Kedves politikus bácsikák és nénikék, most nem arról lesz szó, amit ti olyan nagyon szerettek, mármint, hogy a sajtó önfeláldozóan és hősiesen harcol helyettetek, míg ti telefonon adjátok neki a parancsokat a fotelből. Hanem arról, amit ti már nem szerettek annyira, de tény: miszerint ti harcoltok a sajtó ellen minden eszközt, fegyvert és alakulatot bevetve, utolsó vérig.
Mármint, hogy a sajtó utolsó csepp véréig.
Az első esetet most, a választási kampány alatt láthatjuk jobbról is, balról is: a pártlapok (melyeket tilos így nevezni) világosan látható frontvonalak mentén támadják az ellenoldalt, valamint egymást, troll szabadcsapatok támogatásával.
Kedvencem viszont mostanság a Kérdés, Amit Majdnem Bármivel Kapcsolatban Fel Lehet Tenni: „És te miért nem inkább a korrupcióról (migráncsokról, Sorosról, bármi másról) írsz, faszikám? Megvettek!” Ez vezeti fel a trollkórust, mely utána hosszú, véget nem érő sorban vágja rá: „Igen, megvették a sajtót, mind egy szálig, le a sajtóval, kivéve a miénket!”
Mondjuk nálam ritka a jelenség, de majd' minden kollégánál látom a kórusművet, főleg az olyanoknál, akikért tűzbe tenném a kezemet. Ugyanis a nem olyanokat nem is szívesen említem.
Ez meg mit jelentsen?
Csak annyit, hogy a politika akarja megmondani, mi a téma, nem hagyja az életre, mint olyanra. Ez nagyon komoly problémákat képes okozni, mert mondjuk kidolgoznak kormányszinten egy habonyita rágalomhadjáratot valaki ellen, megtervezik, elindítják, és mire felpörögne, jön egy hülye földrengés, erdőtűz, kisiklik a metró vagy hatosikreket szül egy KDNP-s honatya és kész, oda a terv, a fontos merény kifordul medribül. Erről is a Soros tehet, az igazgatja a világot.
Ellenzéki oldalon körülbelül ugyanez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ott a baráti sajtó is zavaróan hat, amennyiben független: ha nincsenek lekötelezve, nem egyeztetett velük senki, még képesek, és nem a beexponált, nekik tálcán felszolgált botrányt írják meg, hanem egy másikat, ami terven felül érkezett. Erről meg bizonyára a kormány ördögien ravasz mesterkedése tehet, meg az, hogy a független sajtót mindkét oldal azzal gyanúsítja, miszerint a másik megvette, megvesztegette titokban. A nem függetlent sosem gyanúsítják, arról ugyanis tudják, hogy megvették – ők vették meg.
Az fel sem merül, hogy mondjuk Lázár nem fondorlatból forgatott teljesen idióta propagandavideót Bécsben, Semjén nem terv szerint és figyelemelterelésből viteti a lőtt szarvasát Lappföldön helikopterrel, egyik sem azért történik, hogy a sajtót tematizálja, hanem azért, mert ezek az emberek tényleg ilyenek?
Pedig ilyenek.
Különben nem is érné meg ilyen „elterelő kampányokat” indítani a kormány részéről, annyira bizonytalan a kimenetelük: mi van, ha az a hülye újságíró meg szerkesztő épp nem figyel oda vagy történetesen pont letojja, amit a képébe toltak botránykőnek? Ehhez kiszámítható médiára lenne szükség. Ami pont annyira létezik Magyarországon a kormánysajtót leszámítva, mint kiszámítható kormányzás. Még beszámítható sincs.
Na, de X. politikusnak az az érdeke, hogy másról legyen szó, Y. politikus is egyéb témát favorizálna, ezért terjed ez a hülye legenda a független sajtó befolyásolásáról. Már nem csak azt akarják megmondani, mit írjunk, azt is, miről. Rossz modorra vall és a valóság ismeretének hiányára.
A kampány amúgy is tematizálja az irányított híradásokkal a közbeszédet és a médiát – ugye, az az alaphelyzet, hogy vagy egy kormánymédium vagy egy akármilyen politikus mond valamit. Ez rendszerint felháborítóan nagy baromság szokott lenni, és a Grimm testvérek megfordulnak a sírjukban, mert ilyen válogatott rémségeket ők sem tudtak kitalálni, pedig nagyon igyekeztek.
Na ezt, amennyiben hazugság, megcáfolja az ellenoldal ellensajtója, amennyiben véletlenül igaz, megvédi a megtámadottat. Akkor is, ha ártatlan, akkor is, ha történetesen tényleg megette a nagymamáját roston sütve, mustár nélkül.
Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Például Semjén rénszarvast lő Lappföldön. Elég drága és nem is kedves mulatság, nem hinném, hogy az ő állásában éhezne, vadásznia kéne az ételért. A helikopter sem olcsó játék, a részletekbe nem érdemes belemenni, azt ugyanis nem állíthatjuk bíróság előtt, miszerint Semjén biztosan a fedélzetről lőtt. Azt csak ő tudja, meg a pilóta.
Nos ez a tényállás, ebből kéne dolgozni. Én a magam részéről utálom az egész kivagyi, kegytelen és hülye vadászgatást, értelme, haszna nincs, nálam kevésbé csak a szarvasok kedvelik, de lássuk a dolog sajtóvisszhangját.
Az ellenzéki és független sajtó természetesen elítéli a történeteket, a pártlapok a szokásos bombákkal támadnak, „felrobbant az internet” (szerintük naponta nyolcszor robban fel, ahányszor csak ők akarják), de a független lapok sem rajonganak. Erre már csak kell szólni valamit. A Magyar Időkben a finomlelkű bayerzsoca Ortega y Gasset-re hivatkozva magyarázza el a frankót: „Vadászni az egyik legősibb, legszebb emberi tevékenység. Vadászat nélkül nincs vadgazdálkodás, nincs vadvédelem, nincs karbantartott vadállomány – s persze vaddisznópörkölt sincsen, amit a vadászatot oly fennkölt módon elítélő lumpenprolik szoktak két pofára zabálni.” (https://magyaridok.hu/ahelyzet/elmelkedes-a-vadaszatrol-2877774/)
Mondjuk vadászat nélkül nem is lenne szükség a fentiekre, a vadvilág évmilliókon keresztül elvolt karbantartás, védelem és vadgazdálkodás nélkül, ki sem halt, de hagyjuk a logikai elemzést, mostanság senkinek sem erős oldala. Ez itt csak egy példa arra, hogy szokás védeni a védhetetlent, ha a hirtelen támadt helyzet úgy kívánja: még ha nem is nagyon érdemes.
Tömegek tüntetnek Fico ellen, mert egy tényfeltáró kollégát meggyilkolt barátnőjével együtt a szlovák kormánnyal jó kapcsolatban álló olasz maffia? Fico látja a választ, ami nem egyéb, mint Soros, Orbán kontráz neki: „látja Soros György és szervezetei keze nyomát a szlovák eseményeken. Egy percig sincs kétsége afelől, hogy ez a hálózat mindent megtesz, hogy a bevándorlásnak ellenálló kormányokat megbuktassa.” Az fel sem merül, hogy nem kellett volna a maffiával üzletelni, az nem téma. Majd ők megmondják, mi a téma.
Erdogan a minap huszonöt kollégát ítéltetett börtönbüntetésre, koholt vádak alapján? Nem tudták, mi a téma, vagy ha tudták, nem úgy írták meg, ahogy azt várták tőlük. Ha ez Magyarországon történik, a tömeg halált követelne a fejükre, be sem érné a börtönnel.
A melyik tömeg?
A bármelyik.
Ugyanis ma Magyarországon az újságíró már nem csak akkor lehet áruló, ha nem ért egyet egyik vagy másik politikussal, lassan akkor is, ha nem hagyja, hogy diktáljanak neki. Az Elios-üggyel épp eleget foglalkozik minden orgánum, én pont azért nem teszem, mert megteszi helyettem más, de ha nem ír róla az ember, akkor oda a jól felépített támadás, amit elvárnának, és ez nem lehet véletlen, ugyebár. Holott csak annyiról van szó, hogy egy ügyet a helyén kezel az ember és más ügyeket nem tekint a kedvéért nemlétezőnek.
De ez is csak egy példa, emlékeim szerint a Szabadság téri szobor elleni tiltakozást is nevezték annak idején árulásnak, mert „eltereli a figyelmet a kiutasítási botrányról a mozgalom, különben sem lesz ott soha szobor”. Lett. De sikerült a maroknyi tisztességes embert, aki tiltakozott ellene jó nagy hangon megrágalmazni. Igen, ellenzéki oldalról.
Ja, hogy nem tetszenek már erre emlékezni? Mert nem tetszettek érintettek lenni az ügyben. Aki az volt, emlékszik.
Értem én, hogy most kampány van, ami a politikusoknál a nyílt háború megfelelője, és mindent ennek rendelnek alá, nem szeretik a magánakciókat. Tessék a terveknek megfelelően működni, a tervek pedig titkosak. Tessék őket kitalálni, ha nem pártlapnál dolgozik az ember.
Csak épp Magyarországon 2010, de inkább 2006 óta folyamatosan tart a kampány. Tizenkét éve élünk abnormális állapotok között, tizenkét éve próbálják megmondani az egymással harcoló felek, mi a téma.
És azt is, mi ne legyen téma.
Mondhatnák egyszerűbben is: „kizárólag a pártos sajtó létezését tűrjük el”.
Az meg nem sajtó. Az propaganda.
Egyszóval: ahol a politika adja a témát, ott megszűnik az újságírás.
Na jó – de ez minálunk senkit sem zavarna. Hiszen már nagyon rég nem azt akarják olvasni az emberek a lapban, ami igaz, ami történt, ami megesett, hanem azt, amiben hisznek.
Ez viszont már metafizikai kérdés, nincs köze sem a sajtóhoz, sem az objektivitáshoz.
Én a magam részéről mindjárt kimegyek a pusztába, Éliás prófétaként, száraz vándorsáskát szedni vacsorára.
Jaj, basszus, azt sem! Az a téma is foglalt sajtóharcok céljára!
Itt még a próféta is éhen halna.
Szele Tamás
