünk, nem beléjük járt a Sorbonne.

… de nem Kanizsára. Kairóba megy a gőzös, minek következtében több mint érdekes gazdasági helyzet áll elő, melyet a továbbiakban be szándékozom mutatni: a közönséget azonban most is figyelmeztetném, hogy hosszú és bonyolult történet következik, számok is lesznek benne, szóval az ultrarövid próza kedvelői és a teletubbyk nyugodtan mellőzhetik az élvezetét.

(Fotó: Magyar Narancs)

Nem, szerencsére nem. Borkai elefánttal nem, ilyen videó nem került elő, aki emiatt kezdte olvasni, hagyja is abba. Akit viszont érdekel, tulajdonképpen mik az ügy eddigi tanulságai – mert vannak, nagyon is – az folytassa, kérem, bár hosszú az írás. És ígérem, lesz benne elefánt is, mert anélkül tapodtat sem. Tehát: mi tudunk most a Borkai-ügyről?

Ma megint megosztó téma következik, pedig senkivel sincs kedvem veszekedni, de akármibe lefogadom, hogy lesz némi koccanás soraim miatt. Meg hosszúnak is ígérkezik, szóval aki sokallja, annak javaslom inkább a háromrészes Garfield-képregényeket tanumányozásra, sokkal időtakarékosabbak, mint ez a kis tanulmány a jógáról és a propagandáról.

Narniából riasztó hírek érkeznek, kérem tisztelettel, egyrészt felfedezték az Átjárót a Kétfarkúak, másrészt ugyanők hamisítják a pénzt is. Szóval, Narnia Kétfarkú uralom alá fog kerülni, úgy politikailag, mint gazdaságilag, éspedig a Ferencvároson keresztül, bár ebből a lakói sokat nem fognak észrevenni, mert maguk a Kétfarkúak se nagyon tudják, mihez kezdjenek vele.

(Fotó: HVG)

Tetszik tudni, tegnap valami rosszat ehettem, mert bizony nem éreztem magamat a legjobban elalvás előtt, és akkor még finoman fogalmazok: konkrétan rosszul voltam. Rosszul, de még elolvastam a híreket, mert azt mindig el kell olvasni. Talán ennek köszönhető az álom, talán másnak, meg nem vagyok mondhatója: de különös volt és magyaros.

Akkor lássuk, miből élük, kérem, mik a hírek? A hírek egyfelől világrengetőek és mérhetetlenül fontosak, másfelől tökéletesen lényegtelenek, attól függ, ki nézi őket és honnan, de hogy ma reggel valódi szenzáció nincs, az egészen biztos. Van ezer apró cikk, mint a korábban száz forintos, már rég egy eurós boltban, csomó műanyag vacak, turkáljunk azok között jobb híján. Vegyes egy saláta ez. 

Kérem, megosztó téma következik, így mondjuk azt, amikor minimum bicskás öklelőzés várható verbális formában az írás alatt: de mit tehetünk, ha ez a hír? Mármint az, hogy az új ferencvárosi önkormányzat felfedezte, milyen szavakat moderált az elődje a vezetés Facebook-oldaláról – és természetesen feloldották a tilalmat, sok kommentelőnek nagy gyönyörűségére.

Kérem, előre szólok, hosszú lesz ez az írás és a pártpolitikát minden elé helyezők számára érdektelen is, szóval akinek nincs, ideje, türelme vagy egész egyszerűen csak utál olvasni, ám kommentelni és mindenbe beleszólni szeret, az most menjen el, mert borzalmas dolgok következnek.