Kérem, egy normális világban ez egy mínuszos hír kéne legyen. Maximum kettő. De abnormális világban élünk, tehát el kell gondolkodnunk azon, mi mit jelent, mert semmi sem az, aminek látszik, minden valami másnak az álcája, minden másképpen van. A lényeg az, hogy tegnap este, egymástól függetlenül ugyan, ám leszaladt két csillag az égről: Schmidt Mária és Fodor Gábor.

(Fotó: 24.hu)

Egyelőre még nem tudom hova tenni ezt a dolgot. Jupiterre mondom, ez tökéletes elmebaj, ráadásul se haszna, se értelme: olyasmi történt, mintha egy érettségiző osztály szépségkirálynő-választását bundázta volna meg valaki, vagy tisztességtelen eszközökhöz folyamodott volna a falusi tűzoltózenekar tamburmajor-helyettesi választásán.

…mondja a közmondás, de jó baráttal folytatja, ami marhaság: a jó barátait mindenki alaposan ismeri, nem a barát, a politikus ismerszik meg a bajban. Persze, akkor már késő, mikor megismerszik. Akkor már megválasztottuk és rábíztunk egy csomó olyan játékot, amik a legrosszabb helyen vannak nála.

(Képünk illusztráció)

Na jó, mindenki elmondta már a véleményét? Nem, még nem, a baranyaputtonyi mezőőr gondolatait nem ismerjük a brazíliai erdőtüzekkel kapcsolatban, és ugyanez a helyzet a töröcskenádaskai önkéntes mérvadók parancsnokával is, de rajtuk kívül megszólalt már minden magyar állampolgár az ügyben, szóval nekem is lenne pár megjegyzésem.

(Fotó: 444)

Hétvége van, méghozzá hosszú hétvége utáni hétvége, magyarul mindenkiben kiakadt a Gergely-naptár, Brazília lángol, a sarki jégsapkák csendesen olvadnak, Britannia oszladozik, Olaszországban előrehozott választások lesznek, szóval van hír – olyan hír, ami nem érdekli az olvasókat.

Avatni jó, avatni kell, avatni szükséges, élni nem annyira szükséges, főleg így, választási kampányfinisben, mikor a csapból is mocsok folyik, hogy minél alaposabban egymásra kenhessük. Természetesen választott vezetőink útmutatása alapján, mert ez, kérem, demokrácia. No, de amikor nem mocskolódik a politikus a kampányban, akkor avat.

Nem tudom, maguk hogy vannak vele, én már kezdem unni ezt az egész Grönland-ügyet, de van egy olyan sejtésem, hogy ez is a nagy, egész estét betöltő, színes, szagos, technikolor produkció célja. Vagy ellenkezőleg. Vagy valami teljesen más. Vagy... egyáltalán nem zárható ki semmi sem, mivel Donald Trumpról van szó, akit nem illik gyerekes szamárnak nevezni, akkor sem, ha az.

(Fotó: Leif Eriksson szobra Minnesotában)

Kérem tisztelettel, úgy látom, teljes a bolondokháza Grönland-ügyben, tehát magamhoz kell ragadnom a kezdeményezést és rendet kell tennem, mint ez ügyben egyetlen erre hivatott személynek. Ja, hogy mitől lennék én erre hivatott? Mi közöm Grönlandhoz? Egészen pontosan annyi, amennyi Donald Trump elnöknek, aki utóbbi időben a jelek szerint Nanuknak képzeli magát, az eszkimónak.

(Képükön: Dánia lobogója)

Ez, kérem, egy megosztó írás lesz. Megosztónak azt nevezzük udvariasan, amit mindenki utál, csak ki ezért, ki meg azért. És mivel nem értenek egyet az utálkozók, sőt egymást még sokkal jobban utálják, hatalmas veszekedés lesz a dologból, melynek a végére már semmi köze nincs az eredeti témához, mely esetünkben Angela Merkel kancellár egyik tegnapi megszólalásával kapcsolatos.

(Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala)

Mit tegyünk, áthúzódott hét elejére a hosszú hétvége, a fű sem nő, nincs egy árva hír sem a tors közt kelőben. A sajtószakma ezért utálja a hétvégéket, az ilyen hosszút meg különösen. Külföldön is félgázzal zajlik az élet, nálunk alig pislákol, esetleg délutánra jön valami bejelentés a Merkel-Orbán találkozóról, sajtótájékoztató mindenképpen lesz, de addig itt állunk, mint Éliás próféta a pusztaságban, hírek nélkül.