Tulajdonképpen a népvándorlás jelenségében nincsen semmi rossz: évezredek gyakorlata mutatja, miszerint kifejezetten jó hatásai vannak, bár a jelenlegi politikusok többnyire mereven ellenzik. Erről írt tanulmányt a The Insiderben Mark Elesar, és meglehetősen komoly, súlyos tényekkel szembesíti az olvasóit. Lássuk tehát, mire jutott.
(Képünk illusztráció)
Az a helyzet, hogy be kell vallani: nekem lumbágóm van, hívják egyébként isiásznak is, igen pocsék betegség, az ember arra ébred, hogy ki kéne menni a mosdóba – ez normális – csak éppen nem tud felállni, merthogy valami kellemetlenség van a dereka magasságában, fáj, mint a büdös istennyila, szerencsére nem halálos betegség ez, de sto gyélaty?
Elsőbben is, tisztázzuk, miről beszélek. Nos, ezt az anyagot vitairatnak szánnám, tudom, eleven parazsat gyűjtök a fejemre, de legyen így. A hazugság rosszabb lenne, legalábbis az én számomra. Kezdjük erősen: elbuktunk, és erről csakis mi tehetünk, mi, akik magunkat liberális demokratának tekintjük. Nagyobb baj az, hogy jobban nem lehetett volna csinálni.
Képünk illusztráció)
Hát eljött ez is, amit – egy nagyon kedves olvasóm kifejezésével élve – a Leghosszabb Napnak nevezhetnénk. Igen, az amerikai választásokról van szó, és ez a nap világszerte nagyon sokunknak lesz hosszú, de legfőképpen a sajtómunkásoknak. Most nem szabad hibázni, melléütni, túlzásba esni vagy lekicsinyelni a híreket: ugyanis a világ sorsa dől el, szemünk láttára.
(Képünk illusztráció)
Jó hírekkel szolgálhatok: Maia Sandu hivatalban lévő moldovai elnök győzelmet aratott a 2024. november 3-án tartott moldovai elnökválasztáson. Ezzel Moldova elindult az Európai Unióba vezető úton, és látható, hogy nem fog letérni róla. Arról az elnöke gondoskodni fog.
(Képünk illusztráció)
Mindenekelőtt jelezni szeretném, hogy attól, amiket én itt – magyarul – írok, nem fog megváltozni az amerikai választások eredménye, lévén hogy nagyon kevés amerikai olvasóm van, és jómagam, amint olvasóim döntő többsége is, nem lévén amerikai állampolgárok, ebben a pár nap múlva esedékes szavazásban nem vehetünk részt.
(Képünk illusztráció)
Titánok harca zajlik az Egyesült Államokban, bár nem harcnak hívják, hanem választási kampánynak. Maga választás csak három nap múlva lesz, de hogy utána mi történik majd – győzzön ám bármelyik jelölt – azt jelenleg csak a Jóisten tudja, mindenesetre semmi jó nem várható. Ilyen választási kampányt nem látott még az Egyesült Államok.
(Képünk illusztráció)
A „ruszofil” kifejezés már nem egyszerűen olyan embert jelent, aki szereti az orosz nyelvet, kultúrát, irodalmat, költészetet, zenét, ne adja az Isten, konyhát, ugyanis akkor elég sok ruszofil élne a világon, jóval több, mint amennyi a Kremlnek kényelmes volna.
(Képünk illusztráció)
Ha valaki még kételkedne az Ukrajna teljes körű inváziójával járó harcok során elkövetett rémtettekben, az olvassa el a The Insider friss tanulmányát – és el fog borzadni. Szinte válogatás nélkül folyik az öldöklés, mindenre lőnek, aki és ami mozog, sőt – az orosz hadsereg tagjai egymást is gyilkolják. De lássuk, mire jutott a tényfeltáró lap.
(Képünk illusztráció)
Ezt a címet egészen egyszerűen nem lehetett kihagyni, jóllehet nem tőlem származik, hanem Andrej Percevtől, a legkiválóbb orosz újságírók egyikétől, akinek heti hírösszefoglalói nélkül a világ jóval kevesebbet tudna arról, mi is folyik az Orosz Birodalomban. Hát igen, a kazanyi BRICS-csúcs valóban fiaskó volt: tulajdonképpen semmiben sem sikerült megegyezniük a rajta résztvevő politikusoknak: végül is ez tényleg a Magányos Szívek Klubja lett. De lássuk, mit tart fontosnak Percev!
(Képünk illusztráció)
